20.fejezet

Empire

„Akinek jó szíve van, azt az öröm látványa boldoggá teszi.”

/Gustave Flaubert/

Miután rendet raktunk a termekben, elhagytuk az óvoda épületét. Harry felhívott, hogy nem tud értem jönni, így Rosalie-val beültünk egy kevésbé forgalmas kávézóba. Akaratlanul is az orromba szökött a frissen lefőtt kávé illata. 

- Pólyás korom óta Londonban élek, de itt még egyszer sem voltam - vallotta be barátnőm, majd becsukta az itallapot s leadtuk a rendelésünk.

- Pedig egész közel van a házatokhoz és ráadásul az Oxford Street-n - rántottam vállat, miközben kipillantottam az ablakon. Az eget sötétszürke felhők fedték, a fák lombjába bele-belekapott a szél. - Utálom ezt az időjárást. Nem teheted úgy ki a lábad a lakásból, hogy ne legyen nálad egy esernyő.
- Ez Nagy-Britannia - kortyolt bele a macchiatojába, aztán elővette a telefonját, amely egy új üzenetet jelzett. Mosoly kúszott a szőke hajú lány enyhén pírban úszó arcára. - Niall randizni hívott.
- Pihentetnie kellene a térdét, nem? - vontam fel a szemöldököm kérdően. Megértem, hogy tetszik neki Rosalie és szeretné mélyíteni a kapcsolatukat, de azért az egészségére is odafigyelhetne.
- Nála töltjük az estét - tájékoztatott Rosie fülig érő vigyorral. Áh, így mindjárt más a dolog. Azért mégse annyira felelőtlen ez az ír gyerek. - Azt írta, hogy rendelünk majd kaját és közben megnézünk egy filmet. Szeretné, ha csak holnap reggel mennék haza...
- Te is ezt akarod, valld be - mosolyodtam el a tejeskávémat kavargatva. Barátnőm zavartan biccentett egyet és beleharapott a málnás pitéjébe. - Félsz, hogy megjegyzést tesz a hátadon meg az alhasadon levő hegekre?
- Egy kicsit - vallotta be rekedtes hangon, miközben megitta a csészéjében maradt kávészerűséget. - A „baleset” óta nem voltam úgy senkivel.
Rosalie-t 2 évvel ezelőtt, egy szilveszteri buli után megerőszakolták. Egy velünk egykorú, részeg és bedrogozott srác kapta el hazafelé menet. Mivel Rose nem akart semmit a fiútól, az előrántott egy kést a zsebéből és annak segítségével megszabadította a lányt a ruháitól. Szerencsére Rosie nem esett teherbe, de fél évig pszichológushoz kellett járnia.
- Meséltél erről Niall-nek? - szánalmasnak érzem, hogy pont én kérdem ezt. Harry sem tud arról, miért félek annyira az érintéseitől.
- Nem, de majd elmondom neki - Rose ujjai fürgén mozogtak az érintőképernyőn. Miután elfogyasztottuk a rendelésünk, fizettünk és hazamentünk vagyis elmentünk a Watson házhoz. A hátizsákomba elraktam egy váltóruhát, illetve a tisztálkodószereimet és a jegyzeteim. Mire észbe kaptam, a taxi már lent várt rám a ház előtt. Legjobb barátnőm szorosan megölelt és egy puszit nyomott az arcomra. - Érezd jól magad a Bongyorkával!
- Te is az Ír Manóval - simítottam végig a karján, majd lerobogtam a taxihoz. Elhadartam a sofőrnek a címet, aki egy bólintást követően elvitt Harry házához. Fél óra múlva meg is érkeztünk. Kifizettem a fuvart, aztán kiszálltam a járműből. A fekete Rover közvetlen a taxi mögött parkolt le. Amint meglátott, Harry azonnal kipattant a terepjáróból és odasietett hozzám. - Szia!
- Helló, Gyönyörűm! - lehelt egy puszit a szám sarkába, majd összekulcsolta ujjainkat és bementünk a házba. Miután beszabadultunk a kabátjainktól meg a cipőinktől, letelepedtünk a kanapéra. Haz a mellkasára húzott s elkezdte a hátam cirógatni. - Milyen volt az oviban?
- A gyerekek mind nagyon kedvesek és aranyosak voltak. Rengeteget játszottunk, beszélgettünk és rajzoltunk. Ó, és ami a számomra legmeglepőbb volt az az, hogy imádnak titeket - mosolyodtam el visszaemlékezve a délelőtti filmezésre. - A This Is Us-t néztük a kicsikkel és a film ideje alatt síri csend volt a csoportban.
- Remélem, nemcsak a kölyköknek tetszett a film - húzta végig hüvelykujját az alsó ajkamon, majd nyomott egy csókot a homlokomra. Kuncogva megráztam a fejem s felpipiskedtem a fiú ajkaihoz, hogy megcsókolhassam. - Ezt egy pozitív véleménynek veszem.
Beszélgetni kezdtünk, miközben Harry a hajammal játszott. Fekete, vékony pulóverén keresztül éreztem szívének heves dobogását és gyors lélegzetvételét. Forró lehelete csiklandozta az arcom és ettől nagyokat dobbant a szívem.

