Oldalak

2014. április 18., péntek

18.fejezet

Dare I Say
„Nem az a legalapvetőbb érzelmi szükségletünk, hogy szerelmesek legyünk, hanem az, hogy társunk őszintén szeressen, olyan szeretettel, mely nem az ösztönökből fakad, hanem értelmi és akarati világában gyökerezik. Arra van szükségünk, hogy olyasvalaki szeressen, aki szabadon döntött mellettünk, s aki meglátja bennünk a szeretetreméltót.”
/Gary Chapman - Egymásra hangolva/


Fejemben milliónyi gondolat cikázott. Miért nem tudjuk elfelejteni egymást? Miért kell folyton olyan helyzetbe kerülnünk, ami számomra még mindig fájdalmas és kínos? 
- Túl kell lépned rajtam - nyögtem ki néhány percnyi merengés után, miközben megpróbáltam kiszabadítani kezemet a fiú erős szorításából. Zayn arca másodpercek alatt húzódott savanyú grimaszba. - Nem tagadom és nem is áll szándékomban, hogy néha gondolok Rád... De már csak barátként szeretlek.
- Tehát még mindig szeretsz? - csillant fel a szeme, meg sem hallva szavaimat. Alsó ajkamba harapva bólintottam. Az énekes ajkaira mosoly húzódott. - Akkor miért taszítasz el magadtól? Tudod, hogy mennyire fáj?
- Zayn... Kérlek... - suttogtam óvatosan kihúzva kezemet az övéből s az arcára simítottam tenyeremet. Szemeimet lehunyta, ajkai résnyire elnyíltak. Ekkor megcsapott az alkohol enyhén maró szaga. Részeg. Ez megmagyarázza, hogy nem gondolkodik tisztán. - Próbáld meg megérteni. Van egy gyönyörű és szeretetreméltó menyasszonyod, Perrie. El kell felejtened engem és őrá kell gondolnod. Én már továbbléptem, hisz nekem ott van Harry.
- Csak egy újabb trófea leszel a vitrinjében. Az ágyába akar csalni, aztán eldob majd. Összetöri a szíved, vigyázz vele! - undorral beszélt bandatársáról, mintha valami utcalány futtatóját illette volna meg szavaival. Szemeiben düh és mérhetetlen féltékenység csillogott.
- Válogasd meg a szavaidat, Zayn! - a szívem nagyot dobbant, amikor meghallottam Harry hangját közvetlen mellőlem. Kirántottam kezemet a pakisztáni fiú szorításából, majd a göndör hajú sráchoz léptem, aki egyből a karjaiba zárt. Nyomott egy puszit a homlokomra, aztán Zayn-re nézett. - Mikor lépsz már túl a régi énemen? A sajtó már nem lovagol a témán... Te mégis ezen rágódsz. A bátyámként tekintek rád és úgy is szeretlek, de néha mélységesen a lelkembe taposol az ilyen kijelentéseiddel.
- Sajnálom, de ez az igazság - zárta le ennyivel a beszélgetést Zayn s hátat fordítva nekünk, odaslattyogott a többiekhez.
Néhány percig zavartan pislogtam távolodó alakját figyelve, aztán Harry-re szegeztem tekintetem. Arca komor, smaragdzöld íriszei fagyosak voltak. Kétségbeesetten simítottam végig mellkasán, majd lábujjhegyen állva egy csókot leheltem a szájára.
- Nem hiszek Zayn-nek - suttogtam alsó ajkára, miközben karjaimat a dereka köré kulcsoltam. Az énekes halovány, mégis fájdalmas mosolyra húzta ajkait s hüvelykujjával letörölte arcomon végigcikázó könnyeimet. Fogalmam sincs, mi okból sírtam. - Nem mehetnénk valami nyugodtabb helyre? Kezdem rosszul érezni magam...
- Ha gondolod, az éjszakát tölthetnéd nálam is. De ha nem szeretnéd, azt is megértem. Csak egy szavadba kerül és elviszlek Rosalie-hoz - segítette fel a kabátomat, miután elköszöntünk a többiektől.
- Ha nem zavarlak, akkor nálad alszom - mosolyogtam rá, Harry pedig megrázta a fejét s gyengéden megcsókolt.
Barátom tanácsára a hátsóajtón mentem ki, míg ő a bejáratot választotta. Egyikőnk sem szeretett volna feltűnést, bár kérdéses, hogy nem készült fénykép arról, hogy Harry beült mellém az autóba.

