Oldalak

2014. július 31., csütörtök

24.fejezet

Tonight I'm Getting Over You
„Inkább csalódok, ha kell, naponta százszor is, minthogy állandóan bizalmatlan legyek mindenkivel, és az életet pokolnak tartsam, amelyben szörnyetegek élnek... Szeretek élni! És inkább legyen az életem örömteli, néha csalódással, mint elejétől végig boldogtalan, de csalódások nélkül!”
/Müller Péter/

2014. JÚLIUS 25. 

Fáradt mosoly kúszott arcomra, amikor megpillantottam a szobám falán pihenő, bekeretezett oklevelet. A diplomaosztón kaptam meg az „Év diákja” címet, melyet minden évben azok a tanulók kapják meg, akik kitűnő bizonyítványt mutatnak fel és a közösségi munkát is lelkiismeretesen elvégzik.
Miután elvégeztem a reggeli teendőimet s felöltöztem, lementem a konyhába. Apa az aznapi újságot olvasta, anya mosogatott - csodálatos dolog történt a múlt hónapban: anyu több mint fél év kerekesszékben élés után végre talpra állt s azóta egy idősek otthonában ápolónő -, Sophie pedig az internetet bújta. Zavartan kapta rám a tekintetét, majd a fejével maga mellé bökött, hogy üljek le.
- Mi az, mit találtál? - kérdeztem értetlenkedve. Húgom elém tolta a laptopot, én pedig olvasni kezdtem az egyik weblapon megnyitott cikket. 

Hivatalos: Harry Styles egy 18 éves modellel jár!

A hírt Paige Reifler, az énekes újdonsült barátnője jelentette be. A Daily Mirror beszámolójából megtudtuk, a New York-i modell és a One Direction frontembere már hónapok óta, titokban találkozgatott egymással s a dolog egyre jobban komolyodik. Paige elmondta, hogy egy buliban ismerkedtek meg, ahol beszélgettek s másnap már arról cikkeztek a pletykalapok, a fiatalok összejöttek. Ám akkor erről még szó nem volt, de az idő haladtával s a kölcsönös érdeklődésnek köszönhetően egyre többször találkoztak egymással és összemelegedtek. 
A rajongók egy része összetört, a másik felük pedig örül kedvencük boldogságának. Kíváncsian várjuk, Harry mostani románca meddig tart majd.

