25.fejezet

Right Now

„Maradj a jelenben. Semmit sem tehetsz, hogy megváltoztasd a múltat, a jövő pedig soha nem lesz pontosan olyan, amilyennek tervezed vagy reméled. Fájdalmad, félelmed és dühöd, sajnálkozásod és bűntudatod, irigységed és terveid és sóvárgásaid csak a múltban vagy a jövőben élnek.”

/Dan Millman - A békés harcos útja/

2014. AUGUSZTUS 2.

Sosem voltam még az Egyesült Királyság területén kívül. Ez volt az első alkalom, hogy repülőn ültem. Apa meglepte a családot egy nyaralással; a repülőjegyek Toronto városába szóltak.

- Alig várom, hogy végre a tengerparton legyünk - Sophie le sem vette a szemét a mellettünk elsuhanó épületekről. Apu vezetett; egy szürke Audi-t bérelt ittlétünk idejére.

- Először pakoljunk le szállodában. Utána azt csináltok, amit akartok. Természetesen addig, míg el nem megyünk vacsorázni a Kínai Városnegyedbe - mosolygott ránk anya, amikor hátrafordult. Tekintete csillogott, akárcsak a húgomé. - Holnap városnézésre megyünk, aztán szabad program.
- Biztos fel akarunk menni a CN Tower tetejére? - kérdeztem zavartan a hajamba túrva. Anya mindenképp onnan akarja látni a várost, én viszont nem igazán repesek az ötletért. Sophie és apa anyura hagyatkoznak, így ők is felmennének a Toronto jelképének számító építményére.
- Ha nem szeretnél a legfelső szintre velünk jönni, maradhatsz a Horizons Café-ban vagy a földszinten - nyugtatott meg a család hímnemű tagja mosolyogva, majd leállította az autót egy hatalmas épület parkolójában. Szemei elkerekedtek, mikor elolvastam a hotel bejárata felett elhelyezkedő betűket: Hilton Toronto. Percekig tátott szájjal, pislogás nélkül meredtem a forgóajtóra. Alig hallottam meg apa kétségbeesett szavait. - Ana, jól vagy?
- Álmodom, ugye? - Sophie felröhögött mellettem, anya pedig megsimogatta a vállam. Óvatosan, mintha bármelyik pillanatban elillanhatna az épület csuktam be szemeim, majd felsóhajtottam s kinyitottam. Nem a képzeletem játszadozott velem, ez a színtiszta valóság. Ajkaim levakarhatatlan vigyorra húzódtak, egy halk sikoly követően apa karjaiba vetettem magam. - Ez a legjobb nyaram, köszönöm.
- Még semmit sem láttál, kicsim - simított végig a hátamon és egy puszit lehelt a hajamba. Miután kiszedtük a csomagjainkat a csomagtartóból, bementünk a hotelbe. A londinerek azonnal felpakolták a bőröndöket egy zsúrkocsiszerű valamire, mi pedig lerendeztük a kulcsokat a recepción. A liftbe belépve megkaptam a lakosztályomhoz tartozó kulcsot vagyis egy mágneskártyát. Apuból ekkor előtört az aggódó, mégis vicces énje. - Aztán este nem hancúrozni mindenféle izomagyú barommal! Ha megtudom, neki és neked is annyi lesz!
- Hát ilyennek ismersz?! - kaptam a szívemhez drámaian, anyáék felnevettek a húgommal. A lift megállásáig szerepjátékoztunk, amit nagyon élveztem. Amikor a szobám ajtajához értem, a szüleim felé sandítottam. Sophie-val az enyém mellett levő lakosztályt foglalták el. A testvéremet ismerve majdnem egész éjjel fent lesz s gyönyörködik a szobában, miközben zenét hallgat. - Fél óra múlva a hallban?
- Igen - bólintott anyu, én pedig elmosolyodtam s benyitottam a helységbe. Ha az állam a parkolóban már a betont súrolta, akkor nem tudom, mi koppanhatott a küszöbön.
