16.fejezet

See You Again

„Fura dolog ez a hiányérzet. A legváratlanabb időben jelentkezik, képtelen helyzetekben. Betöri az ajtót. Nem kopogtat, nem kérdezi, hogy alkalmas-e , és a legfontosabbat is elfelejti, hogy fel vagyok-e rá készülve. Csak jön és beköltözik a lelkembe. [...]”

/HamiaLinda/

2014. február 19.

Az előadások után Rosalie vezényletével elmentünk plázázni. Mindenképpen új ruhát akart venni magának, mert szerény véleménye szerint nincsenek elegáns cuccai. Mivel más választásom nem volt - Rose akaratos természetének köszönhetően -, nekem is vennem kellett néhány dolgot magamnak. Igazság szerint már kiválasztottam tegnap a ruhám a fogadásra, de Rosalie rám tukmált egy alul fekete, felül barackszínű ruhakölteményt, miszerint ebben kell megjelennem ma este a bulin. Sosem szerettem összevitázni a lánnyal, így ráhagytam a hülyeségét.

- Legközelebb taxival jövök hozzátok - sóhajtottam fel nyugtalanul, miután leültünk Rose ágyára. Drága barátnőm kis híján átlépve a sebességkorlátozást szelte át a fél várost, hogy elegendő időnk legyen a készülődésre. - Kisebb halálfélelmem volt melletted.

- Azért annyira nem mentem gyorsan, Ana - mosolyodott el cinikusan, miközben az ágyra pakolta a szatyrai tartalmát. Cipős dobozok, szépen összehajtott pólók, nadrágok és ruhák halmozódtak fel a halványkék takarón. Rosie elgondolkodva méregette a márkás darabokat. - Egy ideig nem megyek vásárolni.

- Komolyan mondod? - húztam fel kétkedve a szemöldököm. A szőke hajú lány magabiztosan bólintott egyet, miközben pakolni kezdett a szekrényébe. Az estére vett ruháját, cipőjét és táskáját az ágyon hagyta. - Tudod, Rosie... Ezt elég nehezen hiszem el.

- Lehet, hogy szeretem a divatot és elég precízen követem is, de azért nem viszem túlzásba - horkantott fel sértetten, ami kuncogásra késztetett. Tisztában voltam vele, hogy csak megjátssza a sértődékeny kislányt. Túl régóta ismerem ahhoz, hogy tudjam, mikor van drámakirálynő szerepben. - Hiába nevetsz, nem hazudtam.

- Oké-oké, hiszek neked. De mégsem fér a fejembe, hogy mondjuk kibírnád vásárlás nélkül mondjuk... Mondjuk két hétig - vakartam meg elgondolkodva nem létező szakállamat. Rosalie hátrafordult amolyan „Fogd már a szád, te idegesítő szuka!” tekintettel, én pedig megadóan bedőltem a párnák közé. Néhány percig csendben figyeltem a plafont, aztán hangot adtam idióta ötletemnek. - Felőlem fogadhatunk is, bár tuti, hogy te veszítenél...

- Nézzenek oda! A legjobb barátnőm pitiáner módon akar megfosztani néhány, jelentéktelen fonttól... Állok elébe, Corwell! - dobott az ágyra 10 fontot, miközben felém nyújtotta jobbját. - Itt a kezem, nem disznóláb... Ha vesztek, használhatod a kocsim egy teljes hónapig. De viszont ha te bukod a fogadást, én fogom használni a verdád. Benne vagy?

Mielőtt beleegyeztem volna, mérlegeltem a lehetőséget. Rosalie és az én kocsim között lényeges különbségek vannak. Barátnőm egy fehér, BMW X3 tulajdonosa, míg nekem egy eléggé lepukkant, többször szervizelt 1965-ös évjáratú Chevy Impala-m van. A festék több helyen lekopott az évek során - még a nagypapámtól kaptam a 18.születésnapomra -, a motor kattog és az aksi is elég gyenge. 

