24.fejezet

Tonight I'm Getting Over You

„Inkább csalódok, ha kell, naponta százszor is, minthogy állandóan bizalmatlan legyek mindenkivel, és az életet pokolnak tartsam, amelyben szörnyetegek élnek... Szeretek élni! És inkább legyen az életem örömteli, néha csalódással, mint elejétől végig boldogtalan, de csalódások nélkül!”

/Müller Péter/

2014. JÚLIUS 25. 

Fáradt mosoly kúszott arcomra, amikor megpillantottam a szobám falán pihenő, bekeretezett oklevelet. A diplomaosztón kaptam meg az „Év diákja” címet, melyet minden évben azok a tanulók kapják meg, akik kitűnő bizonyítványt mutatnak fel és a közösségi munkát is lelkiismeretesen elvégzik.

Miután elvégeztem a reggeli teendőimet s felöltöztem, lementem a konyhába. Apa az aznapi újságot olvasta, anya mosogatott - csodálatos dolog történt a múlt hónapban: anyu több mint fél év kerekesszékben élés után végre talpra állt s azóta egy idősek otthonában ápolónő -, Sophie pedig az internetet bújta. Zavartan kapta rám a tekintetét, majd a fejével maga mellé bökött, hogy üljek le.

- Mi az, mit találtál? - kérdeztem értetlenkedve. Húgom elém tolta a laptopot, én pedig olvasni kezdtem az egyik weblapon megnyitott cikket. 

Hivatalos: Harry Styles egy 18 éves modellel jár!

A hírt Paige Reifler, az énekes újdonsült barátnője jelentette be. A Daily Mirror beszámolójából megtudtuk, a New York-i modell és a One Direction frontembere már hónapok óta, titokban találkozgatott egymással s a dolog egyre jobban komolyodik. Paige elmondta, hogy egy buliban ismerkedtek meg, ahol beszélgettek s másnap már arról cikkeztek a pletykalapok, a fiatalok összejöttek. Ám akkor erről még szó nem volt, de az idő haladtával s a kölcsönös érdeklődésnek köszönhetően egyre többször találkoztak egymással és összemelegedtek. 

A rajongók egy része összetört, a másik felük pedig örül kedvencük boldogságának. Kíváncsian várjuk, Harry mostani románca meddig tart majd.

