20.fejezet

Empire

„Akinek jó szíve van, azt az öröm látványa boldoggá teszi.”

/Gustave Flaubert/

Miután rendet raktunk a termekben, elhagytuk az óvoda épületét. Harry felhívott, hogy nem tud értem jönni, így Rosalie-val beültünk egy kevésbé forgalmas kávézóba. Akaratlanul is az orromba szökött a frissen lefőtt kávé illata. 

- Pólyás korom óta Londonban élek, de itt még egyszer sem voltam - vallotta be barátnőm, majd becsukta az itallapot s leadtuk a rendelésünk.

- Pedig egész közel van a házatokhoz és ráadásul az Oxford Street-n - rántottam vállat, miközben kipillantottam az ablakon. Az eget sötétszürke felhők fedték, a fák lombjába bele-belekapott a szél. - Utálom ezt az időjárást. Nem teheted úgy ki a lábad a lakásból, hogy ne legyen nálad egy esernyő.
- Ez Nagy-Britannia - kortyolt bele a macchiatojába, aztán elővette a telefonját, amely egy új üzenetet jelzett. Mosoly kúszott a szőke hajú lány enyhén pírban úszó arcára. - Niall randizni hívott.
- Pihentetnie kellene a térdét, nem? - vontam fel a szemöldököm kérdően. Megértem, hogy tetszik neki Rosalie és szeretné mélyíteni a kapcsolatukat, de azért az egészségére is odafigyelhetne.
- Nála töltjük az estét - tájékoztatott Rosie fülig érő vigyorral. Áh, így mindjárt más a dolog. Azért mégse annyira felelőtlen ez az ír gyerek. - Azt írta, hogy rendelünk majd kaját és közben megnézünk egy filmet. Szeretné, ha csak holnap reggel mennék haza...
- Te is ezt akarod, valld be - mosolyodtam el a tejeskávémat kavargatva. Barátnőm zavartan biccentett egyet és beleharapott a málnás pitéjébe. - Félsz, hogy megjegyzést tesz a hátadon meg az alhasadon levő hegekre?
- Egy kicsit - vallotta be rekedtes hangon, miközben megitta a csészéjében maradt kávészerűséget. - A „baleset” óta nem voltam úgy senkivel.
Rosalie-t 2 évvel ezelőtt, egy szilveszteri buli után megerőszakolták. Egy velünk egykorú, részeg és bedrogozott srác kapta el hazafelé menet. Mivel Rose nem akart semmit a fiútól, az előrántott egy kést a zsebéből és annak segítségével megszabadította a lányt a ruháitól. Szerencsére Rosie nem esett teherbe, de fél évig pszichológushoz kellett járnia.
- Meséltél erről Niall-nek? - szánalmasnak érzem, hogy pont én kérdem ezt. Harry sem tud arról, miért félek annyira az érintéseitől.
- Nem, de majd elmondom neki - Rose ujjai fürgén mozogtak az érintőképernyőn. Miután elfogyasztottuk a rendelésünk, fizettünk és hazamentünk vagyis elmentünk a Watson házhoz. A hátizsákomba elraktam egy váltóruhát, illetve a tisztálkodószereimet és a jegyzeteim. Mire észbe kaptam, a taxi már lent várt rám a ház előtt. Legjobb barátnőm szorosan megölelt és egy puszit nyomott az arcomra. - Érezd jól magad a Bongyorkával!
- Te is az Ír Manóval - simítottam végig a karján, majd lerobogtam a taxihoz. Elhadartam a sofőrnek a címet, aki egy bólintást követően elvitt Harry házához. Fél óra múlva meg is érkeztünk. Kifizettem a fuvart, aztán kiszálltam a járműből. A fekete Rover közvetlen a taxi mögött parkolt le. Amint meglátott, Harry azonnal kipattant a terepjáróból és odasietett hozzám. - Szia!
- Helló, Gyönyörűm! - lehelt egy puszit a szám sarkába, majd összekulcsolta ujjainkat és bementünk a házba. Miután beszabadultunk a kabátjainktól meg a cipőinktől, letelepedtünk a kanapéra. Haz a mellkasára húzott s elkezdte a hátam cirógatni. - Milyen volt az oviban?
- A gyerekek mind nagyon kedvesek és aranyosak voltak. Rengeteget játszottunk, beszélgettünk és rajzoltunk. Ó, és ami a számomra legmeglepőbb volt az az, hogy imádnak titeket - mosolyodtam el visszaemlékezve a délelőtti filmezésre. - A This Is Us-t néztük a kicsikkel és a film ideje alatt síri csend volt a csoportban.
- Remélem, nemcsak a kölyköknek tetszett a film - húzta végig hüvelykujját az alsó ajkamon, majd nyomott egy csókot a homlokomra. Kuncogva megráztam a fejem s felpipiskedtem a fiú ajkaihoz, hogy megcsókolhassam. - Ezt egy pozitív véleménynek veszem.
Beszélgetni kezdtünk, miközben Harry a hajammal játszott. Fekete, vékony pulóverén keresztül éreztem szívének heves dobogását és gyors lélegzetvételét. Forró lehelete csiklandozta az arcom és ettől nagyokat dobbant a szívem.

