7.fejezet

Anything Could Happen

„Az élet az, ami megtörténik veled, miközben azzal vagy elfoglalva, hogy egyéb terveket szövögetsz.” 

/John Lennon/

Mostanában elég rosszul aludtam, ma reggel viszont meglepően kipihentnek éreztem magam. Miután kikapcsoltam az ébresztőt, nyújtóztam egy nagyot és kiugrottam az ágyból. Komótosan megágyaztam, aztán bementem a fürdőbe készülődni. Egy frissítő zuhanyt és hajmosást követően megszárítkoztam, majd felöltöztem és nekiláttam a hajam kifésülésének s kivasalásának. Negyed óra alatt emberibb külsőt kreáltam magamnak. Kerestem egy táskát, amibe beledobáltam a dolgaimat és lerobogtam a lépcsőn.

- Jó reggelt, Ana! - mosolygott rám anya, amikor beléptem a konyhába. A levegőben a kakaó és a nutellás kenyér illata keringett. Mosoly kúszott az arcomra, hiszen rég nem volt ilyen egyszerű, mégis nagyszerű reggeliben részem.

- Kivételesen tényleg jó - segítettem anyának kényelmesen az asztalhoz ülni. Frusztrált és idegesített, hogy Sophie nem reggelizik velünk. Gondolataim folyamatosan körülötte és a nagyi körül forogtak. 

- Ma nem lesz gyógytornám, így átmegyek a szomszédba Mrs Evans-hez - nyelt egy nagyot a kakaójából anya, aztán megtörölte a száját. Mrs Evans egy idős özvegyasszony, akit anya minden másnap meglátogat. A néninek két lánya és egy fia van, akik ritkán tudják őt meglátogatni, mivel már nem Bradford-ban laknak. - Szeretném megtanulni a gobelin készítés fortélyait. 

- Már alig várom, hogy láthassam a munkáidat - mosolyogtam anyára, majd megittam a kakaómat és elmosogattam. Mielőtt elindultam volna az egyetemre, segítettem anyának felöltözni. Vállamra dobva a táskát sasszéztam el az előtérbe, ahol felkaptam a slusszkulcsot. - Érezted jól magad! Szia!

- Ügyes légy, kicsim! - köszönt el anya, én pedig kiléptem az ajtón és lehunyt szemmel beszívtam a kissé csípős, októberi levegőt. 

Jókedvűen ültem autóba, de amikor beindítottam volna a járművet, a mosoly az arcomra fagyott. A motor felbőgött, viszont ugyanolyan gyorsasággal el is némult. Próbálkoztam egy ideig, aztán kiszálltam a kocsiból és felnyitottam a motorháztetőt. Konyítok valamennyit az autószereléshez, de most megakadt a tudományom. Idegesen csaptam le a tetőt és nekidőltem az autó oldalának. Ekkor egy fekete, sötétített ablakú BMW lassított le a ház előtt. Gyanakodva méregettem a már nem először látott járművet. Amikor kinyílt a vezető oldala felőli ajtó, egy picit meglepődtem. 

- Te meg mit keresel itt? - vontam fel a szemöldököm, Zayn pedig elmosolyodott és elkezdett közeledni felém. Álmosan csillogó tekintete teljesen megbabonázott.

- Gondoltam, megihatnánk egy kávét, mielőtt elindulsz Londonba - rántott vállat hanyagul. Nem hiszem el, hogy egy nyamvadt kávé miatt kelt fel hajnalok hajnalán... - Úgy tűnik, ebből a kávéból egy fuvar lesz az egyetemig...

- Miből gondolod, hogy veled megyek? - húztam meglepett mosolyra ajkaimat, ami Zayn arcára is egy kisfiús vigyort varázsolt. - Egyáltalán honnan tudod, hogy nem indul a kocsim?

- Az igazság az, hogy amióta kijöttél a házból, azóta figyeltelek... Jót mosolyogtam a bénázásodon - cukkolt nevetve, én pedig tetetett dühvel belebokszoltam a vállába. - Komolyan mondtam... Elviszlek Londonba és ha rám csörögsz, haza is hozlak...

- Nem várhatom el tőled, hogy... - folytattam volna, ha Zayn nem rakja a számra kezét. Tenyerén egy leheletnyit kiérződött a cigaretta vagyis a nikotin kesernyés szaga. Fintorogva megforgattam a szemeimet, majd megpróbáltam lehámozni a számról Zayn tetovált mancsát. Miután sikerült a próbálkozásom, felsóhajtottam és megráztam a fejem. - Hihetetlenül makacs vagy...