~~

Egy nagy bögre forrócsoki és egy nagy tányér sütemény társaságában letelepedtünk a nappaliban, miután átöltöztünk - pizsamának egy fekete trikót és egy fekete, Calvin Klein bokszert kaptam. Harry keresett valami vígjátékot, amit fél szemmel ugyan, de nézni kezdtünk.  
- Nevetséges, ha megkérdem, hogy hol szeretnél aludni? - nyelt egy nagyot, miközben lerakta a bögréjét a dohányzóasztalra. Kuncogva megráztam a fejem. A fiú felső ajka felett ugyanis egy vékony, barna bajuszka kapott helyet. Hazza nem egészen értette, min nevetek. Felvont szemöldökkel meredt rám. - Mi az?
- Bajuszt növesztettél - suttogtam ajkaira s lecsókoltam a csokibajuszt. Harry belemosolygott a pusziba, miközben kivette a kezemből a bögrém és végigdöntött a kanapén. Csillogó szemekkel elhúzódott, aztán alaposan végigmért és egy ördögi vigyor kíséretében csikizni kezdett. Levegő után kapkodva ütlegeltem a fiú mellkasát, de ez sem tántorította vissza. Lábaimmal kapálóztam és mondhatni az életemért küzdöttem. - Ha-harry.... Hagyd...abba... Nem...kapok...levegőt...
- Meg kellett, hogy büntesselek azért, amit az előbb műveltél - dünnyögte a fülembe elhaló hangon, majd abbahagyta a csikizést s cirógatni kezdte a hasam. Beharapott alsó ajakkal tűrtem kényeztetését. - Nem válaszoltál a kérdésemre...
- Szeretnéd, hogy veled aludjak? - simítottam végig rajtam munkálkodó karján, válaszul egy suta bólintást kaptam. Pár percig csendben figyeltem, hogy hosszú és kecses mutatóujjával apró köröket írt le a köldököm körül. - Egy valamit viszont nem értek. Miért „büntettél” meg?
- Ha rápillantasz a bokszeremre, máris megtudod - bökött lefelé a fejével. A szám elé kaptam a kezem, nehogy elröhögjem magam. Harry kis barátja igencsak megmutatkozott, pedig én csak megcsókoltam a fiút. - Pusztán a jelenléted ezt váltja ki belőlem... Tegnap például rólad álmodtam és ne tudd meg, mekkora gonddal ébredtem ma reggel...
Nem bírtam tovább. Hangos nevetésben törtem ki, amit Haz nem igen díjazott. Arcán hitetlenkedő mosoly terült szét, amikor lepottyantam nevetés közben a szőnyegre. Felsikítottam, ahogy a fiú fölém kerekedett s folytatta körülbelül 5 perce abbahagyott csikizésem. A hasam és az arcizmom már fájt, mégsem tudtam befejezni a röhögést.
- Nem szép dolog azon hahotázni, hogy egy férfi igencsak felizgult állapotban alig bír felkelni... A nőknek sokkal egyszerűbb ezt a dolgot kezelni - nyúlt be a trikóm alá. Mellkasom szapora levegővételem miatt egyenletlenül emelkedett fel-le. Hatalmas kezei vészesen közeledtek melleim felé, ami miatt kicsit megijedtem. Ezt Harry is észrevette és azonnal visszatért a hasam simogatására. - Mi a baj, Ana?
Fejemet elfordítottam s egy pillanatra lehunytam a szemem. Akaratlanul is eszembe jutott a 3 évvel ezelőtti kapcsolatom. Fájdalmas és undorító dolgokat művelt velem az ex barátom. Akárhányszor visszaemlékszem, pusztán a gondolat kiváltja belőlem a férfiaktól való menekülést, ha szexuális kapcsolatot akarnak velem létesíteni vagy csupán olyan helyen akarnak hozzám érni, ami tipikus erogén zóna.
- Nem érdekes - sóhajtottam fel néhány perc múlva, miközben ülőhelyzetbe tornáztam magam és egy puszit leheltem a fiú arcára. - Végignézzük a filmet vagy menjünk aludni?
- Jobbra számítottam, amikor letöltöttem ezt a vígjátékot... - húzta el a száját, miközben kikapcsolta a laptopját. Szótlanul meredtünk egy ideig egymásra, aztán Harry feltápászkodott s magához vette a bögréket meg az üres tányért. - Megvársz, míg ezeket lerendezem vagy felmész a hálóba?
- Kénytelen leszek megvárni téged, mert nem tudom, hol a szobád - tártam szét tanácstalanul a karjaimat, Haz pedig felkuncogott. Mint valami kiskutya, követtem a göndör hajú srácot a konyhába s nekidőltem a konyhapultnak. - Tetszik a házad. Bár nekem túl nagy és giccses.
- Akkor mégsem tetszik annyira - mosolygott rám, gödröcskéi tökéletesen kivehetőek voltak. Elhúzott szájjal megrántottam a vállam és körbenéztem. Kifinomult és ízléses étkező kapcsolódott a kicsinek sem nevezhető helységhez. A konyha a mai kornak megfelelően, modern eszközökkel volt felszerelve. Bevallom őszintén, a konyha és az étkező jobban tetszett, mint a nappali. Merengésemből egy bársonyos s felettébb vidám hang zökkentett ki. - Mehetünk?
Give Your Heart A Break
Harry összekulcsolta ujjainkat, aztán felballagtunk az emeletre. Egy hosszú és mégis széles folyosó fogadott. Haz benyitott a legelső szobába, ami a lépcsővel szembe volt. A helységet bevilágította a Hold erősnek mondható fénye, illetve az automata éjjeli lámpa. A szobában egy hatalmas franciaágy, két oldalán egy-egy éjjeliszekrény és egy gardróbszerűség kapott helyet. Az egyik ruhásszekrény mellett volt egy ajtó, gondolom az a fürdőszobába nyílt. 
- Ez a szoba egy valóra vált álom, imádom - néztem fülig érő mosollyal az engem ölelő fiú csillogó szemeimbe. Nemcsak a berendezési tárgyak, de a visszafogott színek is közrejátszottak, hogy elnyerte tetszésemet Harry kicsinek aligha nevezhető birodalma. Izgatottan másztam be a takaró alá, miután kaptam a fiútól egy gyengéd csókot. Kuncogva zuhantam a Harry-illatú, pihe-puha párnák közé. - Lehet, hogy holnap úgy kell kirángatnod innen...
- Ugye milyen kényelmes? - süppedt be a matrac, amikor a zöldszemű énekes befeküdt mellém és körém fonta karjait. Egyik kezemet puha és göndör hajába temetve bólintottam egy aprót. Ajkain lemoshatatlan vigyor tündökölt, smaragd íriszei valósággal világítottak. - És nemcsak alvás szempontjából...
- Perverz disznó! - horkantott fel, miközben játékosan Harry mellkasára csaptam. Halkan felnevetett, majd lecsapott csókjára éhes ajkaimra. Vadul faltuk egymás jó néhány percig. A levegőhiány azonban szirénaként választott el minket. Pihegve merültünk el a másik tekintetében, majd Hazza megajándékozott egy homlokpuszival. - Álmodj szépeket, Ana!
- Jó éjt, Harry! - ásítottam egy nagyot, aztán a fiú mellkasába fúrtam az arcom s lehunytam szemeimet. Szám akaratlanul is mosolyra húzódott, amikor a már alvó Haz még jobban magához húzott és édesen belesóhajtott a fülembe.