Nem akarok túlozni, de beleszerettem a szobába. A színek és a berendezési tárgyak is egytől egyig az én stílusom volt. A bőröndöm az ágyhoz húztam, majd kivettem belőle egy barackszínű ruhát meg egy bikinit, ami hasonló színű volt a ruhával, csak a pántja, illetve a körvonalazása fekete volt. Miután átöltöztem, hajamat a fejem tetejére kontyoltam, aztán belebújtam egy lábujjas saruba s szó szerint dobtam egy hátast a krémszínű ágytakarón. Vidám kacaj tört fel belőlem, ahogy végigsimítottam a szaténszerű anyagon. Tekintetemmel körbejártam a szoba minden egyes szegletét; egyre nagyobb mosolyomtól már fájt az arcom. Alsó ajkamba harapva leugrottam a szőnyegre és benyitottam a fürdőbe.
- Apa ki akar nyírni... - mormoltam magamban, ahogy szemezni kezdtem a sarokkáddal meg a zuhanykabinnal. A hatalmas tükörrel ellátott fürdőszobaszekrényről nem is beszélve. A hófehér törülközők hengereresen, háromszög alakban helyezkedtek el a mosdókagyló mellett.
- Ana! - Sophie hangja csak úgy visszhangzott a hatalmas szobában. Hátat fordítva a fürdőnek meredtem kérdően a testvéremre. - Nem fogod elhinni, kik szálltak meg tegnapelőtt a hotelben!?
- Ajjaj, ez már rosszul kezdődik és sikollyal folytatódik... - eresztettem meg egy fejrázást, a húgom pedig szúrós szemekkel, sértődötten összefonta karjait a mellkasa előtt. - Kitalálom. Csaknem a One Direction?
- De! A hátsókijáratnál hallani a rajongókat, ahogy énekelnek. Amúgy nemcsak innen tudom... Az egyik lakosztályból a turnémenedzser, Paul Higgins lépett ki nemrég - az eszem eldobom, komolyan! A húgom úgy viselkedik, mint egy riporter vagy egy idegesítő lesifotós. Szerencsére a nyugodtabbik fajta, aki a háttérben meghúzódva figyeli áldozatait. - Biztosan az egyik fiút látogatta meg.
- Nem lehet, hogy ő szállt meg abban a szobában? - vontam fel a szemöldököm kérdően, Sophie pedig elhúzott szájjal megrántotta a vállát. A táskámat a vállamra dobva az ajtóhoz ballagtam. - Gyere, menjünk le a hallba!
A liftben mindketten csendben voltunk, egészen addig, míg be nem szállt mellénk valaki. Fekete, kapucnis pulóvert és napszemüveget viselt. Sophie rögtön felismerte a rejtőzködni próbáló férfit.
- Szia, Liam! - köszöntötte, mire a fiú ránk szegezte tekintetét s levette a szemüveget. Ajkain meglepett mosoly terült szét.
- Sziasztok! - ajándékozott meg minket egy-egy öleléssel. - Hogy-hogy itt találkozunk? Talán a koncertre jöttetek?
- Bárcsak - sóhajtott fel vágyakozva a húgom, én pedig megráztam a fejem. - Nyaralni jöttünk. Apa intézett mindent.
- Ez remek. És, eddig milyen Toronto? - érdeklődött kedvesen a nagy szívéről híres srác, miközben zsebre dugta kezeit. A kapucnit a fején hagyta.
A lift leértéig beszélgettünk, pontosabban Sophie és Liam társalgott. Csak egy-egy szó, mondat erejéig szólaltam meg. Amint kinyílt az ajtó, Li felrakta a napszemüveget és felénk fordult.
- Örülök, hogy találkoztunk. Remélem, még összefutunk - a lift előtt várakozó biztonsági ember megvárta, míg elköszöntünk az énekestől s egy intést követően elhagyták az épületet.
Sophie a tengerpartig csak a liftben történtekről beszélt, aminek köszönhetően kezdett elfogyni a türelmem. Rendben, tisztában vagyok a húgom életében mekkora szerepet játsszanak a fiú, de ez már kicsit sok számomra. Amíg a testvérem regényt tudna elmesélni, én 3 vagy 4 mondatban letudnám az egészet.

