3.fejezet

Because Of You

„A szerelem fáj. Néha úgy érzed, mintha ez lenne a legjobb dolog a világon. Biztonságban érzed magad tőle. Elfelejtet veled mindent, mintha újrakezdenél mindent. De a szerelemtől érezheted úgy, mintha nem tudnád magad irányítani. Félhetsz. Mintha addig enne téged, amíg semmi nem marad belőled. A szerelem tényleg szívás.”

/Vámpírnaplók/

Gondolataimba meredve süppedtem bele az Audi puha bőrülésébe a vacsora után. James levakarhatatlan vigyorral az arcán ült mellém, majd egyik kezével végigsimított az arcomon. Lehunyt szemmel éreztem, ahogy tűzforró lehelete az ajkaimat égeti. Mindketten zavarban voltunk és ezt szavak nélkül is tökéletesen kimutattuk. James szaporán vette a levegőt, míg én hevesen verdeső szívvel akartam túlesni a csókon.

- Biztosan ezt akarod? - suttogta, miközben ölembe nyugvó kezemre simította a sajátját és összekulcsolta ujjainkat. Aprót bólintottam s ekkor megtörtént az, amitől egész este rettegtem. James megcsókolt, amit én udvariasságból viszonoztam. Furcsa ezt mondanom, de mintha szikrázott volna körülöttünk a levegő. James belemosolygott a csókba, majd elengedte a kezem és combomra csúsztatta kezét.

- Ne - húzódtam el rémülten, akadozó lélegzetvétellel. James csalódottan húzódott el tőlem és dőlt vissza az ülésbe. Talán nem jó ötlet volt eljönnöm erre a randira... Talán nem jó ötlet volt csókolózni Jamesszel. - Tartozom neked egy vallomással, James... Azért egyeztem bele a vacsorába, mert nem szerettelek volna megbántani. Belátom, így is csúnyán elbántam az érzéseiddel...
- Ezzel azt akarod mondani, hogy csak érdekből mondtál igent? - húzta fel szomorúan a szemöldökét, s közben beindította a motort. Biccentettem egyet, a mellettem ülő fiú pedig fájdalmasan felsóhajtott. Valahogy éreztem, hogy ez lesz a reakció. - Hogy lehetettem ennyire idióta és vak? Hiszen te nem vagy szerelmes belém... Puszta barátság, amit érzel irántam. Totális ellentéte az én érzéseimnek...
- Sosem gondoltam rád úgy, mint egy pasi. Csak mint egy... Egy jó barát - motyogtam s eltűrtem egy tincset a fülem mögé. James nem szólt semmit, rezzenéstelen arccal fordult be az utcánkba. - Nem akarom elveszíteni a barátságod, értsd meg!
- Értem, csak... Fáj - sóhajtott fel szomorkáson, miközben leparkolt a házunk előtt. Leállította a motort és kicsatolta az övét, majd felém fordult. Azúrkék szemei gyémántként csillogtak, arcán a csalódottság jeleit véltem felfedezni. - Szerelmes vagyok beléd, Ana. Amióta ismerlek... Emlékszem, amikor az egyetem folyosóján egymásnak ütköztünk... Már akkor tetszettél nekem, de túl félénk voltam ahhoz, hogy bevalljam Neked...
Halványan elmosolyodtam a 3 évvel történt esetre. Azon a napon léptem át az Oxfordi Egyetem kapuját s ismerkedtem meg az osztálytársaimmal. Már az első szemeszterben összebarátkoztunk egymással és most egy életre szóló kapocs tart össze minket.
- Sajnálom, hogy csalódást és fájdalmat okoztam. De úgy érzem, így a helyes - mondtam, majd odahajoltam James arcához és egy puszit leheltem a fiú orcájára. Gyengéden megszorítottam ölében pihenő kezét, aztán megfogtam a táskámat és felsóhajtottam. - Jó éjt, James! Hétfőn találkozunk!
- Neked is, Ana! - motyogta, én pedig kiszálltam a járműből és elsétáltam a bejárati ajtóig. Pár perc múlva már hűlt helyét találtam az Audinak.
A házban már csend honolt, pedig még alig múlt 10 óra. A táskámat ledobtam a komódra, aztán felmentem a szobámba és magamra zártam az ajtaját. Miután átöltöztem pizsamára, kiválasztottam a holnapi napra a ruházatomat. Egy elnyomott sóhajtás közepette bemásztam a pihe-puha takaró alá, majd kezembe vettem az éjjeliszekrényen pihenő E L James könyvet és elkezdtem olvasni.
Úgy 20 oldal elolvasása után álmosan pislogtam, így visszaraktam a helyére a könyvet és az olvasólámpámat lekapcsolva álomra hajtottam a fejem. Akaratlanul is James jutott eszembe... Rettentően szégyenlem magam a viselkedésem miatt, de nem tehettem mást. Hazudni nagyobb bűn lett volna.