Cikk: Directioner's World | Kép: Twitter

Őszintén szólva nem igazán lepett meg a dolog. Harry az utóbbi időben sokkal kimértebben és távolságtartóbban viselkedett velem. Amikor felhívtam koncert előtt vagy után, nem igazán lelkesedett azért, hogy beszélhetünk egymással. A videokamerás csevejekről ne is essen szó; állandóan a telefonját bámulta vagy a fiúkat terelte a laptopja közelébe.
- Semmi reakció? - képedt el Sophie, mikor meglátta érzelemmentes arcom. Megrántottam a vállam és elindultam a konyhába. Húgom hűségesen követett, majd felült az egyik bárszékre. - Csak azt ne mond, hogy tudtál erről?!
- Harry és én az utóbbi időben igencsak elhidegültünk egymástól - mondtam elhúzott szájjal, miközben elővettem a tejet a hűtőből. Összeöntöttem egy kevés kávéval és cukorral, aztán leültem a Sophie mellé. - Viszont az fáj egy kicsit, hogy egy cikkből kellett megtudnom, már a kapcsolatunk alatt is kavart ezzel a lánnyal.
- És mi van Zayn-nel? Ő miért nem mondta el neked, hogy Harry és Paige randizgatnak? Tudtommal még jóban vagytok, nem? - egyetlen testvérem rosszabb, mint egy riporter. Minden aprócska információt ki akar szedni az emberekből. Nagyot kortyoltam a tejeskávémből, majd felsóhajtottam.
- Zayn-nek van saját élete, szerintem elég azzal foglalkoznia. De erről miért neked papolok? Hatalmas rajongó vagy, akinek a gondolatait javarészt a banda teszi ki... - múlt hét óta nem beszéltem a fiúval, amit nem is igazán bánok. Élje az életét úgy, ahogy eddig tette. - Többet nem is akarok ezekről beszélni, Sophie. Elegem lett a sztárokból.
Anya és apa úgy tettek, mintha nem is hallottak volna semmit. Apu egy halovány mosoly kíséretében mindhármónkat megajándékozott egy-egy puszival, majd az aktatáskáját magához véve elindult dolgozni. Amióta kibékültek anyuval, a cégét Bradford-ba költöztette. Az idősek otthona épületétől másfél méterre van az irodája; az ebédszüneteket együtt töltik s amikor anya nem éjszakás, akkor együtt is jönnek haza. Leírhatatlan, mennyire örülök, hogy ők legalább boldogok.
- Kicsim, úgy elmerengtél. Minden rendben? - simított végig arcomon víztől nyirkos kézzel anyu, én pedig aprót biccentettem. Sophie a tv-t kapcsolgatta, a laptop összecsukva pihent a dohányzóasztalon. Akaratlanul is elfintorodtam, mikor a húgom az egyik zenecsatorna kapcsolt. Elszámoltam magamban háromig; ha One Direction videoklipet adnak valahol, Sophie rázendít s a fiúkkal énekel. Ez most sem volt másképp. - Anya, nyugtass meg, hogy én emlékszem jól és tényleg nem rajongtam ilyen fanatikusan senkiért s semmiért?!
- Nem, te nem. Ellentétben apáddal és velem... Mi a Beatlesért és a Guns 'N' Roses-ért voltunk oda fiatal korunkban. Majdnem minden koncertjükre elmentünk, relikviákat és lemezeket vettünk a zsebpénzünkből... A padláson azt hiszem, mindezek a mai napig megvannak - elmosolyodtam. Talán ezek hozták össze a szüleimet, a közös zenei ízlés. Furcsának tűnhet, de fogalmam sincs, hogy Harry milyen zenéket kedvel s abban se vagyok nagyon biztos, hogy ő tisztában van/volt-e az én zenei ízlésemmel. - Apád szeret a kolléganőimnek arról mesélni, mennyire magam alatt voltam John Lennon halálakor. Nem tagadom, tényleg szíven ütött akkoriban a dolog...
- Szerintem Sophie is kikészülne, ha történne valami az egyik sráccal - mondtam a telefonomra pillantva. Egy új üzenetet jelzett, méghozzá Harry-től. - Mi a fene...?!
Anyu értetlenkedve nézett rám, de mikor megmutattam, mi okozta meglepődésem, biccentett és noszogatni kezdett, hogy olvassam el az SMS-t. Feszengve feloldottam a zárat s olvasni kezdtem:

„Itt vagyok Bradford-ban... Beszélnünk kellene. Fél óra múlva találkozhatnánk a parkban, ha neked is megfelel. H. xx”

