10.fejezet

For the Love of a Daughter

„A megbocsátás az az illat, melyet az ibolya hint arra a cipősarokra, amely eltapossa őt.”

/Mark Twain/

ANASTASIA SZEMSZÖGE
 

Szemtől szemben azzal az emberrel, akit 5 évvel ezelőtt láttam utoljára. Fáj a tudat, hogy anyának kellett értesítenie a lánya állapotáról. Mégis melegséggel tölt el, hogy újra találkozhattam vele.

- Tudom, biztosan dühös vagy rám - kezdett bele hosszúnak ígérkező monológjába. Komoran bólintottam s letöröltem az arcomon végigcikázó könnycseppet.

- Ez nem kifejezés. 5 évig ránk se hederítesz, most pedig megpróbálod ajándékokkal magadhoz édesgetni a lányod. Undorító - horkantottam fel kicsit sem halkan. Sosem szerettem, ha szánalomból vagy szimplán lekenyerezés céljából ad az ember ajándékot a másiknak. - A legfájóbb mégis az, hogyha anya nem értesít téged, te a füled botját sem mozdítod felénk.

- Igazad van, sajnálom - sóhajtott fel, szemei könnyektől és megbánástól csillogtak. Lehunytam a szemem s hagytam, hogy egy kósza könnycsepp lefolyjon arcomon. Apa közelebb lépett hozzám, hüvelyujjával letörölte arcom és szó nélkül magához ölelt. - Ha tehetném, visszaforgatnám az időt és...

- Már semmi sem lesz ugyanolyan, mint régen! Semmi értelme a próbálkozásaidnak! - löktem el magamtól a férfit és az ajtót feltépve rohanni kezdtem a lépcső felé. Könnyeim megállás nélkül lepték el orcámat, szipogva és idegességtől remegve értem le az aulába. Néhányan érdekesen néztek rám, de nem érdekelt. Sietős léptekkel mentem ki a kórház kertjébe s levágódtam egy utamba eső padra. Rákönyököltem térdeimre, arcomat a tenyerembe fúrtam és úgy sírtam tovább. Pár perc múlva éreztem, hogy leült mellém valaki. Jellegzetes nikotin és menta illatából rögtön tudtam, ki Ő. - Apám küldött, ugye?

