30.fejezet

Something Great

„A szerelemben nincs nyugalom, mert az, amit elértünk, csak egy újabb kiindulópont ahhoz, hogy még többre vágyódjunk.”

/Marcel Proust/

Mozgalmas és élményekkel teli két hetet töltöttünk együtt Zayn-nel. Velencében sikerült részt vennünk egy gasztronómiai túrán is, ami egyszerűen fantasztikus volt. Rengeteg receptet sikerült elsajátítanom, de Zayn sem maradt tudás nélkül. Ő is megtanult néhány egyszerű, ám finom és vendégvárónak is ideális ételkülönlegességet.

Romantikázásunk alatt sem feledkeztünk meg családjainkról. Mindenkinek megvettük az ajándékát, így a hazaérkezés után csak az aprók előkészületek maradtak ránk. Tökéletes példa erre a karácsonyfa kiválasztása, felállítása - és díszítése. Először a Malik családnál segédkeztünk, aztán nálunk sürögtünk-forogtunk a nappaliban meg a konyhában. A két család ebben az időszakban kezdett igazán kijönni egymással, főleg a húgom és Zayn testvérei.

Szenteste reggelén már kevésbé volt nagy a felhajtás. A fa teljes pompájában világított, az ételek a hűtőben várakoztak a lakomára és a sütemények tésztája is készen állt a sütésre. Amíg anya megcsinálta a mázat a mézeskalácsokra, addig Waliyha, Doniya és én megkerestük a formákat. Miután a hóember, kis- és nagy harang, illetve fagyöngy formájú sütiket betettük a sütőbe, elvonultunk a nappaliba beszélgetni. A hifiből egy rongyosra hallgatott, karácsonyi dalocska szólt. Sophie és Safaa a hátsóudvarban hóembert épített, közben hógolyókkal dobálták egymást.   

