28.fejezet

Sziasztok!

2 fejezet, kedveskéim... Ennyi maradt hátra a történetből :3 Ezért is ugrottam egy picit az időben, az elkövetkezendő - 2 + Epilógus - fejezetekben késő őszt, telet írunk majd :) Ebben a részben lesz az első fő ok, amiért így alakultak a dolgok... Vagyis az évszakok :D Na, de mielőtt előre szaladnánk, a már unalmassá válhatott köszönet nyilvánítások következnek :) Köszönöm az előző fejezethez érkezett 6 kommentárt - Angel, ~Haydee~, Follow Barbie, Névtelen, Timii1D: semmi baj, odagondoltam a te véleményed is ;) Köszönöm, hogy mindig itt vagy és erősíted az olvasótábort <3 és Palkovics Petra ♥-, a 34 pipát és a 63.000 megtekintést ♥! Állandóan hálálkodom, mert van okom rá :D Köszönöm, hogy vagytok nekem ♥! Nincs más hátra, minthogy jó olvasást és a sulikezdéshez kevésbé rossz szájízt - hozzáállást :) - kívánok ♥! Pusszpáá evribádii,
Macy

You're The One That I Want

„Van, hogy egy apróság megváltoztatja az életünket. Hirtelen, amikor a legkevésbé számítunk rá, történik valami, és új irányba indít. Olyan útra, ami csupa meglepetés. Hová érkezünk? Ez az út maga az élet. Így keressük a fényt. De hogy megtaláljuk a fényt, előbb át kell jutnunk a sötétségen.” 

/Nicholas Sparks - Szerencsecsillag (film)/

2014. NOVEMBER 27.

Furcsa és titokzatos. Ezzel a két szóval tudnám jellemezni a mai napot. Reggel, amikor elmentem a Malik-házhoz, Doniya sürgött-forgott helyettem. Trisha nem engedett fel a hálóba, hogy ágyneműt cseréljek vagy kitakarítsak. Rendíthetetlenül állította, abban a szobában minden csillog-villog; elég, ha a nappalit és Safaa birodalmát takarítom ki.

- Mára ennyi lett volna, kicsim - simított végig a karomon Trisha, miközben felvette a kabátját és leakasztotta a tartóról a kocsikulcsot. Hozzátenném, alig töltöttem nálunk egy órácskát. - Autóval vagy?

- Apa hozott el - értetlenkedve válaszoltam, mire a nő megkért, hogy én is öltözzek fel. Doni a konyhaajtóból figyelt minket, ajkain levakarhatatlan mosollyal. - Elárulod, miért viselkedtek így?

- Miről beszélsz, Ana? - kérdezte ártatlanul munkaadóm, majd valósággal kitolt a hideg udvarra. Fejével a feljárón parkoló autó felé bökött. Zsebre dugott kézzel ültem be mellé. Egy ideig csak a rádió és a motor halk morajlását lehetett hallani. A kissé bizarr, csendnek nem nevezhető „légkört” az énekes édesanyja törte meg. - Zayn mesélte, hogy együtt töltitek az ünnep második felét.

Egy hónappal azután, hogy a sajtóban lecsillapodtak a kedélyek, felvállaltuk kapcsolatunkat a családjaink előtt. A szüleim jól fogadták és Sophie is. A Malik családnál eleinte viszont nem voltam valami kedvelt személy. Ugyan eltűrték, hogy ott takarítok és vezetem a háztartást, mégis úgy éreztem, a kezdeti jó viszony egy picit megtört. Kellett egy kis idő, hogy feldolgozzák a történteket és tiszta lappal, újból barátságosan nyissanak felém. 

- Igen. Feltéve, ha nem jön közbe koncert vagy egy hosszabb megbeszélés - tettem hozzá a fülem mögé tűrve tincset. Számomra is szokatlan volt még, hogy lassan két hete rövid a hajam. Anya és Zayn ellenezte az ötletet, miszerint levágatom hátközépig érő fürjeimet, de végül belenyugodtak döntésembe. Szükségem volt az újításra s ez kezdésnek megfelelő lépés volt. - De a menedzsmentet ismerve, az egész ünnep telefoncsörgésekből vagy emailezésekből áll majd.

- Ez a szakma már csak ilyen - parkolt le egy szépségszalon előtt Trisha s rám mosolygott. Az én ajkaim mindössze egy zavart mosolyra húzódtak. - Egy kis elő karácsonyi ajándék.

- Novemberben? - szálltam ki a járműből és a nő után siettem, aki már nyitott is be a szalonba. Az ott dolgozók egy emberként pillantottak ránk. Egy húszas évei végén járó, szőke hajú és barna szemű lány jött oda hozzánk. Komolyan mondom, úgy sutyorogtak mellettem Trisha-val, hogy egy szavukat se értettem. Amikor a szöszi finoman megragadta a kezem és leültetett az egyik tükörhöz, felvont szemöldökkel s kétségbeesetten néztem fel a mellém lépő nőre. - Most már tényleg beavathatnál! Kezd elfogyni a türelmem...

- Nyugodj meg, Ana! Idővel mindent meg fogsz tudni - veregette meg a vállam, majd leült mellém és onnan figyelte a rajtam munkálkodót. Alaposan megtisztították az arcom, melyre később egy leheletnyi alapozó került. Szemeimet kihúzták, aztán előkerült a szemhéjpúder, a szempillaspirál s egy pár, kövekkel díszített műszempilla. Ajkaimra vörös rúzst kentek fel, ami nagyon távol állt tőlem. Röpke fél óra alatt úgy kimaszkíroztak, hogy alig ismertem meg magam a tükörben. Trisha elismerően hümmögött és bólogatott. - Dögös!

A következő állomás a fodrászrészleg volt, ahol megmosták a hajam. Miután megszárították, hajcsavarókkal varázsoltak enyhén göndör loknikat a végébe. Frufrumat eltűzték oldalra, majd lefújták illatos és csillogós hajlakkal az elkészült frizurát. Nem jutottam szóhoz.

- Hazaviszlek, hogy át tudj öltözni - mondta Trisha, miközben kijöttünk az szalonból. Halvány lila gőzöm nem volt arról, miről beszélt. Minek öltözzek át? Miről maradtam le? Barátom anyukája felnevetett mellőlem, miután elindultunk. - Na, ne vágj már ilyen fancsali képet! Gyönyörű vagy.