Cikk: Directioner's World | Kép: Twitter

Őszintén szólva nem igazán lepett meg a dolog. Harry az utóbbi időben sokkal kimértebben és távolságtartóbban viselkedett velem. Amikor felhívtam koncert előtt vagy után, nem igazán lelkesedett azért, hogy beszélhetünk egymással. A videokamerás csevejekről ne is essen szó; állandóan a telefonját bámulta vagy a fiúkat terelte a laptopja közelébe.
- Semmi reakció? - képedt el Sophie, mikor meglátta érzelemmentes arcom. Megrántottam a vállam és elindultam a konyhába. Húgom hűségesen követett, majd felült az egyik bárszékre. - Csak azt ne mond, hogy tudtál erről?!
- Harry és én az utóbbi időben igencsak elhidegültünk egymástól - mondtam elhúzott szájjal, miközben elővettem a tejet a hűtőből. Összeöntöttem egy kevés kávéval és cukorral, aztán leültem a Sophie mellé. - Viszont az fáj egy kicsit, hogy egy cikkből kellett megtudnom, már a kapcsolatunk alatt is kavart ezzel a lánnyal.
- És mi van Zayn-nel? Ő miért nem mondta el neked, hogy Harry és Paige randizgatnak? Tudtommal még jóban vagytok, nem? - egyetlen testvérem rosszabb, mint egy riporter. Minden aprócska információt ki akar szedni az emberekből. Nagyot kortyoltam a tejeskávémből, majd felsóhajtottam.
- Zayn-nek van saját élete, szerintem elég azzal foglalkoznia. De erről miért neked papolok? Hatalmas rajongó vagy, akinek a gondolatait javarészt a banda teszi ki... - múlt hét óta nem beszéltem a fiúval, amit nem is igazán bánok. Élje az életét úgy, ahogy eddig tette. - Többet nem is akarok ezekről beszélni, Sophie. Elegem lett a sztárokból.
Anya és apa úgy tettek, mintha nem is hallottak volna semmit. Apu egy halovány mosoly kíséretében mindhármónkat megajándékozott egy-egy puszival, majd az aktatáskáját magához véve elindult dolgozni. Amióta kibékültek anyuval, a cégét Bradford-ba költöztette. Az idősek otthona épületétől másfél méterre van az irodája; az ebédszüneteket együtt töltik s amikor anya nem éjszakás, akkor együtt is jönnek haza. Leírhatatlan, mennyire örülök, hogy ők legalább boldogok.
- Kicsim, úgy elmerengtél. Minden rendben? - simított végig arcomon víztől nyirkos kézzel anyu, én pedig aprót biccentettem. Sophie a tv-t kapcsolgatta, a laptop összecsukva pihent a dohányzóasztalon. Akaratlanul is elfintorodtam, mikor a húgom az egyik zenecsatorna kapcsolt. Elszámoltam magamban háromig; ha One Direction videoklipet adnak valahol, Sophie rázendít s a fiúkkal énekel. Ez most sem volt másképp. - Anya, nyugtass meg, hogy én emlékszem jól és tényleg nem rajongtam ilyen fanatikusan senkiért s semmiért?!
- Nem, te nem. Ellentétben apáddal és velem... Mi a Beatlesért és a Guns 'N' Roses-ért voltunk oda fiatal korunkban. Majdnem minden koncertjükre elmentünk, relikviákat és lemezeket vettünk a zsebpénzünkből... A padláson azt hiszem, mindezek a mai napig megvannak - elmosolyodtam. Talán ezek hozták össze a szüleimet, a közös zenei ízlés. Furcsának tűnhet, de fogalmam sincs, hogy Harry milyen zenéket kedvel s abban se vagyok nagyon biztos, hogy ő tisztában van/volt-e az én zenei ízlésemmel. - Apád szeret a kolléganőimnek arról mesélni, mennyire magam alatt voltam John Lennon halálakor. Nem tagadom, tényleg szíven ütött akkoriban a dolog...
- Szerintem Sophie is kikészülne, ha történne valami az egyik sráccal - mondtam a telefonomra pillantva. Egy új üzenetet jelzett, méghozzá Harry-től. - Mi a fene...?!
Anyu értetlenkedve nézett rám, de mikor megmutattam, mi okozta meglepődésem, biccentett és noszogatni kezdett, hogy olvassam el az SMS-t. Feszengve feloldottam a zárat s olvasni kezdtem:

„Itt vagyok Bradford-ban... Beszélnünk kellene. Fél óra múlva találkozhatnánk a parkban, ha neked is megfelel. H. xx”

