1.fejezet

Skyscraper

„Megvolt a tervem, hogy változtatok az életemen és egészen új irányba fordulok, feledve minden múltam; és a bánatból életet meríteni. De ez nem ilyen egyszerű, mert a rossz nem mulandó, követ téged és nem rázhatod le; bárhogy is szeretnéd. Talán annyit tehetünk, hogy várjuk a jót, ami ha eljön, behívjuk, mert szükségünk van rá, rettenetesen.”
/Vámpírnaplók/ 

Az ébresztőórám unalmas, de hangos csörgésére ébredtem. 6 óra 13 perc. Ilyenkor más még boldogan fordul a másik oldalára a piha-puha párnák között. Nekem azonban reggelit kell készítenem a anyának és a húgomnak, illetve magamnak. Ezt követően el kell vinnem Sophie-t az iskolába, anyát pedig a gyógytornászhoz. 9 óra környékén talán jut idő magamra, hogy elmehessek az egyetemre.

Miután felöltöztem és rendbe kaptam magam, lerobogtam a konyhába. A házban csend honolt, ami számomra egyszerre volt megnyugtató és nyomasztó. A hátitáskámat ledobtam az egyik bárszékre, aztán bekapcsoltam a konyhapult sarkában pihenő rádiót.
- ...A One Direction himnusszá vált slágerét, a What Makes You Beautiful-t hallhatták! A következő számot szeretné küldeni mindenkinek Lorely, szerkesztőségünk bájos asszisztense... Szóljon hát a Paramore zenekar és a Still Into You! - mondta be a műsorvezető. Mosoly kúszott az arcomra, amikor elindult a dal. Táncikálva vettem elő a hűtőből a rántottához szükséges hozzávalókat, közben énekeltem a szöveget.
- Rég láttalak ilyen vidámnak - jegyezte meg köszönésképp Sophie, miután megölelt és egy puszit lehelt az arcomra. Egyetlen testvérem már felöltözve, megfésülködve és letörhetetlen lelkesedéssel ült asztalhoz. Ma van annak a dolgozatnak a leadása az iskolájában, amit egy - a gyerekek által tisztelt és szeretett - szuperhősről/szuperhősnőről kellett írni. - Annyira izgulok a fogalmazás miatt... Mi van, ha nem fog tetszeni a tanárnéninek és a többieknek?
- Ne aggódj, Sophie! Anyának és nekem nagyon tetszett az a fogalmazás. Biztos vagyok benne, hogy az osztálytársaidnak és Mrs Parks-nak is elnyeri majd a tetszését - mosolyogtam rá húgomra, aztán megterítettem és benéztem anyához. A középkorú nő már az ágyban ült és egy könyvet olvasott. - Jó reggelt, anya!
- Neked is, kicsim! - rakta le az ágyra az olvasmányt és szorosan megölelt. Miután elhúzódtunk egymástól, segítettem anyának felöltözni meg lerendezni a reggeli teendőit. Miután édesanyám kész lett, csatlakoztunk Sophie-hoz. Tálaltam a reggelit, aztán asztalhoz ültem én is. - Ana, beértük volna egy tál müzlivel is. Miért keltél fel ezért ilyen korán?
- Vedd úgy, hogy meg sem hallottam ezt. Higgy nekem, egyáltalán nem fáradtság! Különben is... Ma szeretnék bemenni az egyetemre.  Be kellene pótolnom a tegnap „elmaradt” előadások anyagát - húztam el kellemetlenül a számat, anya megértően bólintott. - Ezért is keltem korán. Az egyetem előtt elviszem Sophie-t a suliba, téged pedig a gyógytornára.
A reggeli befejeztével a mosogatásra váró tányérokat, poharakat és evőeszközöket a mosogatógépbe pakoltam. Lekapcsoltam a rádiót, aztán kimentünk a kocsihoz. A táskámat bedobtam a hátsóülésre s segítettem anyának beszállni a járműbe. A kerekesszéket összecsuktam és a csomagtartóba raktam.
- Úgy látom, el kell mennünk a benzinkútra is - sóhajtottam fel, aztán rátolattam az útra és elindultunk az első állomásunkra: a benzinkúthoz.
Miután megtankoltam az autót, besiettem a benzinkúton található boltba. Vettem egy üveg ásványvizet meg egy zacskó chips-t, aztán visszamentem a húgomékhoz. Negyed nyolc után pár perccel leparkoltam az iskola előtt, aztán elköszöntünk Sophie-tól.
- Csak ügyesen! - kacsintottam rá a kislányra, aki egy suta bólintást követően beszaladt a többiekkel az épületbe.
Az általános iskolától úgy egy utcányira volt az a terápiás központ, ahova anyát kellett fuvaroznom. Az ápolónők mosolyogva üdvözöltek minket, aztán egy rövid eszmecserét követően bekísérték anyát, én pedig elindultam Londonba.

