3.fejezet

Because Of You

„A szerelem fáj. Néha úgy érzed, mintha ez lenne a legjobb dolog a világon. Biztonságban érzed magad tőle. Elfelejtet veled mindent, mintha újrakezdenél mindent. De a szerelemtől érezheted úgy, mintha nem tudnád magad irányítani. Félhetsz. Mintha addig enne téged, amíg semmi nem marad belőled. A szerelem tényleg szívás.”

/Vámpírnaplók/

Gondolataimba meredve süppedtem bele az Audi puha bőrülésébe a vacsora után. James levakarhatatlan vigyorral az arcán ült mellém, majd egyik kezével végigsimított az arcomon. Lehunyt szemmel éreztem, ahogy tűzforró lehelete az ajkaimat égeti. Mindketten zavarban voltunk és ezt szavak nélkül is tökéletesen kimutattuk. James szaporán vette a levegőt, míg én hevesen verdeső szívvel akartam túlesni a csókon.

- Biztosan ezt akarod? - suttogta, miközben ölembe nyugvó kezemre simította a sajátját és összekulcsolta ujjainkat. Aprót bólintottam s ekkor megtörtént az, amitől egész este rettegtem. James megcsókolt, amit én udvariasságból viszonoztam. Furcsa ezt mondanom, de mintha szikrázott volna körülöttünk a levegő. James belemosolygott a csókba, majd elengedte a kezem és combomra csúsztatta kezét.

- Ne - húzódtam el rémülten, akadozó lélegzetvétellel. James csalódottan húzódott el tőlem és dőlt vissza az ülésbe. Talán nem jó ötlet volt eljönnöm erre a randira... Talán nem jó ötlet volt csókolózni Jamesszel. - Tartozom neked egy vallomással, James... Azért egyeztem bele a vacsorába, mert nem szerettelek volna megbántani. Belátom, így is csúnyán elbántam az érzéseiddel...
- Ezzel azt akarod mondani, hogy csak érdekből mondtál igent? - húzta fel szomorúan a szemöldökét, s közben beindította a motort. Biccentettem egyet, a mellettem ülő fiú pedig fájdalmasan felsóhajtott. Valahogy éreztem, hogy ez lesz a reakció. - Hogy lehetettem ennyire idióta és vak? Hiszen te nem vagy szerelmes belém... Puszta barátság, amit érzel irántam. Totális ellentéte az én érzéseimnek...
- Sosem gondoltam rád úgy, mint egy pasi. Csak mint egy... Egy jó barát - motyogtam s eltűrtem egy tincset a fülem mögé. James nem szólt semmit, rezzenéstelen arccal fordult be az utcánkba. - Nem akarom elveszíteni a barátságod, értsd meg!
- Értem, csak... Fáj - sóhajtott fel szomorkáson, miközben leparkolt a házunk előtt. Leállította a motort és kicsatolta az övét, majd felém fordult. Azúrkék szemei gyémántként csillogtak, arcán a csalódottság jeleit véltem felfedezni. - Szerelmes vagyok beléd, Ana. Amióta ismerlek... Emlékszem, amikor az egyetem folyosóján egymásnak ütköztünk... Már akkor tetszettél nekem, de túl félénk voltam ahhoz, hogy bevalljam Neked...
Halványan elmosolyodtam a 3 évvel történt esetre. Azon a napon léptem át az Oxfordi Egyetem kapuját s ismerkedtem meg az osztálytársaimmal. Már az első szemeszterben összebarátkoztunk egymással és most egy életre szóló kapocs tart össze minket.
- Sajnálom, hogy csalódást és fájdalmat okoztam. De úgy érzem, így a helyes - mondtam, majd odahajoltam James arcához és egy puszit leheltem a fiú orcájára. Gyengéden megszorítottam ölében pihenő kezét, aztán megfogtam a táskámat és felsóhajtottam. - Jó éjt, James! Hétfőn találkozunk!
- Neked is, Ana! - motyogta, én pedig kiszálltam a járműből és elsétáltam a bejárati ajtóig. Pár perc múlva már hűlt helyét találtam az Audinak.
A házban már csend honolt, pedig még alig múlt 10 óra. A táskámat ledobtam a komódra, aztán felmentem a szobámba és magamra zártam az ajtaját. Miután átöltöztem pizsamára, kiválasztottam a holnapi napra a ruházatomat. Egy elnyomott sóhajtás közepette bemásztam a pihe-puha takaró alá, majd kezembe vettem az éjjeliszekrényen pihenő E L James könyvet és elkezdtem olvasni.
Úgy 20 oldal elolvasása után álmosan pislogtam, így visszaraktam a helyére a könyvet és az olvasólámpámat lekapcsolva álomra hajtottam a fejem. Akaratlanul is James jutott eszembe... Rettentően szégyenlem magam a viselkedésem miatt, de nem tehettem mást. Hazudni nagyobb bűn lett volna.

