12.fejezet

Teardrops On My Guitar

„[...] Az ifjú udvariasan fölkelt, halkan közeledett a hintaszékhez és hirtelen, gyöngéden odahajolt a leány fölé és megcsókolta. Olyan volt ez a csók, mint a pirosan lepergő szeptemberi falevél. Az este enyhe árnyai lopóztak a kertbe és a fáradt csöndbe nem vegyült semmi nesz, csak olykor-olykor egy hulló falevél zöreje s egy csók csattanása…”

/Juhász Gyula/

Megijedtem, amikor Zayn elkezdett felmászni azon az öreg létrán, ami az erkély korlátjának volt döntve. Nem akartam, hogy a fiú megsérüljön. Még a végén engem vonnának felelősségre, ha történne Vele valami. Hevesen dobogó szívvel álltam fel a helyemről s úgy figyeltem az erkély korlátját átugró énekest. Szemei csillogtak a gyér Holdfényben, varázslatos volt. Arcom lángolni kezdett, amikor Zayn beharapott alsó ajakkal végigmért. Csókra termett száját egy vággyal teli sóhaj hagyta el. Magabiztosan megtett felém néhány lépést, én pedig zavartan pislogva hátráltam meg.
- Mit keresel itt? - összébb húztam magamon a köntösöm, a hűvös szél másodpercek alatt libabőrössé tett. A fiú válaszadás nélkül fonta körém karjait, arcát a nyakhajlatomba fúrta s egy ártatlan puszit lehelt bőrömre. Habár jól esett érintése, mérhetetlen bűntudatot éreztem a szívem mélyén. Komoran eltoltam magamtól Zayn-t, hangomba pedig némi keménységet erőltettem. - Válaszolj a kérdésemre!
- Veled akarok lenni, amíg csak lehet. Lesifotósok, a srácok és Perrie tudta nélkül - vont magához szorosan, majd gyengéden megcsókolt. Az eszem azt súgta, ne csókoljak vissza... A szívem viszont majdnem kiugrott a helyéről Zayn édes és puha ajkainak érzéki támadásától. Egy ideig tétlenül tűrtem az énekes vaddá váló ostromát, végül feladtam a csatát és bátortalanul visszacsókoltam. Karjaimat a fiú dereka köré fontam, Zayn pedig belemosolygott csókunkba s egy pillanatra elhúzódott tőlem. - Nem tudok betelni az ajkaiddal... Annyira finomak...
- Zayn, kérlek... Így is bűntudatom van, ne nehezítsd meg - suttogtam megtörten, miközben elhúzódtam és a laptopot meg a bögrét felkapva berohantam a szobámba. A kezembe levő tárgyakat az íróasztalra dobtam, majd az erkélyajtóhoz léptem s beakartam zárni, de Zayn megakadályozott benne. Lábával kifeszítette a fehér mahagónit, mire arrébb araszoltam. Az énekes lazán besétált a birodalmamba, az erkélyajtót pedig kulcsra zárta és behúzta a sötétítőket. Hitetlenkedve meredtem a vérvörös szaténszerű anyagra, később Zayn-re. - Menj el, most! Mikor fogod már fel végre, hogy nem akarod tőled semmit?
- Hazudsz! Állandóan hazudsz, Ana! Az eszed teljesen mást mond, mint a szíved - gyönyörű íriszei dühtől csillogtak, szavai élesen hasítottak a szoba nyugodt csendjébe. Hevesen megráztam a fejem és felsóhajtottam. Szerettem volna egy kicsi nyugalmat magam körül, Zayn elég rendesen megnehezítette ezt. Egyik kezét a mellkasomra simította, a másikkal pedig megcirógatta arcomat. Ajkaim résnyire elnyíltak, érintése tüzet gyújtott egész testemben. - Érzem, hogy a vadul dobog a szíved. Megtudod ezt magyarázni?
- Biztosan a sokk miatt van... Nem mindennapi, hogy egy híresség ugrik fel az erkélyemre az éjszaka kellős közepén - rántottam meg hetykén a vállamat, Zayn pedig mérgesen fújtatott egyet. Két tűz közé kerültem. El kell mondanom az igazat vagy hazudok tovább. Mindkettő fájdalmas, bármelyikünk szemszögéből nézve. A fenébe is! Erős és független nő vagyok, a sarkamra kell állnom! Oké, kicsit gyámoltalan, de attól még független nő. - Változtatna a helyzetünkön, ha bevallanám az igazi érzéseimet?
Zayn bólintott egy nagyot, tekintetével az enyémet tartotta fogva. Már előre látom, bánni fogom a vallomásom. Zavartan eltűrtem a fülem mögé egy göndör tincset s behunytam a szemem. Még így is magamon éreztem az énekes sürgető íriszeit.