~❀~ 

Az utolsó előadás után fáradtan mentem le az egyetem aulájában levő hirdetőtáblához. Unottan olvasgattam végig az álláshirdetéseket, ám az egyik hirdetmény igencsak felkeltette eddig szunnyadó érdeklődésemet. Egy Bradford-i család házvezetőnőt keres. A fizetés és a követelmények is elfogadhatóak. Elővettem a jegyzeteim közül egy üres lapot és felfirkantottam rá a hirdetésben szereplő információkat. A hirdetés feladójának kérése az, hogy az esti órákban keressék őt.

- Ana! - termett mellettem James, az egyik csoporttársam. Mint mindig, szőkés-barna haja tökéletesen be volt lőve, csíkos inge könyékig feltűrve, az első két gomb nem volt begombolva. Koptatott, fekete farmerje kiemelte hosszú lábait. Nőnemű csoporttársaim álompasija volt James. - Néhányan beülünk az Oxford Street-n nyílt, új kávézóba... Velünk tartasz?

- Nem is tudom... Fáradt vagyok és lassan el kéne indulnom haza - húztam el a számat kellemetlenül. James bevetette nálam a kiskutyaszemeket, amit még Sophie-nál is gyűlölök. Lehet, hogy titokban ismerik egymást és összebeszélnek a hátam mögött... - Rendben. De nem sokáig maradok...

- Nagyszerű - mosolyodott el angyalian a fiú, aztán átkarolta a vállamat és elindultunk a bejárat felé. A parkolóhoz érve odasiettem a kocsimhoz és bedobtam a cuccaimat a hátsóülésre. James az autó oldalának támaszkodva figyelte mozdulataimat. - Ma még nem állt módomban megdicsérni téged... Gyönyörű vagy, Ana.

- Köszönöm, James - suttogtam lehajtott fejjel. Pár perc múlva nevetés zaja csapta meg a fülünket. Daniella, Carol, Matthew és Rosalie közeledett felénk. Ők is a csoporttársaim voltak, akárcsak James. - Sziasztok!

- Úgy örülök, hogy egy kicsit dumcsizhatunk majd - karolt belém Daniella, miközben látványosan végigmért. Tekintete megakadt a bakancsomon. - Ha nem vigyázol, elkobozom tőled ezt a cipőcsodát...

Nevetve megráztam a fejem és elfogadtam Rosalie jobbját. Matt és James elől, mi pedig a fiúk mögött kullogtunk a csajokkal. Az Oxford Street hétről hétre csodálatosabb. Új üzletek és kávézók nyílnak, ami csak még nagyobb hasznot hoz Londonnak.

- Üljetek le, mi intézzük az italokat - mosolygott ránk James, miközben a bárpultszerűség felé bökött fejével. Amint a két fiú eltűnt a szemünk elől, a lányokkal azonnal elkezdtünk a kivesézésüket. Carol és én egyetértően bólogattunk Daniella és Rose Jamesről való áradozásaira. 

