18.fejezet

Dare I Say

„Nem az a legalapvetőbb érzelmi szükségletünk, hogy szerelmesek legyünk, hanem az, hogy társunk őszintén szeressen, olyan szeretettel, mely nem az ösztönökből fakad, hanem értelmi és akarati világában gyökerezik. Arra van szükségünk, hogy olyasvalaki szeressen, aki szabadon döntött mellettünk, s aki meglátja bennünk a szeretetreméltót.”

/Gary Chapman - Egymásra hangolva/

Fejemben milliónyi gondolat cikázott. Miért nem tudjuk elfelejteni egymást? Miért kell folyton olyan helyzetbe kerülnünk, ami számomra még mindig fájdalmas és kínos? 

- Túl kell lépned rajtam - nyögtem ki néhány percnyi merengés után, miközben megpróbáltam kiszabadítani kezemet a fiú erős szorításából. Zayn arca másodpercek alatt húzódott savanyú grimaszba. - Nem tagadom és nem is áll szándékomban, hogy néha gondolok Rád... De már csak barátként szeretlek.

- Tehát még mindig szeretsz? - csillant fel a szeme, meg sem hallva szavaimat. Alsó ajkamba harapva bólintottam. Az énekes ajkaira mosoly húzódott. - Akkor miért taszítasz el magadtól? Tudod, hogy mennyire fáj?

- Zayn... Kérlek... - suttogtam óvatosan kihúzva kezemet az övéből s az arcára simítottam tenyeremet. Szemeimet lehunyta, ajkai résnyire elnyíltak. Ekkor megcsapott az alkohol enyhén maró szaga. Részeg. Ez megmagyarázza, hogy nem gondolkodik tisztán. - Próbáld meg megérteni. Van egy gyönyörű és szeretetreméltó menyasszonyod, Perrie. El kell felejtened engem és őrá kell gondolnod. Én már továbbléptem, hisz nekem ott van Harry.
- Csak egy újabb trófea leszel a vitrinjében. Az ágyába akar csalni, aztán eldob majd. Összetöri a szíved, vigyázz vele! - undorral beszélt bandatársáról, mintha valami utcalány futtatóját illette volna meg szavaival. Szemeiben düh és mérhetetlen féltékenység csillogott.
- Válogasd meg a szavaidat, Zayn! - a szívem nagyot dobbant, amikor meghallottam Harry hangját közvetlen mellőlem. Kirántottam kezemet a pakisztáni fiú szorításából, majd a göndör hajú sráchoz léptem, aki egyből a karjaiba zárt. Nyomott egy puszit a homlokomra, aztán Zayn-re nézett. - Mikor lépsz már túl a régi énemen? A sajtó már nem lovagol a témán... Te mégis ezen rágódsz. A bátyámként tekintek rád és úgy is szeretlek, de néha mélységesen a lelkembe taposol az ilyen kijelentéseiddel.
- Sajnálom, de ez az igazság - zárta le ennyivel a beszélgetést Zayn s hátat fordítva nekünk, odaslattyogott a többiekhez.
Néhány percig zavartan pislogtam távolodó alakját figyelve, aztán Harry-re szegeztem tekintetem. Arca komor, smaragdzöld íriszei fagyosak voltak. Kétségbeesetten simítottam végig mellkasán, majd lábujjhegyen állva egy csókot leheltem a szájára.
- Nem hiszek Zayn-nek - suttogtam alsó ajkára, miközben karjaimat a dereka köré kulcsoltam. Az énekes halovány, mégis fájdalmas mosolyra húzta ajkait s hüvelykujjával letörölte arcomon végigcikázó könnyeimet. Fogalmam sincs, mi okból sírtam. - Nem mehetnénk valami nyugodtabb helyre? Kezdem rosszul érezni magam...
- Ha gondolod, az éjszakát tölthetnéd nálam is. De ha nem szeretnéd, azt is megértem. Csak egy szavadba kerül és elviszlek Rosalie-hoz - segítette fel a kabátomat, miután elköszöntünk a többiektől.
- Ha nem zavarlak, akkor nálad alszom - mosolyogtam rá, Harry pedig megrázta a fejét s gyengéden megcsókolt.
Barátom tanácsára a hátsóajtón mentem ki, míg ő a bejáratot választotta. Egyikőnk sem szeretett volna feltűnést, bár kérdéses, hogy nem készült fénykép arról, hogy Harry beült mellém az autóba.