~❀~

Michael Jackson örökzöld slágere, a Billie Jean ébreszt fel 6 óra 48 perckor. Gyomrom azonnal görcsbe rándult a gondolattól, miszerint ma hivatalosan is házvezetőként fogok dolgozni. Nyugtalanul túrtam bele kócos hajamba, majd kikászálódtam az ágyból és elslattyogtam a fürdőszobáig. Negyed óránál nem töltöttem többet a zuhany alatt, ennyi idő bőven elég volt ahhoz, hogy kellően felébredjek. Hajam alapos kócmentesítése után komótosan magamra kaptam a már tegnap összeállított ruhaszettet, s egy gyors smink felvitele és az ágyam bevetése után lerobogtam a konyhába. Legnagyobb meglepetésemre csend uralkodott a házban, holott ilyenkor már a nagyi a konyhában sürög-forog és reggelit készít. Hanyagul megrántottam a vállam, aztán elővettem egy bögrét és feltettem a tűzhelyre a teafőzőt. A nagyi legtöbbször 4-5 csomag, többféle ízű teafilterrel lep meg minket a nagy, pénteki bevásárlásai során. Találomra beledobtam a bögrémbe egy filtert és türelmesen megvártam, hogy felforrjon a teavíz.

- Jó reggelt, kincsem! - köszöntött ezerwattos mosollyal az arcán a nagyi, majd megölelt és egy puszit lehelt az arcomra.

- Jó reggelt! Kérsz te is? - böktem a teafőző felé, nagyi pedig bólintott egyet és elővett magának egy bögrét. A tea és a pirítós elkészültét követően a nagyival asztalhoz ültünk, s elfogyasztottuk a szolid kis reggelinket.