- Öröm veled fogadni - fogtam végül kezet Rosie-val, majd a pénzt félretéve nekiláttunk a készülődésnek. A lány anyukája fodrász, így elvállalta, hogy elkészíti a frizuránkat. - Jut eszembe... Anyukád mikor jön haza?

- Körülbelül fél óra múlva. Ne aggódj, ellenállhatatlanok leszünk - kacsintott rám mosolyogva, miközben a kezembe nyomott egy törülközőt. Először én vettem birtokba a fürdőszobát. Hajat mostam, aztán letusoltam és megszárítkoztam. A sporttáskámból elővettem egy fekete francia bugyit meg egy pánt nélküli, fekete melltartót s gyorsan magamra kaptam őket. Mielőtt Rose rám törte volna az ajtót, visszamentem a szobába. - Végre...! Már azt hittem, elnyelt a lefolyó...

- Mondod te, aki már hajnalban felkel, hogy időben elkészüljön - mormoltam a bajszom alatt s belebújtam a Rosalie által választott ruhába. Barátnőm cinikus megjegyzésemre reagálván megdobott azzal a törülközővel, amit én használtam nemrég. Mivel még vizes volt, kicsit nyomot hagyott a ruhámon. - Én is szeretlek, Rosalie!

- Utálom, hogy állandóan belém kötsz - sóhajtott fel kissé mérgesen, de éreztem némi jókedvet is benne. Drámakirálynő-szindróma. Ismét.

Amíg Rosie a fürdőben készülődött, felvettem egy fekete harisnyát és a magassarkúmat. A retikülömbe beledobáltam a fontosnak vélt dolgaimat - telefon, zsebkendő, szájfény és pénztárca, mely az irataimat is tartalmazza - és hozzácsaptam az összeállításomhoz a még otthon kiválasztott, kedvenc bolerómat. 

- Ölni tudnék az alakodért - közölte velem felháborodva Rose, úgy negyedóra múlva, mikor kijött a fürdőből. Végignéztem magamon és elhúzott szájjal megráztam a fejem. Egyáltalán nem gondoltam sosem azt, hogy jó alakom lenne. - Tudom, hogy nem értesz ezzel egyet, de ez az igazság.

- Persze, hogyne... - mormoltam ironikusan, miközben segítettem a szőkeségnek a ruhájának cipzárját felhúzni. Már épp reagált volna, amikor kopogtattak. Lily, Rosie anyukája nyitott be mosolyogva a helységbe. Mikor meglátott, szorosan a karjaiba zárt. - Rég találkoztunk, Lily.

- Gyakrabban is jöhetnél, nem élünk emberhússal - kuncogott a fülembe, ami engem is nevetésre késztetett. Szerettem ezt a nőt, mindig mosolyt tudott csalni az arcomra és sokszor anyám helyett anyám volt. Ami elhúzódtunk egymástól, alaposan végigmért minket. - Ejha! Ha nem tudnám, hova készültök, biztosan azt mondanám, hogy az idei év királynőválasztására mentek! Gyönyörűek vagytok, lányok!

- Ana szavaival élve: Persze, hogyne... - bökött oldalba barátnőm, mire felhorkantottam s rácsaptam a hátára. Lily levakarhatatlan mosollyal nézte, ahogy marjuk egymást. 

- Mielőtt agyonütnétek a másikat, szerintem csináljuk meg a hajatokat meg a sminketeket - ajánlotta fel pár perc múlva a nő, de vigyorát nem tudta leplezni. Rosie és én aprót biccentettünk, majd Lily nekilátott a lánya hajának. Kifésülte, kivasalta és bal oldalról indulva egy fonatot is rakott készített. A smink egyszerű és elegáns lett, semmi extra: szájfény, szempillaspirál, füstös árnyalatú szemhéjpúder és egy pici alapozó. Miután barátnőm hivatalosan is partiképessé vált, én következtem. - Van valami kívánságod, Ana?