- Nem ezzel van a bajom, hanem a tudatlansággal. Elrángatsz egy olyan helyre, ahol még életemben nem voltam, majd közlöd velem, hogy haza viszel, mert át kell öltöznöm. Csak tudnám, miért... - sisteregtem az idegtől, de megpróbáltam kontrollálni indulataimat. A mellettem ülő felkuncogott, aztán befordult a házunk utcájába. Amikor az autó leparkolt, mindketten kiszálltunk. - Biztos nem akarsz elárulni semmit?
- Idővel mindent meg fogsz tudni - ismételte meg mosolyogva, én pedig megforgattam a szemeimet s felmentem a szobámba. Lecövekeltem, mikor az ágyamra pillantottam. Egy gyönyörű, fekete estélyiruha és egy hozzáillő kabát, illetve egy pár magassarkú szandál pihent a takarón. A kiegészítők egy díszzacskóban kaptak helyet. Alsó ajkamba harapva fordultam Trisha-hoz, aki csak szótlanul kémlelte meglepett arcom. - Ezt nem értem...
Válasz helyett elküldött fürdeni. 10 percnél tovább nem tartózkodtam a kabinban, vigyázni akartam a hajamra meg a sminkemre. Törülközőbe csavarni mentem vissza a szobámba, ahol magamra kaptam az ágyon helyet kapott, pánt nélküli, fekete csipkecsodát és a hozzá mellékelt harisnyát, melyet a harisnyatartóra csatoltam. A ruhát Trisha segítségével öltöttem magamra, ahogy a lábelit is. Az ékszerek, illetve a retikül tökéletes összhangban voltak az estélyivel meg a szandállal.
- Mint egy hercegnő - sóhajtott fel könnyeivel küszködve barátom anyukája, amikor a tükör elé álltam. Szemeim elkerekedtek a látványtól. Igaza volt a nőnek. Egyik kezemmel megigazítottam a gyűrődéseket, a másikkal pedig a ruha mell részét. Nem tudom, meddig játszottam a gondolattal, melyben a Hamupipőke híres jelenetébe képzeltem magam. Ábrándozásomból Trisha hangja zökkentett ki. - Nekem most már mennem kell. Negyed óra múlva érted jön egy autó. Ne kérdezősködj, csak ülj be és próbálj meg minden mást kizárni a gondolataidból. Jó?
- Rendben... És köszönöm - öleltem meg szorosan, amit viszonzott. Lekísértem a bejárathoz, ahol egy intést követően egyedül maradtam. Foglalkoztatott a kérdés, hogy hol vannak most Sophie-ék. Az egész ház csendes volt, már-már nyomasztóan. Amíg várakoztam, bekapcsoltam a tv-t s unottan szörfölgetni kezdtem a csatornák között.
Az egyik zenei adónál álltam meg. Halkan dudorászva sétáltam az ablakhoz, hogy kinézzek a szürkületbe öltöző utcára. A szemközti házban már világítottak, pedig alig múlt el 4 óra. Hát igen... A hamar lemenő nap is jelezte az egyre közeledő telet. Összerezzentem, mikor dudáltak. A házunk elé egy fekete Rolls Royce parkolt le. Kabátomat magamra kapva kapcsoltam ki a tv-t, majd a retiküllel a kezemben bezártam az ajtót s a kocsihoz siettem. A sofőr udvariasan besegített a hátsó ülésre, amit elmosolyodva megköszöntem.

~❀~

Közel fél óra autókázást követően egy elhagyatottnak tűnő épületnél álltunk meg. Amint nagy nehezen kiszálltam a járműcsodából, észrevettem Trisha autóját. A környék hátborzongatóan kihalt volt, még egy kutyaugatást se lehetett hallani. Magassarkúm koppanása jelezte, illetve az elguruló Rolls Royce, hogy járt erre valaki. Az épület bejáratánál felsóhajtottam s remegő kézzel benyitottam. Sötétség fogadott, aztán sutyorgás s végül egy apró durranás. A helységben hirtelen kigyúltak a lámpák, majd elhangozott egy vidám „Meglepetés!” felkiáltás is. Lecövekelve, tátott szájjal és sűrűn pislogva néztem végig a kiöltözött társaságon. A szüleim, Sophie, a Malik család női tagjai, Rosalie és Zayn álltak körül egy hatalmas tortát. A többi meghívott - egyetemi és közeli, családi barátok, illetve a nagyszüleim és a One Direction legénysége - a hátuk mögött mosolygott rám. Akaratlanul is észrevettem, hogy Niall szorosan ölelte Rosie-t, kinek arca egy árnyalattal vörösebb színben pompázott.
Az állam szégyenkezve koppant a padlón. Megfeledkeztem a saját születésnapomról... Azonban nem ez volt az első eset. Tavaly is sikerült elfelejtenem.
- Boldog születésnapot, Gyönyörűm! - fonta körém karjait Zayn, majd megcsókolt. A kis cseles... Egész héten nem beszélt velem, a hívásaimat elutasította és ha mégis elértem, egy-két titokzatos szó után, sietősen megszakította a vonalat. Homlokát az enyémnek döntve harapott alsó ajkamba, amitől felsóhajtottam. - Sajnálom, hogy titkolóztunk előtted. Azt szerettük volna, hogy tényleg meglepetés legyen ez az egész.
- Jól eltitkoltátok előlem. Még én is megfeledkeztem arról, hogy ma lettem egy évvel öregebb - 22, ha kissé nyugtalanul is, de belegondolok. Miután körbeölelgetett mindenki, felcsendült a születésnapi köszöntődal és elfújtam az életkorommal megegyező gyertyákat. A koccintást s a torta nagyjának elpusztítását követően a vendégek lerohantak ajándékaikkal. Rosalie-tól és Niall-től könyvutalványt meg egy Victoria Secret's üzletben levásárolható kupont kaptam. - Összetévesztetek valaki mással, gyerekek...
- Sosem tudni, mikor van szükség egy szexi fehérneműszettre - Nialler kaján vigyorral nézett az engem ölelő Zayn-re, aki a nyakhajlatomba fúrva arcát felnyögött. - Na, megmondtam...
Anyáéktól a ruhát meg a kabátot, Sophie-tól pedig a kiegészítőket kaptam. Nagyszüleim egy gyönyörű, a nevem kezdőbetűjével ellátott aranynyaklánccal ajándékoztak meg. A Malik lányok a tortát és a szépségszalonba tett látogatást állták. Barátaimtól bonbont, ékszereket, könyveket és kedvesebbnél kedvesebb jókívánságokat kaptam.
- Én semmi ilyesmivel nem készültem - sóhajtott fel rejtélyes mosollyal az arcán Zayn, a háta mögött takargatva valamit. Kíváncsian felvontam a szemöldököm. - A jövő héten Párizsba utazunk, csak mi ketten. Aztán Velencébe és az ünnepeket a családjainkkal töltjük.
A szám elé kaptam a kezem, amikor megpillantottam a fiú kezében az említett két városba szóló repülőjegyeket, illetve útikönyveket. Örömkönnyeimmel küszködve ugrottam az énekes nyakába, aki azonnal körém fonta karjait.
- Ennél jobb születésnapom még sosem volt. Köszönöm - suttogtam a fülébe, majd egy puszit leheltem enyhén borostás arcára. - Szeretlek.
- Én is téged - ajkainkat milliméterek választották el, amikor Liam és Louis jelentek meg Zayn mögött. Megkocogtatták a srác vállát, aki drámaian a homlokára csapott. - Van még egy ajándékunk.
A vendégsereg egy emberként fordult a mikrofonokkal ellátott, színpadnak kijelölt helységrész irányába. Arcomon akaratlanul is végigszaladt egy apró könnycsepp a Half A Heart első akkordjainak felismerése után. Szipogva fúrtam tekintetem a fekete hajú srácéba, kinek ajkain levakarhatatlan mosoly terült szét. A refrént a fiúkkal együtt suttogtam, miközben elkenődött sminkemet törölgettem.
Mire észbe kaptam, Zayn karjaiban dülöngéltem a dal utolsó perceire. A banda még nélküle is fergetegesen szólt, ám picit hiányoltam azt a karcos, mégis gyönyörű hangot. Fejemet a fiú vállán pihentettem, karjaimmal szorosan ölelve keskeny csípőjét.
- Half a heart without you... - fejezte be Harry a dalt, majd ránk mosolygott. Tekintete mindenféle hátsószándék nélkül csillogott. - Isten éltessen, Ana!
Elsuttogtam egy „Köszönöm”-t, aztán megcsókoltam Zayn-t s a buli további részében el sem mozdultunk egymás mellől. Sophie egy kicsit féltékeny volt, de jól tudtam, csak heccből. Rose és Ni is igencsak élvezte a másik társaságát. Amikor nem csókolóztak, fülig érő vigyorral táncoltak vagy beszélgettek. Apa és anya volt mégis a kedvenc párosom. Úgy viselkedtek, mintha az az 5 év - amit apu külön töltött tőlünk - nem is létezett volna.
- Mit szólnál, ha elvonulnánk egy kevésbé nyüzsisebb helyre, ahol kettesben ünnepelhetünk tovább? - cirógatta meg arcomat Zayn. Elpirulva bólintottam, aztán megvártam, míg szól anyáéknak meg a többieknek. Nialler egyből húzogatni kezdte szemöldökét, amin felnevettem s megráztam a fejem. Miután elköszöntünk a vendégektől, beültünk a ránk várakozó taxiba s meg sem álltunk a fiú lakásáig, melyben a szakítás óta egyedül élt. A levegő a tüdőmbe rekedt, amikor az énekes beleharapott a fülcimpámba. - Alig várom, hogy levarázsolhassam rólad a ruhát...
Belsőm felnyüszített a vágytól. Ahogy a taxi leparkolt a lakás előtt, barátom kifizette a fuvart. Borotvaélen táncoló idegekkel kizárta a bejárati ajtót, majd menyasszonyi stílusban az ölébe kapott és meg sem állt a szobájáig.
- A fehérneműszettet én választottam... - duruzsolta fülembe, miközben lekerült rólam a kabát. A szövetszerű anyag halk puffanással ért földet, a retikülömmel együtt. Jóleső borzongás futott végig rajtam, amikor meghallottam a cipzár hangját. Zayn segítségével kiléptem a ruhából, majd felsóhajtottam. Szembe fordultam a fiúval, akinek szemei a csodálattól s a vágytól elfeketedtek. Fehérneműben és magassarkúban álltam előtte. A szívem hevesen dübörgött; félő volt, hogy kiugrik a helyéről. - Ó, Ana... Ha tudnád, mennyire szorít most a nadrágom... Elég, ha rád nézek és nem tudom uralkodni magamon...
Zavartan alsó ajkamba haraptam, aztán beletúrtam hajamba. A frufrumat oldalt tartó csatt a földre pottyant, de nem érdekelt. Csak Zayn-re és az Ő perzselő tekintetére tudtam koncentrálni. 