- Ne egyétek meg mindet! Hagyjatok a vendégeknek is! - szólt rá anya Zayn-re és apára, akik elmélyült beszélgetésük közepette nekiláttak a még gőzölgő, cukormázzal borított édességek elpusztításának. Szerelmem ártatlan pillantással meredt rám, mire felkuncogtam s megráztam a fejem. Alig fél órája reggeliztünk és még csak néhány perce vettem ki a sütőből az első adat mézeskalácsot, máris letámadja a tepsit. Anyu szem forgatva beletúrt hajába és felsóhajtott. - Még jó, hogy van még tészta, amit ki tudunk sütni...
- Tehetünk arról, hogy isteni lett? - húzta az ölébe a nőt apu, majd egy puszit nyomott az arcára. Jobbnak láttam, ha magukra hagyjuk őket, ezért megragadtam Zayn kezét s felmentünk a szobámba. Elterültünk az ágyon, aztán csókolózni kezdtünk. A fiú kezei felfedezőútra indultak a felsőm alatt, míg én a haját túrtam unhatatlanul. Összerezzentem egy pillanatra, amikor meghallottam apa kiáltását. - Azért védekezzetek ám! Nem akarok még nagypapa lenni!
Mindketten felnevettünk. Az igazság szerint megfordult a fejemben a családalapítás, de túl fiatalok vagyunk még ehhez s a kapcsolatunk sem biztos egy ekkora lépéshez. Pár év múlva talán készen állunk egy, esetleg több babára.
- Elmegyünk sétálni? - zökkent ki gondolataim közül Zayn rekedtes hangja. Tekintetét az enyémbe fúrva várta válaszom, ami mindössze egy suta bólintás volt. Miután felöltöztünk, elköszöntünk a házban tartózkodóktól, majd elindultunk a park felé. A hó lassan szállingózott, de nem volt nagyon hideg. Én mégis felvettem egy sapkát, a kedvenc sálam és egy pár kesztyűt. Zayn térdig érő, fekete szövet kabátot, fekete sapkát és bakancsot viselt. Egyik kezét a kabátja zsebébe dugta, a másikkal pedig összefűzte ujjainkat. - Nem fázol?
- Csak egy picit - mosolyodtam el haloványan, miközben szembe fordultunk egymással. Szerelmem körém fonta karjait, aztán megcsókolt. Arcomat azonnal elöntötte a pír, így már kevésbé volt elviselhetetlen a hóesés s a hideg okozta bőrcsípés. Ráérősen kóstolgattuk a másikat; Zayn nyelve lassan masszírozta az én nyelvem. Levegőhiány miatt elhúzódott tőlem, de csak annyira, hogy homlokát az enyémnek döntse. - Istenien csókolsz. Mondták már?
- Egyszer-kétszer. De te sem vagy semmi, kicsim - harapott alsó ajkamba, amitől felnyögtem. Rekedtesen felkuncogott, majd lehelt egy puszit az orromra. Fejemet a mellkasába fúrva tüntettem el kezeimet a kabátja alatt. Csípője köré kulcsoltam karjaimat s felsóhajtottam. Szótlanul álltunk egy ideig; Zayn törte meg a csendet. - A Szilvesztert Londonban töltjük. Liam lefoglalta a törzshelyét, a Funky Buddha-t néhány órára. Az éjféli tűzijátékot a London Eye-ról nézzük meg. Csak te és én.
- Komolyan mondod? - suttogtam megsemmisülten. Zayn mosolyogva bólogatott egy sort, én pedig örömömben lecsaptam ajkaira. Rögtön viszonozta hevességem. - Nagyon de nagyon szeretlek, Zayn. Nálad jobb férfit keresve sem találnék.
- Rendkívül féltékeny lennék azokra a férfiakra, Anastasia... Te az enyém vagy. Reménykedem benne, még hosszú ideig... - mindegyik szavát egy-egy csókkal szakította meg, amit kuncogva fogadtam.
Körbe sétáltuk a tavat, aztán beültünk a parkhoz közeli kávézóba. Beszélgettünk, megittunk egy nagy bögre forrócsokit s közben a helység közepén kialakított színpadon zenélő srácot hallgattuk. Mindössze egy gitár kísérte produkcióját, ami kifejezetten tetszett. A szöveg első hallásra megfogott; nem az a tipikus és nyálas szerelmes dal volt. Ugyan említést tett a szerelemről és a másikhoz való kötődésről, inkább a mai életfelfogás volt a téma.

Szilveszter napja; London

Eleanor reggel felkeresett, hogy menjünk el vásárolni a buli előtt. Körutunkon Rosalie is velünk tartott, hiszen megint „ruhahiányban szenvedett” szegény. Ó, hányszor hallottam már én azt a szöveget... 

Úgy egy órányi barangolás után kezdett elfogyni a türelmem. El és Rose butikról butikra, cipős boltról cipős boltra rángatott. Hajszálon múlt, hogy ne üvöltsem el magam s hagyjam ott a őket. Rosie tisztában volt vele, hogy utálok vásárolni. Most mégis figyelmen kívül hagyta.

- A fenébe! Már megint túllőttünk a célon? - sóhajtott fel Rosalie, miután leültek hozzám. Amíg ők megfeledkezve rólam válogattak a ruhák s cipők között, addig elvonultam az egyik gyorsétterembe. Éhes és nyűgős voltam. Aprót biccentettem barátnőm kérdésére. - Sajnálom, Ana. De annyi új cuccot találtunk Ellel és...

- Nem érdekes. Túléltem, nem? - erőltettem egy mosolyt az arcomra, majd belekortyoltam a kólámba. Eleanor leadta a rendelését, aztán hármasban megebédeltünk. Szerencsére nem sokan ismerték fel Louis barátnőjét, így könnyedén eljutottuk Rose kocsijáig. A Watson házhoz mentünk, hogy ott készülődjünk az estére. Akaratlanul is feltűnt, hogy az egész lakásban csend volt. Értetlenkedve néztem a szőkeségre. - Hol vannak a szüleid?

- Az ünnepeket követően elutaztak Tokióba - rántott vállat, miközben a kezembe nyomott egy törülközőt. El is kapott egyet. - Menjetek el fürdeni, aztán megcsináljuk egymás haját és sminkjét!