Ajkamba harapva ugrottam le a székről s a fülesemet a telefonba dugva zsebre vágtam a készüléket. Anya szorosan megölelt, aztán egy puszit lehelt a homlokomra.
- Ne támadd le rögtön! Adj neki időt, hogy elmondja neked ő maga - suttogta a fülembe, én pedig bólintottam egyet.
Miután elköszöntem a húgomtól, a táskámat a vállamra csapva elindultam a parkba. A fejemen pihenő napszemüveget letoltam a szemem elé, mert rendkívül sütött a nap. Fülemben Adele Turning Tables című dala szólt. Kedvem lett volna leülni a járdaszegélyre s sírni addig, amíg a könnycsatornáim el nem apadnak. Ugyan nem szerelemmel szerettem Harry-t, de szerettem. Még most is szeretem. Fáj, hogy ilyen csúnyán elbánt velem.
Már a park bejáratánál kiszúrtam a göndör hajjal megáldott, kalappal álcázott fiút. A vállig felgyűrt ujjú póló, a fekete csőfarmer és persze a bokacsizma összeállítás is rásegített a felismerésre. A telefonom meg a fülhallgatóm a táskámba dobva, lehajtott fejjel szaporáztam meg lépteimet az énekes felé.
- Örülök, hogy el tudtál jönni - mondta köszönés nélkül, miközben leültünk egy közeli padra. Táskám pántja köré fonva ujjaimat vártam. Vártam, hogy Harry miről akart velem beszélni. Egy pillanatra levéve fejéről a kalapot túrt bele kissé már nagyra nőtt fürtjeibe, majd egy sóhajtást követően a barna kiegészítő újra a helyén volt. - Gondolom sejted, miért akartam találkozni veled.
- Biztos nem bájcsevegni szeretnél. Sophie mutatott ma egy cikket... - kezdtem bele nyögvenyelősen, ujjaimat kitüntetve figyelmemmel. Haz élésen beszívta a levegőt. - Mégis mikor akartad elmondani, hogy randizol egy másik lánnyal? Megvártad volna, míg az ágyadban kötök ki egy görbe este után?
- Ana, én nem... - suttogta kétségbeesetten. Tekintetével fogva tartotta az enyémet, egyik kezét pedig a combomra simította. Mindketten meglepődtünk, amiért nem taszítottam el magamtól. - El kellett volna mondanom neked már akkor, amikor elkezdtem találkozgatni Paige-l. De nem tudtam, hogyan kezdjek hozzá... Sosem voltam az ilyenekben valami jó.
- Így pofátlanul elhitetted velem, hogy szeretsz engem. Tisztában voltál vele, hogy nehezen bízom meg a férfiakban... Most mégis eljátszottad az esélyedet. Utálnom kellene téged, de nem megy - ráztam meg a fejem könnyeimmel küszködve. Harry szólásra nyitotta száját, de végül csendben maradt. Szemeiből semmit sem tudtam kiolvasni. - Van még valami, amit elhallgattál előlem vagy meg nem történtté tesszük ezt a beszélgetést és elfelejtjük egymást?
- Anastasia, nekem eszem ágában sincs elfelejtem téged. Szükségem van rád, mint egy jó barát - suttogta szinte már könyörögve. Megforgattam a szemeimet. - Mielőtt találkoztam volna Paige-l, visszavonhatatlanul szerelmes voltam beléd és azt akartam, hogy a kapcsolatunk hosszútávú legyen.
- A tervek és az emberek változnak. De nem szeretnék bölcset játszani, ahhoz egy senki vagyok - mondtam felállva a helyemről. Haz követte mozdulataimat, tekintetét mélyen az enyémekbe fúrta. - Mit szeretnél, mit mondjak még? Üvöltsem le a fejed, amiért átvertél? Tudod, az nem én lennék...
- Nálad őszintébb, okosabb és tiszta szívűbb lánnyal még nem találkoztam. Ezt akkor is vallani fogom, ha soha többé nem látlak - alsó ajkamba harapva nyeltem egy nagyot. Hazza elmosolyodott reakciómon, majd a mellkasára húzott egy ölelésre. Karjait szorosan körém fonta s egy puszit lehelt a hajamba. - Sajnálom, hogy így alakult. Minden percben és órában gondolni fogok rád, Ana. Ezt ne feledd!
Akaratlanul is végigszaladt az arcomon egy könnycsepp. Miért? Miért olyan fiúkkal hoz össze a Sors, akiknek barátnőjük van?

Sziasztok!
Gondolkodtam azon, hogy várjak-e a kiírt időpontig, de aztán úgy vélekedtem, minek várni? :) Ha minden jól megy és lesz érdeklődő, a jövő héten is felkerül egy fejezet... Eleve akkor kerülne fel, de sebaj :) Köszönöm az előző részhez érkezett 7 kommentárt - Krisztina Di Motta, Angel, Gréti, Timii1D, szerecsendio, Névtelen és Shelly B.: innen is köszönöm a díjat ♥ -, a 22 pipát, az 55.000 megtekintést és a 106! feliratkozót ♥! Néhányotok lehet, hogy fellélegez a történtek miatt, esetleg elszomorodik egy kicsit... De ennek így kellett történnie :) Ne feledkezzünk meg azonban a történet másik kulcsfontosságú szereplőjéről sem, aki majd színre fog ismét lépni :) Természetesen nem lövöm le a poént :) Idővel minden és mindenki a helyére kerül :D További szép estét és hetet, hétvégét kívánok ♥! Pusszpáá evribádii,
Macy