- Nem - jött a tömör válasz. Megtöröltem arcom, majd Zayn-re pillantottam. Csokoládébarna íriszei szomorúan csillogtak. - De szerette volna, ha megtudjátok normálisan beszélni a dolgokat. Tudja, hogy hibát követett el... Attól még szeret téged... És Sophie-t is.
- Valahogy nem tud meghatni. Ha eddig nem közeledett felénk, felesleges most elkezdeni - morogtam könnyeimmel küszködve. Remegtem az idegességtől, elegem volt mindenből. Lehunyt szemmel kifújtam a bent tartott levegőmet, majd az ölembe vettem a táskámat s az egyik reteszből kivettem egy doboz cigit. Zayn elkerekedett szemekkel meredt rám, de nem érdekelt a reakciója.
Miután meggyújtottam a cigim, mohón szívtam belőle egy slukkot. A nikotin átjárta a belsőm, arcomat az ég felé emeltem és úgy fújtam ki a szürkés füstöt. Csendben ültünk egymás mellett, de Zayn gyönyörű íriszei nyomon követték minden mozdulatom. Mielőtt elszívtam volna a cigit, alsó ajkamba harapva passzoltam át a mellettem ülőnek. Kezünk egy pillanatra összeért, tekintetünk egymáséba fonódott. Szívem és gyomrom összeszorult, amikor Zayn beleszívott a cigibe s mosolyogva kifújta a füstöt karikákat formázva.
- Ezt hogy csinálod? - kérdeztem elvékonyodott hangon, miközben eltűrtem a fülem mögé egy kósza tincset. Zayn csücsöríteni kezdett, ami nevetésre késztetett. - Komolyan kérdeztem...
- A csücsörítés az alapja. Aztán úgy kell tátognod, mint a halak szoktak. Valahogy így... - magyarázta, s közben be is mutatta. Elővett a kabátja belső zsebéből egy szál cigit, meggyújtotta és a kezembe nyomta. - Próbáld meg. Elsőre lehet, hogy nem sikerül majd...
Bólintottam egyet, majd megpróbálkoztam a füst kifújásának különleges technikájával. Zayn rosszul ítélte meg, elsőre sikerült 4 karikát fújnom. A jutalmam taps és hangos füttyentgetés volt. Kuncogva felálltam a helyemről s pukedliztem egyet.
- Köszönöm, ezt egy életre megjegyzem - mosolyogtam őszintén az énekesre. A mosoly hamar az arcomra fagyott, amikor Zayn lehúzott az ölébe és körém fonta karjait. Kiakartam szabadulni az emberi bilincs fogságából, de a fiú nem hagyta annyiban. - Mit akarsz tőlem?
- Egy puszit. A segítségemért cserébe - szemtelenül elvigyorodott, s közben a mutatóujjával bökdöste borostás arcát. Megforgattam a szemeimet, majd felsóhajtottam és a fiú arcához hajoltam. Ám arra nem számítottam, hogy Zayn félrefordítja a fejét és ennek köszönhetően borostája helyett az ajkait éreztem a számon. Nyelvével végigsimított alsó ajkamon, ezzel könyörögve a bejutásért. Amint ezt megkapta, mohón bekebelezte ajkaimat. Nem mondom azt, hogy nem élveztem... De nem cselekedtünk helyesen, ez az igazság.
- Utállak - sziszegtem összeszorított szájjal, miközben felakartam állni az énekes öléből. Akaratosan visszarántott és cirógatni kezdte az arcomat. Lábaimmal idegesen toporogtam, egyáltalán nem volt kellemes ilyen „intim” helyzetben lenni egy olyan emberrel, akinek már van valakije... - Zayn, nem akarlak megbántani... De muszáj megkérdeznem. Van valami probléma közted és Perrie közt? Mert akinek menyasszonya van, nem kezd ki más lánnyal...
- Az igazság az, hogy nem nagyon találkoztunk mostanában. Telefonon meg az interneten beszélünk, de lassan egy hónapja, hogy nem láttuk egymást. Szeretem és hiányzik is, csak valahogy már nem akkora a szerelmem iránta, mint mondjuk egy-két hónappal ezelőtt volt... - motyogta szomorúan s elkezdett játszani egy hajtincsemmel. - A Little Mix is turnézik, járja a lányokkal a világot... Mikor Perrie-nek lenne ideje rám, én a fiúkkal vagyok a világ másik felén. Amikor nekem lenne időm rá, ő van messze tőlem...
Láttam Zayn-n, hogy hiányzik neki Perrie. Ám a munkájuk miatt nem igazán jut idejük egymásra és ez a kapcsolatukra rányomta a bélyeget. Sajnálom mindkettőjüket. Se Perrie-nek, se Zayn-nek sem lehet könnyű.