Eleanor az egyik vendégszobai, én pedig a földszinti fürdőszobát foglaltam el. Negyed óra múlva léptem csak ki a kabinból. A ruháink már az ágyra voltak készítve, mikor Ellel visszamentünk Rosalie szobájába. Amint felöltöztem, El kivasalta a hajam és feltűzte kontyba. Rose kifestette a körmeim, majd elkészítette a sminkem.

- Dögös vagy! - mosolyodott el Louis barátnője, amikor Rosie is felöltözött. Barátnőm haját begöndörítettem, aztán hagytam a vállára omlani. Eleanor megcsinálta az összeállításhoz illő sminket s ő is felkapta magára a takarón várakozó ruhadarabokat.
- Mondod te! - nyögtük ki egyszerre a szőke hajú lánnyal, aztán egymásra néztünk és felnevettünk. Eleanor le hajtotta a fejét; elpirult.
Egy óra múlva már a taxiban ültünk, úton a Funky Buddha felé. A város már nyüzsgött, de szerencsére nem keveredtünk dugóba. Könnyedén értünk oda a szórakozóhelyre. Egyből kiszúrtam a fiúkat; Liam a pult mögött mixerkedett, a többiek pedig előtte ültek a bárszékeken. Táskámat és blézeremet leadtam a ruhatárba, aztán odamentem Zayn-hez. Mivel háttal ült nekem, nem látta, ki közelíti meg. Alsó ajkamba harapva fontam hasa köré karjaimat s egy puszit leheltem a tarkójára. Összerezzent egy pillanatra, de éreztem, hogy elvigyorodik. Li tekintete az enyémbe fúródott, ajkaira kedves mosoly húzódott.
- Mit adhatok a hölgynek? - intézte felém kérdését, miközben Zayn az ölébe húzott. Állát megtámasztotta a vállamon.
- Valami gyümölcsös koktélt, alkohol nélkül - adtam le rendelésem az énekesnek, aki biccentett egyet és nekilátott az ital elkészítésének.
- Gyönyörű vagy, picim - duruzsolta fülembe barátom, kezeit pedig a hasamra simította. Hátamat mellkasának döntve felsóhajtottam. - Bár, ha szoknyában lennél...
Kuncogva fordítottam fejemet úgy, hogy megcsókolhassam a fiút. Azonnal viszonozta, aztán a nyakamat hintette be pillangópuszikkal. Niall a táncparketten vonaglott Rosalie-val, akárcsak Louis és Eleanor. Harry és Paige elvonultak az egyik üres boxba, Sophia pedig bement Liam-hez a pult mögé.
- Li, ez isteni finom! - dicsértem meg a koktélt, amit néhány korty után meg is ittam. A fiú pironkodva elmosolyodott. Kértem még egy pohárral a gyümölcsös csodából s azzal indultam el barátnőmék felé, nyomomban Zayn-nel. Szorosan egymáshoz préselődve dülöngéltünk a hívogató dallamokra. - Fontos elmennünk a London Eye-hoz?
- Igen. Kettesben akarom veled elkezdeni az új évet - vette el üressé vált poharam, majd lerakta az egyik asztalra és a mellkasára húzott. Ajkaimat nyaki ütőerére tapasztottam, aztán egy csókot nyomtam bőrére. - Van egy meglepetésem is.
Nem szerettem volna tolakodó lenni. Nyugtalanul ugyan, de kivártam, hogy az óriáskerékhez menjünk.
- Táncoljunk! - zökkentett ki gondolataimból Niall hangja, majd keze. Rose a bárpultnál iszogatott és Sophia-val beszélgetett. Zayn tisztes távolból méregetett minket.
- Mióta vagytok ilyen táncoslábúak? Tudtommal egyikőtök se szeret táncolni. Állításotok szerint nem is tudtok - hajoltam a füléhez, hogy tisztán hallja mondandóm. Ahogy közeledtünk az év végéhez, a hangulat is úgy hágott a tetőfokra.
Beszélgetve dülöngéltünk a pörgősebbnél pörgősebb zenékre. Noha én egy korty alkoholt sem ittam, az ír szőkeségen már látni s érezni lehetett a piát. Rosalie sem volt különb nála. Sorra vedelte a vodka-narancsot meg a whisky-t.
- Holnap a világotokról nem fogtok tudni - kísértem az egyik székhez Niall-t, aki nyöszörögve kért Liam-től egy pohár vizet. Zayn a fejét csóválva osont a hátam mögé és vont karjaiba. Kezeimet az övéire simítottam, fejemet pedig a vállára hajtottam.