- Mesélj, hogy sikerült a tegnap este? - kérdezte felvont szemöldökkel a nagyi, miközben belekortyolt második bögre teájába. A pirítós majdnem a torkomon akadt, nagyot nyeltem a kérdés hallatán. Habár, mit is vártam? Minden úgy és ott folytatódok majd, mintha semmi sem történt volna? Kit akarok áltatni? - Ana, mi a baj? Valami rosszat mondtam?
- A vacsora nagyszerűen sikerült, jól éreztem magam - kortyoltam bele zavarodottan a teámba, ami már kihűlő félben volt. A nagyi kíváncsian várta a folytatást, amit nekem igencsak nehéz volt elmesélnem. - De ami utána történt, nos... James megcsókolt és szerelmet vallott, de én elutasítottam a barátságunk megvédése érdekében. Ó, nagyi... Ha láttad volna James meggyötört arcát... Sohasem kívánnék ilyet senkinek sem.
- Biztosan megérti majd és talán nem vész el a barátságotok - simított végig arcomon, majd felállt az asztaltól és nekilátott a mosogatásnak.
- Reménykedem benne - suttogtam inkább már magamnak. A fülesemet előhalászva a táskám legaljáról igyekeztem az előtér felé, de előtte meg elköszöntem a nagyitól.
A Malik család házához vezető, rövidnek nem nevezhető utat sétálva tettem meg. Fülemben Rihanna és Eminem mindig aktuális dala, a Love The Way You Lie dübörgött. Lábaim a megszokott tempómhoz képest sokkal lassabban és kimértebben szelték az utcákat.
Október közepéhez illő időjárás uralkodott, a reggelek a kelleténél is hidegebbek voltak. Összébb húztam magamon a szövetkabátomat, kezeimet pedig elrejtettem a zsebekbe. Amikor befordultam a keresett utcába, különös bizsergés járta át a belsőmet. A Malik ház bejáratához érve a táskám mélyére süllyesztettem a telefonom és a fülesem, aztán felsóhajtottam és becsengettem.
- Jó reggelt, Ana! - mosolygott kedvesen Trisha és megajándékozott egy öleléssel. Miután elhúzódtunk egymástól, a ház úrnője beterelt a nappaliba. - Az előbb főztem forrócsokit. Megkínálhatlak egy bögrével esetleg?
- Egy ilyen hideg reggelen jöhet akár forrócsoki, akár tea... Köszönöm, Trisha - mosolyogtam udvariasan a nőre, aki bólintott egyet és el is tűnt a konyhában.
- Beszélgessünk egy kicsit, aztán körbevezetlek a házban és jöhet az amolyan hivatalos felvonás... Vagyis a munkabeosztásod - tért vissza a nappaliba 2-3 perc múlva Trisha, kezében 2 bögrével.
Biccentettem egyet, majd kezeim közé vettem a forró italt. Óvatosan kortyoltam bele, nem szerettem volna leégetni a szám vagy a nyelvem. A csokoládé ínycsiklandó és számomra pikáns aromája azonnal találkozott az ízlelőbimbóimmal; harmonizáltak egymással.
Trisha mesélt egy keveset a családjáról. Szóba hozta 3 lányát és 1 szem fiát, aki egy híres zenekar énekese. Az édesanya büszkén áradozott fia vagyis a banda világraszóló sikereiről. Ahogy a beszélgetés kezdett a zenekar körül forogni, Trisha telefonja megszólalt. A nő mosolyogva szólt bele a készülékbe:
- Szia, Napsugaram! - üdvözölte a vonal másik felén levőt, majd hosszas csevejbe bonyolódtak. Trisha arca kivirult, arcára levakarhatatlan mosoly terült szét. - Holnap hazajössz? [...] De-de mégis mennyire időre, fiam? [...] Értem. [...] Perrie is veled lesz vagy csak te utazol haza? [...] Már alig várom, hogy lássalak! [...] Most le kell tennem, Zayn. Holnap találkozunk. Ha bármi baj van, azonnal értesíts! [...] Én is szeretlek, szia!
Nem akartam kíváncsiskodni, hiszen egyáltalán nem tartozik rám, hogy kivel és mit beszélt. Azonban egy hangyányit fúrta az oldalamat. Még mielőtt rákérdezhettem volna, Trisha boldogan válaszolt fel nem tett kérdésemre:
- Zayn holnap hazajön, 2 hétre. A turné szünetel, a bandatagok ilyenkor vagy elutaznak haza és a családjaikkal töltik a szünetet, vagy szimplán csak pihennek és élvezik a munkamentes napokat - avatott be Trisha, én pedig hevesen bólogattam.
Úgy tűnik, az elkövetkezendő 2 hétben nem fogok unatkozni. Egy híresség óhajait-sóhajait kell lesnem; mosnom, főznöm és takarítanom kell rá. De ahogy a mondás is tartja: „A pénzért meg kell dolgozni.”

Sziasztok!

Elnézést kell kérnem a kései bejegyzésért, de kicsit lassan sikerült megírnom a fejezetet :/ Fáradt is vagyok, hiszen ezen a héten sem unatkoztam... Egy mozgalmas gólyahéten vagyok túl, tehát totál hulla vagyok :/ Nagyon szépen köszönöm az előző fejezethez érkezett 4 kommentárt - Dorothy S., Cassy Crockett, Pici Nati és Daniella Devine -, illetve a 20 pipát és a díjakat ♥! Remélem, ez a fejezet is elfogja nyerni/elnyerte a tetszéseteket és megajándékoztok a véleményetekkel :) Nem is húzom tovább az időt... További jó éjszakát, kellemes hétvégét és jó pihenést kívánok ♥! Pusszpáá evribádii,

Macy

2.fejezet

Only Teardrops

„Ma meggyőztem magam arról, hogy feladni nem szégyen. Ne kockáztass! Ne változtass! Csak semmi dráma, ennek nem most van itt az ideje. De az okaim nem is okok, csak kifogások. Valójában csak bujkálok az igazság elől, az igazság pedig az, hogy félek. Félek, ha egy pillanatra is engedek a boldogságnak, a világ megint összeomlik körülöttem, és nem tudom, hogy azt túlélném-e?”

/Vámpírnaplók/

Remegő testtel és könnyeimmel küszködve ültem fel az ágyban. A Nap kezdett felébredni, hófehér takarómról könnyedén verődtek vissza a már kevésbé meleg sugarak. Egy újabb lidérces álmon voltam túl. Egy újabb vészjósló érzés, amely megkeserítette az ébredést.

