Epilógus

Sziasztok!
Elérkeztünk az utolsó fejezethez :( De még mindig nem akarok búcsúzkodni, majd az Írói utószóban :) Addig van egy hét, míg felkészülünk a 100-s zsebkendők támadására :3 Köszönöm az előző részhez érkezett 8 kommentárt - Violet W., Jule B., Angel, Evelyn Summer ~, Timii1D, szerecsendio, Follow Barbie és Névtelen ♥ -, a 17 pipát és a 69.000 megtekintést ♥! Remélem, örülni fogtok a végkifejletnek! :) Várom véleményeiteket! :) Jó olvasást, további szép estét s erőt a jövő héthez ♥! Pusszpáá evribádii,
Macy

A Thousand Years

„A házasság nem az, aminek megkötésekor mutatja magát, de bizonyos, hogy az akar lenni, aminek ilyenkor látjuk: egyetlen, megszakíthatatlan szövetség, amelynek tanúja és jóváhagyója nem kisebb személyiség, mint maga Isten.”

/Vasadi Péter/ 

2015. JANUÁR 12.

A szívem a torkomban dobogott, ahogy anya és Rosalie rám segítették a ruhámat. Mindhárman küszködtünk a könnyeinkkel. Alsó ajkamat rágcsálva próbáltam kiküszöbölni, hogy el ne sírjam magam.

- Lányok, igyekeznünk kellene! Fél óra múlva kezdődik a szertartás! - nyitott be Doniya. Csillogó szemekkel elmosolyodott. - Az öcsém nem fog tudni megszólalni, ha meglát.

- Ne mondj ilyeneket, mert elbőgöm magam idő előtt... - nevettem fel belekapaszkodva Rose kezébe, majd felvettem a cipőm. Miután eligazgatták a fátylamat, magamra kaptam egy fehér-csipkés bolerót. Safaa, Waliyha és Doni segítségével lementem a földszintre. Trisha szipogva ajándékozott meg egy csontropogtató öleléssel. Szapora levegővétellel megszólítottam. - Nyugodj meg! Komolyan, ha mindenki elkezd sírni körülöttem, lefolyt sminkkel lépek az oltár elé...

- Zayn akkor is el fog ájulni tőled, kedvesem - cirógatta meg arcom, majd kimentünk a hófehér limuzinhoz, ami ránk várakozott már régóta. 

A vőlegényemmel körülbelül egy hete találkoztam, amolyan babonából - anno apa és anya is így „készült fel” a ceremóniára, egy pici távolléttel egymástól. Telefonon természetesen beszéltünk egymással, még a leány s legénybúcsún is. A fiúk állítólag kitettek magukért, emlékezetes búcsúztatót sikerült összehozniuk. Csak abban reménykedem, hogy Liam nem lesz-e nagyon másnapos, hiszen ő Zayn tanúja.

Még most sem tudtam felfogni, Rosalie és a többiek hogy heverték ki alig 5 óra alatt a bulit. Safaa és Sophie kivételével mindnyájan felöntöttek a garatra, Waliyha s én azonban egy-két pohárnál nem ittunk többet. Legjobb barátnőm és Eleanor az asztalon táncolva énekeltek, illetve ugráltak a kanapén.

Amikor a limuzin leparkolt a templom előtt, a gyomrom borsó nagyságúra zsugorodott. A bejáratnál apa, Niall, Louis és a Malik lányok kísérői várakoztak. El és Rosie azonnal kipattantak a járműből s odasiettek a fiúkhoz. Apu segített kiszállni a limuzinból, majd egy puszit lehelt az arcomra.

- Gyönyörű vagy, kicsim - suttogta a fülembe, miközben elfogadtam felém nyújtott jobbját. A koszorúslányok nekiláttak szétszórni előttünk a rózsaszirmokat, a fiúk pedig elfojtott mosollyal követték őket. A csajok ruhái tökéletesen kiemelték nőies alakjukat. Az érdem Rosalie-é volt, ő választotta ki az én ruhám is. Apa felsóhajtott. - Készen állsz?

