14.fejezet

Sziasztok, Kedveskéim!

Meg is érkezett a friss és ropogós fejezet :) Bajban voltam a folytatást illetően, de egy kis hezitálás után sikerült végre összehoznom egy részt :) Remélem, nem baj az időben való ugrás, de szeretnék kicsit aktuálisabban írni :3 Gondolok itt a fiúk szünetére, Niall térdműtétére, a díjátadóra - amik egyébként nem nagy szerepet játszanak majd a történetben, de valószínűleg megemlítést teszek/tesz róla Ana ;) Köszönöm az előző fejezethez érkezett 9 kommentárt - Lethenyei Anita, Boros Anna, Jule B, Bartók Timi, Iszáka Szandi, Angel, Annabell Holloway: Egyáltalán nem haragszom, ne aggódj. Látom, hatalmas 50 Árnyalat rajongó vagy, hiszen egyből kiszúrod az utalásokat... Igazából a női karakter neve véletlenszerű volt, bár nem emlékszem, miért az Anastasia nevet választottam... Lehet, hogy a trilógia miatt... Már nem tudom. Köszönöm a terjedelmes kommented, mindig mosolyt csalsz az arcomra, akárcsak a többi komment., Bella.* és szerecsendio ♥ -, a 36 pipát, a 26.000 megtekintést, a 45 követőt és a 83! feliratkozót, illetve az eddig érkezett 100! kommentárt ♥! Hihetetlenek vagytok, komolyan :3 Meg sem érdemlem, hiszen... Oké, nem kezdek bele a hegyi beszédbe :) Mielőtt még elfelejteném, ez a fejezet a fordulópont :D Nem árulom el, miért... Majd meglátjátok... Lehetőleg ne öljetek meg! :3 Nincs más hátra, minthogy jó olvasást és kellemes hétvégét kívánjak minden kedves olvasómnak s erre tévedő, esetleg új olvasómnak! Pusszpáá evribádii,

Macy

Next To Me

„Minden perc új esély arra, hogy mindent megváltoztass.” 
/Vanilla Sky/
 

4 HÓNAPPAL KÉSŐBB
(2014. február 14.)

Azt sem tudom, hol áll a fejem. Mivel nemsokára itt a vizsgaidőszak, rengeteget kell tanulnom. Az egyetem mellett természetesen a családomra és a munkámra, illetve az udvarlómra kellene szánnom a szabadidőmet. 

Ó, majdnem elfelejtettem. Zayn kérésére „szakítottunk” még az ősszel tett látogatása végén. Belátta és elfogadta, hogy a kapcsolatunk nem működne. Információm szerint a Take Me Home turnét követő, hosszú szabadságának nagy részét Perrie-vel töltötte, aki most turnézik a lányokkal, mint előzenekar.

Álmosan lapozgattam a biológia tankönyvet, amikor megszólalt a telefonom. Arcomra halovány mosoly kúszott a hívó neve s képe láttán. Törökülésbe fészkeltem magam az ágyon, majd felvettem a zenélő készüléket.

- Ugye nem zavarlak? - tipikus Harry. Köszönés nélkül tér a lényegre és meg se várja, hogy a vonal másik végén levő köszönjön vagy akár levegőt vegyen.

- Neked is jó estét, Styles - kuncogtam bele a készülékbe, mire a göndörke felhorkantott és elmormogott egy köszönés félét. - Most már sokkal jobban érzem magam. Válaszolva a kérdésedre, egy picit zavarsz. Miért?

- Gondoltam elmehetnénk vacsorázni vagy ilyesmi... 2 napja nem láttalak. Hiányzol - sóhajtott fel szomorúan, én pedig elvigyorodtam. Lelki szemeim előtt láttam a fiú elszontyolodott arcát.

- Benne vagyok.... De várj - szakítottam meg mondanivalómat. Úgy tudtam, hogy az Államokban élvezi a szabadsága hátralevő idejét. - Nem Londonban vagy?