- Egyszerű legyen, mindössze ennyit kérnék - mosolyogtam rá Lily-re, aki egy bólintással tudomásul vette a dolgot. Az én hajamat mindössze kifésülte, majd jobb oldalra készített egy fonatot. A szemembe lógó, hosszabb tincseket eltűzte és egy kis lakkal biztosította a stabilitást. A sminkem hasonló lett, mint barátnőmé. Elégedetten néztem tükörbe, később Rosie anyukájára. Munkáját egy öleléssel és egy puszival háláltam meg. - Tetszik. Nagyon. Köszönöm, Lily.

- Ugyan, ez csak természetes - legyintett egyet hetykén, miután összepakolta a sminkes felszerelését. - Megyek is, mert még ezeregy dolgom van. Érezzétek jól magatokat, de lehetőleg ne igyatok sokat! A másnaposság nem a legkellemesebb helyzet, de ezt gondolom, tudjátok...

Rosalie biccentett egyet, aztán megölelte az anyukáját és a retiküljéhez fordult. Amint Lily elhagyta a szobát, a telefonom pittyegni kezdett. Harry üzent, miszerint körülbelül negyed óra múlva megérkezik az értünk küldött autó.

- Izgulok - suttogta zavartan Rosalie, miközben kimentünk a ház elé. Hűvös volt és a szél is fújt, így nem volt valami felemelő a szabad ég alatt szobrozni. 

- Én is, de nem vészes - egy fenét nem vészes! Ott lesz az a személy, akiért még mindig, egy hangyányit dobog a szívem. Vajon Zayn tud róla, hogy ott leszek a fogadáson? Vagy Harry meglepetésnek szánja a felbukkanásom? 

Ezeken a kérdéseken rágódva ültem be az éjfekete járműbe, ami egyenesen a Warner Music Group székházához vitt minket. 

Körülbelül fél óra múlva érkeztünk meg a helyszínre, ami hemzsegett a lesifotósoktól. Harry még erre is gondolt, hiszen egy testőr várt ránk a bejáratnál. Éreztem, hogy még ennek ellenére is készült néhány nem kívánt kép rólunk. Elhessegettem mindenféle bugyuta gondolatot s mosolyt csalva arcomra adtam le a kabáttárba a blézerem.

- Merre lehetnek a pacsirták? - nézett körbe kíváncsian Rosalie, miközben belém karolva beljebb araszoltunk a fogadásra. Rengeteg hírességbe botlottunk bele. Számomra új és szokatlan helyzet volt.

- Ana?! - csapta meg a fülem egy rekedtes s mégis szívmelengető bariton. Ügyet sem vetve barátnőmre fordultam a hang irányába. A szívem kihagyott egy ütemet, amikor tekintetem találkozott a gyönyörű, csokoládébarna íriszekkel.

Szép estét kívánok mindenkinek, sziasztok!

Meg is érkeztem a várva várt folytatással, melynek az elejével eléggé megküszködtem :3 Laza és vidám egy héten vagyok túl, de azért a fáradtság is igencsak uralta/uralja a napjaimat :) A jó idő mégis mosolyt csalt az arcomra egy-egy elnyúzott óra után... Na, de nem is erről akarok csacsogni :D Köszönöm az előző fejezethez érkezett 8 kommentárt - Iszáka Szandi, Bartók Timi, Boros Anna, Jule B., Névtelen, szerecsendio, Blake - versenyfelhívás volt mindössze, de ennek is örültem - és Angel -, a 24 pipát, a 31.000! megtekintést és a 89! feliratkozót ♥! Elárulná valaki nekem, miért érdemeltem ki, hogy miért szeretik ennyire a történeteimet? :3 Szorgosan keresem a választ, de még mindig nem jöttem rá.... :3 Ó, még mielőtt elfelejteném - nem biztos információ -, jövő héten bizonyos ideig nem lesz elérhető a blog! Designátalakítás lesz, ha minden igaz és amiatt vonnám ki a forgalomból egy rövid időre az oldalt :) Ezúton is köszönöm Briana T.-nek, a Dare to dream tehetséges szerkesztőjének, hogy elvállalta ♥! :) Nincs más mondanivalóm... Köszönöm a figyelmet, két hét múlva érkezem! :D Pusszpáá evribádii,

Macy