2014. július 12., szombat

23.fejezet

All You Need Is Love
„Légy tudatában esendő pillanataidnak, hiszen ember vagy. Ne ítéld el mások gyöngeségét, hiszen már tudod, hogy ember vagy. Aki ember, az szeret és megbocsát. A szeretet: megbocsátás.”
/Tatiosz/


- Igen, szeretem. Próbálom szerelemmel szeretni, próbálom - mondtam szinte már suttogva. Magam sem voltam még tisztában az érzéseimmel, az az igazság. Hazudni pedig nem akartam. Se Rosalie-nak, se senki másnak. - Tudod, hogy nehezen bírok megbízni a férfiakban. Szerelembe esni még annál is nehezebb.
- Azok után, ami veled is történt, ez érthető. Azt se felejtsük el viszont, hogy Harry odáig van érted és furcsa ezt mondanom, de nem szeretném, ha összetörne. Téged úgy szeretlek, mint a testvérem és a te szíved is kímélni akarom a csalódástól... - mosolygott rám, majd magához ölelt. Arcomat a nyakába fúrtam és felsóhajtottam. Nem tudom, meddig állhattunk így. Rosie kuncogva húzódott el tőlem. - Na, ne várakoztassuk meg a lovagod meg a felpörgött húgod!
- Mondod te, aki majdnem elájult Niall jelenlététől - nevettem fel vidáman, mikor beültem az anyósülésre. Harry rám mosolygott, én pedig viszonoztam gesztusát. A visszapillantóból láttam barátnőm tetetett dühtől és egy kis szerelemtől lángoló arcát. - Engem nem versz át, Watson!
- Bagoly mondja verébnek, Corwell! - mormolta ördögi vigyorra húzva száját. Már előre féltem, mit tesz velem, ha visszamegyünk hozzájuk. Hacsak Harry nem kér meg, hogy aludjak nála. Az említett a combomra simította kezét és kicsit megszorította azt, aztán elindultunk a kivilágított utcarészen.
Útközben Sophie élménybeszámolóját hallgattuk, amibe Rosalie is beleszólt néha. Reményvesztett sóhajtás szökött ki ajkaimon, miközben a két lányt hallgattam. Őszintén szólva én sosem rajongtam ennyire valakiért. Kislány koromban ott volt a Backstreet Boys vagy az N Sync, akikre a mai napig felnézek, de olyasfajta rajongás nem jellemezte a tiszteletem, mint a testvéremet vagy a barátnőmet. Számomra ez túlzás, ami Harry-t meg a srácokat övezi.
- Jól vagy, Ana? - kérdezte a fülem mögé simítva egy tincset a sofőr, mire felé fordítottam fejem és határozottan bólintottam egyet. - Biztos?
- Csak gondolkodtam, ne aggódj - hajoltam arcához, hogy egy puszit nyomjak rá. A pimasz viszont úgy fordította fejét, hogy a puszi ajkait érjék. Szerencsére már a Watson család háza előtt álltunk, így elkerültünk egy balesetet.
- Szeretném, ha velem töltenéd az éjszakát. Sophie majd helyettesít, amikor Rose-nak beszélgethetnékje lenne veled - bökött az őrült nőszemélyek irányába, akik szívecskéket mutogattak meg csücsörítettek a szájukkal a küszöbön álldogálva. Harry beletúrt a hajába és kérdően felvonta a szemöldökét. - Még mindig a koncert hatása alatt vannak?
- Így születettek - mosolyogtam gúnyosan a lányokra, majd kiszálltam a járműből. - Mindjárt hozom a cuccaimat.
Szerencsére mindig van Rosalie szobájában a ruháimból néhány, ha átutazóban vagyok Bradford és London között. Miután elraktam egy felsőt, egy nadrágot meg egy fehérneműszettet, a sporttáska oldalába gyömöszöltem a nemrég itt hagyott tornacipőmet is. A tisztálkodócuccokról meg a pizsamáról biztos voltam abban, hogy Harry gondoskodik majd.