Jó estét kívánok, sziasztok!
Hogy elszaladt az idő, nemde?! Pedig már reggel és délután is írtam, csak közbejött egy-két dolog... Így most sikerült befejezni a fejezetet :) Köszönöm az előző részhez érkezett 10 (ha úgy vesszük 8, de nem kekeckedem :D) kommentárt - Cassy Crockett, Bartók Timi: köszönöm a díjat, még egyszer :), Jule B., Angel, Nikolett Roxána Dalmáci: örülök, hogy tetszik a történet és hogy egy picit megkedveltettem veled a bandát :D, Boros Anna, szerecsendio és Iszáka Szandi: neked is köszönöm még egyszer a díjat ♥ -, a 24 pipát, a 36.000 megtekintést és a 96! feliratkozót ♥! Hálás vagyok, nagyon de nagyon! Nemrégiben tettem ki egy szavazást, miszerint legyen-e 2.évad :) 38 igen és 4 nem érkezett, ami azt jelenti, hogy szívesen olvasnátok 2.évadot is :D Amint lesz egy kis időm, ki fogom számolni, az még mennyi idő a fejezetek szempontjából és bővíteni is fogom a fejezetek modult :D Ó, még mielőtt elfelejtem... Nyitottam a tegnapi nap folyamán két új blogot, az egyik Narry Storan, a másik Liam Payne történet :) A nevekre kattintva eléritek őket :D Nincs más hátra, minthogy további jó éjszakát, pihenésben és locsolókban gazdag szünetet kívánjak ♥! Pusszpáá evribádii,
Macy

