22.fejezet

Apologize ft. OneRepublic

„Legyen szíved, mely sohasem válik kővé, legyen kedved, mely sosem gyullad haragra, és legyen érintésed, mely sosem bántalmaz.”

/Charles Dickens/

Dühtől vékony vonallá préselt ajkakkal meredtem a zárt ajtóra. Ökölbe szorított kezekkel kezdtem el ütlegelni a hangszigetelt nyílászárót, egyszer-kétszer bele is rúgtam.

- Ezzel nem megyünk semmire, Anastasia - sóhajtott fel a hátam mögül Harry, miközben elrakta telefonját a zsebébe. Néhány percig szótlanul meredt rám, mutatóujjával az alsó ajkát ütögetve. - Csoda lenne, ha ezt meghallotta volna bárki is.

- Én legalább tettem valamit azért, hogy kijussunk innen és nem a telefonommal játszottam mindez idáig - fordultam teljesen felé összevont szemöldökkel. Védekezően maga elé emelte kezeit s megforgatta szemeit. - Látod, milyen cinikus vagy?

- Csak azt ne mond, hogy Louis miattam zárt be minket - mormolta rekedtesen, majd beleivott a dohányzóasztalon pihenő ásványvizes üvegbe. Nyugtalanul felsóhajtottam, aztán erőtlenül beleütöttem az ajtóba s annak mentén lecsúsztam a földre. Lábaimat felhúztam a mellkasomig, fejemet pedig a térdemre hajtva lehunytam szemeimet. A szoba nyomasztó csendje még nyugtalanabbá tett és ezt szerintem Harry is érezte. - Kicsinálom Tomlinson-t, ha kijutunk innen.

- Milyen harcias lettél hirtelen - horkantottam fel, de nem néztem az énekesre. Rengeteg kérdés cikázott a fejemben, egyet-kettőt szívesen fel tettem volna neki. - Biztosan nem miattad kerültünk ilyen helyzetbe? Esetleg az meg sem fordult a fejedben, hogy feltűnt a srácoknak a távolságtartásod? Pár hónappal ezelőtt még minden rendben volt köztünk, most pedig... Úgy viselkedtünk a másikkal, mint két idegen.

- Miért akarja azt mindenki, hogy én kezdeményezzek? Felhívhattál volna, ha olyan nagyon beszélni akartál velem - mordult rám, mint valami láncos kutya. Meghökkenve s pislogva néztem fel a göndör hajú srácra. Kerülte tekintetem, a dohányzóasztalt tüntette ki figyelmével. - Mondjuk mit is vártam?! Titkoltad előlem, hogy viszonyod volt a legjobb barátommal, akinek ráadásul gyűrűs menyasszonya van.

- Igen, mielőtt megismertelek volna - nyögtem fel hisztérikusan és a fülem mögé tűrtem egy kósza tincset. - Az érzéseim ellen én sem tudtam mit tenni. Zayn belém szeretett és ez fordítva sem volt másképp.

- Ó, hogy ez milyen romantikus... Na, és mond csak: Még mindig szerelmes vagy Malik-ba? Őszintén válaszolj! - ezúttal rám nézett, smaragdzöld íriszei kérdően csillogtak. Gondolkodás nélkül megráztam a fejem, mire Harry gúnyosan elmosolyodott. - A szemeid mást mondanak.

Azon nyomban lesütöttem őket. A Göndörke felnevetett, majd odajött hozzám és leguggolt elém. Az államnál fogva felemelte kobakom s végigsimítva alsó ajkamon felsóhajtott.

- Egy módon cáfolhatod, hogy a tekinteted netalántán hazudott - hajolt a számhoz; azonnal megcsapott férfias kölnije, némi izzadtsággal és mentolos rágógumival kevert egyvelege. Észrevétlenül beszippantottam eme illatkombinációt s pilláimat lehunyva a fiú szájára tapasztottam az enyémet. Alsó ajkam megnyalva könyörgött bejutásért, amit azonnal meg is kapott tőlem. Megpróbáltam belesűríteni az érzéseimet a csókba, ami azt hiszem, sikerült is. Harry lihegve döntötte homlokát az enyémnek. - Meggyőztél.

