22.fejezet

Apologize ft. OneRepublic

„Legyen szíved, mely sohasem válik kővé, legyen kedved, mely sosem gyullad haragra, és legyen érintésed, mely sosem bántalmaz.”

/Charles Dickens/

Dühtől vékony vonallá préselt ajkakkal meredtem a zárt ajtóra. Ökölbe szorított kezekkel kezdtem el ütlegelni a hangszigetelt nyílászárót, egyszer-kétszer bele is rúgtam.

- Ezzel nem megyünk semmire, Anastasia - sóhajtott fel a hátam mögül Harry, miközben elrakta telefonját a zsebébe. Néhány percig szótlanul meredt rám, mutatóujjával az alsó ajkát ütögetve. - Csoda lenne, ha ezt meghallotta volna bárki is.

- Én legalább tettem valamit azért, hogy kijussunk innen és nem a telefonommal játszottam mindez idáig - fordultam teljesen felé összevont szemöldökkel. Védekezően maga elé emelte kezeit s megforgatta szemeit. - Látod, milyen cinikus vagy?

- Csak azt ne mond, hogy Louis miattam zárt be minket - mormolta rekedtesen, majd beleivott a dohányzóasztalon pihenő ásványvizes üvegbe. Nyugtalanul felsóhajtottam, aztán erőtlenül beleütöttem az ajtóba s annak mentén lecsúsztam a földre. Lábaimat felhúztam a mellkasomig, fejemet pedig a térdemre hajtva lehunytam szemeimet. A szoba nyomasztó csendje még nyugtalanabbá tett és ezt szerintem Harry is érezte. - Kicsinálom Tomlinson-t, ha kijutunk innen.

- Milyen harcias lettél hirtelen - horkantottam fel, de nem néztem az énekesre. Rengeteg kérdés cikázott a fejemben, egyet-kettőt szívesen fel tettem volna neki. - Biztosan nem miattad kerültünk ilyen helyzetbe? Esetleg az meg sem fordult a fejedben, hogy feltűnt a srácoknak a távolságtartásod? Pár hónappal ezelőtt még minden rendben volt köztünk, most pedig... Úgy viselkedtünk a másikkal, mint két idegen.

- Miért akarja azt mindenki, hogy én kezdeményezzek? Felhívhattál volna, ha olyan nagyon beszélni akartál velem - mordult rám, mint valami láncos kutya. Meghökkenve s pislogva néztem fel a göndör hajú srácra. Kerülte tekintetem, a dohányzóasztalt tüntette ki figyelmével. - Mondjuk mit is vártam?! Titkoltad előlem, hogy viszonyod volt a legjobb barátommal, akinek ráadásul gyűrűs menyasszonya van.

- Igen, mielőtt megismertelek volna - nyögtem fel hisztérikusan és a fülem mögé tűrtem egy kósza tincset. - Az érzéseim ellen én sem tudtam mit tenni. Zayn belém szeretett és ez fordítva sem volt másképp.

- Ó, hogy ez milyen romantikus... Na, és mond csak: Még mindig szerelmes vagy Malik-ba? Őszintén válaszolj! - ezúttal rám nézett, smaragdzöld íriszei kérdően csillogtak. Gondolkodás nélkül megráztam a fejem, mire Harry gúnyosan elmosolyodott. - A szemeid mást mondanak.

Azon nyomban lesütöttem őket. A Göndörke felnevetett, majd odajött hozzám és leguggolt elém. Az államnál fogva felemelte kobakom s végigsimítva alsó ajkamon felsóhajtott.

- Egy módon cáfolhatod, hogy a tekinteted netalántán hazudott - hajolt a számhoz; azonnal megcsapott férfias kölnije, némi izzadtsággal és mentolos rágógumival kevert egyvelege. Észrevétlenül beszippantottam eme illatkombinációt s pilláimat lehunyva a fiú szájára tapasztottam az enyémet. Alsó ajkam megnyalva könyörgött bejutásért, amit azonnal meg is kapott tőlem. Megpróbáltam belesűríteni az érzéseimet a csókba, ami azt hiszem, sikerült is. Harry lihegve döntötte homlokát az enyémnek. - Meggyőztél.

~❀~

Órák teltek el a bezárásunk óta, már sötét volt odakint. Az elején mindketten a pokolra kívántunk a legidősebb, de leggyerekesebb bandatagot, most pedig valahogy örültünk a helyzetnek. Megbeszéltünk mindent, amit eddig a szőnyeg alá rejtettünk a saját hülyeségeink miatt. Úgy gondoltam, beavatom Harry-t abba az aprócska részletbe is, hogy miért is félek annyira az érintésektől.

- Ha már benne vagyunk az őszinteségi rohamban, van még egy dolog, amit szeretnék elmondani - kezdtem bele nyögvenyelősen. Haz mosolyogva bólintott egyet s megcirógatta a kézfejem. - Biztosan észrevetted nemegyszer, hogy félek az érintéstől. Főleg, ha a mellem környékéről van szó vagy az egyéb erogén területekről. Nos, ennek nyomos oka van.

- Látom, hogy nehezedre esik erről beszélni. Biztos, hogy most akarod elmesélni? - kérdezte aggodalmasan, én pedig szorosan lehunyt szemmel biccentettem egyet.

