23.fejezet

All You Need Is Love

„Légy tudatában esendő pillanataidnak, hiszen ember vagy. Ne ítéld el mások gyöngeségét, hiszen már tudod, hogy ember vagy. Aki ember, az szeret és megbocsát. A szeretet: megbocsátás.”
/Tatiosz/

- Igen, szeretem. Próbálom szerelemmel szeretni, próbálom - mondtam szinte már suttogva. Magam sem voltam még tisztában az érzéseimmel, az az igazság. Hazudni pedig nem akartam. Se Rosalie-nak, se senki másnak. - Tudod, hogy nehezen bírok megbízni a férfiakban. Szerelembe esni még annál is nehezebb.

- Azok után, ami veled is történt, ez érthető. Azt se felejtsük el viszont, hogy Harry odáig van érted és furcsa ezt mondanom, de nem szeretném, ha összetörne. Téged úgy szeretlek, mint a testvérem és a te szíved is kímélni akarom a csalódástól... - mosolygott rám, majd magához ölelt. Arcomat a nyakába fúrtam és felsóhajtottam. Nem tudom, meddig állhattunk így. Rosie kuncogva húzódott el tőlem. - Na, ne várakoztassuk meg a lovagod meg a felpörgött húgod!

- Mondod te, aki majdnem elájult Niall jelenlététől - nevettem fel vidáman, mikor beültem az anyósülésre. Harry rám mosolygott, én pedig viszonoztam gesztusát. A visszapillantóból láttam barátnőm tetetett dühtől és egy kis szerelemtől lángoló arcát. - Engem nem versz át, Watson!

- Bagoly mondja verébnek, Corwell! - mormolta ördögi vigyorra húzva száját. Már előre féltem, mit tesz velem, ha visszamegyünk hozzájuk. Hacsak Harry nem kér meg, hogy aludjak nála. Az említett a combomra simította kezét és kicsit megszorította azt, aztán elindultunk a kivilágított utcarészen.

Útközben Sophie élménybeszámolóját hallgattuk, amibe Rosalie is beleszólt néha. Reményvesztett sóhajtás szökött ki ajkaimon, miközben a két lányt hallgattam. Őszintén szólva én sosem rajongtam ennyire valakiért. Kislány koromban ott volt a Backstreet Boys vagy az N Sync, akikre a mai napig felnézek, de olyasfajta rajongás nem jellemezte a tiszteletem, mint a testvéremet vagy a barátnőmet. Számomra ez túlzás, ami Harry-t meg a srácokat övezi.

- Jól vagy, Ana? - kérdezte a fülem mögé simítva egy tincset a sofőr, mire felé fordítottam fejem és határozottan bólintottam egyet. - Biztos?

- Csak gondolkodtam, ne aggódj - hajoltam arcához, hogy egy puszit nyomjak rá. A pimasz viszont úgy fordította fejét, hogy a puszi ajkait érjék. Szerencsére már a Watson család háza előtt álltunk, így elkerültünk egy balesetet.

- Szeretném, ha velem töltenéd az éjszakát. Sophie majd helyettesít, amikor Rose-nak beszélgethetnékje lenne veled - bökött az őrült nőszemélyek irányába, akik szívecskéket mutogattak meg csücsörítettek a szájukkal a küszöbön álldogálva. Harry beletúrt a hajába és kérdően felvonta a szemöldökét. - Még mindig a koncert hatása alatt vannak?

- Így születettek - mosolyogtam gúnyosan a lányokra, majd kiszálltam a járműből. - Mindjárt hozom a cuccaimat.

Szerencsére mindig van Rosalie szobájában a ruháimból néhány, ha átutazóban vagyok Bradford és London között. Miután elraktam egy felsőt, egy nadrágot meg egy fehérneműszettet, a sporttáska oldalába gyömöszöltem a nemrég itt hagyott tornacipőmet is. A tisztálkodócuccokról meg a pizsamáról biztos voltam abban, hogy Harry gondoskodik majd.