- Ideje megpirítani a sápadt pipihúst, lányok! Kiszállás! - felnevettem apa csapatkiáltásán, amikor leparkolt a szürke járgánnyal. Sophie azonnal szaladt volna a vízbe, de apu megállította. - Milyen izgága lettél hirtelen! Az előbb még valami zenekarról áradoztál, most meg átváltottál a Baywatch-ra?
- A kerti medence nem ugyanolyan, apuci - vetette be ártatlan, kiskutyaszemes arckifejezését a lány. Apa felsóhajtott és megrázta a fejét. Soph néha túlságosan is kislányos. És rendkívül akaratos. - Menjünk már, mire várunk még?
- Ana, vigyázz a húgodra! - szólalt meg anya, miután lecsapta a csomagtartótetőt. Egy hűtőtáskát nyomott a mellettem álló férfi kezébe, majd elindultunk egy kevésbé nyüzsis partrész keresésére.
Amint megváltunk a bikiniket takaró ruháktól, apa kivételével belevetettük magunkat anyuékkal a hűsítő vízbe. Akaratlanul is frusztrált a tény, miszerint figyelt valaki minket. Amikor azonban körbenéztem, csak a parton napozókat láttam, semmiféle feltűnő kukkolót vagy ilyesmit.

***

(zene)

Késő este, a partról mentünk vacsorázni. Anyuék rendeltek nekünk, mi pedig csendben nézelődtünk a húgommal. Engem személy szerint rögtön elvarázsolt az étterem. Mondjuk még egyszer sem ettem kínait, finomnak s rendkívül különlegesnek tartottam az ízvilágot. Sophie csak piszkálta a szusit a pálcikával, néha azért udvariasságból bele-beleharapott. 

- Még jó, hogy van szobaszerviz - mondta apa, miután rendezte a számlát s indultunk vissza a szállodába. Egyetértően bólintottam, a húgom pedig csendben kullogott anya mellett.

Fáradtan kerestem meg a táskám legalján a kártyát, hogy bejussak a szobába. Összevont szemmel vettem észre, hogy az ajtó résnyire nyitva volt. A szívem hevesebben kezdett el verni, alig kaptam levegőt. Óvatosan beléptem a lakosztályba s körbenéztem. Semmi szokatlant nem találtam, legalábbis amennyit láttam a gyér külvilágításnak köszönhetően. A bőröndöm ugyanott és ugyanúgy volt, ahol délután hagytam. Az ágy kissé meggyűrt maradt az álmodozásom után, ahogy a fürdőszoba ajtó is tárva-nyitva maradt. 

Az ajtó halkan becsukódott mögöttem, nekem pedig a tüdőmben rekedt a levegő. Csak az illető szuszogását hallottam, ami megrémisztett. Nagyon. Talán akkor kerültem sokkosabb állapotba, amikor két kar fonódott a derekam köré. Azonnal lenéztem s a számat eltátva pislogtam párat. Túlságosan ismerősnek tűntek a fiú kezén pihenő tetoválások. A gyűrűkről nem is beszélve. Az arcomhoz érő borostás arc előhozta emlékeimet, melyet mostanság mélyen elzártam a szívemben. 

- Azt hittem, velem még vagy olyan jóban, hogy elárulod, hova jöttök nyaralni. Sebaj, Liam elkotyogta a koncert után... Rögtön tudtam, mit kell tennem - szemeimet automatikusan lehunytam, mikor ajkait a nyakhajlatomhoz érintette. Lángoltam; kívül-belül. - Kérlek, mond valamit, Anastasia...!