2014. április 5., szombat

17.fejezet

Does He Know
A nőket a szerelem nemcsak érdekessé teszi, hanem meg is szépíti. A nő akkor szép igazán, ha boldog, és akkor boldog, ha érzi, hogy szeretik.”
/Rippl-Rónai József/

Tekintete meglepett volt és zavaros. Próbáltuk megfejteni egymás íriszeit, de nem ment. Mire észbe kaptam, két kar fonódott a derekam köré. Az illető hatalmas tenyereiből s egyik, apró tetoválásokkal borított csuklójából rögtön tudtam, ki ölelt magához. Szemeim automatikusan lecsukódtak, amikor Harry puha ajkai a nyakhajlatomhoz tapadtak.
- Örülök, hogy eljöttél - duruzsolta a fülembe, majd végigsimított a karomon és szembe fordított magával. Arca azonnal felderült, smaragdzöld szemei boldogan csillogtak. Megfeledkezve a helyszínről merültem el a jóképű srác orcájának feltérképezésében. Hogy lehet valaki ilyen fiatal ennyire ellenállhatatlan és sármos? - Gyönyörű vagy.
- Dehogyis - ráztam meg a fejem, mire a göndör hajú megcirógatta az arcom s megcsókolt. Mellkasunk egymásénak préselődött, karjaim a fiú dereka köré kulcsolódtak. Szívem hevesebben kezdett el verni Harry felfedezőútra induló kezeinek köszönhetően. Tenyere végigsiklott a hátamon, az oldalamon s a fenekemnél állapodott meg. Fülemben dübörgő, felhevült vérrel élveztem az énekes érintéseit és mámoros csókját. - Öhm... Azt hiszem, ezt nem itt kéne... Izé...
- Nehéz ellenállnom neked. Ez a ruha olyan, mintha rád öntötték volna. Egyszerűen tökéletes - sóhajtott fel vágyakozva, miközben egy kicsit hátrébb lépett s végigmért, tetőtől talpig. Ajkamba harapva utánoztam tettét, amit egy rekedtes kuncogással fogadott. Szemeim akaratlanul is megakadtak nem szokványos ingén. Furcsa, de mégis elegáns volt. - Édes vagy, mikor zavarba jössz és próbálod elterelni...
- M-mégis mivel? - pislogtam zavartan, tekintetemet a göndörke íriszeibe fúrva. A szürkés-zöld örvény másodpercek alatt szippantott be magával. Azonnal lehunytam a szemem s lehajtottam a fejem.
- Elkapod a tekinteted és még véletlenül sem nézel a szemembe - hosszú ujjait az állam alá csúsztatva érte el, hogy ismét felvegyük a szemkontaktust. Néhány percig szótlanul mustrálta íriszeimet, aztán egy elfojtott sóhajtást követően a számhoz hajolt s úgy kezdett el beszélni. - Tudod mik a gyengéim, amiket imádok benned? A hatalmas, ártatlan őzike szemeid és az ajkaid. Ha tehetném, mindennap s minden percben kóstolgatnám őket.
És meg is tette. Óvatosan érintette össze ajkainkat, mintha bármelyik percben elmenekülne valamelyikőnk egy újabb érzelemmel teli csók elől. A gyomrom borsó nagyságúra zsugorodott az ijedtségtől, amikor meghallottam Niall vidám hangját mellőlünk.
- Ana! Hát nekem már nem is köszönsz? - Harry belenyögött a számba, amit kuncogva fogadtam. Kissé megilletődve húzódtam el a göndörkétől s léptem oda a szőkeséghez, hogy megöleljem. Miután elhúzódtam tőle, mosolyogva Harry-re pillantott. - Miért nem szóltál, hogy ma este angyalok is lesznek itt?
- Igen, Harry... Miért nem szóltál? - jelent meg Zayn is. A levegő hirtelen megfagyott körülöttünk. A göndörke megrántotta a vállát amolyan „Ez van, ezt kell szeretni” nézéssel.