- Érezzétek jól magatokat! - engedtek utamra őrangyalaim, én pedig a fejemet rázva bedobtam a táskáim a hátsóülésre és beugrottam Haz mellé. Intettünk egyet az ajtóban állóknak, majd elindultunk a fiú lakásához.

Mindössze a rádiót és a motor halk morgását lehetett hallani, egyikőnk sem szólalt meg. Harry fáradt volt, nekem meg sikerült megint elmerülnöm a gondolataimban. Amikor a fiú leparkolt az udvarban, kiszálltunk s a cuccomat a vállamra csapva kulcsoltam össze ujjaimat Harry-ével.

- Tegnapról maradt egy kis makaróni, ha gondolod, megmelegíthetjük - fonta körém karjait, miután ledobtam a táskákat az egyik fotelbe. Aprót bólintottam, aztán arcomat a srác mellkasába fúrtam. - Valamit nem mondasz el, érzem.

- Csak lefárasztott az út meg a koncert... Ja, a húgomról és a legjobb barátnőmről nem is beszélve - nevettem fel kínomban. Igazából tényleg ezek nyomasztottak. S az a tény, hogy keményen küzdök magammal és a szerelemmel. - Zuhanyozz le, addig megmelegítem a vacsit.

- Közben elmesélheted, miről beszélgettetek Rosalie-val a kocsi mellett... - mondta ellentmondást nem tűrően és felment az emeletre. A konyhába érve felsóhajtottam, majd kivettem a hűtőből a maradék tésztát és betettem a mikróba. Kerestem két tányért meg két villát, illetve két poharat. Az egyik polcon felfedeztem egy üveg narancslevet is, amit fel is bontottam. Nem telt el negyed óra, Harry egy szál bokszerben tipegett le a földszintre. Arcom valószínűleg egy érett paradicsom színére hasonlított s úgy is éreztem. - Szóval? 

- Mire vagy kíváncsi? - kezdtem el enni, miközben a fiút kémleltem a pilláim alól. Göndör fürtjei még vizesek voltak, a vízcseppek versenyt futva egymással szaladtak lefelé izmos mellkasán. Nagyot nyeltem és inkább a makarónit tüntettem ki figyelmemmel.

- Már mondtam. Miről beszélgettek? - vonta fel a szemöldökét és közben belekortyolt a narancslevébe. Egy kapcsolat a bizalomra épül és úgy tűnik, Harry ezt észben is tartja.

- Megkérdezte, hogy szeretlek-e. Igen-t mondtam és hozzátettem, hogy megpróbállak szerelemmel szeretni - rántottam meg a vállam, mire az énekes elmosolyodott s a konyhapulton pihenő kezemre simította a sajátját. Hatalmas, tetoválásokkal borított keze valósággal elnyelte az enyémet. - Tudnod kell, hogy rendkívül nehéz ez az érzés számomra. Egyfajta határ, fogalmazhatunk így.

- A volt barátod, igaz? - feszengve biccentettem, Harry pedig a szájához emelte a kezem és egy puszit nyomott rá. Megmosolyogtatott ez az apró, mégis figyelmes gesztus. - Nem erőltetek semmit, de ezt gondolom, tudod. Ha készen állsz arra, hogy belém szeress, akkor azt mindketten észre fogjuk venni. Látom az igyekezeted és ez lenyűgöz, nagyon. Tartsd észben a szavaim, csak ennyit kérek tőled. Oké?

- Oké - suttogtam és a pulton áthajolva megcsókoltam a fiút. Viszonozta csókom, majd folytattuk az evést. Valahogy jobban is esett az étel, ahogy egy újabb kő esett le a szívemről. Miután végeztünk a vacsorával, elmosogattam. - Elmegyek fürödni.