London Eye

A hűs szél belekapott hajamba, arcomra fagyasztva mosolyom. A keréknél egy lélek sem volt, az utcákon viszont hatalmas tömeg lézengett. Zayn összekulcsolta ujjainkat, aztán odamentünk az egyik kapszulához. Egy harmincas éveiben járó, barna hajú nő köszöntött minket. Mögötte egy két személyre megterített asztal - rajta egy váza, amiben egy csokor vörös rózsa pihent - várakozott arra, hogy leüljenek oda.  

- Jó szórakozást és boldog új évet kívánok! - mosolygott ránk, majd kilépett a kapszulából. Az ajtó becsukódott, majd lassan elindultunk felfelé.

- Hölgyem - húzta ki a székem Zayn, aztán leült velem szembe. Csettintett egyet, ekkor felcsendült egy melankolikus dal s kihunytak a fények. Mindössze az asztalon pislogó gyertya és a város fényei világítottak meg minket. - Remélem, éhes vagy...

- Ideges vagyok - vallottam be a spagettitésztát piszkálva, miközben a fiú tekintetébe fúrtam az enyémet. Csupa rejtély és titok övezte csokoládébarna íriszeit. - Érzem, hogy több van emögött a vacsora mögött.

- Jól sejted - villantotta meg ezerwattos mosolyát, amitől nagyot dobbant a szívem. Szótlanul elmosolyodtam, aztán enni kezdtünk. 

Éjfél előtt felbontottuk a már behűtött pezsgőt, amivel leöblítettük a finom vacsorát. Halk sikoly tört fel belőlem, amikor fellőtték az első, színes tűzijátékrakétát. Arcomat Zayn mellkasán pihentetve figyeltem a szemet gyönyörködtető alakzatokat. 

- Boldog új évet, Ana! - nyomott egy puszit a homlokomra, majd elhúzódott tőlem. Értetlenkedve figyeltem, ahogy a zakója belsőzsebében matatott. Amikor féltérdre ereszkedett előttem, szemeim elkerekedtek. - Tudom, nem ez lesz életem első lánykérése. Most mégis úgy érzem, helyesen cselekszem. Igaz, nem régóta vagyunk hivatalosan együtt... De szeretlek és veled akarok lenni, amíg csak lehet.

- Zayn... - nyöszörögtem szipogva, keresve a hangomat. Gondolataim csomóba gabalyodva kavarodtak össze, annyi minden járt a fejemben.

- Ssh... Hallgass végig, kérlek! - sóhajtott fel könyörögve. Tekintete homályos volt a könnyektől. Alsó ajkamba harapva hallgattam el. - Tisztában vagyok vele, hogy sokszor csalódtál már a férfiakban és ez alól én sem vagyok kivétel. Az ember követ el hibákat és néhányszor helyre is tudja hozni... Szeretném én is helyrehozni a hibámat egy kérdéssel: Anastasia Corwell, hozzám jönnél feleségül?

Sziasztok! 

Megérkeztem az utolsó előtti fejezettel... Hát, megszenvedtem vele, mit ne mondjak :) De kész lett és most örül a fejem :) Köszönöm az előző részhez érkezett 3 kommentárt - Angel, Timii1D és szerecsendio ♥ -, a 20 pipát, a 67.000 megtekintést és a 111 feliratkozót ♥! Várom véleményeiteket, akár kommentár, akár pipa formájában :) További jó éjt, pihenésben gazdag hétvégét és kitartást a jövő héthez ♥! Pusszpáá evribádii,

Macy