27.fejezet

Sziasztok!

Meghoztam a folytatást, egy kis közlemény féleség kíséretében: felkerült a bevezető az új blogomra :) A You belong with me befejezése után fogom hivatalosan megnyitni: Ariana - Killer lover :D Egy teljesen más kaliberű történetnek ígérkezik, mint amelyeket eddig írtam :) Várok oda is sok-sok szeretettel minden kedves olvasót! ;) De mielőtt búcsúzkodnék vagy ilyesmi - tervezek Írói utószót, szóval majd oda készítsünk zsebkendőt! -, szeretnék köszönetet mondani :D Köszönöm az előző fejezethez érkezett 7 kommentárt - Ever, Jule B., Angel, Névtelen, Diana, szerecsendio és Chixi ♥ -, a 25 pipát, a 61.000 megtekintést és a 111! feliratkozót ♥! Minden egyes fejezetnél elmondom, de nem unom meg: Hálás vagyok mindezért NEKTEK, olvasóknak <3! Nélkületek nem lennék sehol :3 K-Ö-S-Z-Ö-N-Ö-M ♥! Nem is húzom az időt; jó olvasást és további szép hétvégét kívánok! :) Használjátok ki a nyár káprázatos perceit :D! Pusszpáá evribádii,

Macy

You're The Reason (Acoustic)

„A szerelem értékét az akadályok emelik. A könnyű siker megfosztja a varázsától.”

/Stendhal/

- Attól féltem, hogy Perrie üvöltözni fog... De tisztában volt vele, hogy a kapcsolatunk már nem a régi - Zayn arca megrándult beszéd közben, szemeit egy pillanatra összeszorította. Rosszul érintette a szakítás. Ezt nem tudja letagadni. - Visszaadta az eljegyzési gyűrűt, a közös háziállatainkról pedig a szülei meg a bátyja gondoskodik majd.

- Jól átgondoltad, amit tettél? Én... Bűntudatom van amiatt, ami történt. Nem kellett volna... - szavaimat egy szenvedélyes csókkal fojtotta belém. Karjait körém fonva húzott szorosan magához; esélyesem sem lett volna elhúzódni tőle. Nem is állt szándékomban. Hajába túrva szakadtam el ajkaitól egy pillanatra. Csokoládébarna íriszei csillogtak. Lángoló arccal haraptam alsó ajkába. Reakciója egy nyugtalan nyögés volt. - Akárhogy csókolhatsz, a bűntudat egész életemben végig fog kísérni.

- Ezzel nem vagy egyedül. Az érzéseim ellen azonban nem tudok mit tenni - felsőm alá nyúlva kezdte el cirógatni a derekam, amitől felsóhajtottam. Zayn elvigyorodott. - Most már feszengés és titkolózás nélkül is együtt lehetünk, Ana.

- Félek a rajongóitok véleményétől. Mi van, ha engem okolnak majd a szakítás miatt? A halálos üzenetekkel ugyan meg tudnék birkózni, de... - valószínűleg az énekes agyára mehettem az aggodalmammal. Hitetlenkedve megrázta a fejét és felsóhajtott. - Tudom, hogy mindent túlreagálok. Rossz szokás. 

