6.fejezet

Sziasztok!

Meg is érkeztem a folytatással :) Sokat gondolkodtam azon, hogy Zayn szemszögéből írjam-e, de végül maradtam Anastasia szemszögénél :) Ne aggódjatok, lesz Zayn nézőpontjából is fejezet :D Na, azért ne rohanjunk előre... Köszönöm az előző részhez érkezett 5 kommentárt és 24 pipát, illetve a 7.000 megtekintést, a 29 követőt és 54 feliratkozót ♥! Nagyszerűek vagytok, komolyan :) Mielőtt belemerülnétek az olvasásba, elárulok vele kapcsolatosan valamit: ez egy teljesen nyugodt és a történtekhez képest vidám kis fejezet :) Örülnék a visszajelzéseknek, jöhet kommentár és pipa is :) Ennyi lettem volna, jó olvasást és szép hétvégét kívánok ♥! Pusszpáá evribádii,

Macy

Story of My Life

„Minél kevesebb szabályt állítasz fel arra, hogy milyennek kellene lennie az életnek, és hogy másoknak hogyan kellene viselkedni, annál könnyebb boldognak lenned.”

/Andrew Matthews – Hallgass a szívedre/

Körülbelül egy óra beszélgetést követően Zayn-nel felmentünk a húgomhoz. Anya és Trisha éppen akkor lépett ki a kórterem ajtaján, amikor kiszálltunk a liftből. Anya mosolyogva rám nézett, amiből egyből tudtam, hogy Sophie-val most minden rendben. Viszonoztam gesztusát, majd benyitottam a testvéremhez. Sophie a laptopján nézett valamit - fogalmam sincs, hogy került a kórházba a készülék - s közben nevetgélt.

- Nem zavarok? - kérdeztem pár perc elteltével, Sophie pedig vigyorogva megrázta a fejét és széttárta a karjait. Szorosan magamhoz öleltem törékeny testét s egy puszit leheltem az arcára. Miután elhúzódtunk egymástól, leültem Sophie mellé és megnéztem, min nevetett a kislány. Egy videónapló volt megnyitva, méghozzá Sophie kedvenc fiúbandájának, a One Direction-é. 

- Ezektől a videóktól jobb lesz a kedvem - suttogta a húgom levakarhatatlan mosollyal az arcán. Amint ez kimondta, támadt egy nagyszerű ötletem.

- Mindjárt jövök - robogtam az ajtóhoz, majd kimentem a folyosóra. Zayn és anyáék azonnal rám pillantottak, biztosan azt hitték, valami baj van. Odamentem Zayn-hez, a füléhez hajoltam és elsuttogtam neki az ötletem. Borostás arcára halovány mosoly ült ki. Mielőtt még Zayn is bejött volna velem Sophie-hoz, egyedül mentem vissza a kórterembe. - Van egy meglepetésem...

- Meglepetés? Nekem? - nézett fel a laptop képernyőjéről Sophie, én pedig bólintottam egyet. Amikor Zayn benyitott a helységbe, Sophie kisebb sokkot kapott. Az énekes mosolyogva odament a testvéremhez, majd megölelte és elkezdett neki énekelni.

- Can't believe your packing your bags, trying so hard not to cry... Had the best time, now it's the worst time, but we have to say goodbye... - Sophie valósággal elolvadt Zayn karjaiba. Meghatódva néztem őket s élveztem Zayn gyönyörű hangját. Leültem az ágy másik oldalára és onnan hallgattam tovább a rögtönzött koncertet, ami nem tartott sokáig. Zayn nyomott egy puszit a húgom arcára, aki félénken elpirult. - Nem tévedtem... Pontosan olyan aranyos vagy, mint a nővéred.

- Ez-ez... Ez csak egy álom... - Sophie nehezen hitte el, hogy Zayn ül mellette teljes életnagyságban. Vicces és édes volt egyben ez a szituáció. - Biztosan csak a képzeletem játszik velem...

- Sophie, ez a valóság. Zayn tényleg itt van - mosolyogtam a húgomra, aki elbűvölve méregette a kreol bőrű fiút. Miután kezdte felfogni a dolgokat, Sophie örömében tapsikolt egy sort, aztán sebekkel tarkított karjait Zayn dereka köré fonta és az arcát az énekes mellkasába fúrta. Zayn felnevetett és még szorosabban magához ölelte a kislányt.

- Csak nem videónaplót néztél? - pillantott a laptop monitorjára Zayn, arcán egy meglepett mosollyal. Sophie sután bólintott, majd elkezdték nézni a fiúval a videóból maradt pár percet. Számomra sokkolóan szembetűnő volt a 2 évvel ezelőtti és a mostani Zayn.

Az idő, amelyet a húgommal töltöttünk, csodásan telt. Zayn mesélt egy picit az új albumról, illetve meghívott minket egy koncertre is a jövő évben induló turné Londoni állomására. Sophie már alig várja, hogy élőben láthassa és hallhassa a fiúkat.

- Ugye holnap is meglátogatsz? - kérdezte izgatottan Sophie Zayn-től, miután szóltak nekünk, hogy nemsokára vége a látogatási időnek. 