- Majd én kinyitom - húzódtam el kissé fancsali arckifejezéssel, mikor csengettek. Az ajtóban nem állt senki, viszont a küszöbön egy hatalmas csokor rózsa és egy közepes méretű, masnival átkötött és egy ajándékkártyával ellátott doboz pihent. Zavartan méregettem a virágot meg a dobozt, aztán felkaptam őket és bevittem a nappaliba.
- Ki küldte ezeket? - tűnődött Harry, miközben hozott egy vízzel teli vázát a rózsacsokornak. Megrántottam a vállam, mert én se tudtam, mire véljem ezeket az apróságokat. - Nézzük meg, mi van a borítékban.
- Jó ötlet - bólintottam, majd felnyitottam az említett papírost. Egy levelet tartalmazott, amit kézzel írtak. Harry egy ideig csendben tanulmányozta, aztán semleges arccal a kezembe adta. Az első sor elolvasása után bosszúsan felnyögtem. - Nem lehet igaz...

„Belátom, a tegnap este folyamán egy kicsit felöntöttem a garatra... De amit mondtam neked, azt komolyan is gondoltam. Harry egy szoknyapecér és nem igazán ragad le egy lány mellett tüzetesebb ideig. Lássuk be, én hosszabb ideje ismerem, mint te. Gondold át, amiket mondtam, különben fájdalmas lesz, ha egy szépnek hitt napon Harry beállít egy másik csajjal... Z. xx”

- Egy valamit nem értek - szólalt meg pár perc múlva Haz, miközben én kibontottam a dobozt. Egy könyv, a kedvenc bonbonom és egy nyaklánc volt benne. A medálon egy, a nevem kezdőbetűjével ellátott szívecske lógott. Érdeklődve pillantottam a göndör hajú fiúra. Szemeiben kíváncsiság és értetlenkedés szikrája ragyogott. - Zayn-t miért zavarja ennyire, hogy mi együtt vagyunk? Oké, hogy egy városban éltetek és a családjánál vagy házvezetőnő... De ez furcsa.

- Anastasia, hagyd csak! Majd én mindent megmagyarázok - a szívem egy másodpercre megszűnt dobogni. Az arcomból kifutott a vér, a füleimben és az ereimben dübörgött tovább az adrenalinnal együtt. Kérdések százai cikáztak az elmémben. Az első és legfontosabb: Mit keres itt? Miért nehezíti meg még jobban a helyzetemet?

Sziasztok!

Ég a pofámon a bőr, hogy 2 napot késtem :3 Semmi ihletem nem volt, se kedvem :( De most végre rávettem magam, hogy nekiüljek és megírjam :) Köszönöm az előző fejezethez érkezett 4 kommentárt - Jule B., Bartók Timi, Angel és szerecsendio ♥ -, a 24 pipát, a 100! feliratkozót és a 47.000 megtekintést ♥! Majdnem elfeledkeztem erről is: Blake, a Love Will Remember írónője nemrégiben meghirdetett egy blogversenyt, amire jelentkeztem a történettel és... A Legjobb fanfiction kategóriában 1. helyezést értem el :3 Innen is köszönöm Blake-nek, illetve nektek, drága olvasóim, hogy vagytok nekem ♥! :) Nincs más hátra, mint hogy további szép estét és a jövő héthez kitartást kívánjak minden kedves olvasómnak és erre tévedőnek! Pusszpáá evribádii,

Macy