- Rendkívül rossz. De ezzel együtt szeretlek téged - a levegő a tüdőmben rekedt; néhány másodpercig azt hittem, rosszul hallok. Gyengéden végigsimított az arcomon s a fülem mögé tűrt egy tincset. - Szeretlek, Anastasia. Mióta először megcsókoltalak.

A szívem hevesebben dobogott a kelleténél, az agyam is leblokkolt egy kevés időre s csak pislogni tudtam. Számat vagy háromszor nyitottam szólásra, hang azonban egyszer se jött ki rajta. Zayn arca másodpercek alatt változott derűsből aggodalmassá.

- Jól vagy? Ana... Mondj valamit, kérlek! - könyörgött kétségbeesetten, miközben hüvelyujjával letörölt egy kósza könnycseppet orcámról. - Ana...!

- Én is szeretlek, Zayn - reménykedtem benne, hogy meghallja esetlen suttogásom. Ennél több most nem telt tőlem, még mindig le voltam döbbenve. Természetesen jó értelemben. A fiú duzzadt ajkait egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el. - S-sajnálom, hogy nem szólaltam meg eddig... Csak váratlanul ért a vallomásod és...

Elfojtott kuncogással lecsapott ajkaimra, ismét megszakítva mondandómban. Lassan kóstolgattuk egymást, miközben kezeink felfedezőútra indultak a másik ruhái alatt. Érintései nyomán felforrósodott a bőröm, elmémbe akaratlanul is befurakodtak a tegnap éjszaka képei. Jóleső borzongás s hideg futott végig testemen, ahogy visszagondoltam.

- Amikor a közeledben vagyok, nem tudok uralkodni magamon - duruzsolta a számba, miközben megszabadított a felsőmtől. Egyik kezével hátranyúlt a melltartóm kapcsához, de leállítottam. Értetlenkedve simította csípőmre tenyerét. - Valami baj van?

- Fáradt vagyok - motyogtam a fiú pólója alól kikandikáló angyalszárnyakat fürkészve. Tekintetem a nyakára terelődött, ahol nyoma sem volt a fogaim által okozott lila foltnak. A Zayn bőrszínéhez illő alapozó tökéletesen elfedte. - A városnézésen majdnem elaludtam és amikor apáék visszahoztak a hotelhez, az autóban sikerült is aludnom egy keveset. Sophie ébresztett fel.

- Miért nem mondtad, hogy pihenni akarsz? - vont a mellkasára, majd ránk terítette a takarót s egyik puszit lehelt a hajamba. Egyik karomat a hasán pihentettem. - Aludj nyugodtan, én itt leszek veled egy ideig. A koncert csak 6 óra múlva kezdődik.

Lehunyt szemmel bólintottam egyet, aztán arcomat Zayn nyakhajlatába fúrtam és pár perc múlva el is bóbiskoltam.

~❀~

FRISS! Szakított Perrie Edwards és Zayn Malik!

Rajongóik milliói törtek össze és ocsúdtak fel a hír hallatára. Bennfentes információk szerint a One Direction pakisztáni származású rosszfiúja mondta ki a kapcsolat végét, eddig tisztázatlan okokból. A pár baráti köre sem sejtett semmit, mindkét zenekart váratlanul érte a dolog. 

A múlt hónapban még együtt ünnepelték Perrie születésnapját, melyet maga Zayn szervezett. Informátorunk elárulta, a pár higgadtan és veszekedés nélkül lépett külön utakra. „Az énekesnő szeme könnyes volt és a jegygyűrűjét sem viselte, mikor kilépett a fiú öltözőjéből” - mondta. Folynak a találgatások: Vajon az arab szívtipró talált valaki mást vagy éppen a Spice Girls utódjaként emlegetett Little Mix szőke hercegnője? Kíváncsian várjuk, hogy az érintettek reagálnak-e a felröppent pletykára... Ami lehet, hogy nem az?!

Cikk: Directioner's World | ekkor: 22:06

Rosalie küldte át üzenetben, miután beszéltünk telefonon. Már régóta sejtette, hogy van közöttünk valami Zayn-nel. Folyamatosan azon kattogott az agyam, mi adhatott okot barátnőm sejtésére. Még a zuhany alatt is a fejem törtem, pedig lazítani szerettem volna a kellemesen meleg vízsugár alatt.
Egyszerűen nem jutottam dűlőre. Talán a viselkedésünk adhatott okot a gyanakvásra? Talán az, ahogy egymásra néztünk a fiúval? Nem tudom. Fogalmam sincs. Ah, mikor lesz vége ennek a most kezdődött hajcihőnek?
Sophie átható tekintete sem segített a helyzeten. A szüleink elmentek romantikázni egy kicsit - vacsora kettesben, hajókázás a tengeren s mi egy más -, így a húgommal mentem le a szálloda éttermébe kajálni. Nyomasztó volt a csend, ami kettőnk közé telepedett.
- Milyen volt a városnézés? - kérdeztem, miután belekortyoltam az ásványvizembe. Sophie kíváncsian kapta rám tekintetét, villájára felszúrva egy darab csirkemellet.
- Nagyon jó. Kár, hogy nem voltál utána velünk - mosolyodott el szomorkásan. Remek. Nem sejt semmit a cikkről. Valószínűleg nem is olvasta, mert anya laptopja otthon maradt. Az enyém szervizben van, már lassan két hete. - Jól ráhoztad a frászt anyára. Egy ideig csak azt hallgattuk apával, hogy ő bizony melletted marad és megbizonyosodik arról, hogy tényleg nem vagy beteg.
- De megnyugtattátok, hogy kutya bajom, igaz? - húgom nagyot bólintott, én pedig elmosolyodtam. - Ha végeztünk az evéssel, lemehetnénk a partra sétálni. Mit szólsz?
- Benne vagyok - őrült módjára bekebelezte a tányérján maradt ételt és megitta a narancslevét, majd megtörölte a száját s felpattant az asztaltól. - Mehetünk!
Kuncogva megráztam a fejem, aztán szóltam a pincérnek, hogy írják a számlánkra a vacsorát. Miután felvettünk egy-egy pulóvert, Sophie-val elindultunk a partra. Szükségesem volt a friss levegőre, hogy összeszedjem a gondolataimat, melyek még mindig keszekuszák voltak.

26.fejezet

Sziasztok!
Meg is hoztam a folytatást, egy nap késéssel :) Köszönöm az előző fejezethez érkezett 10 kommentárt - Helena Z., Petra, Névtelen, Diana, Juhász Kata, Angel, szerencsendio: Köszönöm, hogy őszinte voltál. Így utólag tényleg sok benne a véletlen egybeesés és talán Ana viselkedése is furcsa volt a múltját tekintve... Mégis hálás vagyok neked azért, hogy ezek ellenére is írtál nekem <3, Timii1D, Little Mix and 1D forever és Névtelen ♥ -, a 22 pipát, az 59.000 megtekintést és a 109! feliratkozót ♥! Míg el nem felejtem, elindult a szavazás a Csak egy kritika, tőlem neked című blogon... Szeretném, ha szavaznátok... Már akinek számít valamit a történet :3 Tudom, rajtam kívül rengeteg tehetséges(ebb) bloggerina is van, mégis örülnék a voksoknak :D A visszaszámláló pedig innentől kezdve elindult... 4 fejezet és vége a történetnek :3 Nem idegesítek és szomorítok el senkit; jó olvasást, további szép estét és kellemes hétvégét kívánok mindenkinek ♥! Kattintsatok ide! :D Meg lehet kövezni a függővégért is! ;) Pusszpáá evribádii,
Macy

Behind These Hazel Eyes

„Két kis érzelmet sok kilométerrel elválasztani egymástól, olykor elegendő arra, hogy nagy szerelmet hozzon létre.”