- Ez nem kérdés... De a nővéredről sem feledkezz meg - mosolygott rám kedvesen a fiú, Sophie pedig megfogta a kezem.

- Most már mennünk kell, mert még a nagyit is szeretném meglátogatni - ölelgettem meg jó szorosan Sophie-t, aztán Zayn is megajándékozta egy mackóöleléssel. 

- Sziasztok! - köszönt el tőlünk kicsit letörve Shopie, aztán az ölébe vette a laptopot és azzal szórakoztatta tovább magát.

Zayn leült anya és Trisha mellé, én pedig felkerestem az intenzív osztályt. A nagyi mesterséges altatásban volt, de a körülményekhez képest már túl van az életveszélyen. Holnap áthelyezik majd egy normál kórterembe. Legalábbis ezt mondta az ügyeletes főnővér, aki megkért, hogy ne maradjak sokáig.

Egy bágyadt sóhajtást követően leültem a nagyi ágya mellé elhelyezett székre, majd megfogtam a kezét és meséltem neki a mai napomról. Valami filmben láttam, hogy a betegek még így is hallják - altatásban, gépekre kötve - azt, amit mondanak nekik. 

- Ana, mennünk kell - nyitott be Trisha a helységbe. Bólintottam egy aprót, aztán egy puszit leheltem a nagyi arcára és csatlakoztam a már indulásra készen álló anyáékhoz.

Zayn felajánlotta, hogy hazavisz minket. Anya hevesen ellenkezett, én pedig nem mertem megszólalni. Rendkívül furcsa és érdekes volt Zayn viselkedése. Ezalatt a pár óra alatt, amióta ismerjük egymást, rengeteget segített nekem... A családomnak.

- Jól vagy? - zökkentett ki gondolataim közül az énekes rekedtes hangja. Anya és Trisha hátul, én pedig az anyósülésen foglaltam helyet. 

- Igen... Csak elgondolkodtam - motyogtam, miközben kifelé bámultam az ablakon. Pár pillanatig magamon éreztem Zayn égető, mégis gyönyörű szemeit. Vagy lehet, hogy csak elképzeltem?

Amikor Zayn befordult az utcánkba, furcsa bizsergés lett rajtam úrrá. Szerettem volna még egy kevés időt Vele tölteni... Igazán megkedveltem Őt. A házunk elé érve kicsatoltam magam, majd kipattantam a kocsiból és kivettem a kerekesszéket.

- Segítettem volna - hallottam meg a hátam mögül Zayn elégedetlen hangját. Mosolyogva megráztam a fejem, aztán szétnyitottam a széket és segítettem kiszállni anyának. Zayn ragaszkodott hozzá, hogy bekísérjen minket a bejáratig. Mielőtt bementünk volna, Trisha megölelte anyát és engem. Jó érzéssel töltött el ez a gesztus. 

- Köszönöm a mai napot. A körülményekhez képest nagyszerűen éreztem magam - fordultam Zayn-nel szembe, aki csak elmosolyodott. Nem tudom, miért tettem azt, amit. Odaléptem Zayn-hez és egy puszit nyomtam borostás arcára. - Még egyszer köszönöm, Zayn. Jó éjt!

- Örülök, hogy megismerhettelek - simított végig a karomon, aztán elköszönt anyától és beszállt a kocsiba. Pár perc múlva hűlt helye maradt a járműnek.

Anya felvont szemöldökkel és mosolyogva nézett rám, én pedig elpirulva vállat rántottam. Miután anyának segítettem lefürödni, én is felmentem és vettem egy forró fürdőt. Gyomrom vad morgása zökkentett ki nyugodt elmélkedésemből, így magamra kaptam egy hálóinget és a kedvenc köntösöm, majd lerobogtam a konyhába. Anya az asztalnál ült és ha jól láttam, milánói makarónit evett. Elővettem magamnak egy tányért, szedtem rá egy kevéske tésztát és nekiláttam az evésnek.

- Zayn nagyon rendes fiúnak tűnik - szólalt meg kis idő múlva anya, nekem pedig megállt a kezemben a villa. Miért kell felhozni Őt? - Jóképű, ráadásul dögös is... A barátnője megfogta az Isten lábát...

- Menyasszonya - javítottam ki Perrie pozícióját Zayn életében. Az egy dolog, hogy nem követem minden egyes percben a One Direction mindennapjait, de tudok egy s mást. 

- Ilyen fiatalon?! - tűnődött anya. Megrántottam a vállam és a vacsora elfogyasztását követően elmosogattam, aztán segítettem anyának eljutni az ágyig. - Jó éjt, Ana!

- Neked is - eresztettem meg feléje egy fáradt mosolyt, majd felmentem a szobámba. Miután megkerestem a kedvenc lemezem, odaléptem a lejátszóhoz és elindítottam a L'hymne à l'amour című Édith Piaf klasszikust.

Egy ideig jobbra-balra dülöngéltem a dallamra, aztán ledobtam az egyik székre a köntösöm és bebújtam az ágy alá. Sokáig nem jött álom a szememre. Álmaimban aztán végig Zayn csillogó, mogyoróbarna szemei kísértettek.