Válasz helyett kopogást kaptam az erkély felől. Mosolyogva megráztam a fejem, aztán kinyomtam a telefonom és az erkélyajtóhoz kocogtam. Harry egy szál rózsát s egy aprócska dobozt szorongatott jobbjában. Arcán szerény vigyor ült, szemei izgatottan csillogtak.

- Válaszolva a kérdésedre, nem. Itt vagyok Bradford városában... Szeretnék randira hívni egy lányt, aki tetszik nekem - lépett közelebb, majd megajándékozott egy arcra puszival. Ajkai egy picit hidegek voltak, de ezt egy cseppet sem bántam. Miután betessékeltem kora esti vendégemet, Harry átadta az ajándékait és szorosan a karjaiba vont egy ölelésre. - Szóval... Eljössz velem vacsorázni?

- Meg kell gondolnom - húzódtam el a fiútól, aztán vízbe tettem a rózsát. A göndör hajú félisten árgus szemekkel figyelte minden mozdulatom, ami zavart és egyszerre szórakoztatott. Rövid hezitálás után végigsimítottam Harry arcán s egy puszit leheltem ajkaira. - Ha tudsz egy picit várni, míg elkészülök... Felőlem mehetünk.

- Szerintem így is gyönyörű vagy, de rád bízom - vette le kabátját és végigfeküdt az ágyon. Kezébe vette a takarón pihenő könyvet, elemezgette egy ideig az abban olvasottatok s fintorogva rám emelte smaragdzöld íriszeit. - Ez nem biológia... Ez maga a kínai nyelv.

Nevetve megcsóváltam a kobakom, miközben bementem a gardróbba. Mivel nemrég fürödtem, ezért csak egy fehérneműszettet és egy elegánsabb ruhát kaptam magamra. Tél és hideg révén felvettem egy vastagabb harisnyát is, majd egy pár, fekete szandált. Miután elkészült a sminkem, a hajam és néhány ékszer is csatolódott az összeállításomhoz, egy térdig érő szövetkabát kíséretében visszamentem az ágyon henyélő énekeshez.   

- Kész vagyok - fújtam ki bent tartott levegőmet, mire Harry ijedtében majdnem lefordult a takaróról. Ezerwattos mosoly szökött arcára azokkal az édes kis gödröcskékkel; szemeiben elismerést véltem felfedezni, amikor tekintete megállapodott rajtam.

- Ha nem vigyázok, még a végén lecsapnak a kezemről... - mért végig alaposan, tetőtől talpig. Orcám lángolt; még mindig nem szoktam hozzá ahhoz, hogy bókolnak nekem.

Harry felsegítette a kabátomat, majd a sajátját magára véve mentünk le a nappaliba. Sophie a tv előtt gubbasztott, anya és apa pedig a konyhában beszélgettek. Húgom azonnal ránk nézett, amikor a bejárati ajtóhoz igyekeztünk.

- Nekem nem is köszönsz?! - felháborodása valószínűleg Harry felé irányult, aki mosolyogva megrázta buksiját és odament a testvéremhez. Megajándékozta egy puszival és egy mackóöleléssel, aztán közepes hangerőn köszönt a szüleimnek s visszasietett hozzám.

- Meglepő, hogy milyen gyorsan túltette magát Zayn-n - szökött ki a számon meggondolatlanul, miközben beültem a taxiba. Sejtettem, hogy randipartnerem nem elégszik majd meg egy pohár vízzel vagy valami gyümölcslével a vacsorán, ezért is hívhatott taxit. Vagy szimplán nem volt kezdve vezetni.

- Miért olyan meglepő ez? Nem voltatok együtt... - nézett rám kérdően, miután bediktálta a címet a sofőrnek.

- Nem, ez így igaz. De erősen kötődött a sráchoz. Zayn sokszor látogatta a kórházban, énekelt neki, ajándékokkal halmozta el... Úgy viselkedett Sophie-val, mintha a testvére lenne - mondtam visszaemlékezve a nemrég történtekre. Harry megértően bólintott, majd az ölemben nyugvó kezemre simította a sajátját.