/Rey/

Hátamra fordulva nyitottam ki szemeimet; orromba akaratlanul is a juharszirup jellegzetes illata s a frissen lefőtt kávé erőteljes aromája kúszott be. Összevont szemöldökkel sandítottam a mellettem ülő énekesre, aki mosolyogva figyelte minden mozdulatom. A takarón egy nagy tálca pihent, melynek tartalma láttán összefutott a nyál a számban. Kissé még fáradtan és kábán ülőhelyzetbe tornáztam magam, majd úgy igazgattam a fehér lepedőszerűséget, hogy takarja mellkasom.

- Jó reggelt, Anastasia! - cirógatta meg arcom Zayn, aztán megcsókolt. Lustán viszonoztam s beletúrtam hajába.

- Neked is - tűrtem fülem mögé egy kócos tincset, miközben mohón végigmértem a fiút. Mindössze egy bokszer takarta tökéletes testét. Tekintetem akaratlanul is megakadt a nyakhajlatán, melyen egy jókora lila folt virított. Arcom lángolt a szégyentől. - Ne-ne haragudj...

- Miért is? - vonta fel szemöldökét, én pedig a nyakára levő foltra mutattam. Ajkain levakarhatatlan vigyor terült szét. - Ó, hogy ez!? Felesleges aggódnod! Én kifejezetten élveztem, hogy ilyen... Vad voltál. Majd kérek valakitől egy kis alapozót és gond egy szál se.

- Még szerencse, hogy máshol nem haraptalak meg ennyire - motyogtam a gőzölgő kávéval szemezve. Zayn az állam alá nyúlva felemelte a fejem s egy puszit lehelt a szám sarkába. Pilláim azonnal lecsukódtak, ahogy a fiú ajka a kulcscsontom érintette. Mindketten összerezzentünk, mikor megcsörrent a telefonom. A kijelzőn Rosalie neve villogott. - Ezt fel kell vegyem...

- Engem nem zavar - mormolta bőrömbe, majd a fülem mögötti részt kezdte el szívni. Felnyögtem a jóleső érzéstől s alsó ajkamba harapva fogadtam legjobb barátnőm hívását.

- Megígérted, hogy felhívsz este! El se tudod hinni, mennyire aggódtam... Azt hittem, valami baj történt veletek! - a francba! Az utazás előtt Rose a lelkemre kötötte, ha ideérünk, mindenképp értesítsem. Ehelyett a szüleimmel és Zayn-nel tengettem el az időt. - Ana, vonalban vagy?!

- Itt vagyok. Sajnálom, hogy nem hívtalak tegnap. Csak nagyon elfáradtam és a vacsora után le is feküdtem aludni - nagy erőfeszítés kellett, hogy ne nyögjek bele a készülékbe. A fekete hajú énekes benyúlt a takaró alá és masszírozni kezdte a melleimet. Egyik kezemet a mellkasára simítottam s körmeimmel végigszántottam tetoválásokkal borított bőrén. Halkan felkuncogott és tovább kínzott. - Képzeld, a Hiltonban szálltunk meg. Kisebb sokkot kaptam, mikor apu leparkolt előtte.

- A csomagjaimért nem londiner jött volna, hanem egy mentőosztag - elmosolyodtam Rosie válaszán. Mondjuk kicsit meglepett, hiszen ő már szállt meg ebben a hotelben. - Mesélj, milyen arra a pasifelhozatal?

- Nem igazán nézelődtem még. Viszont a tengerpart és a környéke gyönyörű. Talán este tudok többet elmondani a felhozatalról, mert nemsokára indulunk a városnézésre. Anyáék mindenképp fel akarnak menni a toronyba, de én még mindig ellenkezem ez ellen az ötlet ellen - szaggatottan vettem a levegőt s mondandóm közben bele-beleharaptam alsó ajkamba. Zayn keze egyre lejjebb siklott, fogai közé véve egyik mellbimbóm. - M-most le kell tennem. Este hívlak... Ha mégis elfelejteném, küldj egy üzenetet vagy csörgess meg!

- Oké. Érezd jól magad! - s bontottuk a vonalat. Nyöszörögve az éjjeliszekrényre dobtam a telefont és beletúrtam a hajamba.

Zayn alsó ajkát megnyalva szakadt el feszítő bimbómtól, majd a fülcimpámba harapva felszúrt a villára egy falat palacsintát és a számhoz emelte. Csillogó tekintettel etetett, közben néhány falatot Ő is eltüntetett a tányérról. Miután megittuk a kávénkat, jóllakottan visszazuhantunk a párnák közé. 

- Szerintem még a szüleid és a srácok is húzzák még a lóbőrt - nézett az órára, ami fél hetet mutatott. Rosalie ilyenkor még aludni szokott, most mégis felkelt csak azért, hogy felhívjon. Nála kedvesebb és figyelmesebb legjobb barátnőt, fogadott testvért nem is tudnék elképzelni. Gondolataimból a rólam hirtelen lekerülő takaró s Zayn felfedezőútra induló keze zökkentett ki. - Mit szólnál, hogy csinálnék egy forró fürdőt és elmerülnénk benne?

- Remek ötlet - fordítottam felé fejem és egy csókot nyomtam borostás arcára. Már éppen bementünk volna a fürdőszobába, amikor kopogtattak. Kétségbeesetten néztem Zayn-re. Most fogunk lebukni! - Menj be a fürdőbe! Később én is csatlakozom hozzád...

Vigyorogva bólintott, én pedig magamra kaptam egy köntöst és ajtót nyitottam. Egyetlen húgom mosolygott rám felöltözve, üdén és frissen. 

- Egy óra múlva indulunk, addig öltözz fel! A hallban találkozunk! - mondta a betanultnak tűnt szöveget, mire biccentettem egyet s becsuktam a sötétbarna mahagónit. Egy sóhajtást követően benyitottam a fürdőbe és megváltam a köntöstől. 

- Sophie volt, igaz? - hümmögtem Zayn kérdésére, miközben beültem hozzá a kádba. Karjait a derekam köré fonva húzott a mellkasára és arcát a hajamba fúrta. - Lazulj el, Ana! Érzem a tartásodon, hogy feszült vagy...

