15.fejezet

Everytime We Touch

„Talán semmi sincs szebb a világon, mint találni egy embert, akinek a lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait, akiben megbízunk, akinek kedves arca elűzi lelkünk bánatát, akinek egyszerű jelenléte elég, hogy vidámak és nagyon boldogok legyünk.”

/Ernest Hemingway/

Az este további részét a szobámban töltöttük. Beszélgettünk, filmet néztünk - vagyis próbáltunk, mert egyikőnk sem tudott igazán figyelni a másiktól. Harry folyamatosan puszikkal halmozott el vagy csiklandozta az oldalam. Alig tudtam visszatartani hangos nevetésem, pedig nem lett volna baj, hiszen a húgom és a szüleim már biztosan aludtak.

- Kikészítesz - suttogtam a göndör hajú srác fülébe, miközben a hasára simítottam a kezemet s többször végigfuttattam mutatóujjammal a pillangót ábrázoló tetoválását. Megremegett érintésem alatt, elködösült tekintettel nézett le rám. 

- Valóban? - villantotta meg kisfiús vigyorát, majd megcirógatta arcomat. Érintése nyomán lángolni kezdett a bőröm, meleg lehelete perzselte ajkaimat. Szemeim automatikusan lecsukódtak, amikor ajkaink összeértek egy édes csókban. Ez a mámoros pillanat nem tartott sokáig, ugyanis Harry egy apró puszit nyomva az orromra elhúzódott arcomtól s oldalára fordulva megtámasztotta fejét az egyik kezével. - Szerdán lesz a Brits díjátadó Londonban...

- Hallottam róla - mormoltam elgondolkodva. Mégis mire akar ezzel kilyukadni? Harry csillogó szemekkel fürkészte arcom, miközben az ujja köré csavart egy, a kontyomból kiálló tincset.

- Tudom, hogy még nem nagyon akarod felvállalni a kapcsolatunkat... Ami teljesen normális majdnem kétheti járás után... De szeretném, ha elkísérnél a díjátadó utáni bulira. Ott lesznek a fiúk is és néhány jó barátom, ismerősöm. Ez a buli amolyan állófogadás, nem valami tinglitangli, rongyrázós diszkó - mondta reményteli mosollyal, ami nekem is mosolyt csalt az arcomra.

- Megbeszélhetem valamelyik lánnyal, hogy nála maradok az előadások után. Rosalie biztosan örülne egy kis társaságnak, mert hétköznap egyedül szokott lenni. Nem lenne baj, ha ő is velem jönne a fogadásra? Régen találkozott Niall-el és tudom, hogy hiányzik neki a szöszi - a végén gyerekesen elvigyorodtam, Harry pedig rekedtesen felkuncogott.

- Ha Rosalie beleegyezik, nekem oké. Majd adjátok meg a címet és küldök értetek kocsit - aprót bólintottam, majd nyomtam egy puszit a fiú arcára. Meglepetten nézett a szemembe, de ajkain levakarhatatlan mosoly ült.

Futtában az éjjeliszekrényen álló vekkere pillantottam. Hajnali 2 óra volt. Harry kezdett álmosodni, de esze ágában sem akart aludni. Pedig ha jól emlékszem, a hétvégét a fővárosban tölti majd. Valami focimeccsre hivatalos a mai este folyamán, Ben Winston rendezővel karöltve. Nem hiszem, hogy kialvatlanul szeretne vezetni vagy új megjelenni a meccsen.

- Szomjas vagyok - sóhajtottam fel a takaróm szélét piszkálgatva, Harry a derekamat cirógatta s a nyakamba dünnyögött álmosan. Óvatosan kimásztam a fiú mellől, majd magamra kaptam a köntösöm és az ajtóhoz ballagtam. Mielőtt lementem volna, kérdően az ágyban fekvőre pillantottam. - Te kérsz valamit?

- Téged. Siess - ásított egy nagyot mosolyogva s visszahajtotta göndör fürtökkel borított buksiját a párnák közé. 

Lábujjhegyen közelítettem meg a konyhát, majd töltöttem egy pohár vizet s lassan elkortyolgattam. Tekintetem hirtelen megakadt a konyhapulton pihenő, muffinokkal teli tányéron. Alsó ajkam megnyalva vettem magamhoz egyet, aztán a poharat a mosogatóba rakva visszamentem a sütivel a kezemben a szobámba. Harry már békésen aludt, hason fekve. Izmos háta teljesen látszódott, mert a takaró le volt csúszva a derekáig. Göndör fürjei beborították a virágokkal borított párnahuzatot. Mosolyogva ültem le a halkan szuszogó fiú mellé, majd elfogyasztottam a muffinom s közben Harry nyugodt arcát kémleltem. 

Egy gyors fogmosást követően ledobtam az egyik székre a köntöst, aztán kiengedtem a hajam és bebújtam a takaró alá. Harry észlelte a közelségem, azonnal magához húzott és az arcát a nyakamba fúrta. Karja gyengéd bilincsként pihent a hasamon. Néhány percig elmerengve bámultam a plafont, majd ásítottam egy hatalmasat és lehunytam a szemem.
A szívem hevesen elkezdett verni, amikor felrémlett előttem Zayn arca. Mégis miért éppen Vele álmodok? Egyáltalán nem kéne semmit sem éreznem iránta vagy Rá gondolnom, mégis majd' megőrjít a tudat, hogy nemsokára újra láthatom. Bűntudatom van emiatt. És nem is kicsi.

Sziasztok!

Lesül a pofámról a bőr, hogy nem időben hoztam a folytatást és hogy ilyen rövid lett :( Sikerült megint elaludtam pénteken, amikor hazajöttem a suliból... Fél kilenckor keltem fel s azóta szorgosan körmöltem a sorokat, de közben Újholdat is néztem meg blogokat olvastam... :3 De most itt vagyok a várva várt, szám szerint 15.fejezettel :) A történet feléhez érkeztünk, alássan jelentem :) Innentől kezdve próbálom kicsit izgalmasabbá tenni a történetet, csűrni-csavarni a szálakat :3 Köszönöm az előző részhez érkezett 7 kommentárt - Annabell Holloway: Köszönöm, megvagyok. Kissé fáradtan, leckékkel és tanulnivalókkal megtűzdelve, de próbálok pihenni és lazítani. A napjaim rettentő fárasztóak, de kezdek hozzászokni. Köszönöm a kommented, mindig örülök, hogy velem vagy fejezetről fejezetre <3, Bartók Timi, Jule B., Lethenyei Anita, Boros Anna, szerecsendio és Angel ♥ -, a 37 pipát, 28.000 megtekintést és a 88 feliratkozót ♥! Nem tudom eléggé megköszönni a támogatást, amit Tőletek kapok :3 Nagyon de nagyon szeretlek Titeket ♥! Nincs más hátra, minthogy jó hétvégét és az elkövetkezendő hétre/hetekre jó tanulást kívánjak! ;) Ó, akinek van Ask.-je, nyugodtan lehet mostantól engem is bombázni kérdésekkel: Macy C. Morrow :3 Igyekszem válaszolgatni ;) Boldog nőnapot, nem mellesleg! Pusszpáá evribádii,

Macy