- A francba is... Kedvellek, Zayn. Te is észrevetted és sajnos én is, hogy nem tudom elrejteni a feléd irányuló vonzalmam - nyögtem ki egy levegővétellel és remegő testtel. Szemeimet zavartan rebegő pillákkal nyitottam ki, tekintetem azonnal összefonódott Zayn csokoládébarna íriszeivel. A gyönyörű szempár valósággal mosolygott, gyengédséget és szeretetet olvastam ki belőle.
- Ne taszíts el magadtól, rendben? - kulcsolta körém tetovált karjait az énekes, homlokát az enyémnek döntve. Némi hezitálás után aprót biccentettem, Zayn pedig megcsókolt. Karjaimat a tarkója köré fontam, majd egyik kezemmel a hajába túrtam. Csókunk mindössze pár másodperc erejéig tartott, a fiú szelíd mosollyal az arcán fogta meg kezem és ült le az ágyra, engem az ölébe húzva. Kezei közé fogva arcom mélyítette a szemkontaktust. - Szeretném, ha a magad köré felépített falat valahogy lerombolnád. Kissé merev és bátortalan vagy. Ez csupán a látszat... Vagy tévedek?
- Remek emberismerő vagy - ismertem el, mire Zayn elmosolyodott s az ágy másik felébe mászott. Lazán a mellkasára húzott, fejemet egy bágyadt sóhajtással hajtottam mellkasára. Szokatlannak és kicsit félelmetesnek tartottam a helyzetet, emellett kellemesnek és idillinek. Rövid gondolkodás és csend után megosztottam néhány dolgot Zayn-nel. Joga van róla tudni, azt hiszem. - Ezt a falat csak és kizárólag azért építettem fel, hogy megvédjem magam az esetleges csalódásoktól. Az elmúlt fél évben rengeteg mindenen mentem keresztül. Folyton szorongtam, féltem a holnaptól. Anyán, a nagyin és Sophie-n kívül nem volt kire számítsak. A barátaim is megértettek, de velük nincs olyan erős kötelék, mint a családommal. Gondolom, ez nálad is így van...
Zayn bólintott egyet s egy puszit lehelt a homlokomra. Beszélgetni kezdtünk, közben a fiú gyengéden cirógatta az oldalam meg a hasam. A gyomromban repdeső pillangók lassacskán lenyugodtak, a szívem heves vágtázása percről percre normalizálódott.
Hajnali 3 óra környékén Zayn ásított egy nagyot, majd álmosan megcsókolt s elszenderült. Mosoly kúszott arcomra, amikor ajkai résnyire elnyíltak. A szobát az énekes nyugodt levegővétele töltötte be. Halkan lemásztam az ágyról, lábujjhegyen bementem a fürdőbe és gyorsan fogat mostam. Hajamat felfogtam egy laza kontyba, megmostam az arcom s visszamentem a szobába. Összeszorított ajkakkal másztam be Zayn mellé a takaró alá, majd hátat fordítottam az énekesnek és lehunytam a szemem.
- Szükségem van rád, Anastasia... - megugrottam, amikor a fiú a csípőmre simította karját s a mellkasa a hátamhoz préselődött. Hangja fáradt, álmos és mégis férfiasan édes volt. Nem tudom felfogni, hogy velem álmodik... Képtelenség.
Kezemet akaratlanul is az övére simítottam, összekulcsoltam ujjainkat és egy halk ásítást követően elaludtam. Nem hagyott nyugodni a tudat, hogy egy popsztár karjaiban feküdhetek. Ráadásul egy kedves, jóképű és rendkívül akaratos popsztár karjaiban. Mint egy valóra vált tündérmese.

Hóesésben gazdag estét kívánok mindenkinek, sziasztok!

Egy rendkívül fárasztó héten túl, de itt is lennék egy nyúlfarknyi fejezettel :/ Ennél hosszabb részt terveztem, ekkorka lett belőle... Sajnálom :(  Mégis köszönettel tartozom a szorgos és önzetlen olvasóimnak, akik megtisztelnek engem :) Köszönöm az előző fejezethez érkezett 8 kommentárt - Boros Anna, Norah O., Jade, Diana, Jule B., Angel, szerecsendio és BellaLili -, a 33 pipát, a 77 feliratkozót, a 45 követőt és a 20.000 megtekintést ♥! Nem is érdemlem meg mindezt, hiszen ilyen pitiáner kis fejezetekkel jövök... :( A suli mellett nincs igazán ihletem és időm írni, így maradnak ezek a töredékek :3 Öhm, azt hiszem, ennyi lennék mára... Két hét múlva jelentkezem ;) Jó éjt, kedveskéim! ♥ Pusszpáá evribádii,

Macy