~❀~

Michael Jackson örökzöld slágere, a Billie Jean ébreszt fel 6 óra 48 perckor. Gyomrom azonnal görcsbe rándult a gondolattól, miszerint ma hivatalosan is házvezetőként fogok dolgozni. Nyugtalanul túrtam bele kócos hajamba, majd kikászálódtam az ágyból és elslattyogtam a fürdőszobáig. Negyed óránál nem töltöttem többet a zuhany alatt, ennyi idő bőven elég volt ahhoz, hogy kellően felébredjek. Hajam alapos kócmentesítése után komótosan magamra kaptam a már tegnap összeállított ruhaszettet, s egy gyors smink felvitele és az ágyam bevetése után lerobogtam a konyhába. Legnagyobb meglepetésemre csend uralkodott a házban, holott ilyenkor már a nagyi a konyhában sürög-forog és reggelit készít. Hanyagul megrántottam a vállam, aztán elővettem egy bögrét és feltettem a tűzhelyre a teafőzőt. A nagyi legtöbbször 4-5 csomag, többféle ízű teafilterrel lep meg minket a nagy, pénteki bevásárlásai során. Találomra beledobtam a bögrémbe egy filtert és türelmesen megvártam, hogy felforrjon a teavíz.

- Jó reggelt, kincsem! - köszöntött ezerwattos mosollyal az arcán a nagyi, majd megölelt és egy puszit lehelt az arcomra.

- Jó reggelt! Kérsz te is? - böktem a teafőző felé, nagyi pedig bólintott egyet és elővett magának egy bögrét. A tea és a pirítós elkészültét követően a nagyival asztalhoz ültünk, s elfogyasztottuk a szolid kis reggelinket.