- Nem nagyon lelkesedsz a témától, igaz? - nézett rám kíváncsian Daniella. Aprót bólintottam, majd az órámra pillantottam. Sophie még iskolában, anya viszont már otthon van.
- Tudod, hogy engem nem izgat úgy James. Jó haver meg minden, de nem hinném, hogy működne közöttünk... Ha esetleg rákérdezne - mondtam, a lányok pedig biccentettek egyet. A fiúk egy hatalmas tálcával jöttek oda az asztalhoz, majd lerakták elénk a még gőzölgő italokat. - Hmm... Istenien néznek ki.
- Állítólag itt készítik a világ második legjobb kávéit és desszertjeit - mosolygott James, miután mindenki magához vett egy-egy bögrét. Lassan kortyoltam bele a tejszínhabos csodába; ízlelőbimbóim könyörögtek egy újabb kortyért. - Na, milyen?
- Ez fantasztikus. Azt hiszem, megvan az új törzshelyem - lelkendezett Carol, mi pedig egyetértően bólogattunk. Nem lehet, hogy egy kávé elvegye az eszem! Úgy tűnik, mégis megtörtént. - Azt hiszem, a Starbucks hamarosan lehúzhatja a rolót...
Daniella és Rosalie heves ellentmondásba kezdett Carol-al. James, Matt és én csendben hallgattuk a lányok vitatkozását. A kávém és egy franciakrémes elfogyasztása után nyugtalanul pillantottam az órámra.
- Ne haragudjatok, de én hazaindulok. Majd jövő héten találkozunk. További jó szórakozást! - raktam az asztalra a kávé és a sütemény árát, aztán elköszöntem Jameséktől és sietős léptekkel megközelítettem a kávézó bejáratát.
Zsebre dugott kézzel, a bakancsom orrát fixírozva mentem az egyetem parkolójához. Megkerestem az autómat, majd előhalásztam a farmerem kissé szűkös zsebéből a slusszkulcsot. Már szálltam volna be, amikor Jamest pillantottam meg, ahogy felém szaladt.
- Húh... Te aztán gyors vagy. Alig tudtalak utolérni - támaszkodott a térdeire és nagyokat lélegzett. Értetlenkedve ácsorogtam egyik lábbal a betonon, a másikkal pedig a kocsi lábtörlőjén. - Van már programod holnap estére?
- Nem tudok róla - mormoltam eltűnődve. James megnyugodva felsóhajtott és beletúrt tökéletesen álló frizurájába.
- Arra gondoltam, hogy elmehetnénk vacsorázni vagy ilyesmi - vetette fel ötletét mosolyogva. Ettől féltem. Nem akarok Jamesszel randizni. De megbántani sem szeretném őt. Ahhoz túl fontos nekem.
- R-rendben - hebegtem-habogtam zavarodottan. James vidáman elvigyorodott, aztán megcirógatta az arcomat.
- 8-ra érted megyek - suttogta fülembe, majd nyomott egy puszit az arcomra és egy kacsintást követően elsietett. És még én vagyok a gyors...
Magamban morfondírozva ültem a kormány mögé, s miután bekötöttem magam, bekapcsoltam a rádiót és elindultam Bradford-ba. Egész úton Demi Lovato Unbroken és DEMI albumát hallgattam. Teljesen elfeledkeztem a gondjaimról, belemerültem a dalokba és a mondanivalójukba.
Egy fáradt sóhajtást követően lassan leparkoltam a garázs feljárón, aztán a táskámat a vállamra dobva becsoszogtam a házba. Anya és Sophie, illetve a nagyi a nappaliban ült a tv előtt.
- Sziasztok! - köszöntem mosolyogva, miközben a táskámat leraktam az előtérben álló komódra. A nagyi levakarhatatlan mosollyal az arcán pattant fel kisebbik unokája mellől és ölelt szorosan magához. - Szia, mamika!
- Ana, csillagom! Végre hazaértél! Már nagyon vártalak ám téged - simított végig arcomon, aztán alaposan végigmért. A múlt héten találkoztunk utoljára, de általában így üdvözöl. - Hétről hétre csinosabb és bájosabb leányzó lesz belőled. Biztosan észreveszik ezt a fiúk is... Ugye?
- Igen vagyis azt hiszem - motyogtam bizonytalanul. James. Egyből ő jutott eszembe. Nem is értem, miért... - Vacsoráztatok már? Főzzek valamit?
- Ezen ne fájjon a fejed, angyalkám - mondta a nagyi mosolyogva, miközben leültünk a kanapéra. Sophie azonnal az ölembe fészkelte magát, fejét a mellkasomra hajtotta s karjait pedig a derekam köré kulcsolta. - Édesanyáddal nagyszerű lasagne-t készítettünk. Menj és egyél, még meleg!
Sophie nem szándékozott elengedni engem, így a húgommal az ölemben mentem el a konyháig. Amikor asztalhoz ültem, Sophie vigyorogva ugrott ki az ölemből, amikor meghallotta a tv-ben szóló dalt.