- Állandóan csak az jár a fejemben, ki és mikor fog minket lebuktatni... Szeretek veled lenni, de így titokban nagyon veszélyes - suttogtam a fiú karján levő tetoválások körvonalain végighúzva mutatóujjam. - Nem azt mondom, hogy szakíts Perrie-vel és vállald fel a kapcsolatunk... Szó nincs erről! Választás elé sem állítalak, de ezt nem sokáig játszhatjuk.

- Tudom. Éppen ezért találkozom a próba után Pez-el és tisztázom vele a dolgokat - a levegő a tüdőmbe szorult s az ütő is megállt bennem egy pillanatra. - Tegnap délelőtt felhívtam, hogyha eltud szabadulni a stúdióból, akkor utazzon ide, mert nem telefontéma, amit mondani akarok neki.

- Ennyi? Meg sem kérdezte, mi olyan fontos? - fordítottam úgy a fejem, hogy láthassam arcát. Megrázta a fejét és felsóhajtott. - Nem hiszem el, hogy így akarsz véget vetni a kapcsolatotoknak...

- Tisztában vagyok vele, hogy kegyetlen és pofátlan ez az egész. De nem tudnék tovább úgy élni Perrie-vel, hogy csak barátként tekintek rá - megdöbbentem. Múlt hónapban még arról cikkeztek a lapok és a bennük levő képek is arról árulkodtak, minden rendben közöttük. Úgy tűnik, a látszat néha csal. - Tudom, már régóta húzom-halasztom a dolgot. Most viszont elég erősnek érzem magam ahhoz, hogy tisztázzam a menyasszonyommal a kialakult helyzetet. Bízom benne, hogy megérti a döntésem.

Egy szó sem jött ki a számon. Egyszerűen felfoghatatlan számomra, hogy Zayn csak úgy eldobna 2 évet a semmibe. Mindezt egy olyan jelentéktelen kis csitriért, mint amilyen én vagyok.

~❀~

Felsőm ujját gyűrögetve bámultam kifelé a CN Tower kávézójának ablakán. Egész városnézés alatt csak a reggel történeteken kattogott az agyam, miközben próbáltam nem elaludni. Próbáltam a városra koncentrálni, ami nem igazán ment. Bele sem mertem gondolni abba, hogy Zayn finoman tálalja a témát Perrie-nek, aki kiakad s botrányt csinál. Az utóbbit igazából nem nézném ki a lányból, de abban biztos vagyok, hogy a táskája mélyén ott lapul majd egy vízálló szempillaspirál meg egy kötegnyi zsebkendő. 

- Kicsim, olyan csendes vagy. Mi a baj? - simította vállamra kezét apa, miközben leültünk az egyik kanapéra. Megráztam a fejem s hamiskásan rámosolyogtam a férfira. - Engem nem tudsz átverni... De ha tényleg nem szeretnél beszélgetni róla, nem nyaggatlak.

- Csak fáradt vagyok - mondtam megrántva a vállam. Apu megértően bólintott s egy puszit lehelt a fejem búbjára, miközben a vállára hajtottam a fejem. - Hol vannak anyáék?

- Sophie képeket akart csinálni, anyád pedig vele maradt. Engem küldtek, hogy megnézzelek. Tudod, hogy milyenek... Aggodalmaskodnak, totál feleslegesen. De azt hiszem, nem mondok újat - megmosolyogtatott a gesztus. Szótlanul ültünk tovább. Egyre laposabbakat pislogtam, képes lettem volna elaludni, ha apa nem kelt fel. - Visszavigyelek a hotelbe? Szeretnél lepihenni?

- Nem lenne gond? - suttogtam egy ásítást elnyomva. Apu megrázta a fejét és már készült volna felállni, de visszarántottam. Értetlenkedve húzta össze szemöldökét. - Várjuk meg anyáékat, jó?

Az említettek levakarhatatlan mosollyal az arcukon jöttek oda hozzánk. A mellettem ülő férfi beavatta őket tervébe, miszerint visszavisz engem a hotelbe. Anya rögtön a homlokomhoz nyomta tenyerét, nem vagyok-e lázas esetleg. 

A közel fél órás úton sikerült elaludnom; Sophie rázogatta a vállam, mikor apa leparkolt a szálláshelyünknél. Alig akartam kiszállni a kocsiból. 

- Ha bármi baj lenne, azonnal hívj fel! - fáradtan biccentettem egyet, miközben a vállamra dobtam a hátizsákom s intettem egyet szüleimnek és a húgomnak.

Unottan túrtam bele a táskám egyik rekeszébe, amiben a lakosztály mágneses kártyája kapott helyet. Meg sem lepődtem azon, hogy az ajtó résnyire nyitva volt már. Zayn az ágyon feküdt; lábait keresztbe rakva, kezeit a feje alatt összekulcsolva. Most először fordult meg a fejemben, hogyan jutott be a szobába. Talán megérte a portást vagy a szobaszervizt?

- Legközelebb kísérővel jövök. Sosem tudhatom, hogy nem-e egy rabló jött be ide vagy csak egy jóképű, aranytorkú rosszfiú - hangomra felkapta a fejét, száját pedig féloldalas mosolyra húzta. Táskámat ledobtam az egyik székre, lerúgtam a cipőimet s odamásztam a fiú mellé. Mielőtt elaludtam volna, halkan megszólaltam. - Hogy ment a „megbeszélés”?  

25.fejezet

Right Now

„Maradj a jelenben. Semmit sem tehetsz, hogy megváltoztasd a múltat, a jövő pedig soha nem lesz pontosan olyan, amilyennek tervezed vagy reméled. Fájdalmad, félelmed és dühöd, sajnálkozásod és bűntudatod, irigységed és terveid és sóvárgásaid csak a múltban vagy a jövőben élnek.”

/Dan Millman - A békés harcos útja/

2014. AUGUSZTUS 2.

Sosem voltam még az Egyesült Királyság területén kívül. Ez volt az első alkalom, hogy repülőn ültem. Apa meglepte a családot egy nyaralással; a repülőjegyek Toronto városába szóltak.

- Alig várom, hogy végre a tengerparton legyünk - Sophie le sem vette a szemét a mellettünk elsuhanó épületekről. Apu vezetett; egy szürke Audi-t bérelt ittlétünk idejére.