@Harry_Styles what a lovely girl... <3

Az út további részében a göndörke csinált rólunk egy képet, amit posztolt is Twitter-n. A reakciók igen változóak voltak. A rajongók egyik fele örült Harry boldogságának, a másik pedig elküldött volna melegebb éghajlatra. 

Az igazság az, hogy a rajongótábor nagy részének fogalma sincs arról, hogy hol és mikor találkoztunk a frontemberrel. Ha emlékeim nem csalnak, Zayn mutatott be minket egymásnak. Megkért, hogy kísérjem el Harry 20. születésnapi bulijára, mint régi jó ismerőse. A buli folyamán rengeteget beszélgettünk a göndörkével, táncoltunk és élveztük a másik társaságát. Aznap éjszaka telefonszámot cseréltünk s konkréten a hónap eleje óta tartjuk a kapcsolatot. Múlt héten kétszer, ezen a héten viszont csak egyszer tudtunk találkozni személyesen. Esténként Skype-n vagy telefonon beszélgetünk, ha más lehetőség nincs.

- Hölgyem - segített kiszállni a járműből Harry, amikor a taxi leparkolt Bradford egyik legjobb étterme előtt. Levakarhatatlan mosollyal az arcomon fogadtam el a fiú felém tartott jobbját, majd egy futó csókot váltva egymással besétálunk az egyszerű, mégis nagyszerű épületbe.

- Honnan tudtad, hogy ez a kedvenc éttermem? - fúrta az oldalamat a kíváncsiság, mert nem hiszem, hogy pusztán a véletlen műve, hogy Harry ide hozott vacsorázni. Mondjuk, Bradford-ban nincs nagy választék gasztronómiai téren.

- Nem is tudom, talán megemlítetted egyszer...?! - vonta fel a szemöldökét vigyorogva, miközben intett a pincérnek. Nem sokon múlott, hogy elnevesse magát.

- Tényleg... Ne haragudj. A vizsgákra való felkészülés teljesen elveszi a maradék eszemet is - motyogtam az asztalterítőt fixírozva. Remek. Már arra sem emlékszem, hogy két napja miről beszélgettünk.

- Semmi baj, ne aggódj - cirógatta meg a kézfejem és elnézően rám villantotta kisfiús mosolyát. A pincér aprót köhintve jelezte ekkor, hogy várja óhajunkat-sóhajunkat. Harry leadta mindkettőnk rendelését s beszélgetést kezdeményezett. Tekintete elszánt volt és őszinte érdeklődést mutatott. - Milyen volt a napod?

Ettől a pillanattól kezdve úgy éreztem, nincs más rajtunk kívül az étteremben. Csak Ő és én. Akárcsak otthon, a szobámban. Teljesen megfeledkeztünk a külvilágról, elmélyülten társalogtunk. Még azt sem vettük észre talán, hogy a pincér jó étvágyat kívánt.

- Igazán ínycsiklandó a lazac, így kinézetre - vetettem egy gyors pillantást Harry tányérjára, mely bőségesen meg volt pakolva finomabbnál-finomabb falatokkal.

- Megkóstolod? - vágott egy darabot a halból, majd a villáját a számhoz emelte. Némi fintorral ugyan, de megízleltem és egy nagy korty almalével le is öblítettem a húst. A göndörke jóízűen falatozva kérdezte ki véleményem. - Na? Milyen volt?

- Nem lesz a kedvencem, de finom - erőltettem egy halovány mosolyt a számra. Ezt követően egymás tekintetében elmerülve fogyasztottuk el a kicsi adagnak nem mondható vacsorát. Körülbelül 3-4 falatnyi étel maradt a tányéromon, amikor jóllakottan hátradőltem a székben.

- Úgy látom, a desszert most kimarad - kuncogott fel rekedtesen Harry, miután megitta a poharában maradt ásványvizet s megtörölte a száját.