~❀~

Órák teltek el a bezárásunk óta, már sötét volt odakint. Az elején mindketten a pokolra kívántunk a legidősebb, de leggyerekesebb bandatagot, most pedig valahogy örültünk a helyzetnek. Megbeszéltünk mindent, amit eddig a szőnyeg alá rejtettünk a saját hülyeségeink miatt. Úgy gondoltam, beavatom Harry-t abba az aprócska részletbe is, hogy miért is félek annyira az érintésektől.

- Ha már benne vagyunk az őszinteségi rohamban, van még egy dolog, amit szeretnék elmondani - kezdtem bele nyögvenyelősen. Haz mosolyogva bólintott egyet s megcirógatta a kézfejem. - Biztosan észrevetted nemegyszer, hogy félek az érintéstől. Főleg, ha a mellem környékéről van szó vagy az egyéb erogén területekről. Nos, ennek nyomos oka van.

- Látom, hogy nehezedre esik erről beszélni. Biztos, hogy most akarod elmesélni? - kérdezte aggodalmasan, én pedig szorosan lehunyt szemmel biccentettem egyet.

- 3 évvel ezelőtt történt minden. A volt barátom le akart fektetni, de én még nem álltam rá készen... Mivel náluk voltunk és csak mi ketten a házban, így feleslegesen kiabáltam volna segítségért. Zokogva ellenkeztem, a srác viszont akaratos és elszánt volt. Elővett egy bicskát meg egy bilincset. Az ágyra nyomva odabilincselt az egyik lábhoz, a késsel pedig apró hegeket vájt a bőrömbe... Főként a melltartóm és a bugyim környékén. Miután meztelenre vetkőztetett vagyis levagdosta rólam a ruháimat, megpofozott és megerőszakolt... Közben a nyakam harapdálta. Egy-egy harapás olyan mélyre sikeredett, hogy kisercent a vérem is - Harry hüvelyujja lassan törölte le arcomon végigcikázó, eddig észre sem vett könnyeimet. A táskámból kivettem egy papír zsebkendőt s letöröltem elkenődött szemfestékem. Néhány percet adtam az énekesnek, hogy valamelyest leülepedjen számára az újonnan jött információözön. - Így tehát azt hiszem, érthető, hogy... Hogy nem voltam úgy azóta senkivel sem.

- P-persze - bólogatott hevesen Haz, majd nyomott az arcomra egy puszit és szorosan magához ölelt. Arcomat a mellkasába fúrva karoltam át a derekát. Az engem dédelgető fiú a hátam simogatta és egy-egy puszit is lehelt a hajamba. - Irigylem a bátorságod és a bizalmad. Köszönöm, hogy mindezt megosztottad velem.

- Egyszer úgyis megtudtad volna Rose-tól vagy mondjuk anyától. Jut eszembe, fel kellene őt hívnom - nyúltam ismét a táskámért, amiből kivettem a telefonom és tárcsáztam is az említettet. Miközben beszélgettünk egy kis ideig, Harry úgy helyezkedett a kanapén, hogy az ölébe feküdhessek. A hasam cirógatta ruhán keresztül s a hajamba fúrta orrát, ami kuncogásra késztetett. Lefogva a készülék mikrofonos részét fordítottam a fejemet úgy, hogy láthassam a fiú arcát. Ajkain levakarhatatlan vigyor üldögélt, azokkal az édes gödröcskékkel együtt. - Hagyd abba, legalább addig, míg telefonálok...

- Oké - suttogta fülembe ártatlanul, majd belepuszilt a nyakhajlatomba és megtámasztotta állát a vállamon. Amikor ledobtam a telefont az dohányzóasztalra, kopogásra kaptunk fel a fejünket. - Ki az?