Hangosan felsóhajtottam és elcsoszogtam a fürdőszobáig. Undorodva néztem bele a tükörbe, miközben megtámaszkodtam a mosdókagyló szélében. Arcom vörös színben pompázott, a szemem környéke fel volt puffadva. Tekintetem könnyektől csillogott. Hajam ziláltan omlott a vállamra, arcomat rozzant kerítésként vette körbe. Egy fájdalmas sóhajt elnyomva váltam meg a pizsamámtól, majd beálltam a zuhany alá.
Fél óra múlva mondhatni frissebben és üdébben éreztem mindenem. Magam köré csavartam egy törülközőt, aztán kiléptem a kabinból és megpróbáltam emberibb külsőt kreálni magamnak. Arcomra felvittem egy leheletnyi alapozót, szemhéjamra füstös árnyalatú púdert, ajkaimra pedig egy kevéske szájfényt. Kócos hajkoronámat kifésültem és a hajvasaló segítségével begöndörítettem. Miután felöltöztem, beágyaztam és lementem a konyhába.
- Jó reggelt, Ana! - ölelt meg a nagyi mosolyogva, aztán az asztalhoz terelt. Anya és Sophie már a megterített asztalnál várta - azt illatokból ítélve - az amerikai palacsintát. Amint a reggeli elkészült, a nagyi is leült közénk. - Terveztél valamit mára, kincsem?
- Délelőtt állásinterjúra vagyok hivatalos, este pedig... - a szó és a levegő egyszerre rekedt meg bennem. 6, kíváncsi szempár várta a válaszom további részét. Végül felsóhajtottam és nyeltem egy nagyot. - Vacsorázni megyek az egyik csoporttársammal.
- Ó, ez nagyszerű! Hogy hívják? Rendes fiú? - zúdította rám anya a kérdéseit. Remek! Kellett nekem beleegyezni ebbe a vacsorába Jamesszel. Éreztem, hogy anya valahogy így kezeli majd a dolgot. - Örülök, hogy végre találtál valakit. Ugye bemutatod nekünk is?
- Anya, kérlek... James kétségkívül a legrendesebb srác, akivel valaha találkoztam. De nem tudok úgy ránézni, mint a barátom. Jó haver... Bármikor számíthatok rá. Nem akarom összetörni a barátságunkat - vallomásom utolsó szavai keserves suttogássá váltak. Nagyi megértően bólintott, s végigsimított a vállamon. Anya szomorúan felsóhajtott, de nem mondott semmit. - A vacsorameghívást csak azért fogadtam el, mert nem lett volna szívem megbántani James-t.
Fagyos csend telepedett közénk. Sophie tekintete anya és köztem cikázott. Nem igazán értette, miért vált ilyen komorrá a hangulatunk. A már beteges szótlanságot végül én törtem meg azzal, hogy felálltam az asztaltól és az előtérbe sétáltam.
- Majd jövök - mondtam, miközben a vállamra dobtam a táskámat. Leakasztottam a helyéről a slusszkulcsot, majd szó nélkül elhagytam a házat.
Ujjaimmal idegesen ütöttem a kormányon a rádióban szóló dalnak a ritmusát, miközben gondolkodtam és a jelzőlámpát szuggeráltam. Már vagy 10 perce pirosan világított és a kocsisor egyre hosszabb s hosszabb lett. Fejemet végül hátrahajtottam az ülés fejtámlájára és elővettem a telefonom. James küldött egy üzenetet, miszerint az egész hétvégét Bradford-ban, a nagyszüleinél fogja tölteni.
- Hurrá! - suttogtam unottan, miközben rátapostam a gázra. A kocsisor egykettőre megindult a néha kihaltnak tűnő főúton.
Trisha részletesen elmagyarázta, hogy hol találom a házat. Az állam az autó lábtörlőjét súrolta, amikor befordultam az utcába. Modern, emeletes és eléggé drága házak váltogatták egymást... Tömény luxus... Üdvözlet a „Gazdagok negyed”-ében! Amikor leparkoltam a Malik család háza előtt, alsó ajkamba harapva elfojtottam egy kikívánkozó, irigységben úszó sóhajt. Miután bekapcsoltam a riasztót a kocsimon, zsebre vágtam a kulcsot és meg sem álltam a ház bejáratáig. A csengő lenyomása után nem kellett sokat várnom, hogy ajtót nyisson valaki. Egy fekete hajú, kreol bőrű és barna szemű, nálam 3-4 évvel fiatalabb lány termett előttem. Ajkain kedves és barátságos mosoly terült szét.