- Először pakoljunk le szállodában. Utána azt csináltok, amit akartok. Természetesen addig, míg el nem megyünk vacsorázni a Kínai Városnegyedbe - mosolygott ránk anya, amikor hátrafordult. Tekintete csillogott, akárcsak a húgomé. - Holnap városnézésre megyünk, aztán szabad program.
- Biztos fel akarunk menni a CN Tower tetejére? - kérdeztem zavartan a hajamba túrva. Anya mindenképp onnan akarja látni a várost, én viszont nem igazán repesek az ötletért. Sophie és apa anyura hagyatkoznak, így ők is felmennének a Toronto jelképének számító építményére.
- Ha nem szeretnél a legfelső szintre velünk jönni, maradhatsz a Horizons Café-ban vagy a földszinten - nyugtatott meg a család hímnemű tagja mosolyogva, majd leállította az autót egy hatalmas épület parkolójában. Szemei elkerekedtek, mikor elolvastam a hotel bejárata felett elhelyezkedő betűket: Hilton Toronto. Percekig tátott szájjal, pislogás nélkül meredtem a forgóajtóra. Alig hallottam meg apa kétségbeesett szavait. - Ana, jól vagy?
- Álmodom, ugye? - Sophie felröhögött mellettem, anya pedig megsimogatta a vállam. Óvatosan, mintha bármelyik pillanatban elillanhatna az épület csuktam be szemeim, majd felsóhajtottam s kinyitottam. Nem a képzeletem játszadozott velem, ez a színtiszta valóság. Ajkaim levakarhatatlan vigyorra húzódtak, egy halk sikoly követően apa karjaiba vetettem magam. - Ez a legjobb nyaram, köszönöm.
- Még semmit sem láttál, kicsim - simított végig a hátamon és egy puszit lehelt a hajamba. Miután kiszedtük a csomagjainkat a csomagtartóból, bementünk a hotelbe. A londinerek azonnal felpakolták a bőröndöket egy zsúrkocsiszerű valamire, mi pedig lerendeztük a kulcsokat a recepción. A liftbe belépve megkaptam a lakosztályomhoz tartozó kulcsot vagyis egy mágneskártyát. Apuból ekkor előtört az aggódó, mégis vicces énje. - Aztán este nem hancúrozni mindenféle izomagyú barommal! Ha megtudom, neki és neked is annyi lesz!
- Hát ilyennek ismersz?! - kaptam a szívemhez drámaian, anyáék felnevettek a húgommal. A lift megállásáig szerepjátékoztunk, amit nagyon élveztem. Amikor a szobám ajtajához értem, a szüleim felé sandítottam. Sophie-val az enyém mellett levő lakosztályt foglalták el. A testvéremet ismerve majdnem egész éjjel fent lesz s gyönyörködik a szobában, miközben zenét hallgat. - Fél óra múlva a hallban?
- Igen - bólintott anyu, én pedig elmosolyodtam s benyitottam a helységbe. Ha az állam a parkolóban már a betont súrolta, akkor nem tudom, mi koppanhatott a küszöbön.
Nem akarok túlozni, de beleszerettem a szobába. A színek és a berendezési tárgyak is egytől egyig az én stílusom volt. A bőröndöm az ágyhoz húztam, majd kivettem belőle egy barackszínű ruhát meg egy bikinit, ami hasonló színű volt a ruhával, csak a pántja, illetve a körvonalazása fekete volt. Miután átöltöztem, hajamat a fejem tetejére kontyoltam, aztán belebújtam egy lábujjas saruba s szó szerint dobtam egy hátast a krémszínű ágytakarón. Vidám kacaj tört fel belőlem, ahogy végigsimítottam a szaténszerű anyagon. Tekintetemmel körbejártam a szoba minden egyes szegletét; egyre nagyobb mosolyomtól már fájt az arcom. Alsó ajkamba harapva leugrottam a szőnyegre és benyitottam a fürdőbe.
- Apa ki akar nyírni... - mormoltam magamban, ahogy szemezni kezdtem a sarokkáddal meg a zuhanykabinnal. A hatalmas tükörrel ellátott fürdőszobaszekrényről nem is beszélve. A hófehér törülközők hengereresen, háromszög alakban helyezkedtek el a mosdókagyló mellett.
- Ana! - Sophie hangja csak úgy visszhangzott a hatalmas szobában. Hátat fordítva a fürdőnek meredtem kérdően a testvéremre. - Nem fogod elhinni, kik szálltak meg tegnapelőtt a hotelben!?
- Ajjaj, ez már rosszul kezdődik és sikollyal folytatódik... - eresztettem meg egy fejrázást, a húgom pedig szúrós szemekkel, sértődötten összefonta karjait a mellkasa előtt. - Kitalálom. Csaknem a One Direction?
- De! A hátsókijáratnál hallani a rajongókat, ahogy énekelnek. Amúgy nemcsak innen tudom... Az egyik lakosztályból a turnémenedzser, Paul Higgins lépett ki nemrég - az eszem eldobom, komolyan! A húgom úgy viselkedik, mint egy riporter vagy egy idegesítő lesifotós. Szerencsére a nyugodtabbik fajta, aki a háttérben meghúzódva figyeli áldozatait. - Biztosan az egyik fiút látogatta meg.
- Nem lehet, hogy ő szállt meg abban a szobában? - vontam fel a szemöldököm kérdően, Sophie pedig elhúzott szájjal megrántotta a vállát. A táskámat a vállamra dobva az ajtóhoz ballagtam. - Gyere, menjünk le a hallba!
A liftben mindketten csendben voltunk, egészen addig, míg be nem szállt mellénk valaki. Fekete, kapucnis pulóvert és napszemüveget viselt. Sophie rögtön felismerte a rejtőzködni próbáló férfit.
- Szia, Liam! - köszöntötte, mire a fiú ránk szegezte tekintetét s levette a szemüveget. Ajkain meglepett mosoly terült szét.
- Sziasztok! - ajándékozott meg minket egy-egy öleléssel. - Hogy-hogy itt találkozunk? Talán a koncertre jöttetek?
- Bárcsak - sóhajtott fel vágyakozva a húgom, én pedig megráztam a fejem. - Nyaralni jöttünk. Apa intézett mindent.
- Ez remek. És, eddig milyen Toronto? - érdeklődött kedvesen a nagy szívéről híres srác, miközben zsebre dugta kezeit. A kapucnit a fején hagyta.
A lift leértéig beszélgettünk, pontosabban Sophie és Liam társalgott. Csak egy-egy szó, mondat erejéig szólaltam meg. Amint kinyílt az ajtó, Li felrakta a napszemüveget és felénk fordult.
- Örülök, hogy találkoztunk. Remélem, még összefutunk - a lift előtt várakozó biztonsági ember megvárta, míg elköszöntünk az énekestől s egy intést követően elhagyták az épületet.
Sophie a tengerpartig csak a liftben történtekről beszélt, aminek köszönhetően kezdett elfogyni a türelmem. Rendben, tisztában vagyok a húgom életében mekkora szerepet játsszanak a fiú, de ez már kicsit sok számomra. Amíg a testvérem regényt tudna elmesélni, én 3 vagy 4 mondatban letudnám az egészet.

