Oldalak

2013. november 22., péntek

7.fejezet

Anything Could Happen
„Az élet az, ami megtörténik veled, miközben azzal vagy elfoglalva, hogy egyéb terveket szövögetsz.” 
/John Lennon/

Mostanában elég rosszul aludtam, ma reggel viszont meglepően kipihentnek éreztem magam. Miután kikapcsoltam az ébresztőt, nyújtóztam egy nagyot és kiugrottam az ágyból. Komótosan megágyaztam, aztán bementem a fürdőbe készülődni. Egy frissítő zuhanyt és hajmosást követően megszárítkoztam, majd felöltöztem és nekiláttam a hajam kifésülésének s kivasalásának. Negyed óra alatt emberibb külsőt kreáltam magamnak. Kerestem egy táskát, amibe beledobáltam a dolgaimat és lerobogtam a lépcsőn.
- Jó reggelt, Ana! - mosolygott rám anya, amikor beléptem a konyhába. A levegőben a kakaó és a nutellás kenyér illata keringett. Mosoly kúszott az arcomra, hiszen rég nem volt ilyen egyszerű, mégis nagyszerű reggeliben részem.
- Kivételesen tényleg jó - segítettem anyának kényelmesen az asztalhoz ülni. Frusztrált és idegesített, hogy Sophie nem reggelizik velünk. Gondolataim folyamatosan körülötte és a nagyi körül forogtak. 
- Ma nem lesz gyógytornám, így átmegyek a szomszédba Mrs Evans-hez - nyelt egy nagyot a kakaójából anya, aztán megtörölte a száját. Mrs Evans egy idős özvegyasszony, akit anya minden másnap meglátogat. A néninek két lánya és egy fia van, akik ritkán tudják őt meglátogatni, mivel már nem Bradford-ban laknak. - Szeretném megtanulni a gobelin készítés fortélyait. 
- Már alig várom, hogy láthassam a munkáidat - mosolyogtam anyára, majd megittam a kakaómat és elmosogattam. Mielőtt elindultam volna az egyetemre, segítettem anyának felöltözni. Vállamra dobva a táskát sasszéztam el az előtérbe, ahol felkaptam a slusszkulcsot. - Érezted jól magad! Szia!
- Ügyes légy, kicsim! - köszönt el anya, én pedig kiléptem az ajtón és lehunyt szemmel beszívtam a kissé csípős, októberi levegőt. 
Jókedvűen ültem autóba, de amikor beindítottam volna a járművet, a mosoly az arcomra fagyott. A motor felbőgött, viszont ugyanolyan gyorsasággal el is némult. Próbálkoztam egy ideig, aztán kiszálltam a kocsiból és felnyitottam a motorháztetőt. Konyítok valamennyit az autószereléshez, de most megakadt a tudományom. Idegesen csaptam le a tetőt és nekidőltem az autó oldalának. Ekkor egy fekete, sötétített ablakú BMW lassított le a ház előtt. Gyanakodva méregettem a már nem először látott járművet. Amikor kinyílt a vezető oldala felőli ajtó, egy picit meglepődtem. 
- Te meg mit keresel itt? - vontam fel a szemöldököm, Zayn pedig elmosolyodott és elkezdett közeledni felém. Álmosan csillogó tekintete teljesen megbabonázott.
- Gondoltam, megihatnánk egy kávét, mielőtt elindulsz Londonba - rántott vállat hanyagul. Nem hiszem el, hogy egy nyamvadt kávé miatt kelt fel hajnalok hajnalán... - Úgy tűnik, ebből a kávéból egy fuvar lesz az egyetemig...
- Miből gondolod, hogy veled megyek? - húztam meglepett mosolyra ajkaimat, ami Zayn arcára is egy kisfiús vigyort varázsolt. - Egyáltalán honnan tudod, hogy nem indul a kocsim?