- Szia! Biztosan te vagy Anastasia... - a mondat végét bizonytalanul harapta el, szemei kíváncsian fürkésztek engem. Aprót bólintottam, mire a lány megkönnyebbülten felsóhajtott és felém nyújtotta jobbját. - Waliyha Malik vagyok.
- Anastasia Corwell... Nagyon örvendek - ráztam meg finoman Waliyha kezét. Észrevehetően bársonyos és puha tapintású bőre van. Az előszobába lépve levettem a cipőmet, Waliyha ellenkezése ellenére is. Elmondása szerint az ő családjában nem szokás levenni a lábbelit.
- Foglalj helyet, máris szólok anyának - bökött a fekete bőrkanapéra, amely a nappaliban nyúlt el. A kanapé előtt egy kisebb dohányzóasztal és egy hatalmas plazma tv kapott helyet. A szoba színe kellemesen bézs, már-már barna árnyalatú volt.
Félénken ültem le a kanapé végébe, táskámat pedig idegesen szorongattam az ölemben. Pár perc múlva halk beszélgetés csapta meg a fülemet. Megilletődve álltam fel a helyemről és fordultam szembe Trisha-val. A középkorú nő mosolyogva szólt hozzám.
- Örülök, hogy személyesen is megismerhetlek. Még mielőtt Mrs Malik-ként vagy Asszonyomként szólítanál meg... Szeretném, ha tegeződnénk. Mindkettőnknek kényelmesebb lenne, nemde?! - kérdezte, miközben leültünk. Sután bólintottam egyet s a táskámat leraktam a lábamhoz, kezeimet összekulcsoltam az ölemben. - Kérsz valamit inni, esetleg enni?
- Nem, köszönöm - mondtam csendesen, a szemkontaktust tartva a nővel. Trisha megértően biccentett. Némi hasonlóságot felfedeztem közte és Waliyha közt. Noha a lánynak egy árnyalattal sötétebb bőre volt, a szemeik és a hajszínük kísértetiesen megegyezett.
- Látom, hogy ideges vagy... Ne legyél az! - mosolygott rám Trisha. Gesztusát viszonoztam ugyan, de a gyomrom még mindig görcsben állt. - Mesélj egy kicsit arról, hogy milyen munka tapasztalatod van már és hogy van-e szakmai végzettséged esetleg. Az se baj, ha nincs... Illetve mesélj magadról is...
- Az elmúlt fél évben csak részmunkaidős vagy kisegítő állásom volt. Dolgoztam bébiszitterként, voltam állatgondozó az állatkertben és egy kutyamenhelyen, segédkeztem a véradásokon, pincérkedtem esküvőkön és néhány céges bulin... Jelenleg az oxfordi egyetem végzős hallgatója vagyok. Az édesapám évekkel ezelőtt elhagyott minket, én gondoskodom a húgomról és az anyukámról. A nagymamám hétvégente besegít nekünk a házimunkában, vigyáz a húgomra és segít neki a tanulásban - fejeztem be mondandómat egy halk sóhajt követően. Gondolkodtam azon, hogy mit kellene még mondanom, de rájöttem, hogy már így is túl sok dolgot árultam el. Hiszen Trisha egy kívülálló személy... 
- Mi történt édesanyáddal? - kérdezett rá puhatolózva. Számomra ez egy kényes téma volt, de úgy éreztem, Trisha megbízható nő.
- Fél évvel ezelőtt autóbalesetet szenvedett, amikor jött haza a munkából. Egy részeg buszsofőr áttért anya sávjába és... Anya elrántotta a kormányt, de már késő volt. Deréktól lefelé lebénult és 3 hónapig kómában feküdt - akaratlanul is végigcikázott egy kósza könnycsepp az arcomon, amit azonnal letöröltem. Tisztán emlékszem arra az estére, amikor a rendőrség felhívott, hogy közöljék velem, mi történt... A mellkasom mindig összerándul e fájdalmas emlékekre. - A nagyin kívül nem számíthatok senki más segítségére. Apámról régóta nem hallottam, de őszintén megvallva, nem hiányzik.