- Majd én kinyitom - húzódtam el kissé fancsali arckifejezéssel, mikor csengettek. Az ajtóban nem állt senki, viszont a küszöbön egy hatalmas csokor rózsa és egy közepes méretű, masnival átkötött és egy ajándékkártyával ellátott doboz pihent. Zavartan méregettem a virágot meg a dobozt, aztán felkaptam őket és bevittem a nappaliba.
- Ki küldte ezeket? - tűnődött Harry, miközben hozott egy vízzel teli vázát a rózsacsokornak. Megrántottam a vállam, mert én se tudtam, mire véljem ezeket az apróságokat. - Nézzük meg, mi van a borítékban.
- Jó ötlet - bólintottam, majd felnyitottam az említett papírost. Egy levelet tartalmazott, amit kézzel írtak. Harry egy ideig csendben tanulmányozta, aztán semleges arccal a kezembe adta. Az első sor elolvasása után bosszúsan felnyögtem. - Nem lehet igaz...

„Belátom, a tegnap este folyamán egy kicsit felöntöttem a garatra... De amit mondtam neked, azt komolyan is gondoltam. Harry egy szoknyapecér és nem igazán ragad le egy lány mellett tüzetesebb ideig. Lássuk be, én hosszabb ideje ismerem, mint te. Gondold át, amiket mondtam, különben fájdalmas lesz, ha egy szépnek hitt napon Harry beállít egy másik csajjal... Z. xx”

- Egy valamit nem értek - szólalt meg pár perc múlva Haz, miközben én kibontottam a dobozt. Egy könyv, a kedvenc bonbonom és egy nyaklánc volt benne. A medálon egy, a nevem kezdőbetűjével ellátott szívecske lógott. Érdeklődve pillantottam a göndör hajú fiúra. Szemeiben kíváncsiság és értetlenkedés szikrája ragyogott. - Zayn-t miért zavarja ennyire, hogy mi együtt vagyunk? Oké, hogy egy városban éltetek és a családjánál vagy házvezetőnő... De ez furcsa.

- Anastasia, hagyd csak! Majd én mindent megmagyarázok - a szívem egy másodpercre megszűnt dobogni. Az arcomból kifutott a vér, a füleimben és az ereimben dübörgött tovább az adrenalinnal együtt. Kérdések százai cikáztak az elmémben. Az első és legfontosabb: Mit keres itt? Miért nehezíti meg még jobban a helyzetemet?

Sziasztok!

Ég a pofámon a bőr, hogy 2 napot késtem :3 Semmi ihletem nem volt, se kedvem :( De most végre rávettem magam, hogy nekiüljek és megírjam :) Köszönöm az előző fejezethez érkezett 4 kommentárt - Jule B., Bartók Timi, Angel és szerecsendio ♥ -, a 24 pipát, a 100! feliratkozót és a 47.000 megtekintést ♥! Majdnem elfeledkeztem erről is: Blake, a Love Will Remember írónője nemrégiben meghirdetett egy blogversenyt, amire jelentkeztem a történettel és... A Legjobb fanfiction kategóriában 1. helyezést értem el :3 Innen is köszönöm Blake-nek, illetve nektek, drága olvasóim, hogy vagytok nekem ♥! :) Nincs más hátra, mint hogy további szép estét és a jövő héthez kitartást kívánjak minden kedves olvasómnak és erre tévedőnek! Pusszpáá evribádii,

Macy

19.fejezet

Change Your Life

„A gyermektársaság gyógyír a lélekre.”

/Dosztojevszkij/

Reggel a telefonom csörgésére ébredtem. Harry mélyen aludt, szorosan magához ölelve kissé törékeny testem. Nehezen, de elértem a zenélő készüléket s kinyomtam. Meg sem néztem, mennyi az idő és hogy ki az az elvetemült, aki kiszakított a legszebb álmomból. Félig lehunyt szemmel elkezdtem az engem ölelő fiú kézfejét cirógatni, amit egy fáradt nyöszörgéssel fogadott. A kezemben levő telefon újra megszólalt, én pedig felsóhajtottam és beleszóltam.