- Az igazság az, hogy amióta kijöttél a házból, azóta figyeltelek... Jót mosolyogtam a bénázásodon - cukkolt nevetve, én pedig tetetett dühvel belebokszoltam a vállába. - Komolyan mondtam... Elviszlek Londonba és ha rám csörögsz, haza is hozlak...
- Nem várhatom el tőled, hogy... - folytattam volna, ha Zayn nem rakja a számra kezét. Tenyerén egy leheletnyit kiérződött a cigaretta vagyis a nikotin kesernyés szaga. Fintorogva megforgattam a szemeimet, majd megpróbáltam lehámozni a számról Zayn tetovált mancsát. Miután sikerült a próbálkozásom, felsóhajtottam és megráztam a fejem. - Hihetetlenül makacs vagy...
- Mondod te... - horkant fel karba tett kezekkel, amin jót mosolyogtam. Mint egy kisfiú, aki nem kapja meg azt a játékautót, amelyiket szerette volna. Egy ideig csendben néztünk farkasszemet egymással, ám a csendet végül Zayn törte meg. - Szóval... Indulhatunk?
Megforgattam szemeimet, majd ellöktem magam a kocsi oldalától és követtem az énekest. Úriemberhez méltóan ajtót nyitott s megvárta, míg beülök. Fütyörészve helyet foglalt mellettem a kormány mögött, aztán bekötöttünk magunkat és elindultunk Londonba.
Már elhagytuk Bradford városát, amikor Zayn kotorászni kezdett a kesztyűtartóba. Fél szemmel az utat figyelte, de közben szorgosan keresgélt. Diadalittas mosoly ült ki arcára, mikor kivette a CD-el és más egyébbel teletömött kesztyűtartóból a Midnight Memories névre hallgató, szám szerint 3. albumukat.
- Remélem, Sophie örül majd neki. Hivatalosan a jövő hónapban jelenik meg, de a húgod kivételes személy... - adta a kezembe az albumot. Elmosolyodva fordítottam meg, hogy elolvashassam a dallistát. A címek egytől egyig felkeltették az érdeklődésemet.
- Igazán nem kellene ezt tenned. A vezetőség mit fog szólni...? - nem szeretném, ha Zayn a húgom miatt kerülne bajba a menedzsmentnél. Mi van, ha ez rámegy a karrierjére?
- Ne aggódj! Az iTunes-n nemsokára elő lehet rendelni a teljes albumot, így bárki meghallgathatja... Természetesen ehhez egy-két dolgot meg kell tenni... Ráadásul Sophie magától az egyik bandatagtól kapja, ezért nem származik ebből semmilyen szabályszegés... - próbált megnyugtatni. Aprót bólintottam, majd elraktam a táskámba az albumot és összekulcsoltam ujjaimat az ölemben. Egy ideig csendben néztük az utat, amíg Zayn meg nem szólalt. - Beszéltél apukáddal?
Számítottam rá, hogy ez a kérdés még elő fog kerülni valamikor. Az igazság az, hogy a Zayn-nel való beszélgetésünk óta eszembe se jutott, hogy felhívjam apát. Nem látom értelmét.
- Fáradt voltam, így hanyagoltam a dolgot - füllentettem a táskám pántját gyűrögetve. Ha jobban belegondolok, nem is hazudtam. A tegnapi nap igencsak hosszú és fáradalmas volt. Halkan felsóhajtottam, amikor megcsörrent a telefonom. A kijelzőn Daniella neve villogott. Mosolyogva végighúztam az ujjamat a képernyőn s beleszóltam a készülékbe. - Szia!
- Ugye nem felejtetted el, hogy ma délután az utolsó előadás után próbálunk? - hadarta el kérdését köszönés nélkül. Egy ideig csendben ültem és zavartan pislogtam. Teljesen kiment a fejemből a pénteki fellépés. - Elfelejtetted, igaz?
- Valahogy kiment a fejemből. Valami rémlik, hogy Lady Gaga dalokra kell majd idióta koreográfiát táncolni... Én és a tánc... Két külön világ, Ella - motyogtam, mire a vonal másik végén egy hangos röhögés majdnem átszakította a dobhártyám. - Ne nevess ki. Utálok és nem is tudok táncolni. Az éneklés még elmegy... A zuhany alatt.