- Milyen kár... Akkor egyedül foglalom el a pezsgőfürdőt - motyogta szomorkásan, lebiggyesztett ajkakkal. Felvontam a szemöldököm. - Lefekvés előtt azt gondoltam, kicsit lubickolhatnánk.

- Semmi jónak nem vagyok az elrontója, de nincs fürdőruhám - mondtam alsó ajkamba harapva, Harry pedig elmosolyodott. Felsietett az emeletre, majd egy szatyorral a kezében jött vissza a konyhába. - Ugye nem...?

- Én mindenre gondoltam. A színekben viszont nem voltam biztos, így több árnyalatban is vettem - adta a kezembe s megcsókolt. Egy halk Köszönöm-t elmormolva vettem ki a papírtáskából egy fürdőruhát, ami egyszerű nyakba kötős, fekete színű volt. - Amíg előkészítem a dolgokat, nyugodtan átöltözhetsz. Ha segítség kell, csak kiálts!

- Rendben - bólintottam és felballagtam a hálóba. Gyorsan megváltam a ruháimtól s magamra kaptam a kiválasztott szettet. A méret tökéletes volt és a színe is. Hajamat egy copfba felkötöttem a fejem tetejére és lementem megkeresni Harry-t. A nappaliban és a konyhában nem találtam, így kimentem a kertbe. A hűs, júniusi levegő kissé csípte a bőröm, de nem volt vészes. Halk nyögés tört fel belőlem, mikor két kar fonódott a derekam köré. - A frászt hoztad rám!

- Sajnálom - súgta fülembe, majd egy puszit lehelt a vállamra és az ölébe kapott. Karjaimat automatikusan a nyaka köré fontam és árgus szemekkel figyeltem, merre megyünk. Utunk egy pinceszerűségbe vezetett, ami gyertyákkal volt kivilágítva. Amikor Haz letett, kíváncsian rám mosolygott. - Na, milyen?

- Rejtélyes és csodálatos - néztem körbe még tüzetesebben. A göndör hajú félisten már elmerült a habok között, mikor csatlakoztam hozzá. A víz kellemesen meleg volt, a lábaim viszont alig értek le. Odaúsztam az énekeshez, aki azonnal magához húzott s lecsapott ajkaimra. Nyelve masszírozta az enyémet, én pedig beletúrtam a hajába és picit meghúztam fürtjeit, amitől felmordult. Tompán érzékeltem, hogy odalent már kezd keményedni. - Még a végén letepersz itt, a vízben...

- Csak egy szavadba kerül, Anastasia - nevem varázsigeként hatott, ahogy édes akcentusával megtűzdelt hangján kiejtette. Ajkait a nyakamra tapasztotta s harapdálni, puszilgatni kezdte érzékeny bőröm.

Elvesztem a karjaiban. Olyan odaadást, figyelmet és szeretet kaptam Harry-től, amit eddig egy barátomtól sem kaptam. Egy dolog azonban igencsak foglalkoztatott: Vajon ha Zayn nem lenne vőlegény és még barátnője se lenne, megkaptam volna ugyanezt a bánásmódot?

Sziasztok!

Megérkezett a várva várt folytatás :) Először nem nagyon volt ötletem, de végül csak sikerült valamit összehoznom :3 Köszönöm az előző fejezethez érkezett 10 kommentárt - Angel, Bartók Timi, Jule B., Helena Z., szerecsendio, Chixi, Iszáka Szandi, Diana, Álmodozó;) és Krisztina Di Motta: üdvözöllek, kedves :) Valahogy igyekszem Zayn-t újra összeboronálni Ana-val :) Nem tudom, hogyan, de valami lesz :D ♥ -, a 17 pipát, a 103! feliratkozót és az 51.000 megtekintést ♥! Még mindig töretlen a szeretetem és a tiszteletem felétek ♥! Igyekszem a folytatással :) További szép estét és hétvégét kívánok ♥! Pusszpáá evribádii,

Macy