- Ki vagy és mit akarsz hajnalok hajnalán? - dünnyögtem suttogva. A vonal másik végéről csak egy üde és dallamos kacajt kaptam válaszul, melyből már rögtön tudtam, ki is a rejtélyes hívóm. - Rose, mégis mi a francért keltettél fel?

- Édes-drága Anastasia, hát elfelejtetted? Ma kezdünk az óvodában, méghozzá két óra múlva - azonnal éberebb lettem s amilyen óvatosan csak tudtam, kiugrottam Harry mellől. Teljesen kiment a fejemből, hogy körülbelül egy hónapig gyakorlaton leszek az egyik londoni óvodában Rosalie-val, Daniellával és James-szel. Az pedig végképp kiesett, hogy mától kezdődik ez a gyakorlat. - Köszönj el szépen a göndör hajú lovagodtól, gyere haza és készülődj!

- Bőven van még időm készülődni, de köszönöm a parancsod - morogtam szem forgatva, amit nem láthatott. Ügyetlenkedve lekaptam magamról a kölcsön pizsamát és egy törülközőt magamhoz véve bementem a fürdőbe. - Ha most megbocsátasz, letusolnék! Később beszélünk, szia!

A készüléket a mosdóra téve beálltam a zuhany alá és áztatni kezdtem magam. Lassacskán ébredtem csak fel, enyhén hasogató fejfájással tűzdelve. Furcsálltam egy picit, hiszen alig ittam alkoholt tegnap. 

Ijedten kaptam magam elé a törülközőt, amikor megpillantottam a fürdőszobaajtóban álldogáló Harry-t. Álmos mosolyával és szanaszét álló hajával úgy nézett ki, mint egy kisgyerek. A látvány mosolyt csalt az arcomra.

- Jó reggelt, Gyönyörűm! - araszolt közelebb hozzám s fonta körém karjait. Beharapott alsó ajakkal eltűrt egy kósza tincset a fülem mögé, majd megcsókolt. Gondolkodás nélkül viszonoztam s beletúrtam göndör fürtjeibe. Jóleső morgással élvezte, ahogy ujjaimmal masszírozom fejbőrét. Kipirulva és kíváncsi mosollyal elhúzódott arcomtól. - Miért keltél fel ilyen korán?

- Rosalie telefonált. Ma indul az oviban a gyakorlat - Harry tudott a dologról, hiszen még mielőtt járni kezdtünk, a randevúink alkalmával sikerült kiszednie belőlem néhány információt az egyetemi közmunkával kapcsolatban.

- De előtte még ugye van időd velem reggelizni? - cirógatta meg arcomat s kiskutyaszemekkel várta válaszom. Kuncogva bólintottam és egy sietős puszit lehelve a fiú ajkainak sarkába, a zuhany alá tereltem, én pedig a szobába siettem. Felöltöztem és a hajamat a fejem tetejére kontyolva lementem a konyhába. Készítettem kakaót, pirítóst és főztem kávét. Amikor végeztem a terítéssel, a semmiből két kar fonódott a derekam köré. Orcám lángba borult, mikor az énekes belepuszilt a nyakhajlatomba. - Az én kis konyhatündérem... 

- Remélem, nem lett túl édes a kakaó. Nem tudom, te hogyan szereted - vallottam be szégyenlősen és a bóktól elpirulva, miközben asztalhoz ültünk. Harry sugárzó mosollyal megsimogatta a kézfejem s belekortyolt a még gőzölgő édességbe. Hümmögve emelte el szájától a London nevezetességeit felsorakoztató bögrét. - Szóval...?

- Ilyen finomat csak otthon, Holmes Chapel-ben ittam - harapott bele pirítósába, amit előtte alaposan belekvározott. Miután feltuningoltuk magunkat egy nagy bögre kávéval, elpakoltam a reggeli maradványait és felvettem a kabátomat. Harry persze felsegítette a ruhadarabot, amire igazán nem lett volna szükség. - Ha lediplomázol, jöhetnél velünk a turnéra szakácsnőnek. 

- Annyira azért nem főzök jól, de köszönöm - pusziltam arcon s már indultam volna a garázsfeljárón parkoló Range Rover-hez, amikor Hazza visszarántott magához és gyengéd táncba hívta ajkaimat. Néhány perc volt csupán, mégis a fellegekben éreztem magam. 