- Mondod te... - horkant fel karba tett kezekkel, amin jót mosolyogtam. Mint egy kisfiú, aki nem kapja meg azt a játékautót, amelyiket szerette volna. Egy ideig csendben néztünk farkasszemet egymással, ám a csendet végül Zayn törte meg. - Szóval... Indulhatunk?
Megforgattam szemeimet, majd ellöktem magam a kocsi oldalától és követtem az énekest. Úriemberhez méltóan ajtót nyitott s megvárta, míg beülök. Fütyörészve helyet foglalt mellettem a kormány mögött, aztán bekötöttünk magunkat és elindultunk Londonba.
Már elhagytuk Bradford városát, amikor Zayn kotorászni kezdett a kesztyűtartóba. Fél szemmel az utat figyelte, de közben szorgosan keresgélt. Diadalittas mosoly ült ki arcára, mikor kivette a CD-el és más egyébbel teletömött kesztyűtartóból a Midnight Memories névre hallgató, szám szerint 3. albumukat.
- Remélem, Sophie örül majd neki. Hivatalosan a jövő hónapban jelenik meg, de a húgod kivételes személy... - adta a kezembe az albumot. Elmosolyodva fordítottam meg, hogy elolvashassam a dallistát. A címek egytől egyig felkeltették az érdeklődésemet.
- Igazán nem kellene ezt tenned. A vezetőség mit fog szólni...? - nem szeretném, ha Zayn a húgom miatt kerülne bajba a menedzsmentnél. Mi van, ha ez rámegy a karrierjére?
- Ne aggódj! Az iTunes-n nemsokára elő lehet rendelni a teljes albumot, így bárki meghallgathatja... Természetesen ehhez egy-két dolgot meg kell tenni... Ráadásul Sophie magától az egyik bandatagtól kapja, ezért nem származik ebből semmilyen szabályszegés... - próbált megnyugtatni. Aprót bólintottam, majd elraktam a táskámba az albumot és összekulcsoltam ujjaimat az ölemben. Egy ideig csendben néztük az utat, amíg Zayn meg nem szólalt. - Beszéltél apukáddal?
Számítottam rá, hogy ez a kérdés még elő fog kerülni valamikor. Az igazság az, hogy a Zayn-nel való beszélgetésünk óta eszembe se jutott, hogy felhívjam apát. Nem látom értelmét.
- Fáradt voltam, így hanyagoltam a dolgot - füllentettem a táskám pántját gyűrögetve. Ha jobban belegondolok, nem is hazudtam. A tegnapi nap igencsak hosszú és fáradalmas volt. Halkan felsóhajtottam, amikor megcsörrent a telefonom. A kijelzőn Daniella neve villogott. Mosolyogva végighúztam az ujjamat a képernyőn s beleszóltam a készülékbe. - Szia!
- Ugye nem felejtetted el, hogy ma délután az utolsó előadás után próbálunk? - hadarta el kérdését köszönés nélkül. Egy ideig csendben ültem és zavartan pislogtam. Teljesen kiment a fejemből a pénteki fellépés. - Elfelejtetted, igaz?
- Valahogy kiment a fejemből. Valami rémlik, hogy Lady Gaga dalokra kell majd idióta koreográfiát táncolni... Én és a tánc... Két külön világ, Ella - motyogtam, mire a vonal másik végén egy hangos röhögés majdnem átszakította a dobhártyám. - Ne nevess ki. Utálok és nem is tudok táncolni. Az éneklés még elmegy... A zuhany alatt.
- Fejezd be, Anastasia! Láttalak már táncolni és hallottalak már énekelni is... Nem volt rossz - lelki szemeim előtt láttam, ahogy kacsint egyet. Zayn mosolyogva nézte az utat, de néha-néha rám pillantott. Tekintete égette a bőrömet. - Most le kell tennem, nemsokára találkozunk! Légy rossz addig is!
- Igyekszem... - sóhajtottam fel mosolyogva s kinyomtam a telefont. A készüléket a táskám mélyébe süllyesztettem és hátradőltem az ülésben.
Körülbelül egy óra múlva már London utcáit szeltünk. Zayn találomra leparkolt a Starbucks előtt, aztán leállította a motort és rám nézett.
- Meghívlak egy kávéra - jelentette ki ellentmondást nem tűrően, én pedig szó nélkül bólintottam egyet. A fene se akar vitázni ezzel a gyerekkel. A kávézóba belépve minden szempár Zayn-re szegeződött, aki érzelemmentes fejjel nézett körbe. Egy eldugott kis asztalkához ültünk, az énekes pedig intett az egyik pincérlánynak. - A szokásosat kérném... Ana?