Ajkamba harapva ugrottam le a székről s a fülesemet a telefonba dugva zsebre vágtam a készüléket. Anya szorosan megölelt, aztán egy puszit lehelt a homlokomra.
- Ne támadd le rögtön! Adj neki időt, hogy elmondja neked ő maga - suttogta a fülembe, én pedig bólintottam egyet.
Miután elköszöntem a húgomtól, a táskámat a vállamra csapva elindultam a parkba. A fejemen pihenő napszemüveget letoltam a szemem elé, mert rendkívül sütött a nap. Fülemben Adele Turning Tables című dala szólt. Kedvem lett volna leülni a járdaszegélyre s sírni addig, amíg a könnycsatornáim el nem apadnak. Ugyan nem szerelemmel szerettem Harry-t, de szerettem. Még most is szeretem. Fáj, hogy ilyen csúnyán elbánt velem.
Már a park bejáratánál kiszúrtam a göndör hajjal megáldott, kalappal álcázott fiút. A vállig felgyűrt ujjú póló, a fekete csőfarmer és persze a bokacsizma összeállítás is rásegített a felismerésre. A telefonom meg a fülhallgatóm a táskámba dobva, lehajtott fejjel szaporáztam meg lépteimet az énekes felé.
- Örülök, hogy el tudtál jönni - mondta köszönés nélkül, miközben leültünk egy közeli padra. Táskám pántja köré fonva ujjaimat vártam. Vártam, hogy Harry miről akart velem beszélni. Egy pillanatra levéve fejéről a kalapot túrt bele kissé már nagyra nőtt fürtjeibe, majd egy sóhajtást követően a barna kiegészítő újra a helyén volt. - Gondolom sejted, miért akartam találkozni veled.
- Biztos nem bájcsevegni szeretnél. Sophie mutatott ma egy cikket... - kezdtem bele nyögvenyelősen, ujjaimat kitüntetve figyelmemmel. Haz élésen beszívta a levegőt. - Mégis mikor akartad elmondani, hogy randizol egy másik lánnyal? Megvártad volna, míg az ágyadban kötök ki egy görbe este után?
- Ana, én nem... - suttogta kétségbeesetten. Tekintetével fogva tartotta az enyémet, egyik kezét pedig a combomra simította. Mindketten meglepődtünk, amiért nem taszítottam el magamtól. - El kellett volna mondanom neked már akkor, amikor elkezdtem találkozgatni Paige-l. De nem tudtam, hogyan kezdjek hozzá... Sosem voltam az ilyenekben valami jó.
- Így pofátlanul elhitetted velem, hogy szeretsz engem. Tisztában voltál vele, hogy nehezen bízom meg a férfiakban... Most mégis eljátszottad az esélyedet. Utálnom kellene téged, de nem megy - ráztam meg a fejem könnyeimmel küszködve. Harry szólásra nyitotta száját, de végül csendben maradt. Szemeiből semmit sem tudtam kiolvasni. - Van még valami, amit elhallgattál előlem vagy meg nem történtté tesszük ezt a beszélgetést és elfelejtjük egymást?
- Anastasia, nekem eszem ágában sincs elfelejtem téged. Szükségem van rád, mint egy jó barát - suttogta szinte már könyörögve. Megforgattam a szemeimet. - Mielőtt találkoztam volna Paige-l, visszavonhatatlanul szerelmes voltam beléd és azt akartam, hogy a kapcsolatunk hosszútávú legyen.
- A tervek és az emberek változnak. De nem szeretnék bölcset játszani, ahhoz egy senki vagyok - mondtam felállva a helyemről. Haz követte mozdulataimat, tekintetét mélyen az enyémekbe fúrta. - Mit szeretnél, mit mondjak még? Üvöltsem le a fejed, amiért átvertél? Tudod, az nem én lennék...
- Nálad őszintébb, okosabb és tiszta szívűbb lánnyal még nem találkoztam. Ezt akkor is vallani fogom, ha soha többé nem látlak - alsó ajkamba harapva nyeltem egy nagyot. Hazza elmosolyodott reakciómon, majd a mellkasára húzott egy ölelésre. Karjait szorosan körém fonta s egy puszit lehelt a hajamba. - Sajnálom, hogy így alakult. Minden percben és órában gondolni fogok rád, Ana. Ezt ne feledd!
Akaratlanul is végigszaladt az arcomon egy könnycsepp. Miért? Miért olyan fiúkkal hoz össze a Sors, akiknek barátnőjük van?

Sziasztok!

Gondolkodtam azon, hogy várjak-e a kiírt időpontig, de aztán úgy vélekedtem, minek várni? :) Ha minden jól megy és lesz érdeklődő, a jövő héten is felkerül egy fejezet... Eleve akkor kerülne fel, de sebaj :) Köszönöm az előző részhez érkezett 7 kommentárt - Krisztina Di Motta, Angel, Gréti, Timii1D, szerecsendio, Névtelen és Shelly B.: innen is köszönöm a díjat ♥ -, a 22 pipát, az 55.000 megtekintést és a 106! feliratkozót ♥! Néhányotok lehet, hogy fellélegez a történtek miatt, esetleg elszomorodik egy kicsit... De ennek így kellett történnie :) Ne feledkezzünk meg azonban a történet másik kulcsfontosságú szereplőjéről sem, aki majd színre fog ismét lépni :) Természetesen nem lövöm le a poént :) Idővel minden és mindenki a helyére kerül :D További szép estét és hetet, hétvégét kívánok ♥! Pusszpáá evribádii,

Macy