- Érezzétek jól magatokat! - engedtek utamra őrangyalaim, én pedig a fejemet rázva bedobtam a táskáim a hátsóülésre és beugrottam Haz mellé. Intettünk egyet az ajtóban állóknak, majd elindultunk a fiú lakásához.
Mindössze a rádiót és a motor halk morgását lehetett hallani, egyikőnk sem szólalt meg. Harry fáradt volt, nekem meg sikerült megint elmerülnöm a gondolataimban. Amikor a fiú leparkolt az udvarban, kiszálltunk s a cuccomat a vállamra csapva kulcsoltam össze ujjaimat Harry-ével.
- Tegnapról maradt egy kis makaróni, ha gondolod, megmelegíthetjük - fonta körém karjait, miután ledobtam a táskákat az egyik fotelbe. Aprót bólintottam, aztán arcomat a srác mellkasába fúrtam. - Valamit nem mondasz el, érzem.
- Csak lefárasztott az út meg a koncert... Ja, a húgomról és a legjobb barátnőmről nem is beszélve - nevettem fel kínomban. Igazából tényleg ezek nyomasztottak. S az a tény, hogy keményen küzdök magammal és a szerelemmel. - Zuhanyozz le, addig megmelegítem a vacsit.
- Közben elmesélheted, miről beszélgettetek Rosalie-val a kocsi mellett... - mondta ellentmondást nem tűrően és felment az emeletre. A konyhába érve felsóhajtottam, majd kivettem a hűtőből a maradék tésztát és betettem a mikróba. Kerestem két tányért meg két villát, illetve két poharat. Az egyik polcon felfedeztem egy üveg narancslevet is, amit fel is bontottam. Nem telt el negyed óra, Harry egy szál bokszerben tipegett le a földszintre. Arcom valószínűleg egy érett paradicsom színére hasonlított s úgy is éreztem. - Szóval? 
- Mire vagy kíváncsi? - kezdtem el enni, miközben a fiút kémleltem a pilláim alól. Göndör fürtjei még vizesek voltak, a vízcseppek versenyt futva egymással szaladtak lefelé izmos mellkasán. Nagyot nyeltem és inkább a makarónit tüntettem ki figyelmemmel.
- Már mondtam. Miről beszélgettek? - vonta fel a szemöldökét és közben belekortyolt a narancslevébe. Egy kapcsolat a bizalomra épül és úgy tűnik, Harry ezt észben is tartja.
- Megkérdezte, hogy szeretlek-e. Igen-t mondtam és hozzátettem, hogy megpróbállak szerelemmel szeretni - rántottam meg a vállam, mire az énekes elmosolyodott s a konyhapulton pihenő kezemre simította a sajátját. Hatalmas, tetoválásokkal borított keze valósággal elnyelte az enyémet. - Tudnod kell, hogy rendkívül nehéz ez az érzés számomra. Egyfajta határ, fogalmazhatunk így.
- A volt barátod, igaz? - feszengve biccentettem, Harry pedig a szájához emelte a kezem és egy puszit nyomott rá. Megmosolyogtatott ez az apró, mégis figyelmes gesztus. - Nem erőltetek semmit, de ezt gondolom, tudod. Ha készen állsz arra, hogy belém szeress, akkor azt mindketten észre fogjuk venni. Látom az igyekezeted és ez lenyűgöz, nagyon. Tartsd észben a szavaim, csak ennyit kérek tőled. Oké?
- Oké - suttogtam és a pulton áthajolva megcsókoltam a fiút. Viszonozta csókom, majd folytattuk az evést. Valahogy jobban is esett az étel, ahogy egy újabb kő esett le a szívemről. Miután végeztünk a vacsorával, elmosogattam. - Elmegyek fürödni.