- Fejezd be, Anastasia! Láttalak már táncolni és hallottalak már énekelni is... Nem volt rossz - lelki szemeim előtt láttam, ahogy kacsint egyet. Zayn mosolyogva nézte az utat, de néha-néha rám pillantott. Tekintete égette a bőrömet. - Most le kell tennem, nemsokára találkozunk! Légy rossz addig is!
- Igyekszem... - sóhajtottam fel mosolyogva s kinyomtam a telefont. A készüléket a táskám mélyébe süllyesztettem és hátradőltem az ülésben.
Körülbelül egy óra múlva már London utcáit szeltünk. Zayn találomra leparkolt a Starbucks előtt, aztán leállította a motort és rám nézett.
- Meghívlak egy kávéra - jelentette ki ellentmondást nem tűrően, én pedig szó nélkül bólintottam egyet. A fene se akar vitázni ezzel a gyerekkel. A kávézóba belépve minden szempár Zayn-re szegeződött, aki érzelemmentes fejjel nézett körbe. Egy eldugott kis asztalkához ültünk, az énekes pedig intett az egyik pincérlánynak. - A szokásosat kérném... Ana?
- Én egy Jeges Caffè Latte-t és egy Almás fánkot kérnék - adtam le unott mosollyal a rendelést, a pincércsajszi lefirkantotta és egy halovány vigyor kíséretében elsietett. Csendben ültünk egymással szemben, végül én szólaltam meg némi hezitálás után. - A rendelésem árának felét én fizetem.
- Egy fenét! Meghívtalak, tehát egy fontot sem fogadok el tőled - dörrent rám, így jobbnak láttam nem megemlíteni többet a dolgot. 
Pár perc múlva kihozták a rendelésünket, amit idegesen fogyasztottam el. Zayn dühös pillantása nem hagyott nyugodni. Fogalmam sincs, mi baja van. Valószínűleg sőt biztos, hogy megsértettem.
- Nézzenek oda! Itt szürcsölgeti egy gyönyörű lánnyal a kávéját és a haverjának elfelejt szólni... Most megbántottál, Zayn - vágódott le mellénk egy szőke hajú, kék szemű fiú... Becses nevén a haspók ír manó, Niall. Zayn elmosolyodott, majd lepacsizott a szőkeséggel és mindketten rám néztek.
- Niall, ő itt a házvezetőnőnk, Anastasia - mutatott be az ír fiúnak Zayn, Niall pedig felém nyújtotta a jobbját, amit mosolyogva el is fogadtam.
Miután Niall leadta a rendelést, beszélgetni kezdtünk. Ám arra egyikőnk sem számított - titkon lehet, hogy a fiúk igen -, hogy a kávézót percek alatt ellepik a rajongók. Hosszú sor alakult ki az asztalunknál, a lányok képet és aláírást kértek a fiúktól. Egy ideig csendben figyeltem, ahogy Zayn és Niall hol együtt, hol felváltva pózol a rajongók mellett.
- Azt hiszem, most megyek - álltam fel az asztaltól, majd a vállamra dobtam a táskám és elindultam a bejárat felé. 
Fejemre húztam a kabátom kapucniját, a fülesemet pedig bedugtam a fülembe és így ballagtam a nyüzsgő utcán. Úgy fél óra gyaloglást követően beértem az egyetemre, ahol már vártak rám. Daniella és Rosalie azonnal a nyakamba ugrott, mintha ezer éve láttak volna. James biccentett egyet, Matt viszont megajándékozott egy baráti öleléssel.
- Olyan furcsa vagy - jegyezte meg halkan Ella, miután elfoglaltuk a helyeinket az előadóteremben. Valószínűleg a hallgatagságomra és a fancsali ábrázatomra értette. - Mi a baj?