- Tudtam-tudtam-tudtam! Többször kellene ilyet alkalmaznom - tapsikolt fülig érő vigyorral az arcán Louis, mikor benyitott a szobába. Már éppen odaakartam menni hozzá, de Harry lefogott. - Jaj, gyerekeim... Tomlinson bácsi most nagyon örül nektek!

- Mi is örülünk neked. Ha most megbocsátasz - kapott fel az ölébe a Göndörke, amitől egy halk sikoly szökött ki a számon. A táskám, illetve Harry nyakát szorongatva vártam, hogy a lábam végre talajt érjen. Louis meglepett fejjel jött a hátunk mögött. A fekete Range Rover mellett Rosalie és a húgom várakozott, egy-egy rejtélyes mosollyal az arcukon. Amint a lábaim stabil talajt értek, kérdőre vontam a lányokat. - Csak azt ne mondjátok, hogy a ti kezetek is benne volt ebbe a „Zárjuk össze Harry-t és Ana-t” dologban?

- De - bólintott kuncogva Rosalie, majd átkarolta a húgom nyakát s a fejével maguk felé bökött, hogy menjek oda én is. Kaptam egy hatalmas ölelést, Harry pedig egy „Vigyázz a legjobb barátnőmre és nővéremre!” felszólítást. Mielőtt beültünk volna a Rover-be, Rose a fülemhez hajolt. - Szereted Harry-t?

Sziasztok!

Izgultam, hogy feltudom-e tenni az adott időpontban vagy csúsztatni kell... Körülbelül egy hete vagy kettő, hogy a gépem beadta az unalmast és a tegnap délutánig kölcsöngépen intéztem a dolgaimat :3 A folytatás viszont már fejben nagyjából megvolt, így csak ki kellett dolgozom és meg kellett írnom :D Köszönöm az előző fejezethez érkezett 8 kommentárt - Amelia S., Bridgit Malik, Angel, Álmodozó:), Jule B., Bartók Timi, szerecsendio és Diana: üdv újra itt, Shawty ♥ :3 Várom a leveled :) -, a 25 pipát és a 48.000 megtekintést ♥! Meg sem merem kérdezni, hogy miért iratkoztak le 2-n is, valószínűleg a késések meg a várakozás az oka, vagy egész egyszerűen megunták a történetet :3 Értem én és nem haragszom meg ;) Innen s tova 8 fejezet van még hátra és ezt a történetem szeretném még a nyáron befejezni :) Nem akarom húzni-halasztani :3 Sajnálom, de ott vannak a másik blogok meg a suli, szóval... :) De még ne kezdjünk el búcsúzkodni! :) Csak most, így este :P További szép estét és kellemes hétvégét kívánok ♥! Pusszpáá evribádii,

Macy

21.fejezet

Sziasztok!

Meg is érkeztem a folytatással és fontos döntéssel :3 Tudom, hogy sokan megszavaztátok a 2.évadot, de sajnos nem fog összejönni :/ Örülök, ha a 30 fejezet + Epilógus meglesz... Sajnálom, de be kellett látnom nekem is, hogy nem megy minden egyszerre s zökkenőmentesen :3 Köszönöm az előző fejezethez érkezett 7 kommentárt - Névtelen, Angel, Bartók Timi, Jule B., szerecsendio, Névtelen: a Liam-s sztorit pihentetem, azért van átállítva. Örülök, hogy tetszik mindkét történet :) és Réka: sajnálom :( Mindig közbejött valami és muszáj voltam változtatni az időpontokat :3 -, a 24 pipát, a 45.000 megtekintést és a 101! feliratkozót ♥! Kíváncsi leszek a véleményetekre, szóval hajrá! :D Írjatok és pipáljatok bátran! :) További szép délutánt és hetet kívánok ♥! Ó, majdnem elfelejtettem: megnyitottam életem első 5 Seconds Of Summer témájú blogom :3 IDE kattintva eléritek ;) Pusszpáá evribádii,

Macy

Boy

„Megdöbbentő, hogy milyen sokan átviszik a tegnap terhét a következő napra. Kudarcaikat napról napra magukkal cipelik, és ezzel megfosztják önmagukat az újrakezdés örömétől.”
/Gary Chapman: Egymásra hangolva/

Harry zavart, értetlenségtől csillogó tekintete köztem és a pakisztáni fiú között cikázott. Zayn hetykén megtett néhány lépést felém, de végül leült az egyik fotelba és összekulcsolta ujjait. Hatalmas, csokoládébarna íriszeiből semmit sem tudtam kiolvasni s ez rendkívül felbosszantott.