- Nem szabadna ezt tennünk... - suttogtam fájdalmasan, mire a fiú felnyögött. Szembe fordított magával s hüvelykujjával végigsimított alsó ajkamon. - Helytelen a te szemszögedből nézve...

- Csak erre éjszakára törjük meg ezeket az átkozott szabályokat! Véletlennek találod, hogy mi ketten ugyanott vagyunk? - aprót bólintottam s tekintetemmel megpróbáltam megfejteni, mire gondolt Zayn. - Ez nem véletlen, Ana. Ez egy jel. Egy jel, hogy nekünk ma este együtt kell lennünk.

- N-nem tudok ésszerűen gondolkodni, ha a közeledben vagyok - suttogtam szégyenlősen, az énekes pedig rekedtesen felkuncogott s megcirógatta arcom. - Elvetted az eszem, Zayn Malik.

- Ennek nagyon örülök, Anastasia Corwell - hajolt ajkaimhoz, majd megcsókolt. Tenyerei végigsiklottak a fenekemen, aztán a combomon állapodtak meg. - Ugorj!

Lábaimmal körbefontam keskeny csípőjét, karjaimmal pedig a tarkóját. Egyik kezével kibontotta kontyomat, a hajgumit határozottan a szőnyegre dobva. Beletúrt hajamba, majd lassan a hátamra fektetett a puha ágyon. Kezei lassan s megfontoltan gyűrték egyre feljebb a ruhámat.

- Le akarom venni rólad... - duruzsolta alsó ajkamba, én pedig csak annyira ültem fel, hogy a ruhadarab lekerüljön rólam. Zayn ádámcsutkája megugrott a hatalmas nyelést követően, miközben végigmért. - Hogy lehet valaki ilyen ártatlan, mégis dögös és ellenállhatatlan?

Vártam az undorral eltöltött megjegyzéseket a hegekre, melyek az oldalam, a combjaim és a hasam tarkították. De a fiú ahelyett, hogy faképnél hagyott volna, áhítattal a tekintetében puszikkal s harapásokkal kezdte behinteni bőrömet.

- Olyan puha és selymes - mormolta a köldököm feletti részbe, amitől felsóhajtottam. Remegő kezeim egyikével beletúrtam Zayn ébenfekete hajába, mire felmordult és haladt egyre lejjebb. - Tetszik ez a bikini, de most nincs rá szükségünk...

S ma este törtem meg véglegesen. Talán a nyaralás okozta felszabadulás érzése vagy Zayn közelsége miatt, de a bennem lakozó, félénk kislányt elküldtem pihenni egy időre. A félelmeimet megpróbáltam nem kimutatni s szorongás nélkül élvezni azt, hogy kettesben lehetek a fekete hajú énekessel. Mindezeket félretéve a bűntudat végigkísért. Már-már kínzóan.

Sziasztok!

Fáradtan, mégis izgatottan hoztam a folytatást :) Nem igazán lepődtem meg azon, hogy örültetek Harry és Ana szakításának :) Való igaz, ez egy kis átfedés, amolyan csavar volt a történetben :D Köszönöm az előző fejezethez érkezett 12 kommentárt - Egy olvasó, Kitty B, Angel, Ever, Jule B., ~Haydee~, Dreamy Girl, Iszáka Szandi, Chixi, szerecsendio, Juhász Kata és Timii1D ♥ -, a 26 pipát, az 57.000 megtekintést és a 108! feliratkozót ♥! Hálás vagyok, nagyon de nagyon ♥! Köszönöm, köszönöm, köszönöm ♥! Remélem, írtok és pipáltok majd! :) Igyekszem a folytatással :D További szép estét és hétvégét kívánok ♥! Pusszpáá evribádii,

Macy