Amíg az énekes a számlát rendezte, elsiettem a mosdóba. Elvégezve a dolgomat gyorsan kezet mostam, majd visszarobogtam Harry-hez. 

- Nincs még olyan késő. Elmehetnénk sétálni - vetette fel, miközben rám adta a kabátom. Aprót biccentettem s összekulcsolva ujjainkat, elindultunk a kivilágított utcán. Egy ideig csendben, gondolatainkba elmerülve szeltük a főtéri parkhoz vezető utat. - Tervezel valamit holnapra?

- Délelőtt elmegyek a Malik házhoz, délután pedig meglátogatjuk a nagyit anyáékkal. Este valószínűleg a könyvekkel randevúzom majd - húztam el a számat, mire a göndör hajú dalos pacsirta felsóhajtott. - Mi a baj?

Megrázta a fejét, majd egyszer csak lecövekelt a járda közepén és szembe fordított magával. Karjait szorosan körém kulcsolta, erősen magához húzott - a mellkasunk súrolta egymást - s szenvedélyesen megcsókolt. Hirtelenjében azt sem tudtam, hol vagyok. Rövid időn belül azonban kapcsoltam, karjaimat a fiú tarkója köré fonva viszonoztam a csókot. A „Csak Ő és én” érzés újra utat tört bennem, végigcikázott a véremmel és adrenalinnal együtt az ereimben.

13.fejezet

Sziasztok, Drágáim!

 Meg is érkeztem a folytatással, amit ihlethiány miatt elég nehéz volt megírni :3 Mozgalmas - ismét - héten vagyok túl, nagyon fáradt és nyűgös vagyok :3 Vacilláltam azon, hogy szombaton írom meg és teszem ki, s lám: így is lett :) Tudom, nem lett valami hosszú és eseménydús, de ilyen is kell :D Köszönöm az előző fejezethez érkezett 13 kommentárt - Lethenyei Anita, Jade, Bartók Timi, Angel, Névtelen, Bathó Barbi, Diana, Boros Anna, Iszáka Szandi, Jule B, szerecsendio, Dorothy S. és Névtelen2 -, a 29 pipát, a díjakat, 23.000 megtekintést és a 80 feliratkozót ♥! Óriási hálám és szeretetem környékezzen meg titeket, egész életetekben! :D Nincs más hátra, minthogy jó olvasást és kellemes hétvégét kívánjak! :) Elnézést a kései posztért :/ Pusszpáá evribádii,

Macy

Moments

„Én nem tudom mi ez, de jó nagyon
elrévedezni némely szavadon,
mint alkony éj felhőjén, mely ragyog,
és rajta túl derengő csillagok.” /Juhász Gyula/ 

Jóleső érzés futott végig a gerincemen, amikor Zayn álmosan nyöszörögve szorosan magához vont. Arcomat egy lusta mosoly kíséretében fúrtam a férfi mellkasába, egyik karomat pedig a derekán pihentettem. Ajkaimat halk kuncogás hagyta el, mikor az énekes egy puszit lehelt a hajamba.