~❀~

Egy nagy bögre forrócsoki és egy nagy tányér sütemény társaságában letelepedtünk a nappaliban, miután átöltöztünk - pizsamának egy fekete trikót és egy fekete, Calvin Klein bokszert kaptam. Harry keresett valami vígjátékot, amit fél szemmel ugyan, de nézni kezdtünk.  

- Nevetséges, ha megkérdem, hogy hol szeretnél aludni? - nyelt egy nagyot, miközben lerakta a bögréjét a dohányzóasztalra. Kuncogva megráztam a fejem. A fiú felső ajka felett ugyanis egy vékony, barna bajuszka kapott helyet. Hazza nem egészen értette, min nevetek. Felvont szemöldökkel meredt rám. - Mi az?

- Bajuszt növesztettél - suttogtam ajkaira s lecsókoltam a csokibajuszt. Harry belemosolygott a pusziba, miközben kivette a kezemből a bögrém és végigdöntött a kanapén. Csillogó szemekkel elhúzódott, aztán alaposan végigmért és egy ördögi vigyor kíséretében csikizni kezdett. Levegő után kapkodva ütlegeltem a fiú mellkasát, de ez sem tántorította vissza. Lábaimmal kapálóztam és mondhatni az életemért küzdöttem. - Ha-harry.... Hagyd...abba... Nem...kapok...levegőt...

- Meg kellett, hogy büntesselek azért, amit az előbb műveltél - dünnyögte a fülembe elhaló hangon, majd abbahagyta a csikizést s cirógatni kezdte a hasam. Beharapott alsó ajakkal tűrtem kényeztetését. - Nem válaszoltál a kérdésemre...

- Szeretnéd, hogy veled aludjak? - simítottam végig rajtam munkálkodó karján, válaszul egy suta bólintást kaptam. Pár percig csendben figyeltem, hogy hosszú és kecses mutatóujjával apró köröket írt le a köldököm körül. - Egy valamit viszont nem értek. Miért „büntettél” meg?

- Ha rápillantasz a bokszeremre, máris megtudod - bökött lefelé a fejével. A szám elé kaptam a kezem, nehogy elröhögjem magam. Harry kis barátja igencsak megmutatkozott, pedig én csak megcsókoltam a fiút. - Pusztán a jelenléted ezt váltja ki belőlem... Tegnap például rólad álmodtam és ne tudd meg, mekkora gonddal ébredtem ma reggel...

Nem bírtam tovább. Hangos nevetésben törtem ki, amit Haz nem igen díjazott. Arcán hitetlenkedő mosoly terült szét, amikor lepottyantam nevetés közben a szőnyegre. Felsikítottam, ahogy a fiú fölém kerekedett s folytatta körülbelül 5 perce abbahagyott csikizésem. A hasam és az arcizmom már fájt, mégsem tudtam befejezni a röhögést.

- Nem szép dolog azon hahotázni, hogy egy férfi igencsak felizgult állapotban alig bír felkelni... A nőknek sokkal egyszerűbb ezt a dolgot kezelni - nyúlt be a trikóm alá. Mellkasom szapora levegővételem miatt egyenletlenül emelkedett fel-le. Hatalmas kezei vészesen közeledtek melleim felé, ami miatt kicsit megijedtem. Ezt Harry is észrevette és azonnal visszatért a hasam simogatására. - Mi a baj, Ana?

Fejemet elfordítottam s egy pillanatra lehunytam a szemem. Akaratlanul is eszembe jutott a 3 évvel ezelőtti kapcsolatom. Fájdalmas és undorító dolgokat művelt velem az ex barátom. Akárhányszor visszaemlékszem, pusztán a gondolat kiváltja belőlem a férfiaktól való menekülést, ha szexuális kapcsolatot akarnak velem létesíteni vagy csupán olyan helyen akarnak hozzám érni, ami tipikus erogén zóna.

- Nem érdekes - sóhajtottam fel néhány perc múlva, miközben ülőhelyzetbe tornáztam magam és egy puszit leheltem a fiú arcára. - Végignézzük a filmet vagy menjünk aludni?

- Jobbra számítottam, amikor letöltöttem ezt a vígjátékot... - húzta el a száját, miközben kikapcsolta a laptopját. Szótlanul meredtünk egy ideig egymásra, aztán Harry feltápászkodott s magához vette a bögréket meg az üres tányért. - Megvársz, míg ezeket lerendezem vagy felmész a hálóba?