- 3 évvel ezelőtt történt minden. A volt barátom le akart fektetni, de én még nem álltam rá készen... Mivel náluk voltunk és csak mi ketten a házban, így feleslegesen kiabáltam volna segítségért. Zokogva ellenkeztem, a srác viszont akaratos és elszánt volt. Elővett egy bicskát meg egy bilincset. Az ágyra nyomva odabilincselt az egyik lábhoz, a késsel pedig apró hegeket vájt a bőrömbe... Főként a melltartóm és a bugyim környékén. Miután meztelenre vetkőztetett vagyis levagdosta rólam a ruháimat, megpofozott és megerőszakolt... Közben a nyakam harapdálta. Egy-egy harapás olyan mélyre sikeredett, hogy kisercent a vérem is - Harry hüvelyujja lassan törölte le arcomon végigcikázó, eddig észre sem vett könnyeimet. A táskámból kivettem egy papír zsebkendőt s letöröltem elkenődött szemfestékem. Néhány percet adtam az énekesnek, hogy valamelyest leülepedjen számára az újonnan jött információözön. - Így tehát azt hiszem, érthető, hogy... Hogy nem voltam úgy azóta senkivel sem.

- P-persze - bólogatott hevesen Haz, majd nyomott az arcomra egy puszit és szorosan magához ölelt. Arcomat a mellkasába fúrva karoltam át a derekát. Az engem dédelgető fiú a hátam simogatta és egy-egy puszit is lehelt a hajamba. - Irigylem a bátorságod és a bizalmad. Köszönöm, hogy mindezt megosztottad velem.

- Egyszer úgyis megtudtad volna Rose-tól vagy mondjuk anyától. Jut eszembe, fel kellene őt hívnom - nyúltam ismét a táskámért, amiből kivettem a telefonom és tárcsáztam is az említettet. Miközben beszélgettünk egy kis ideig, Harry úgy helyezkedett a kanapén, hogy az ölébe feküdhessek. A hasam cirógatta ruhán keresztül s a hajamba fúrta orrát, ami kuncogásra késztetett. Lefogva a készülék mikrofonos részét fordítottam a fejemet úgy, hogy láthassam a fiú arcát. Ajkain levakarhatatlan vigyor üldögélt, azokkal az édes gödröcskékkel együtt. - Hagyd abba, legalább addig, míg telefonálok...

- Oké - suttogta fülembe ártatlanul, majd belepuszilt a nyakhajlatomba és megtámasztotta állát a vállamon. Amikor ledobtam a telefont az dohányzóasztalra, kopogásra kaptunk fel a fejünket. - Ki az?

- Tudtam-tudtam-tudtam! Többször kellene ilyet alkalmaznom - tapsikolt fülig érő vigyorral az arcán Louis, mikor benyitott a szobába. Már éppen odaakartam menni hozzá, de Harry lefogott. - Jaj, gyerekeim... Tomlinson bácsi most nagyon örül nektek!

- Mi is örülünk neked. Ha most megbocsátasz - kapott fel az ölébe a Göndörke, amitől egy halk sikoly szökött ki a számon. A táskám, illetve Harry nyakát szorongatva vártam, hogy a lábam végre talajt érjen. Louis meglepett fejjel jött a hátunk mögött. A fekete Range Rover mellett Rosalie és a húgom várakozott, egy-egy rejtélyes mosollyal az arcukon. Amint a lábaim stabil talajt értek, kérdőre vontam a lányokat. - Csak azt ne mondjátok, hogy a ti kezetek is benne volt ebbe a „Zárjuk össze Harry-t és Ana-t” dologban?

- De - bólintott kuncogva Rosalie, majd átkarolta a húgom nyakát s a fejével maguk felé bökött, hogy menjek oda én is. Kaptam egy hatalmas ölelést, Harry pedig egy „Vigyázz a legjobb barátnőmre és nővéremre!” felszólítást. Mielőtt beültünk volna a Rover-be, Rose a fülemhez hajolt. - Szereted Harry-t?

Sziasztok!

Izgultam, hogy feltudom-e tenni az adott időpontban vagy csúsztatni kell... Körülbelül egy hete vagy kettő, hogy a gépem beadta az unalmast és a tegnap délutánig kölcsöngépen intéztem a dolgaimat :3 A folytatás viszont már fejben nagyjából megvolt, így csak ki kellett dolgozom és meg kellett írnom :D Köszönöm az előző fejezethez érkezett 8 kommentárt - Amelia S., Bridgit Malik, Angel, Álmodozó:), Jule B., Bartók Timi, szerecsendio és Diana: üdv újra itt, Shawty ♥ :3 Várom a leveled :) -, a 25 pipát és a 48.000 megtekintést ♥! Meg sem merem kérdezni, hogy miért iratkoztak le 2-n is, valószínűleg a késések meg a várakozás az oka, vagy egész egyszerűen megunták a történetet :3 Értem én és nem haragszom meg ;) Innen s tova 8 fejezet van még hátra és ezt a történetem szeretném még a nyáron befejezni :) Nem akarom húzni-halasztani :3 Sajnálom, de ott vannak a másik blogok meg a suli, szóval... :) De még ne kezdjünk el búcsúzkodni! :) Csak most, így este :P További szép estét és kellemes hétvégét kívánok ♥! Pusszpáá evribádii,

Macy