- Nem érdekes - ráztam meg a fejem és kinyitottam a könyvet, ezzel is terelve egy picit a gondolataimat. Miért viselkedem így? Semmi jogom kiakadni azon, hogy a fiúkat megszállták a rajongók. Ez az életük, el kell fogadni és kész. 
Amint elkezdődött az előadás, szorgosan jegyzetelni és olvasni kezdtem. Teljesen megfeledkeztem a reggeli kis malőrről, minden gondolatom az előadásra terelődött. Az óra vége felé sutyorgásra kaptam fel a fejem. Az eladóterem ajtajában két alak ácsorgott és mind a ketten engem figyeltek árgus tekintettel.
- Ana, miért bámul téged Zayn és Niall? Egyáltalán mit keresnek itt? - hajolt oda hozzám Rosalie. Megrántottam a vállam és egy pillanatra lehunytam a szemem. Ezt nem úszom meg ennyivel, az biztos.

Szépséges estét kívánok mindenkinek, sziasztok!
Egy igencsak fárasztó, ám vidám héten túl itt is lennék a folytatással :) Segítettem magamon annyival, hogy pár napja elkezdtem írni és ma csak be kellett fejeznem :D Kezdeném egy közérdekű közleménnyel: november 30-án, szombaton felkerül a You belong with me téli designja :) Remélem, tetszeni fog majd nektek, hiszen Dorothy S. művésznő sokat dolgozott vele :D Köszönöm az előző fejezethez érkezett 9 kommentárt, a 27 pipát és az 1 megosztást ♥ :) Reménykedem, hogy ismét megajándékoztok némi véleménnyel - kommentár vagy pipa :) További szép estét és kellemes hétvégét kívánok ♥! Pusszpáá evribádii,
Macy

2013. november 8., péntek

6.fejezet

Sziasztok!
Meg is érkeztem a folytatással :) Sokat gondolkodtam azon, hogy Zayn szemszögéből írjam-e, de végül maradtam Anastasia szemszögénél :) Ne aggódjatok, lesz Zayn nézőpontjából is fejezet :D Na, azért ne rohanjunk előre... Köszönöm az előző részhez érkezett 5 kommentárt és 24 pipát, illetve a 7.000 megtekintést, a 29 követőt és 54 feliratkozót ♥! Nagyszerűek vagytok, komolyan :) Mielőtt belemerülnétek az olvasásba, elárulok vele kapcsolatosan valamit: ez egy teljesen nyugodt és a történtekhez képest vidám kis fejezet :) Örülnék a visszajelzéseknek, jöhet kommentár és pipa is :) Ennyi lettem volna, jó olvasást és szép hétvégét kívánok ♥! Pusszpáá evribádii,
Macy

Story of My Life
Minél kevesebb szabályt állítasz fel arra, hogy milyennek kellene lennie az életnek, és hogy másoknak hogyan kellene viselkedni, annál könnyebb boldognak lenned.
/Andrew Matthews – Hallgass a szívedre/

Körülbelül egy óra beszélgetést követően Zayn-nel felmentünk a húgomhoz. Anya és Trisha éppen akkor lépett ki a kórterem ajtaján, amikor kiszálltunk a liftből. Anya mosolyogva rám nézett, amiből egyből tudtam, hogy Sophie-val most minden rendben. Viszonoztam gesztusát, majd benyitottam a testvéremhez. Sophie a laptopján nézett valamit - fogalmam sincs, hogy került a kórházba a készülék - s közben nevetgélt.
- Nem zavarok? - kérdeztem pár perc elteltével, Sophie pedig vigyorogva megrázta a fejét és széttárta a karjait. Szorosan magamhoz öleltem törékeny testét s egy puszit leheltem az arcára. Miután elhúzódtunk egymástól, leültem Sophie mellé és megnéztem, min nevetett a kislány. Egy videónapló volt megnyitva, méghozzá Sophie kedvenc fiúbandájának, a One Direction-é. 
- Ezektől a videóktól jobb lesz a kedvem - suttogta a húgom levakarhatatlan mosollyal az arcán. Amint ez kimondta, támadt egy nagyszerű ötletem.