Trisha szomorúan felsóhajtott, aztán felállt és pár perc múlva egy pohár vízzel tért vissza. A gondolataimba látott. Miután nagyot nyeltem a hideg nedűből, megtöröltem arcomat. Könnyeim észrevétlenül törtek utat maguknak.
- Sajnálom, hogy mindezt rád zúdítottam... - mondtam a kezemben levő poharat fixírozva. Mégis miért nyíltam meg ennyire egy olyan valakinek, aki nem is nagyon ismerek?
- Anastasia, figyelj rám! - vette ki a kezemből a poharat Trisha és az államnál fogva kényszerített arra, hogy rá nézzek. Tekintete a lelkemig hatolt. - Hálás vagyok, hogy meséltél az életedről. Az eddigi alkalmazottak egytől egyik maguknak valók és mogorvák voltak. A gyerekeimet semmibe vették, a férjemet pedig csak a pénz miatt vették észre. Te viszont más vagy... Jó értelemben más.
Meglepett, hogy Trisha ilyen rossz véleményen van a volt alkalmazottairól. Bár, az elmondottak alapján én sem vélekednék másként.
- Hogy érzed magad? - szólított meg érdeklődve Trisha, miközben megittam a pohárban maradt vizet. Érzések milliói kavarogtak bennem. Egyrészt a randin filóztam, másrészt pedig ezen az álláslehetőségen.
- Most már jobban - mosolyogtam rá kedvesen, amit viszonzott is. Tényleg jobban éreztem magam. Talán jót tett nekem az, hogy meséltem egy keveset Patricia-nak.
- Remélem, ettől még jobban leszel... Gratulálok, Anastasia! Holnaptól a Malik-házban dolgozhatsz! - mondta vidáman, én pedig örömömben felsikkantottam. Trisha szorosan magához ölelt, ami nagyon meglepett. - Reggel 8-ra gyere, mert szeretnélek körbevezetni és néhány dolgot részletesebben átbeszélni. Az egyetem mellett is vállalod a munkát?
- Természetesen - mondtam mosolyogva. Még mindig nem fogtam fel, hogy megkaptam az állást. Ráadásul itt, Bradford-ban. Hatalmas megkönnyebbülést jelentett, hiszen mostantól csak az egyetem miatt kell elautókáznom Londonig.
Beszélgettünk egy ideig, aztán elköszöntem Trisha-tól és Waliyha-tól. Jó hangulatban ültem be a kocsiba, majd beindítottam a motort és elindultam haza. A rádióban Lady Gaga Applause című száma dübörgött. Nem rajongok Gaga munkásságáért, de ez a dal elnyerte a tetszésemet.
A refrént dudorászva léptem át az előtér küszöbét, ahol megváltam a cipőmtől meg a táskámtól. A nagyi a konyhában szorgoskodott, anya és Sophie pedig a nappaliban nézték a tv-t.
- Na, milyen volt az állásinterjú? - kérdezte anya, amikor leültem a húgom mellé. Sejtelmes mosolyt csaltam arcomra, amiből Sophie már sejtett valamit.
- Megkaptad a munkát? - suttogta fülembe Sophie, én pedig nagyot bólintottam. Húgom azonnal a nyakamba ugrott és egy puszit lehelt az orcámra. Kuncogva néztem anyára, aki büszkén mosolygott rám. Sophie kikapcsolta a tv-t és elkezdett nyaggatni, hogy meséljek egy kicsit az új munkámról.
A nagyi hangja zökkentett ki minket a beszélgetésből. Amint asztalhoz ültünk, a diskurálás folytatódott. A nagyi mint mindig, most is kitett magáért. Jóllakottan álltam fel az asztaltól, majd elmosogattam és felmentem a szobámba. Idejét láttam annak, hogy kiválasszam estére a ruhámat.