- Kénytelen leszek megvárni téged, mert nem tudom, hol a szobád - tártam szét tanácstalanul a karjaimat, Haz pedig felkuncogott. Mint valami kiskutya, követtem a göndör hajú srácot a konyhába s nekidőltem a konyhapultnak. - Tetszik a házad. Bár nekem túl nagy és giccses.

- Akkor mégsem tetszik annyira - mosolygott rám, gödröcskéi tökéletesen kivehetőek voltak. Elhúzott szájjal megrántottam a vállam és körbenéztem. Kifinomult és ízléses étkező kapcsolódott a kicsinek sem nevezhető helységhez. A konyha a mai kornak megfelelően, modern eszközökkel volt felszerelve. Bevallom őszintén, a konyha és az étkező jobban tetszett, mint a nappali. Merengésemből egy bársonyos s felettébb vidám hang zökkentett ki. - Mehetünk?

Give Your Heart A Break

Harry összekulcsolta ujjainkat, aztán felballagtunk az emeletre. Egy hosszú és mégis széles folyosó fogadott. Haz benyitott a legelső szobába, ami a lépcsővel szembe volt. A helységet bevilágította a Hold erősnek mondható fénye, illetve az automata éjjeli lámpa. A szobában egy hatalmas franciaágy, két oldalán egy-egy éjjeliszekrény és egy gardróbszerűség kapott helyet. Az egyik ruhásszekrény mellett volt egy ajtó, gondolom az a fürdőszobába nyílt. 

- Ez a szoba egy valóra vált álom, imádom - néztem fülig érő mosollyal az engem ölelő fiú csillogó szemeimbe. Nemcsak a berendezési tárgyak, de a visszafogott színek is közrejátszottak, hogy elnyerte tetszésemet Harry kicsinek aligha nevezhető birodalma. Izgatottan másztam be a takaró alá, miután kaptam a fiútól egy gyengéd csókot. Kuncogva zuhantam a Harry-illatú, pihe-puha párnák közé. - Lehet, hogy holnap úgy kell kirángatnod innen...

- Ugye milyen kényelmes? - süppedt be a matrac, amikor a zöldszemű énekes befeküdt mellém és körém fonta karjait. Egyik kezemet puha és göndör hajába temetve bólintottam egy aprót. Ajkain lemoshatatlan vigyor tündökölt, smaragd íriszei valósággal világítottak. - És nemcsak alvás szempontjából...

- Perverz disznó! - horkantott fel, miközben játékosan Harry mellkasára csaptam. Halkan felnevetett, majd lecsapott csókjára éhes ajkaimra. Vadul faltuk egymás jó néhány percig. A levegőhiány azonban szirénaként választott el minket. Pihegve merültünk el a másik tekintetében, majd Hazza megajándékozott egy homlokpuszival. - Álmodj szépeket, Ana!

- Jó éjt, Harry! - ásítottam egy nagyot, aztán a fiú mellkasába fúrtam az arcom s lehunytam szemeimet. Szám akaratlanul is mosolyra húzódott, amikor a már alvó Haz még jobban magához húzott és édesen belesóhajtott a fülembe.

Jó estét kívánok, sziasztok!

Hogy elszaladt az idő, nemde?! Pedig már reggel és délután is írtam, csak közbejött egy-két dolog... Így most sikerült befejezni a fejezetet :) Köszönöm az előző részhez érkezett 10 (ha úgy vesszük 8, de nem kekeckedem :D) kommentárt - Cassy Crockett, Bartók Timi: köszönöm a díjat, még egyszer :), Jule B., Angel, Nikolett Roxána Dalmáci: örülök, hogy tetszik a történet és hogy egy picit megkedveltettem veled a bandát :D, Boros Anna, szerecsendio és Iszáka Szandi: neked is köszönöm még egyszer a díjat ♥ -, a 24 pipát, a 36.000 megtekintést és a 96! feliratkozót ♥! Hálás vagyok, nagyon de nagyon! Nemrégiben tettem ki egy szavazást, miszerint legyen-e 2.évad :) 38 igen és 4 nem érkezett, ami azt jelenti, hogy szívesen olvasnátok 2.évadot is :D Amint lesz egy kis időm, ki fogom számolni, az még mennyi idő a fejezetek szempontjából és bővíteni is fogom a fejezetek modult :D Ó, még mielőtt elfelejtem... Nyitottam a tegnapi nap folyamán két új blogot, az egyik Narry Storan, a másik Liam Payne történet :) A nevekre kattintva eléritek őket :D Nincs más hátra, minthogy további jó éjszakát, pihenésben és locsolókban gazdag szünetet kívánjak ♥! Pusszpáá evribádii,

Macy