- One way or another I’m gonna find ya... I’m gonna getcha getcha getcha getcha... One way or another I’m gonna win ya... I’m gonna getcha getcha getcha getcha.... - énekelte az énekes, Sophie pedig vele együtt. Ha jól emlékszem ezt a számot már hallottam valahol... Igen, megvan. Anyáék esküvőjén - videón láttam nemrég, mert amikor összeházasodtak, nagyon kicsi voltam - erre táncoltak a vendégek.
- Sophie, halkabban! - szóltam rá húgomra, aki úgy tette, mintha meg se hallotta volna szavaimat. Miután lenyeltem az utolsó falat tésztát is, visszamentem a nappaliba és lejjebb vettem a hangerőt. - Így is lehet hallani, nem?
- Anaa! - nyafogott Sophie és már nyúlt volna a távirányítóért, de nemlegesen megráztam a fejem. Húgom szomorúan felsóhajtott és csüggedten nézte tovább a videoklipet.
Mivel a nagyi rám parancsolt, hogy menjek fel a szobámba és pihenjek, így kénytelen voltam felvonszolni magam az emeletig. Ásítottam egy nagyot, de az álmosság egy szempillantás alatt elillant belőlem. Idióta módjára szaladtam le az előtérbe, ahol magamhoz vettem a táskámat és kotorászni kezdtem benne. Szükségem volt arra a papírdarabra, amire ráírtam a ma olvasott álláshirdetés információit. Diadalittas mosollyal s a cetlivel a kezembe visszarobogtam a szobámba.
- Vegyék fel... Vegyél fel - kántáltam a kicsöngést jelző hang ritmusára. Ideges voltam és rettentően izgultam. Talán ez az állás változtatná meg az életem... A családom életét.
- Trisha Malik - szólt bele egy női hang. Egyáltalán nem lepődtem meg, hiszen a hirdetésben fel volt tüntetve a név.
- Üdvözlöm, Mrs Malik! Anastasia Corwell vagyok és az álláshirdetéssel kapcsolatban telefonálok... - mondtam kiegyensúlyozott hangnemben, miközben elhasaltam az ágyon. Trisha tömören felvázolta a munkával kapcsolatos tudnivalókat, majd megbeszéltünk holnap délelőttre egy amolyan állásinterjú szerűséget. - Nagyon szépen köszönöm!
- Holnap találkozunk, Anastasia! - mondta, s bontottuk a vonalat. Mosolyogva raktam az éjjeliszekrényre a telefonom, aztán kibontottam a hajamat és egy törülközőt magamhoz véve, beslattyogtam a fürdőbe.
A langyos, ám frissítő víz ellazított egy kicsit. Még mindig görcsbe rándult a gyomrom az állásinterjú és a randi gondolatára. Még mindig hihetetlen számomra, hogy beleegyeztem James meghívásába. Hiszen nem akarok tőle a barátságon kívül semmi többet.
Vizes hajamat becsavartam egy törülközőbe, aztán magamra kaptam a pizsamámat és nekiláttam kifésülni derékig érő fürtjeimet. Negyed órámba telt, mire csomómentessé és szárazzá varázsoltam sötét barna hajkoronámat. Tervezem ennek az ékességnek a levágását, de anyáék nem engedik. Kifejezetten a tiltó listára száműzték eme ötletemet.
Miután rendet raktam a fürdőben és a törülközőket is kiterítettem a szárítóra, fáradtan borultam a párnák közé. Egy ideig nagyokat pislogva bambultam kifelé a hatalmas erkélyablakon. A Hold bevilágította az egész várost, a csillagok pedig még fényesebbé és szebbé tették az ébenfekete eget. Egy hatalmas ásítást követően magamra rántottam a takarót és álomba szenderültem.

Sziasztok!

Meg is érkezett a várva várt első fejezet :) Tegnap már elkezdtem írni, így ma délután csak be kellett fejeznem :D Figyeljétek az oldalsávot, mert kitettem egy újabb modult 'A következő...' címmel :) Itt majd a fejezetek érkezésének időpontjait kísérhetitek figyelemmel :) 24 fejezet - a történetet 30 fejezet + Epilógus hosszúra tervezem - időpontja már megvan, jövő év júliusáig :D Úgy tűnik, megint úgy sikerült egy történetet megnyitnom, hogy nyártól nyárig tartson :) Na, ez nem is lényeg...  Köszönöm szépen a Prológushoz érkezett 4 kommentárt - Dorothy S., Cassy Crockett, Névtelen és Diana -, illetve a 33 pipát és a díjakat is ♥ :) Nincs más mondanivalóm... További szép estét, kellemes és pihenésben gazdag hétvégét kívánok! A sulihoz erőt, egészséget és kitartást! ;) Pusszpáá evribádii,

Macy