- Igazán jól színleled az alvást, kedves Anastasia... - mormolta a fülembe rekedtes baritonján, amitől a szívem kihagyott egy ütemet. Beharapott alsó ajakkal néztem fel arcára, ami valósággal sugárzott a kipihentségtől. Csillogó íriszeit az ajkaimon legeltette néhány percig, majd megcsókolt. A csók szelíd és édes volt. Gyermekded kacaj töltötte be az eddig csendes szobát, miután Zayn elkezdte apró puszikkal behinteni az arcom minden egyes szegletét. - Jó reggelt, Gyönyörűm!
- Szia... - motyogtam lángoló arccal, miközben az énekes a hátára fordult és az a mellkasára húzott. A pillangóim pillanatok alatt őrült szárnycsapkodásba kezdtek, ahogy Zayn ismét a számra tapadt. Egyik kezemet a pólója alá simítottam. Belemosolyogtunk a csókba, mikor kitapintottam kockáit.
- Eltudnám viselni ezt a bánásmódot - sóhajtott fel szaggatott levegővétellel, majd folytattuk tovább egymás ajkainak ostromlását. Amikor a fiú keze a pizsama felsőm alá tévedt, megijedtem érintésétől és elhúzódtam. Hajamba túrva felültem s remegve kifújtam az eddig bent tartott levegőm. Zayn mellém kúszott és egy puszit lehelt a vállamra. - Mi a baj?
- Nem érdekes - néztem rá tettetett mosollyal, miközben kiugrottam a takaró alól és magamra kaptam a köntösöm. Rutinos mozdulatokkal az erkélyajtóhoz slattyogtam anélkül, hogy felbukjak valamiben a szobában uralkodó enyhe sötétség miatt. Elhúztam a sötétítőt, aztán kinéztem a kertre és az utcára. Apa éppen anyának segített beszállni a kocsiba, míg Sophie már a járműben ült. Mire feleszméltem, a tengerkék autó már elhaladt a ház előtt. - Nagyszerű.
Zayn a hátam mögé settenkedett s körém fonta karjait, állát pedig megtámasztotta egyik vállamon. Hevesen dobogó szívvel a mellkasára dőltem, az énekes szelíden elmosolyodott és egy puszit lehelt arcomra. Apró, de férfias kuncogás hagyta el ajkait, amikor megkordult a gyomrom.
- Birtokba vehetem a konyhátokat? - kérdezte meg félénken, miközben összekulcsolta ujjainkat s lementünk a földszintre. Összevont szemöldökkel bólintottam egyet. - Remek. Nem vagyok egy nagy konyhatündér, de ha már nem kergettél el az éjszaka közepén és nem is kellett az erkélyen aludnom... Meghálálnám egy tojásrántottával, hogy megosztottad velem az ágyad.
- Erre igazán semmi szükség, Zayn. Egy tál müzlivel is beérem, tényleg... Vagy egy pohár narancslével - erősködtem, de az énekespalánta hajthatatlan és rettentő makacs volt. Valósággal lenyomott a bárszékre, aztán nekilátott az alapanyagok felkereséséhez. Nem bírtam ki nevetés nélkül a szerencsétlenkedését, amit egy szúrós pillantással díjazott is. - Csak ne lennél ennyire önfejű...
- Kikérem magamnak! Egyáltalán nem vagyok önfejű... Csak szeretem véghez vinni azt, amit akarok - javított ki egy szívdöglesztő vigyor kíséretében. Felhorkantva megráztam a buksim s megtámasztottam a könyökömön. Zayn fütyörészve felverte a tojásokat, közben szalonnát pirított. A helységet mennyei illatok és a bacon sercegésé töltötte be. Egy idő után kezdett unalmassá válni ez a hang, így bekapcsoltam a rádiót. A hangszórókból Mario klasszikusa, a Let Me Love You szólt. Régebben rengeteget hallgattam ezt a számot... A fütyörésző énekes arcára meglepett mosoly kúszott, tekintetét az enyémbe fúrva kezdte el énekelni a szöveget. - Baby I just don't get it, do you enjoy being hurt? I know you smelled the perfume, the make-up on his shirt... You don't believe his stories, you know that they're all lies... Bad as you are, you stick around and I just don't know why...
Mintha egy burok vett volna minket körbe, teljesen kizártam a külvilágot és csak Zayn-re koncentráltam. A gyönyörű, csokoládébarna íriszeire, a tökéletesen ívelt ajkaira és a hibátlan, kellemesen mély s rekedtes hangjára.

