19.fejezet

Change Your Life

„A gyermektársaság gyógyír a lélekre.”

/Dosztojevszkij/

Reggel a telefonom csörgésére ébredtem. Harry mélyen aludt, szorosan magához ölelve kissé törékeny testem. Nehezen, de elértem a zenélő készüléket s kinyomtam. Meg sem néztem, mennyi az idő és hogy ki az az elvetemült, aki kiszakított a legszebb álmomból. Félig lehunyt szemmel elkezdtem az engem ölelő fiú kézfejét cirógatni, amit egy fáradt nyöszörgéssel fogadott. A kezemben levő telefon újra megszólalt, én pedig felsóhajtottam és beleszóltam.

- Ki vagy és mit akarsz hajnalok hajnalán? - dünnyögtem suttogva. A vonal másik végéről csak egy üde és dallamos kacajt kaptam válaszul, melyből már rögtön tudtam, ki is a rejtélyes hívóm. - Rose, mégis mi a francért keltettél fel?

- Édes-drága Anastasia, hát elfelejtetted? Ma kezdünk az óvodában, méghozzá két óra múlva - azonnal éberebb lettem s amilyen óvatosan csak tudtam, kiugrottam Harry mellől. Teljesen kiment a fejemből, hogy körülbelül egy hónapig gyakorlaton leszek az egyik londoni óvodában Rosalie-val, Daniellával és James-szel. Az pedig végképp kiesett, hogy mától kezdődik ez a gyakorlat. - Köszönj el szépen a göndör hajú lovagodtól, gyere haza és készülődj!

- Bőven van még időm készülődni, de köszönöm a parancsod - morogtam szem forgatva, amit nem láthatott. Ügyetlenkedve lekaptam magamról a kölcsön pizsamát és egy törülközőt magamhoz véve bementem a fürdőbe. - Ha most megbocsátasz, letusolnék! Később beszélünk, szia!

A készüléket a mosdóra téve beálltam a zuhany alá és áztatni kezdtem magam. Lassacskán ébredtem csak fel, enyhén hasogató fejfájással tűzdelve. Furcsálltam egy picit, hiszen alig ittam alkoholt tegnap. 

Ijedten kaptam magam elé a törülközőt, amikor megpillantottam a fürdőszobaajtóban álldogáló Harry-t. Álmos mosolyával és szanaszét álló hajával úgy nézett ki, mint egy kisgyerek. A látvány mosolyt csalt az arcomra.

- Jó reggelt, Gyönyörűm! - araszolt közelebb hozzám s fonta körém karjait. Beharapott alsó ajakkal eltűrt egy kósza tincset a fülem mögé, majd megcsókolt. Gondolkodás nélkül viszonoztam s beletúrtam göndör fürtjeibe. Jóleső morgással élvezte, ahogy ujjaimmal masszírozom fejbőrét. Kipirulva és kíváncsi mosollyal elhúzódott arcomtól. - Miért keltél fel ilyen korán?

- Rosalie telefonált. Ma indul az oviban a gyakorlat - Harry tudott a dologról, hiszen még mielőtt járni kezdtünk, a randevúink alkalmával sikerült kiszednie belőlem néhány információt az egyetemi közmunkával kapcsolatban.

- De előtte még ugye van időd velem reggelizni? - cirógatta meg arcomat s kiskutyaszemekkel várta válaszom. Kuncogva bólintottam és egy sietős puszit lehelve a fiú ajkainak sarkába, a zuhany alá tereltem, én pedig a szobába siettem. Felöltöztem és a hajamat a fejem tetejére kontyolva lementem a konyhába. Készítettem kakaót, pirítóst és főztem kávét. Amikor végeztem a terítéssel, a semmiből két kar fonódott a derekam köré. Orcám lángba borult, mikor az énekes belepuszilt a nyakhajlatomba. - Az én kis konyhatündérem... 

- Remélem, nem lett túl édes a kakaó. Nem tudom, te hogyan szereted - vallottam be szégyenlősen és a bóktól elpirulva, miközben asztalhoz ültünk. Harry sugárzó mosollyal megsimogatta a kézfejem s belekortyolt a még gőzölgő édességbe. Hümmögve emelte el szájától a London nevezetességeit felsorakoztató bögrét. - Szóval...?

- Ilyen finomat csak otthon, Holmes Chapel-ben ittam - harapott bele pirítósába, amit előtte alaposan belekvározott. Miután feltuningoltuk magunkat egy nagy bögre kávéval, elpakoltam a reggeli maradványait és felvettem a kabátomat. Harry persze felsegítette a ruhadarabot, amire igazán nem lett volna szükség. - Ha lediplomázol, jöhetnél velünk a turnéra szakácsnőnek. 