~❀~

Harry-nek nem igazán volt ínyére, hogy elengedjen, amikor odaértünk Rosalie-ék házához. A lelkemre kötötte, hogy amint végzek az oviban, eljön értem és nála töltjük az egész estét. Beleegyeztem, hiszen semmi kedvem sem volt a szobámban, a könyvek felett gubbasztani. 

- Olyan édesek vagytok együtt - ugrott a nyakamba Rose, miután bementem a házba. A szülei már nem voltak itthon, így csak mi ketten rontottuk a levegőt.

- Ugyan... Inkább arról áradozz, mi van veled meg az ír szöszivel?! - ballagtunk fel komótosan a lány szobájába, ahol átöltöztem és a legszükségesebb dolgaimat beledobáltam egy oldaltáskába. Hajamat kiengedtem és kifésültem, aztán összekötöttem lófarokba. Kihúztam a szemeimet s miután fogat mostam, egy leheletnyi szájfényt varázsolva ajkaimra huppantam le barátnőm mellé az ágyra.

- Semmi érdekfeszítő. Sokáig beszélgettünk tegnap, de aztán leléptek a fiúkkal és már nem volt kedvem egyedül bulizni, így hívtam egy taxit és hazajöttem. Miután befeküdtem az ágyba, Niall küldött egy üzenetet, miszerint szeretne minél hamarabb találkozni velem. Ennyi - foglalta össze egy vállrántás közepette, én pedig elvigyorodtam. Bár kissé elkeserített, hogy Rosalie nulla lelkesedéssel fogja fel az egész kapcsolatot, amit az ír fiúval ápolnak, mégis örültem, hogy ők is boldogok. Legalábbis azt hiszem. - Na és veletek mi újság?

- Azt... Azt hiszem, kezdek továbblépni a múlton és Harry mellett megtanulok bízni a fiúkban - motyogtam a takarót fixírozva. Rose volt mellettem a nehéz időkben még anno 3 éve. Ő és anya, illetve a nagyi pátyolgatta a lelkem több-kevesebb sikerrel és ezért örökre hálás leszek mindhármójuknak. - Mennünk kellene, nem?

- Gyerünk - dobta vállára a táskáját lazán, majd lerobogtunk a kocsihoz s elindultunk az óvodához. Biztosra vettem, hogy James és Ella késik majd. A vérükben van, hogy mindig, mindenhonnan elkéssenek. 

Negyedóra kocsikázás után, jókedvünk értünk az egyetem közelében levő, színes épülethez. Az ablakból lehetett látni, hogy a gyerekek önfeledten játszanak. Miután megkerestük az igazgatót, csatlakoztunk az egyik csoporthoz. A kicsik azonnal megkedveltek minket, főleg Rose-t. A lány ugyanis énekelt nekik és engem is rávett, amiért egy picit nehezteltem rá.

- Ugye nem sokat késtünk? - vágódott le mellém James, miközben megölelt s egy puszit nyomott az arcomra. Megráztam a fejem és viszonoztam a testvére ölelését is.

Az időjárás ideális volt arra, hogy kinti foglalkozásokra invitáljuk a gyerkőcöket. Fogócskáztunk, ugróiskoláztunk és bújócskáztunk. A tízórait is kint, egy hatalmas pokrócon majszolták el az ovisok. A segítők, azaz mi és az óvónők addig berendeztük a termet a filmezéshez. Az egyik óvónő elárulta, hogy a kicsik odáig vannak a One Direction-ért, ezért az ő filmjüket nézzük meg. Egyszer már láttam, Sophie unszolására. Mégis kíváncsi vagyok, most hatni fog-e rám Harry vagy Zayn filmbeli jelenléte.

Sziasztok!

Sajnálom, hogy késtem, de a délután folyamán kétszer is ki kellett kapcsolnom a gépem a vihar miatt... De most itt vagyok a friss és ropogós folytatással :) Köszönöm az előző fejezethez érkezett 6 kommentárt - Cassy Crockett, Névtelen, Angel, Jule B., szerecsendio: Annyit elárulhatok, hogy Zayn nem volt seggrészeg és a szavai őszinték voltak ;) és Little Candy ♥ -, a 25 pipát (még azt az 1 Nem tetszik-t is :P), a 38.000 megtekintést és a 98! feliratkozót ♥! Hálás vagyok mindenkinek; a rendszeres olvasóimnak és azoknak is, akik csak futtában szaladnak fel a blogra :) További szép éjszakát s pihenésben gazdag szünetet kívánok mindenkinek ♥! Pusszpáá evribádii,

Macy