- Az egész a Take Me Home turné egyik szünetében kezdődött, amikor hazamentem Bradford-ba... - az eddig rám nyugtatólag ható, rekedtes bariton egyszerre változott át idegesítővé és fontoskodóvá. - Akkor találkoztam először Ana-val. Kissé félénk és visszahúzódó volt, ami azonnal megfogott benne. A szépségéről és az embertársai felé irányuló gondoskodásáról nem is beszélve...

- A lényeget, Malik! Nem érdekel a rizsázás - hördült fel Harry. Kezei ökölbe szorulva pihentek ölében, arca és tekintete acélos volt. Bevallom, megijedtem tőle.

- Szóval... Amíg otthon voltam, összejöttünk Anastasia-val. Természetesen titokban kavartunk, nem akartunk botrányt - az ifjú vőlegény idegesen túrt tökéletesen beállított, fekete hajába s tekintetét rám szegezte. Egy pillanat volt csupán, szemei végül bandatársán állapodtak meg. - A szünet utolsó napján viszont szakítottunk.

- És ezt mindvégig, pofátlanul eltitkoltad előttünk és a menyasszonyod előtt? - a mellettem ülő, göndör hajú fiú hangja ércesebb volt a kelleténél. Zayn aprót biccentett, ajkait összeszorította. Harry nemcsak legjobb barátját, engem is lenéző pillantásokkal illette meg. Elhúzta a száját, majd megszólalt. - Azt hittem, te más vagy... Hány ilyen alkalmi kapcsolatod volt még? Legalább jó volt Zayn-el? 

- Harry... Kérlek - ennyit tudtam csak kinyögni. A torkomat és a szemeimet égették a könnyek. Nem hiszem el. Zayn hogy lehetett ennyire szemét? Miért kellett így kicseszni velem? - Nem vagyok könnyű nőcske, mint amilyennek beállítasz. Nem feküdtünk le.

- De együtt voltatok. Szegény Perrie... Hogy mondhatott igent egy ilyen... Ilyen embernek, amilyen te vagy? - szavait bandatársa felé intézte, hangjában csak az undort véltem felfedezni. - Semmivel sem vagy különb, mint én voltam régebben. 

Ez volt az a bizonyos kegyelemdöfés. Zayn felpattant a helyéről és nekiugrott Harry-nek, aki azonnal reagált. Kezemet a száma elé kapva, szapora szívveréssel figyeltem az eseményeket. Szitokszavak, erős s néha erőtlen ütések váltogatták egymást. Sírástól remegő ajkakkal kérleltem a fiúkat, hogy hagyják abba. Szavaim azonban süket fülekre találtak. Harry telefonját felkapva a dohányzóasztalról siettem át a konyhába, ahol tárcsáztam a banda talán egyetlen értelmesen gondolkodó tagját.

- Szia, Harry! - Liam hangja vidáman csengett. Egy ideig szipogva tartottam fülemhez a készüléket. Most mit mondjak? - Ana?! Jézusom, mi történt?

- Zayn és Harry... - zokogtam fel a nappaliban verekedőkre pillantva. Mindkettő srác arca és keze véres volt. - Összeverekedtek. Liam, ide kell jönnöd. Félek...

- Máris indulok - reagálni sem volt időm, csak kulcszörgést és egy hangos ajtócsapódást hallottam a fiú hangja helyett.

Óráknak tűnő percek teltek el a hívás óta. Nem mertem és nem is akartam közbeavatkozni a két bandatag verekedésénél. Magasról tettem volna arra, ha kapok egyet a szemem alá vagy ilyesmi, de a szívemben őrjöngő vihar meggátolt abban, hogy cselekedjek.