- Vissza kellene mennünk a húgodhoz és apukádhoz - rántott ki gondolataim közül Zayn rekedtes baritonja. Aprót bólintottam, majd lehámoztam az énekes karjait a derekamról és elindultam a bejárat felé. Zayn utánam sietett, megragadta a kezem és magához rántott. Gipsszel borított kezemet a mellkasára fektettem, mire a fiú megajándékozott egy puszival, nagyon közel a számhoz. Arcom lángolt, valósággal égett. - Kedvellek, Ana... S tudom, hogy Te is hasonlóképp érzel irántam. Ne taszítsd el magadtól ezt az érzést, még akkor sem, ha nem akarod kimutatni!
Szavai megdobogtatták a szívemet, kisebb remegés futott végig rajtam. Talán igaza lehet Zayn-nek. Amióta találkoztunk, elég sokszor gondolok Rá. Vele álmodom... Gyönyörű szemei mindenhol kísértenek.
Amikor visszamentünk a kórterembe, felsóhajtottam és odamentem apához. Szemei könnyesek voltak, arca püffedt volt a sírástól. Nehéz ezt mondanom, de fájt így látnom őt. Hisz mégis csak az apám.
- Sajnálom, hogy elrohantam - suttogtam s közben a vállára hajtottam a fejem és összekulcsoltam ujjainkat. Másik kezét remegve tette összekulcsolt kezeinkre s egy megkönnyebbült sóhaj szaladt ki száján. - Sajnálom, hogy bunkó és neveletlen voltam. Ronda dolgokat vágtam a fejedhez és...
- Jogosan. Teljes mértékben igazat adok minden egyes szavadra - mormolta lehunyt szemmel, majd rám nézett és egy puszit lehelt a homlokomra. - De igyekszem megváltozni. Elmehetnénk vacsorázni ma este, ha neked és édesanyádnak is megfelel. Békülés gyanánt...
- Rendben - mosolyodtam el ötletére. Sophie semmit sem hallott a beszélgetésből, hiszen a fülében volt a fülhallgató és zenét hallgatott. Biztos vagyok benne, hogy a Zayn-től kapott albumot.
Meglepetten tapasztaltam, hogy Zayn nem volt a kórteremben. Valószínűleg a folyosón maradt. Pár percig beszélgettünk apával, aztán felállunk az ágytól s szorosan magához ölelt. Arcomat a mellkasába fúrtam, karjaimat pedig a csípője köré kulcsoltam.
- Este találkozunk, Ana - suttogta a fülembe, majd arcon csókolt és a kabátját magához véve intett egyet a húgomnak, aki levakarhatatlan vigyorral az arcán integetett vissza.
- Hol van Zayn? - kérdezte felvont szemöldökkel Sophie, s leválasztotta a fülhallgatót a laptopról. Az említett két, gőzölgő műanyagpohárral a kezében lépett be a helységbe. Az egyiket nekem adta, aztán leült mellém és rámosolygott Sophie-ra. A húgom töretlen lelkesedéssel nyomott egy puszit az énekes arcára, aki meglepetten pislogott. - Nagyon de nagyon tetszik az album. Rá fogom venni Ana-t, hogy velem együtt hallgassa majd otthon...
- Még a végén rajongót csinálsz a nővéredből - kortyolt bele poharába Zayn, tekintetét mindvégig rajtam legeltette. Sophie lelkesen bólogatott, én pedig kuncogva megráztam a fejem és megittam a poharam tartalmának felét. Forró csoki... Hm, a kedvencem. - A srácokkal mindig örülünk az új rajongóknak... Őket még jobban szeretjük.
- Szóval... Szereted a nővérem? - kérdezett rá Sophie, nekem pedig megállt a szívem egy pillanatra. A levegő a tüdőmben rekedt, majdnem leejtettem a kezemből a poharat. Már előre félek, mi lesz a válasz...

Szépséges estét minden kedves erre járónak és olvasónak, sziasztok!

Macy Jézuskája megérkezett, remélem, örültök :) Már a 9.fejezet közzététele után nekiültem a folytatásnak és ma végre sikerült befejeznem :D Köszönöm az előző fejezethez érkezett 9 kommentárt - BellaLili, Dorothy S., Bartók Timi, Jule B., Cassy Crockett, Annabell Holloway, Blaze Brooke (Üdvözöllek az olvasók között!), szerecsendio és Boros Anna -, illetve a 26 pipát és a 14.000 megtekintést ♥ :) Annyira édesek vagytok, komolyan :3 Nincs más mondanivalóm, csupán ennyi: Áldott, békés ünnepeket és sikerekben gazdag, boldog új évet kívánok minden kedves olvasómnak és erre járónak ♥! Januárban találkozunk, addig is legyetek jók ;)! Pusszpáá evribádii,

Macy