- Mindjárt jövök - robogtam az ajtóhoz, majd kimentem a folyosóra. Zayn és anyáék azonnal rám pillantottak, biztosan azt hitték, valami baj van. Odamentem Zayn-hez, a füléhez hajoltam és elsuttogtam neki az ötletem. Borostás arcára halovány mosoly ült ki. Mielőtt még Zayn is bejött volna velem Sophie-hoz, egyedül mentem vissza a kórterembe. - Van egy meglepetésem...
- Meglepetés? Nekem? - nézett fel a laptop képernyőjéről Sophie, én pedig bólintottam egyet. Amikor Zayn benyitott a helységbe, Sophie kisebb sokkot kapott. Az énekes mosolyogva odament a testvéremhez, majd megölelte és elkezdett neki énekelni.
- Can't believe your packing your bags, trying so hard not to cry... Had the best time, now it's the worst time, but we have to say goodbye... - Sophie valósággal elolvadt Zayn karjaiba. Meghatódva néztem őket s élveztem Zayn gyönyörű hangját. Leültem az ágy másik oldalára és onnan hallgattam tovább a rögtönzött koncertet, ami nem tartott sokáig. Zayn nyomott egy puszit a húgom arcára, aki félénken elpirult. - Nem tévedtem... Pontosan olyan aranyos vagy, mint a nővéred.
- Ez-ez... Ez csak egy álom... - Sophie nehezen hitte el, hogy Zayn ül mellette teljes életnagyságban. Vicces és édes volt egyben ez a szituáció. - Biztosan csak a képzeletem játszik velem...
- Sophie, ez a valóság. Zayn tényleg itt van - mosolyogtam a húgomra, aki elbűvölve méregette a kreol bőrű fiút. Miután kezdte felfogni a dolgokat, Sophie örömében tapsikolt egy sort, aztán sebekkel tarkított karjait Zayn dereka köré fonta és az arcát az énekes mellkasába fúrta. Zayn felnevetett és még szorosabban magához ölelte a kislányt.
- Csak nem videónaplót néztél? - pillantott a laptop monitorjára Zayn, arcán egy meglepett mosollyal. Sophie sután bólintott, majd elkezdték nézni a fiúval a videóból maradt pár percet. Számomra sokkolóan szembetűnő volt a 2 évvel ezelőtti és a mostani Zayn.
Az idő, amelyet a húgommal töltöttünk, csodásan telt. Zayn mesélt egy picit az új albumról, illetve meghívott minket egy koncertre is a jövő évben induló turné Londoni állomására. Sophie már alig várja, hogy élőben láthassa és hallhassa a fiúkat.
- Ugye holnap is meglátogatsz? - kérdezte izgatottan Sophie Zayn-től, miután szóltak nekünk, hogy nemsokára vége a látogatási időnek. 
- Ez nem kérdés... De a nővéredről sem feledkezz meg - mosolygott rám kedvesen a fiú, Sophie pedig megfogta a kezem.
- Most már mennünk kell, mert még a nagyit is szeretném meglátogatni - ölelgettem meg jó szorosan Sophie-t, aztán Zayn is megajándékozta egy mackóöleléssel. 
- Sziasztok! - köszönt el tőlünk kicsit letörve Shopie, aztán az ölébe vette a laptopot és azzal szórakoztatta tovább magát.
Zayn leült anya és Trisha mellé, én pedig felkerestem az intenzív osztályt. A nagyi mesterséges altatásban volt, de a körülményekhez képest már túl van az életveszélyen. Holnap áthelyezik majd egy normál kórterembe. Legalábbis ezt mondta az ügyeletes főnővér, aki megkért, hogy ne maradjak sokáig.
Egy bágyadt sóhajtást követően leültem a nagyi ágya mellé elhelyezett székre, majd megfogtam a kezét és meséltem neki a mai napomról. Valami filmben láttam, hogy a betegek még így is hallják - altatásban, gépekre kötve - azt, amit mondanak nekik. 