- Az isten szerelmére, elég! Zayn, azonnal szállj le Harry-ről! - megkönnyebbült sóhaj hagyta el a számat, amikor meghallottam Liam erélyes hangját. Néhány perc múlva Louis is feltűnt a bejárati ajtónál. Miután leszedték egymásról a megvadult zenészeket, Li odajött hozzám s szorosan magához húzta sírástól rázkódó testem. - Ssh, ne sírj! Már vége...

- A-az egész az én... Az én hibám - nyöszörögtem a fiú mellkasába, aki talán meg sem hallotta suttogásom. Ráérősen simogatta a hátam, közben a homlokomat vagy a hajamat halmozta el egy-egy nyugtatópuszival. Pár percig csak a morgolódást hallottam, ami a kanapé irányából jött. Lou megpróbálta kiszedni a fiúkból a verekedés okát. - Mindent elrontottam.

- Anastasia, hagyd ezt... Szeretnéd, hogy elvigyelek Rose-hoz? - emelte fel az államnál fogva arcomat Payno, majd eltűrt egy kósza tincset a fülem mögé. Aprót bólintottam s felsóhajtottam. - Szedd össze a cuccaid, a kocsiban megvárlak.

- Rendben és... Köszönöm - nyomtam egy puszit a fiú borostás arcára. Felmentem a hálóba, ahol összepakoltam a dolgaim és lerobogtam a nappaliba. Félénken elköszöntem a kanapén ülőktől, Louis-t pedig megöleltem és a vállamra csapva a táskám mentem oda Liam-hez. Vetettem egy utolsó pillantást a házra, aztán beültem a fiú mellé, aki elfuvarozott a legjobb barátnőmékhez.

4 HÓNAPPAL KÉSŐBB...

Múlt héten kaptunk egy borítékot, amiben 2 belépőjegy és VIP kártya, illetve egy aprócska üzenet pihent. Zayn betartotta még a tavaly tett ígéretét, miszerint az új turnéjuk londoni állomására meg fog minket hívni a húgommal.

- Lányok, itt van Rosalie! - kiabált fel apa az emeletre. Épp, hogy végeztem a húgom hajának befonásával... Csodálkozom azon, hogy legjobb barátnőm most pontosan érkezett, a megbeszélt időpontra. Amint rendet raktunk Sophie-val, lementünk a földszintre. 

Elraktam a táskámba a kapott borítékot, aztán elköszöntünk a szüleimtől s elindultunk Londonba. Rosie és a húgom egész úton a fiúkról beszélgetett, amiből már egy picit elegem volt. Lassan már a csapból is a One Direction és a WWA turné folyt. Mondjuk ez egy kicsit elterelte a gondolataimat a verekedésről. Voltam olyan naiv, hogy még aznap este felhívtam Harry-t, de kinyomta a telefont. Azóta egy szót sem váltottam vele.

- Azt hallottam, hogy Harry beteg és már napok óta nem énekelt a koncerteken - kapcsolta be a rádiót Sophie, amiben a Don't Forget Where You Belong című dal csendült fel. Megforgattam a szemeimet s hátrahajtva a fejem, lehunytam a szemem. - Kíváncsi leszek, ma este mi lesz.

- Úgy látom, a nővéredet is érdekli... Majd megöli a kíváncsiság - nézett rám a visszapillantóból Rose. Egy pillant erejéig találkozott a tekintetük, aztán figyelte tovább az utat.

Útközben sikerült elbóbiskolnom, ezáltal újra felrémlett előttem Harry arca. Napok óta vele álmodom. Talán a bűntudatom az oka. Hiba volt, hogy nem mondtam el az igazat neki még a kapcsolatunk elején. De honnan tudhattam volna, hogy Zayn lesz az, aki belerondít az egészbe?

London, Wembley Aréna [Where We Are Turné]

Sikoltozó, színesebbnél színesebb transzparenseket szorongató rajongók. Sürgő-forgó biztonsági őrök. Hatalmas kivetítőkkel és rámpaszerű emelvényekkel ellátott színpad. Így jellemezhetném első látásra a nagyszabású turné londoni állomását.