- Milyen kár... Akkor egyedül foglalom el a pezsgőfürdőt - motyogta szomorkásan, lebiggyesztett ajkakkal. Felvontam a szemöldököm. - Lefekvés előtt azt gondoltam, kicsit lubickolhatnánk.
- Semmi jónak nem vagyok az elrontója, de nincs fürdőruhám - mondtam alsó ajkamba harapva, Harry pedig elmosolyodott. Felsietett az emeletre, majd egy szatyorral a kezében jött vissza a konyhába. - Ugye nem...?
- Én mindenre gondoltam. A színekben viszont nem voltam biztos, így több árnyalatban is vettem - adta a kezembe s megcsókolt. Egy halk Köszönöm-t elmormolva vettem ki a papírtáskából egy fürdőruhát, ami egyszerű nyakba kötős, fekete színű volt. - Amíg előkészítem a dolgokat, nyugodtan átöltözhetsz. Ha segítség kell, csak kiálts!
- Rendben - bólintottam és felballagtam a hálóba. Gyorsan megváltam a ruháimtól s magamra kaptam a kiválasztott szettet. A méret tökéletes volt és a színe is. Hajamat egy copfba felkötöttem a fejem tetejére és lementem megkeresni Harry-t. A nappaliban és a konyhában nem találtam, így kimentem a kertbe. A hűs, júniusi levegő kissé csípte a bőröm, de nem volt vészes. Halk nyögés tört fel belőlem, mikor két kar fonódott a derekam köré. - A frászt hoztad rám!
- Sajnálom - súgta fülembe, majd egy puszit lehelt a vállamra és az ölébe kapott. Karjaimat automatikusan a nyaka köré fontam és árgus szemekkel figyeltem, merre megyünk. Utunk egy pinceszerűségbe vezetett, ami gyertyákkal volt kivilágítva. Amikor Haz letett, kíváncsian rám mosolygott. - Na, milyen?
- Rejtélyes és csodálatos - néztem körbe még tüzetesebben. A göndör hajú félisten már elmerült a habok között, mikor csatlakoztam hozzá. A víz kellemesen meleg volt, a lábaim viszont alig értek le. Odaúsztam az énekeshez, aki azonnal magához húzott s lecsapott ajkaimra. Nyelve masszírozta az enyémet, én pedig beletúrtam a hajába és picit meghúztam fürtjeit, amitől felmordult. Tompán érzékeltem, hogy odalent már kezd keményedni. - Még a végén letepersz itt, a vízben...
- Csak egy szavadba kerül, Anastasia - nevem varázsigeként hatott, ahogy édes akcentusával megtűzdelt hangján kiejtette. Ajkait a nyakamra tapasztotta s harapdálni, puszilgatni kezdte érzékeny bőröm.
Elvesztem a karjaiban. Olyan odaadást, figyelmet és szeretet kaptam Harry-től, amit eddig egy barátomtól sem kaptam. Egy dolog azonban igencsak foglalkoztatott: Vajon ha Zayn nem lenne vőlegény és még barátnője se lenne, megkaptam volna ugyanezt a bánásmódot?

Sziasztok!
Megérkezett a várva várt folytatás :) Először nem nagyon volt ötletem, de végül csak sikerült valamit összehoznom :3 Köszönöm az előző fejezethez érkezett 10 kommentárt - Angel, Bartók Timi, Jule B., Helena Z., szerecsendio, Chixi, Iszáka Szandi, Diana, Álmodozó;) és Krisztina Di Motta: üdvözöllek, kedves :) Valahogy igyekszem Zayn-t újra összeboronálni Ana-val :) Nem tudom, hogyan, de valami lesz :D ♥ -, a 17 pipát, a 103! feliratkozót és az 51.000 megtekintést ♥! Még mindig töretlen a szeretetem és a tiszteletem felétek ♥! Igyekszem a folytatással :) További szép estét és hétvégét kívánok ♥! Pusszpáá evribádii,
Macy