- Meglepést akartunk szerezni - szólalt meg Rosalie, aki mindeddig nem tudom, merre kóborolt. A kezében levő pohárból ítélve valószínűleg a bárpultnál ütötte el az időt. - Ne legyetek ezért mérgesek ránk vagy Harry-re.
- Egyáltalán nem vagyunk mérgesek. Csak meglepődtünk, hogy mindegyikőnknek van kísérője - mosolyodott el Liam. Zayn látványosan s hangosan felsóhajtott. - Vagyis majdnem mindegyikőnknek.
- Oké, megbeszéltük. Téma lezárva. Nem ülhetnénk le valahova? - motyogta pár perc múlva Niall. Rose azonnal egy üres, 10 személyes asztalhoz kísérte a mankójába kapaszkodó szöszit. Zayn, Louis, Eleanor, Sophia és Liam egymás mellé ült, én pedig Harry ölében kötöttem ki. - Ettől a drámázástól megéheztem. Együnk valamit...
A fiúk elmosolyodtak bandatársuk kijelentésén, aki csak megrántotta a vállát. Mivel a szőkeség elég nehézkesen tudott mozogni térdműtétjének köszönhetően, ezért Rosie hozott neki egy nagy tál harapnivalót. A nyál összefutott a számban, amikor megláttam a rántott sajtot s a zöldségsalátát.
- Éhes vagy? - suttogta fülembe kíváncsian Harry, mire aprót biccentettem. A göndörke leemelt az öléből s a svédasztalhoz sietett, ahonnan néhány percnyi szöszmötölés után egy, a Niall-hez hasonlóan megpakolt tányérral tért vissza. - Jó étvágyat!
- Köszi - mosolyogtam rá hálásan, miközben átültem az üresen levő székre. A fejemben levő lüktetés kezdett megszűnni, ahogy a tányéromról lassan, de biztosan eltűnt az étel. A többiek jókedvűen beszélgettek; Rosalie és az ír fiú megfeledkezve a külvilágról merült el a társalgásban. Aranyosak voltak együtt. Alig vettem észre, hogy Harry a combomra simította a kezét. Amikor tekintetünk találkozott, mindketten elvigyorodtunk. - Ezt miért csináltuk?
- Nem tudom - mosolya szélesebb lett, ezzel megvillantotta hófehér fogsorát s az ajkai sarkában levő gödröcskéket. Úgy nézett ki, mint egy jóllakott óvodás. Amint végeztem az evéssel, Harry felhúzott a helyemről és átkarolta a derekam. Értetlenkedve meredtem a fiúra. - Bemutatlak néhány ismerősömnek, gyere!
A kép saját és csak illusztráció!
Reagálni sem volt időm, Hazz máris bemutatott Nick Grimshaw-nak. Hihetetlen egy figura, nagyon kedves és barátságos férfi. Csakúgy, mint James Corden. Elég bizarr, mégis furcsán aranyos volt, amikor megcsókolták egymást Grimmy-vel.
- A díjátadón is ez ment, rá se ránts! - motyogta a fülembe Harry. Nick felnevetett megdöbbent arcom láttán, James viszont rögtön terelte a dolgot.
- Ne feledkezz meg a mi kis színpadi szájra puszinkról, jó? - a szemeim kis híján kiestek a helyükről. Erről egész idáig fogalmam se volt. Harry kezei ökölbe szorultak, arca eltorzult. Úgy tűnik, nem igazán akarta ezt a témát feszegetni. Biztosan meg van rá az oka. - Oké... Tisztában vagyok vele, hogy csak a csókkamera miatt csináltuk...
- Akkor miért kell felhozni? Még ha jelentene is ez a „csók” - macskakörmözött a levegőben a göndör hajú fiú - valamit, de nem...!
- Nyugodj meg, Harry... - sosem láttam még mérgesnek, ezért féltem egy kicsit. Smaragdzöld íriszeit az enyémekbe fúrva felsóhajtott és egy apró csókot lehelt ajkaimra.