- El sem hiszem, hogy itt vagyunk végre. Alig várom, hogy újra láthassam a srácokat - ujjongott mellettem Sophie, miközben zökkenőmentesen megkerestük a helyünket. Rose a színpadot fényképezte le, illetve a rajta szaladgáló és lassan összeálló zenekart. Josh-t többször is sikerült lekapnia, illetve Dan-t és Sandy-t is. Kissé furcsa, de mégis jól áll a dobosnak a szőke haj. - Mit gondolsz, Zayn emlékszik még rám?

- Téged nem lehet elfelejteni - mosolyogtam húgomra, majd elővettem a telefonom. Az emlegetett szamár küldött egy üzenetet, miszerint itt vagyunk-e már. Miután elküldtem a válaszom, Rosalie csinált hármónkról egy képet. 

Körülbelül fél óra múlva megpillantottuk a koncertnyitót, majd felcsendültek a Midnight Memories akkordjai. Az aréna tombolt, akárcsak az est főszereplői. Húgom megesküdött rá, de legjobb barátnőm is, hogy a göndör hajú énekes csak tátogott. Elmondásuk szerint túlságosan tisztán énekelt. Reakcióm elmélkedésükre egy puszta vállrántás volt. 

A koncert felénél én is kezdtem felszabadulni. A lányokkal együtt táncoltam és úgy-ahogy énekeltem is a dalokat. Ahogy észrevettem, Haz és Zayn között is rendben volt minden. A Best Song Ever előtt a Göndörke mondott egy rövid köszönetet az itt levőknek, vagyis a rajongóknak. Hangja igencsak betegesen csengett, mégis megmelengette a szívem, hogy hallhatom.
A műsor után Zayn navigálásának köszönhetően bejutottunk a színfalak mögé. Sophie és Rose már alig bírtak magukkal, egymást csitítgatták. Kuncogva megráztam a fejem, ekkor véletlen nekimentem valakinek. A furcsa mintájú ingből és keresztes medálú nyakláncból, illetve az ing alatt pihenő póló alól kivillanó madaras tetoválás tudtam, ki az illető.
- Szia - emeltem fel a fejem s félénken a fiú szemébe néztem. Tekintetében a meglepettség s egy kevésnyi öröm csillogott.
- Helló, Anastasia - motyogta rekedtesen, aztán köhintett egyet és a húgomékhoz fordult. Sophie azonnal a nyakába vetette magát, amit az énekes mosolyogva fogadott.
- Ohó, végre itt vannak a bombanők! - karolta át a vállainkat Niall, majd kaptunk Rosalie-val egy-egy puszit az arcunkra. Miután alaposan végigmért minket, rákacsintott a legjobb barátnőmre. - Lélegzetelállítóan néztek ki, csajok!
- Mint mindig - tűnt fel a látókörünkben a banda hiányzó legénysége, Louis vezényletével. Egy sornyi ölelés és arca puszi után elvonultunk a srácok öltözőjébe. Harry tisztes távolban maradt tőlem, így Niall és Rosie mellett ültem. Sophie Zayn ölében kötött ki, míg Lou és Li a szőnyegre telepedett le.
- Hogy tetszett a koncert? - kérdezte fülig érő vigyorral az ír szőkeség, erősen a Watson lányt stírölve. Aranyosak voltak együtt, és ezért irigylem is őket.
Alaposan kitárgyaltuk a fiúk fellépését, aztán a srácok fényképezkedtek egy sort a húgommal és Rose-zal. Beszélgettünk egy ideig, majd a banda fáradtságára hivatkozva mindnyájan elindultunk az aréna parkolójában várakozó buszhoz. Át sem léptem a küszöböt, Louis ördögien elvigyorodott s bezárta előttem az ajtót. Pechemre nem egyedül, hanem Harry-vel sikerült a helységbe ragadnom. Remek. Most mi a fenét csináljak?