- Mesélj, hogy sikerült a tegnap este? - kérdezte felvont szemöldökkel a nagyi, miközben belekortyolt második bögre teájába. A pirítós majdnem a torkomon akadt, nagyot nyeltem a kérdés hallatán. Habár, mit is vártam? Minden úgy és ott folytatódok majd, mintha semmi sem történt volna? Kit akarok áltatni? - Ana, mi a baj? Valami rosszat mondtam?
- A vacsora nagyszerűen sikerült, jól éreztem magam - kortyoltam bele zavarodottan a teámba, ami már kihűlő félben volt. A nagyi kíváncsian várta a folytatást, amit nekem igencsak nehéz volt elmesélnem. - De ami utána történt, nos... James megcsókolt és szerelmet vallott, de én elutasítottam a barátságunk megvédése érdekében. Ó, nagyi... Ha láttad volna James meggyötört arcát... Sohasem kívánnék ilyet senkinek sem.
- Biztosan megérti majd és talán nem vész el a barátságotok - simított végig arcomon, majd felállt az asztaltól és nekilátott a mosogatásnak.
- Reménykedem benne - suttogtam inkább már magamnak. A fülesemet előhalászva a táskám legaljáról igyekeztem az előtér felé, de előtte meg elköszöntem a nagyitól.
A Malik család házához vezető, rövidnek nem nevezhető utat sétálva tettem meg. Fülemben Rihanna és Eminem mindig aktuális dala, a Love The Way You Lie dübörgött. Lábaim a megszokott tempómhoz képest sokkal lassabban és kimértebben szelték az utcákat.
Október közepéhez illő időjárás uralkodott, a reggelek a kelleténél is hidegebbek voltak. Összébb húztam magamon a szövetkabátomat, kezeimet pedig elrejtettem a zsebekbe. Amikor befordultam a keresett utcába, különös bizsergés járta át a belsőmet. A Malik ház bejáratához érve a táskám mélyére süllyesztettem a telefonom és a fülesem, aztán felsóhajtottam és becsengettem.
- Jó reggelt, Ana! - mosolygott kedvesen Trisha és megajándékozott egy öleléssel. Miután elhúzódtunk egymástól, a ház úrnője beterelt a nappaliba. - Az előbb főztem forrócsokit. Megkínálhatlak egy bögrével esetleg?
- Egy ilyen hideg reggelen jöhet akár forrócsoki, akár tea... Köszönöm, Trisha - mosolyogtam udvariasan a nőre, aki bólintott egyet és el is tűnt a konyhában.
- Beszélgessünk egy kicsit, aztán körbevezetlek a házban és jöhet az amolyan hivatalos felvonás... Vagyis a munkabeosztásod - tért vissza a nappaliba 2-3 perc múlva Trisha, kezében 2 bögrével.
Biccentettem egyet, majd kezeim közé vettem a forró italt. Óvatosan kortyoltam bele, nem szerettem volna leégetni a szám vagy a nyelvem. A csokoládé ínycsiklandó és számomra pikáns aromája azonnal találkozott az ízlelőbimbóimmal; harmonizáltak egymással.
Trisha mesélt egy keveset a családjáról. Szóba hozta 3 lányát és 1 szem fiát, aki egy híres zenekar énekese. Az édesanya büszkén áradozott fia vagyis a banda világraszóló sikereiről. Ahogy a beszélgetés kezdett a zenekar körül forogni, Trisha telefonja megszólalt. A nő mosolyogva szólt bele a készülékbe:
- Szia, Napsugaram! - üdvözölte a vonal másik felén levőt, majd hosszas csevejbe bonyolódtak. Trisha arca kivirult, arcára levakarhatatlan mosoly terült szét. - Holnap hazajössz? [...] De-de mégis mennyire időre, fiam? [...] Értem. [...] Perrie is veled lesz vagy csak te utazol haza? [...] Már alig várom, hogy lássalak! [...] Most le kell tennem, Zayn. Holnap találkozunk. Ha bármi baj van, azonnal értesíts! [...] Én is szeretlek, szia!
Nem akartam kíváncsiskodni, hiszen egyáltalán nem tartozik rám, hogy kivel és mit beszélt. Azonban egy hangyányit fúrta az oldalamat. Még mielőtt rákérdezhettem volna, Trisha boldogan válaszolt fel nem tett kérdésemre:
- Zayn holnap hazajön, 2 hétre. A turné szünetel, a bandatagok ilyenkor vagy elutaznak haza és a családjaikkal töltik a szünetet, vagy szimplán csak pihennek és élvezik a munkamentes napokat - avatott be Trisha, én pedig hevesen bólogattam.
Úgy tűnik, az elkövetkezendő 2 hétben nem fogok unatkozni. Egy híresség óhajait-sóhajait kell lesnem; mosnom, főznöm és takarítanom kell rá. De ahogy a mondás is tartja: „A pénzért meg kell dolgozni.”

Sziasztok!

Elnézést kell kérnem a kései bejegyzésért, de kicsit lassan sikerült megírnom a fejezetet :/ Fáradt is vagyok, hiszen ezen a héten sem unatkoztam... Egy mozgalmas gólyahéten vagyok túl, tehát totál hulla vagyok :/ Nagyon szépen köszönöm az előző fejezethez érkezett 4 kommentárt - Dorothy S., Cassy Crockett, Pici Nati és Daniella Devine -, illetve a 20 pipát és a díjakat ♥! Remélem, ez a fejezet is elfogja nyerni/elnyerte a tetszéseteket és megajándékoztok a véleményetekkel :) Nem is húzom tovább az időt... További jó éjszakát, kellemes hétvégét és jó pihenést kívánok ♥! Pusszpáá evribádii,

Macy