- Én egy Jeges Caffè Latte-t és egy Almás fánkot kérnék - adtam le unott mosollyal a rendelést, a pincércsajszi lefirkantotta és egy halovány vigyor kíséretében elsietett. Csendben ültünk egymással szemben, végül én szólaltam meg némi hezitálás után. - A rendelésem árának felét én fizetem.
- Egy fenét! Meghívtalak, tehát egy fontot sem fogadok el tőled - dörrent rám, így jobbnak láttam nem megemlíteni többet a dolgot. 
Pár perc múlva kihozták a rendelésünket, amit idegesen fogyasztottam el. Zayn dühös pillantása nem hagyott nyugodni. Fogalmam sincs, mi baja van. Valószínűleg sőt biztos, hogy megsértettem.
- Nézzenek oda! Itt szürcsölgeti egy gyönyörű lánnyal a kávéját és a haverjának elfelejt szólni... Most megbántottál, Zayn - vágódott le mellénk egy szőke hajú, kék szemű fiú... Becses nevén a haspók ír manó, Niall. Zayn elmosolyodott, majd lepacsizott a szőkeséggel és mindketten rám néztek.
- Niall, ő itt a házvezetőnőnk, Anastasia - mutatott be az ír fiúnak Zayn, Niall pedig felém nyújtotta a jobbját, amit mosolyogva el is fogadtam.
Miután Niall leadta a rendelést, beszélgetni kezdtünk. Ám arra egyikőnk sem számított - titkon lehet, hogy a fiúk igen -, hogy a kávézót percek alatt ellepik a rajongók. Hosszú sor alakult ki az asztalunknál, a lányok képet és aláírást kértek a fiúktól. Egy ideig csendben figyeltem, ahogy Zayn és Niall hol együtt, hol felváltva pózol a rajongók mellett.
- Azt hiszem, most megyek - álltam fel az asztaltól, majd a vállamra dobtam a táskám és elindultam a bejárat felé. 
Fejemre húztam a kabátom kapucniját, a fülesemet pedig bedugtam a fülembe és így ballagtam a nyüzsgő utcán. Úgy fél óra gyaloglást követően beértem az egyetemre, ahol már vártak rám. Daniella és Rosalie azonnal a nyakamba ugrott, mintha ezer éve láttak volna. James biccentett egyet, Matt viszont megajándékozott egy baráti öleléssel.
- Olyan furcsa vagy - jegyezte meg halkan Ella, miután elfoglaltuk a helyeinket az előadóteremben. Valószínűleg a hallgatagságomra és a fancsali ábrázatomra értette. - Mi a baj?
- Nem érdekes - ráztam meg a fejem és kinyitottam a könyvet, ezzel is terelve egy picit a gondolataimat. Miért viselkedem így? Semmi jogom kiakadni azon, hogy a fiúkat megszállták a rajongók. Ez az életük, el kell fogadni és kész. 
Amint elkezdődött az előadás, szorgosan jegyzetelni és olvasni kezdtem. Teljesen megfeledkeztem a reggeli kis malőrről, minden gondolatom az előadásra terelődött. Az óra vége felé sutyorgásra kaptam fel a fejem. Az eladóterem ajtajában két alak ácsorgott és mind a ketten engem figyeltek árgus tekintettel.
- Ana, miért bámul téged Zayn és Niall? Egyáltalán mit keresnek itt? - hajolt oda hozzám Rosalie. Megrántottam a vállam és egy pillanatra lehunytam a szemem. Ezt nem úszom meg ennyivel, az biztos.

Szépséges estét kívánok mindenkinek, sziasztok!

Egy igencsak fárasztó, ám vidám héten túl itt is lennék a folytatással :) Segítettem magamon annyival, hogy pár napja elkezdtem írni és ma csak be kellett fejeznem :D Kezdeném egy közérdekű közleménnyel: november 30-án, szombaton felkerül a You belong with me téli designja :) Remélem, tetszeni fog majd nektek, hiszen Dorothy S. művésznő sokat dolgozott vele :D Köszönöm az előző fejezethez érkezett 9 kommentárt, a 27 pipát és az 1 megosztást ♥ :) Reménykedem, hogy ismét megajándékoztok némi véleménnyel - kommentár vagy pipa :) További szép estét és kellemes hétvégét kívánok ♥! Pusszpáá evribádii,

Macy