- Nyugodt vagyok - motyogta alsó ajkamba, amitől megremegtem. Jólesett a közelsége, nagyon is.
Az este további részében csatlakoztunk a többiekhez s megünnepeltük a One Direction sikerét. Louis büszkén tartotta a kezében a díjat, miközben Liam amolyan köszönő beszédet mondott el... Vagyis szeretett volna, hogy a nyelve nem akadt volna össze, mivel kissé felöntött a garatra. Bevallom, Rosalie és én is legurítottunk néhány alkohollal megbolondított, finom és gyümölcsös koktélt. De mindezt csak és kizárólag az ünneplés miatt.
- Táncolunk? - összerezzentem a kellemesen mély baritontól, mely közvetlen a hátam mögül érkezett. Kíváncsian fordultam szembe Zayn-nel. Úgy tudtam, utál és nem is tud táncolni. - Nyugi, nem mászok rád. Tiszteletben tartom a kapcsolatotokat Harry-vel.
- Ez esetben... Menjünk - fogadtam el végül ajánlatát. Harry éppen a nővérével volt, így esélyem se volt arra, hogy elkerüljem az érintkezést vagyis a beszélgetést a pakisztáni énekessel. Önzőnek tartottam volna magam, ha rámászok Gemma előtt az öccsére.
A véremben őrült módjára kezdett el száguldani az adrenalin, amikor Zayn lazán a csípőm köré fonta karjait s rám mosolygott. Ez a mosoly rendkívül hamis volt. Mintha némi gúnyt, fájdalmat s düht véltem volna leolvasni eme kis mimikából. Bugyuta ötlettől vezérelve az engem ölelő fiú vállára hajtottam a fejem, majd halkan dúdolni kezdtem az éppen szóló dalt.
- Hiányzott már ez... Nagyon - sóhajtott fel szomorúan a fiú, mire felkaptam a fejem. Szemei bűntudattól csillogtak. Ó, azok a gyönyörű, csokoládébarna íriszek... - Be kell vallanom valamit, itt és most.
- Ez rosszul kezdődik - nyögtem ki meggondolatlanul, majd a szám elé kaptam a kezem. Nem sokáig voltam így, mert Zayn megfogta a kezem s összekulcsolta ujjainkat. A keze pontosan az enyémbe illett.
- Tudom, rendkívül önző vagyok... De undorral tölt el a gondolat, hogy Harry meg te együtt vagytok - az utolsó három szót elhaló hangon mondta. Frissen borotvált arca savanyú maszkot öltött, ahogy egy pillanatra a bárpultnál beszélgető Harry-re nézett. Amikor ismét nekem szentelte figyelmét, mondanivalóját tovább tetőzte. Kezemet már-már görcsösen szorította. - Ú-úgy érzem, küzdenem kell érted.

Sziasztok!
Óriási bocsánatkéréssel tartozom, amiért nem az ígért napon hoztam a folytatást, de nem volt elég ihletem :/ De most itt van, frissen és ropogósan :) Az eddigiekhez képest - mondhatni - elég laza héten vagyok túl, a jövő hetem viszont kemény dió lesz :3 Témazáró témazáró hátán... Nem is megyek bele, mert fárasztó még beszélni is róla... :P Köszönöm az előző fejezethez érkezett 6 kommentárt - Bartók Timi, Jule B., Headley, Boros Anna, Angel és szerecsendio ♥ -, a 23 pipát, illetve a 33.000 megtekintést és a 90! feliratkozót ♥! Csodálatosak vagytok, nagyon de nagyon hálás vagyok nektek! :D Remélem, ez a rövidke kis fejezet is elnyeri majd tetszéseteket, illetve az új kinézet! :) Én imádom, Briana nagyszerű munkát végzett! *taps* Ennyi lettem volna így a hónap elejére, további szép hétvégét s kitartást kívánok mindenkinek! Nemsokára itt a szünet, addig is erőt, egészséget! Pusszpáá evribádii,
Macy