~❀~ 

Sikerült ebéd után úgy elbóbiskolnom, hogy este fél 8-kor ébredtem fel. Mint egy kapkodó idegbolond, berohantam a fürdőbe és rendbe szedtem magam. Leakasztottam a szekrény ajtajáról a kiválasztott ruhát, majd felöltöztem. Vacilláltam egy ideig, hogy fekete vagy testszínű harisnyát vegyek fel, de végül a feketénél maradtam. Sminklemosóval eltávolítottam a szemhéjamon maradt púdert és az arcomon éktelenkedő alapozót, s feltettem egy frissebb és elegánsabb sminket. Hajamat egyenesre vasaltam, frufrumat pedig befontam és feltűztem oldalra. Fújtam magamra egy kevéske parfümöt, aztán felvettem egy kabátszerűséget és lementem a nappaliba. Az utolsó lépcsőfokra lépve kis híján orra estem a meglepettségtől. James anyáékkal beszélgetett a kanapén és közben egy csokor vörös rózsát szorongatott a kezében. Rövid hezitálás után odamentem hozzájuk.

- Szia, James! - köszöntem félénken, a fiú pedig mosolyogva felállt a helyéről és egy puszit lehelt az arcomra. Kellemes aromájú kölnije bekúszott az orrjáratomba.

- Ezt neked hoztam - adta át a csokrot fülig érő mosollyal az arcán. A nagyi rögtön felpattant a kanapéról és eltűnt a konyhában, s egy vízzel teli vázával tért vissza. - Az igazság az, hogy ez a csokor nem olyan szép, mint amilyen Te vagy, de...

- Ezek a rózsák gyönyörűek, köszönöm - mondtam elpirulva, miközben a csokrot beleraktam a vázába. Anyáék tekintete valósággal lyukat égetett a bőrömbe.

- Indulhatunk? - kérdezte mosolyogva James. Sután biccentettem egyet és miután elköszöntünk anyáéktól, James megfogta a kezem és kisétáltunk a kocsijához. Kisebb sokkot kaptam az Audi A8-as láttán. Mielőtt még beülhettem volna a csodajárgányba, James körém fonta karjait és rám mosolygott. Azúrkék szemei világítottak az utcai lámpák fényeinek köszönhetően. - Gyönyörű vagy ma este, Ana.
Elpirulva hajtottam le a fejem és megpróbáltam rendezni szapora levegővételemet. James felemelte a fejemet az államnál fogva, s hüvelykujját végigsimította az alsó ajkamon. Kisfiús arcán egy játékos vigyor terült szét, amely még aranyosabbá tette a srácot.
- Menjünk - szólalt meg végül, majd kinyitotta az anyósülés felőli ajtót és segített beszállni a járműbe. Alsó ajkamba harapva csusszantam lejjebb a bőrülésben. Esküszöm, én ebben a kocsiban fogom tölteni az estét. James felkuncogott, amikor beült mellém. - Látom, tetszik a járgány...
- Viccelsz? Ez egy csoda. Nem fogok tudni belőle kiszállni... - ráztam meg a fejem, James pedig felnevetett és vigyorogva beindította a motort.
Az út további része csendes és nyugodt volt. James az utat - néha engem - figyelte, én pedig élveztem a bőrülés kényelmét és eleganciáját. Bő fél óra múlva randipartnerem leparkolt egy kevésbé puccos étterem előtt. Úriemberhez méltóan kinyitotta nekem az ajtót és segített kiszállni a járműből.
- Csak Ön után, Hölgyem - engedett előre az étterem bejáratánál. Az asztalunk már előre le volt foglalva, egy eldugott kis sarokban. James kihúzta nekem a széket és elvette a kabátomat, amit a szék hátára terített. - Kérsz valami italt?
- Hmm... Válassz te - mondtam elmosolyodva, James pedig intett a pincérnek és rendelt mindkettőnknek valami flancos nevű bort.
Amíg a rendelésünkre vártunk, beszélgetni kezdtünk. Szóba jött az egyetem, a család és a szokásos beszédtémák. Örültem, hogy egy kicsit elszabadultam otthonról. Jó volt végre lazítani és elfeledkezni a gondokról. És ami azt illeti, a ma este most kezdődik csak igazán...

Sziasztok!

Egy napos késéssel, de megérkezett a várva várt folytatás :) Cudar egy heten vagyok túl, de a jövő hét sem lesz különb :'( Az írás közben olvasnom kellett Arisztophanész A madarak című művét és még holnap is azt kell nyúznom, ha keddig végezni akarok vele... Köszönöm a 28 pipát, a 4 kommentárt - Bartók Timi, Patrícia, Dorothy S. és Jule B. -, illetve a 37 feliratkozót, a 22 követőt és a 2.600 megtekintést ♥! Remélem, tetszeni fog/tetszett a fejezet és kapok néhány véleményt :) További szép estét, jó pihenést és sok sikert, s erőt a jövő héthez ♥!  Innen kívánok a One Direction egyetlen ír és szőke tagjának, Niall James Horan-nek sok boldog születésnapot ♥! Pusszpáá evribádii,

Macy