- Ideje megpirítani a sápadt pipihúst, lányok! Kiszállás! - felnevettem apa csapatkiáltásán, amikor leparkolt a szürke járgánnyal. Sophie azonnal szaladt volna a vízbe, de apu megállította. - Milyen izgága lettél hirtelen! Az előbb még valami zenekarról áradoztál, most meg átváltottál a Baywatch-ra?
- A kerti medence nem ugyanolyan, apuci - vetette be ártatlan, kiskutyaszemes arckifejezését a lány. Apa felsóhajtott és megrázta a fejét. Soph néha túlságosan is kislányos. És rendkívül akaratos. - Menjünk már, mire várunk még?
- Ana, vigyázz a húgodra! - szólalt meg anya, miután lecsapta a csomagtartótetőt. Egy hűtőtáskát nyomott a mellettem álló férfi kezébe, majd elindultunk egy kevésbé nyüzsis partrész keresésére.
Amint megváltunk a bikiniket takaró ruháktól, apa kivételével belevetettük magunkat anyuékkal a hűsítő vízbe. Akaratlanul is frusztrált a tény, miszerint figyelt valaki minket. Amikor azonban körbenéztem, csak a parton napozókat láttam, semmiféle feltűnő kukkolót vagy ilyesmit.

***

(zene)

Késő este, a partról mentünk vacsorázni. Anyuék rendeltek nekünk, mi pedig csendben nézelődtünk a húgommal. Engem személy szerint rögtön elvarázsolt az étterem. Mondjuk még egyszer sem ettem kínait, finomnak s rendkívül különlegesnek tartottam az ízvilágot. Sophie csak piszkálta a szusit a pálcikával, néha azért udvariasságból bele-beleharapott. 

- Még jó, hogy van szobaszerviz - mondta apa, miután rendezte a számlát s indultunk vissza a szállodába. Egyetértően bólintottam, a húgom pedig csendben kullogott anya mellett.

Fáradtan kerestem meg a táskám legalján a kártyát, hogy bejussak a szobába. Összevont szemmel vettem észre, hogy az ajtó résnyire nyitva volt. A szívem hevesebben kezdett el verni, alig kaptam levegőt. Óvatosan beléptem a lakosztályba s körbenéztem. Semmi szokatlant nem találtam, legalábbis amennyit láttam a gyér külvilágításnak köszönhetően. A bőröndöm ugyanott és ugyanúgy volt, ahol délután hagytam. Az ágy kissé meggyűrt maradt az álmodozásom után, ahogy a fürdőszoba ajtó is tárva-nyitva maradt. 

Az ajtó halkan becsukódott mögöttem, nekem pedig a tüdőmben rekedt a levegő. Csak az illető szuszogását hallottam, ami megrémisztett. Nagyon. Talán akkor kerültem sokkosabb állapotba, amikor két kar fonódott a derekam köré. Azonnal lenéztem s a számat eltátva pislogtam párat. Túlságosan ismerősnek tűntek a fiú kezén pihenő tetoválások. A gyűrűkről nem is beszélve. Az arcomhoz érő borostás arc előhozta emlékeimet, melyet mostanság mélyen elzártam a szívemben. 

- Azt hittem, velem még vagy olyan jóban, hogy elárulod, hova jöttök nyaralni. Sebaj, Liam elkotyogta a koncert után... Rögtön tudtam, mit kell tennem - szemeimet automatikusan lehunytam, mikor ajkait a nyakhajlatomhoz érintette. Lángoltam; kívül-belül. - Kérlek, mond valamit, Anastasia...!

- Nem szabadna ezt tennünk... - suttogtam fájdalmasan, mire a fiú felnyögött. Szembe fordított magával s hüvelykujjával végigsimított alsó ajkamon. - Helytelen a te szemszögedből nézve...

- Csak erre éjszakára törjük meg ezeket az átkozott szabályokat! Véletlennek találod, hogy mi ketten ugyanott vagyunk? - aprót bólintottam s tekintetemmel megpróbáltam megfejteni, mire gondolt Zayn. - Ez nem véletlen, Ana. Ez egy jel. Egy jel, hogy nekünk ma este együtt kell lennünk.

- N-nem tudok ésszerűen gondolkodni, ha a közeledben vagyok - suttogtam szégyenlősen, az énekes pedig rekedtesen felkuncogott s megcirógatta arcom. - Elvetted az eszem, Zayn Malik.

- Ennek nagyon örülök, Anastasia Corwell - hajolt ajkaimhoz, majd megcsókolt. Tenyerei végigsiklottak a fenekemen, aztán a combomon állapodtak meg. - Ugorj!

Lábaimmal körbefontam keskeny csípőjét, karjaimmal pedig a tarkóját. Egyik kezével kibontotta kontyomat, a hajgumit határozottan a szőnyegre dobva. Beletúrt hajamba, majd lassan a hátamra fektetett a puha ágyon. Kezei lassan s megfontoltan gyűrték egyre feljebb a ruhámat.

- Le akarom venni rólad... - duruzsolta alsó ajkamba, én pedig csak annyira ültem fel, hogy a ruhadarab lekerüljön rólam. Zayn ádámcsutkája megugrott a hatalmas nyelést követően, miközben végigmért. - Hogy lehet valaki ilyen ártatlan, mégis dögös és ellenállhatatlan?

Vártam az undorral eltöltött megjegyzéseket a hegekre, melyek az oldalam, a combjaim és a hasam tarkították. De a fiú ahelyett, hogy faképnél hagyott volna, áhítattal a tekintetében puszikkal s harapásokkal kezdte behinteni bőrömet.

- Olyan puha és selymes - mormolta a köldököm feletti részbe, amitől felsóhajtottam. Remegő kezeim egyikével beletúrtam Zayn ébenfekete hajába, mire felmordult és haladt egyre lejjebb. - Tetszik ez a bikini, de most nincs rá szükségünk...

S ma este törtem meg véglegesen. Talán a nyaralás okozta felszabadulás érzése vagy Zayn közelsége miatt, de a bennem lakozó, félénk kislányt elküldtem pihenni egy időre. A félelmeimet megpróbáltam nem kimutatni s szorongás nélkül élvezni azt, hogy kettesben lehetek a fekete hajú énekessel. Mindezeket félretéve a bűntudat végigkísért. Már-már kínzóan.

Sziasztok!

Fáradtan, mégis izgatottan hoztam a folytatást :) Nem igazán lepődtem meg azon, hogy örültetek Harry és Ana szakításának :) Való igaz, ez egy kis átfedés, amolyan csavar volt a történetben :D Köszönöm az előző fejezethez érkezett 12 kommentárt - Egy olvasó, Kitty B, Angel, Ever, Jule B., ~Haydee~, Dreamy Girl, Iszáka Szandi, Chixi, szerecsendio, Juhász Kata és Timii1D ♥ -, a 26 pipát, az 57.000 megtekintést és a 108! feliratkozót ♥! Hálás vagyok, nagyon de nagyon ♥! Köszönöm, köszönöm, köszönöm ♥! Remélem, írtok és pipáltok majd! :) Igyekszem a folytatással :D További szép estét és hétvégét kívánok ♥! Pusszpáá evribádii,

Macy