- Ana, mennünk kell - nyitott be Trisha a helységbe. Bólintottam egy aprót, aztán egy puszit leheltem a nagyi arcára és csatlakoztam a már indulásra készen álló anyáékhoz.
Zayn felajánlotta, hogy hazavisz minket. Anya hevesen ellenkezett, én pedig nem mertem megszólalni. Rendkívül furcsa és érdekes volt Zayn viselkedése. Ezalatt a pár óra alatt, amióta ismerjük egymást, rengeteget segített nekem... A családomnak.
- Jól vagy? - zökkentett ki gondolataim közül az énekes rekedtes hangja. Anya és Trisha hátul, én pedig az anyósülésen foglaltam helyet. 
- Igen... Csak elgondolkodtam - motyogtam, miközben kifelé bámultam az ablakon. Pár pillanatig magamon éreztem Zayn égető, mégis gyönyörű szemeit. Vagy lehet, hogy csak elképzeltem?
Amikor Zayn befordult az utcánkba, furcsa bizsergés lett rajtam úrrá. Szerettem volna még egy kevés időt Vele tölteni... Igazán megkedveltem Őt. A házunk elé érve kicsatoltam magam, majd kipattantam a kocsiból és kivettem a kerekesszéket.
- Segítettem volna - hallottam meg a hátam mögül Zayn elégedetlen hangját. Mosolyogva megráztam a fejem, aztán szétnyitottam a széket és segítettem kiszállni anyának. Zayn ragaszkodott hozzá, hogy bekísérjen minket a bejáratig. Mielőtt bementünk volna, Trisha megölelte anyát és engem. Jó érzéssel töltött el ez a gesztus. 
- Köszönöm a mai napot. A körülményekhez képest nagyszerűen éreztem magam - fordultam Zayn-nel szembe, aki csak elmosolyodott. Nem tudom, miért tettem azt, amit. Odaléptem Zayn-hez és egy puszit nyomtam borostás arcára. - Még egyszer köszönöm, Zayn. Jó éjt!
- Örülök, hogy megismerhettelek - simított végig a karomon, aztán elköszönt anyától és beszállt a kocsiba. Pár perc múlva hűlt helye maradt a járműnek.
Anya felvont szemöldökkel és mosolyogva nézett rám, én pedig elpirulva vállat rántottam. Miután anyának segítettem lefürödni, én is felmentem és vettem egy forró fürdőt. Gyomrom vad morgása zökkentett ki nyugodt elmélkedésemből, így magamra kaptam egy hálóinget és a kedvenc köntösöm, majd lerobogtam a konyhába. Anya az asztalnál ült és ha jól láttam, milánói makarónit evett. Elővettem magamnak egy tányért, szedtem rá egy kevéske tésztát és nekiláttam az evésnek.
- Zayn nagyon rendes fiúnak tűnik - szólalt meg kis idő múlva anya, nekem pedig megállt a kezemben a villa. Miért kell felhozni Őt? - Jóképű, ráadásul dögös is... A barátnője megfogta az Isten lábát...
- Menyasszonya - javítottam ki Perrie pozícióját Zayn életében. Az egy dolog, hogy nem követem minden egyes percben a One Direction mindennapjait, de tudok egy s mást. 
- Ilyen fiatalon?! - tűnődött anya. Megrántottam a vállam és a vacsora elfogyasztását követően elmosogattam, aztán segítettem anyának eljutni az ágyig. - Jó éjt, Ana!
- Neked is - eresztettem meg feléje egy fáradt mosolyt, majd felmentem a szobámba. Miután megkerestem a kedvenc lemezem, odaléptem a lejátszóhoz és elindítottam a L'hymne à l'amour című Édith Piaf klasszikust.
Egy ideig jobbra-balra dülöngéltem a dallamra, aztán ledobtam az egyik székre a köntösöm és bebújtam az ágy alá. Sokáig nem jött álom a szememre. Álmaimban aztán végig Zayn csillogó, mogyoróbarna szemei kísértettek.