Arcomat újra elöntötte a forróság, amikor a fiú mellém lépett és végighúzta hüvelyujját az alsó ajkamon. Amint észbe kaptam, Zayn már a tűzhelynél állt és az elkészült reggelit egy-egy tányérra rakta. Leplezhetetlen vigyorral elővett két poharat, a narancsfacsarót és két, nagyobbacska narancsot. Röpke 10 perc múlva kész lett a frissen facsart narancslé és a reggeli tálalása is.
- Ha nem ízlik, nyugodtan mond meg - motyogta Zayn, amikor megkóstoltam a tojást. Ízlelgettem, mérlegeltem és egy nagyot nyelve rámosolyogtam az előttem ülőre. - Szóval...?
- Finom, nagyon is - bólogattam elismerően, majd belekortyoltam a poharamba s folytattam tovább a falatozást. Az éhségem pillanatok alatt elpárolgott, jóllakottan ittam meg a maradék narancslevem. - Még mielőtt fellázadnál, szeretnék én elmosogatni.
- De... - ahogy sejtettem, máris ellenkezni akart. Mutatóujjamat a szájára nyomtam és könyörögve meredtem fokozatosan sötétülő, de drágakőként csillogó szemeibe. Megadóan felsóhajtott s egy puszit lehelt az ujjbegyemre. Arcom színe valószínűleg egy jól megérett paradicsoméhoz hasonlíthatott. Egy picit elkomorultam, amikor Zayn megszólalt. - Pihenned kéne.
- Tudtommal neked is. Vagy kiadták utasításba, hogy egy vadidegen lány után kajtass? - vontam fel szemöldököm, miközben magamhoz vettem Zayn üressé vált tányérját és villáját. Bűntudatom lett, amiért ilyet vágtam a fiú fejéhez. Miután elmosogattam, megtöröltem kezeimet és odamentem hozzá. Karjaimat a nyaka köré fontam s egy puszit leheltem ajkaira, amit viszonzott is. - Sajnálom, bunkó voltam...
- Nem voltál az - rázta meg a fejét, majd megajándékozott egy gyengéd csókkal. Karjait bilincsként fonta derekam köré. A pulzusom az egekbe szökkent, amikor a fiú áttért a nyakamra. Fejemet hátravetve sóhajtoztam s túrtam bele kócos, fekete hajába. Megremegtem, mikor meleg lehelete csiklandozta a bőröm. Mintha egy égő parázsdarabot dobtak volna rám. - Bűntudatod van, ami érthető. Nekem is az van, de az érzéseim ellen nem tudok mit tenni...
Való igaz. Nem régóta ismerjük egymást Zayn-nel, mégis izzik körülöttünk a levegő. Olyan, mintha már ezer éve ismernénk a másikat, csak megfeledkeztünk róla.
- De ne rágódjunk ezen. Használjuk ki, hogy kettesben vagyunk... Mit szólnál, ha megnéznénk valami filmet? Rád bízom a műfaját - lehelte alsó ajkamra, majd ráharapott s egy puszit nyomott a szám sarkába.
- Előbb felöltöznék - motyogtam a tarkómat masszírozva. Tetszett Zayn ötlete, de frusztráltnak éreztem magam pizsamában előtte.
Amíg az énekes a nappaliban keresgélt a filmek között, gyorsan lezuhanyoztam és felöltöztem. Hajamat kifésültem és egy laza kontyba fogtam. A sminkkel nem vacakoltam sokat, csak kihúztam ceruzával a szemem s szempillaspirállal dúsítottam pilláimat. Egy alapos fogmosást követően visszamentem a földszintre. Zayn már a kanapén várakozott, a dohányzóasztalra pakolva néhány filmmel.
- Öhm... Már régóta terveztem megnézni a Vizet az elefántnak-t - huppantam le az énekes mellé, miközben magamhoz vettem a tokot s kivettem belőle a lemezt. Zayn berakta a lejátszóba, aztán visszaült mellém és átkarolta a derekam.
Hirtelen ötlettől vezérelve a vállára hajtottam a fejem, Ő pedig egy csókot lehelt a homlokomra és a fejét az enyémnek döntötte. Forróság járta át a belsőmet, persze jó értelemben. Nincs annál jobb, mikor nincsenek itthon a szüleid és a testvéreid, csak a... A barátod és időelütés gyanánt megnéztek egy jó filmet. Eltudnám viselni néhány napig ezt a fajta szituációt.