- Annyira azért nem főzök jól, de köszönöm - pusziltam arcon s már indultam volna a garázsfeljárón parkoló Range Rover-hez, amikor Hazza visszarántott magához és gyengéd táncba hívta ajkaimat. Néhány perc volt csupán, mégis a fellegekben éreztem magam. 

~❀~

Harry-nek nem igazán volt ínyére, hogy elengedjen, amikor odaértünk Rosalie-ék házához. A lelkemre kötötte, hogy amint végzek az oviban, eljön értem és nála töltjük az egész estét. Beleegyeztem, hiszen semmi kedvem sem volt a szobámban, a könyvek felett gubbasztani. 

- Olyan édesek vagytok együtt - ugrott a nyakamba Rose, miután bementem a házba. A szülei már nem voltak itthon, így csak mi ketten rontottuk a levegőt.

- Ugyan... Inkább arról áradozz, mi van veled meg az ír szöszivel?! - ballagtunk fel komótosan a lány szobájába, ahol átöltöztem és a legszükségesebb dolgaimat beledobáltam egy oldaltáskába. Hajamat kiengedtem és kifésültem, aztán összekötöttem lófarokba. Kihúztam a szemeimet s miután fogat mostam, egy leheletnyi szájfényt varázsolva ajkaimra huppantam le barátnőm mellé az ágyra.

- Semmi érdekfeszítő. Sokáig beszélgettünk tegnap, de aztán leléptek a fiúkkal és már nem volt kedvem egyedül bulizni, így hívtam egy taxit és hazajöttem. Miután befeküdtem az ágyba, Niall küldött egy üzenetet, miszerint szeretne minél hamarabb találkozni velem. Ennyi - foglalta össze egy vállrántás közepette, én pedig elvigyorodtam. Bár kissé elkeserített, hogy Rosalie nulla lelkesedéssel fogja fel az egész kapcsolatot, amit az ír fiúval ápolnak, mégis örültem, hogy ők is boldogok. Legalábbis azt hiszem. - Na és veletek mi újság?

- Azt... Azt hiszem, kezdek továbblépni a múlton és Harry mellett megtanulok bízni a fiúkban - motyogtam a takarót fixírozva. Rose volt mellettem a nehéz időkben még anno 3 éve. Ő és anya, illetve a nagyi pátyolgatta a lelkem több-kevesebb sikerrel és ezért örökre hálás leszek mindhármójuknak. - Mennünk kellene, nem?

- Gyerünk - dobta vállára a táskáját lazán, majd lerobogtunk a kocsihoz s elindultunk az óvodához. Biztosra vettem, hogy James és Ella késik majd. A vérükben van, hogy mindig, mindenhonnan elkéssenek. 

Negyedóra kocsikázás után, jókedvünk értünk az egyetem közelében levő, színes épülethez. Az ablakból lehetett látni, hogy a gyerekek önfeledten játszanak. Miután megkerestük az igazgatót, csatlakoztunk az egyik csoporthoz. A kicsik azonnal megkedveltek minket, főleg Rose-t. A lány ugyanis énekelt nekik és engem is rávett, amiért egy picit nehezteltem rá.

- Ugye nem sokat késtünk? - vágódott le mellém James, miközben megölelt s egy puszit nyomott az arcomra. Megráztam a fejem és viszonoztam a testvére ölelését is.

Az időjárás ideális volt arra, hogy kinti foglalkozásokra invitáljuk a gyerkőcöket. Fogócskáztunk, ugróiskoláztunk és bújócskáztunk. A tízórait is kint, egy hatalmas pokrócon majszolták el az ovisok. A segítők, azaz mi és az óvónők addig berendeztük a termet a filmezéshez. Az egyik óvónő elárulta, hogy a kicsik odáig vannak a One Direction-ért, ezért az ő filmjüket nézzük meg. Egyszer már láttam, Sophie unszolására. Mégis kíváncsi vagyok, most hatni fog-e rám Harry vagy Zayn filmbeli jelenléte.

Sziasztok!

Sajnálom, hogy késtem, de a délután folyamán kétszer is ki kellett kapcsolnom a gépem a vihar miatt... De most itt vagyok a friss és ropogós folytatással :) Köszönöm az előző fejezethez érkezett 6 kommentárt - Cassy Crockett, Névtelen, Angel, Jule B., szerecsendio: Annyit elárulhatok, hogy Zayn nem volt seggrészeg és a szavai őszinték voltak ;) és Little Candy ♥ -, a 25 pipát (még azt az 1 Nem tetszik-t is :P), a 38.000 megtekintést és a 98! feliratkozót ♥! Hálás vagyok mindenkinek; a rendszeres olvasóimnak és azoknak is, akik csak futtában szaladnak fel a blogra :) További szép éjszakát s pihenésben gazdag szünetet kívánok mindenkinek ♥! Pusszpáá evribádii,

Macy