- Félek - pislogtam zavartan, de bólintottam egy aprót. Lassan léptük át a templom küszöbét. A vendégsereg azonnal felállt a helyén, amikor megláttak minket. Egyik kezemmel apu zakóját, a másikkal pedig a csokromat szorítottam idegességemben. A násznépben rögtön kiszúrtam néhány kedves, régi ismerőst vagy éppen egy volt egyetemi csoporttársam. Kis híján eltátottam a számat, mikor tekintetem megakadt Harry barátnőjén, Paige-n. Aláírom, hogy Zayn legjobb barátja és mondhatni testvére a göndör hajú srác, de hogy idehozza a nőjét az esküvőre... Észrevétlenül odahajoltam apához. - Mit keres itt Paige?

- Ő is a vendégek listáján van. Ne aggódj, nem muszáj majd bájcsevegned vele. Hidd el, Harry elszórakoztatja majd - simította meg karján nyugvó kézfejemet. - De azért ne rendezz jelentet, ha a csaj beszélgetni akarna veled.

- Igyekszem kordában tartani az indulataimat - szűrtem ki fogaim közt, majd alsó ajkamba haraptam. Zayn hófehér inget, fekete zakót, fekete szövetnadrágot és fekete cipőt viselt. Haja tökéletesen meredt az ég felé, füleiben a szokásos, kicsi, ezüstös karika fülbevalók pihentek. Arca frissen borotvált volt. Hatalmas, csokoládébarna íriszeit az enyémekbe fúrva húzta megbabonázott mosolyra duzzadt ajkait. Zavartan pillantottam fel apára, aki felkuncogott reakciómra. - Csípj meg, mert biztosan álmodom!

- Ez a valóság, Ana - tűrt a fülem mögé egy kósza tincset, majd alkarján pihenő kezemet a vőlegényem tenyerébe fektette. A két férfi egymásra nézett. Apu halkan megszólította Zayn-t. - Vigyázz a lányomra!

Szerelmem biccentett egyet, aztán szembe fordultunk a pappal. A násznép elfoglalta a helyét, a tanúk - Rosalie és Liam - a hátunk mögött várták, hogy sorra kerüljenek. Izgultam, rettentően izgultam. Többször átfutott az agyamban, hogy helyesen döntöttem-e vagy várni kellett volna még egy kicsit ezzel a felhajtással...
- Anastasia, fogadod-e hites férjedül az itt megjelent Zayn-t? - kérdezett rá William atya, tekintetét rám szegezve. Nagyot nyeltem s felsóhajtottam.
- Igen - nyögtem ki, mire a vendégek egy része megkönnyebbülten engedte ki eddig bent tartott levegőjét. Szemem sarkából láttam, hogy vőlegényem diadalittasan elvigyorodott.
- Zayn, fogadod-e hites feleségedül az itt megjelent Anastasia-t? - meg se kellett volna kérdezni, én már tisztában voltam a válasszal. De mivel így működik mindez, muszáj volt feltenni a minden eldöntő kérdést.
- Fogadom - szorította meg a fiú a kezem, amitől elpirultam. Annyira aprócska, mégis figyelmes gesztus volt, hogy el is mosolyodtam.
- Ezennel házastársakká nyilvánítalak titeket. Zayn, megcsókolhatod a menyasszonyt! Szívből gratulálok! - a fiú azonnal körém fonta karjait s egy hétig elfojtott érzéseit belesűrítette egy szenvedélyes csókba.
A vendégsereg tapsban tört ki. A lányok sikítoztak, a fiúk pedig füttyentgettek. Miután aláírtuk az anyakönyvet, Rose és Li is hasonlóan cselekedett. Ezalatt már fogadhattunk néhány gratulációt, főleg a családtagoktól. Anya és Trisha olyan csontropogtató ölelésben részesítettek, hogy kis híján elájultam.
- Üdv a családban, Mrs Malik! - nyomott egy puszit az arcomra Doniya, majd továbbadott a húgainak. Sophie majdnem ledöntött a lábamról, akkorra hévvel zárt a karjaiba.
- Elég, hagyjátok levegőhöz jutni a feleségemet! - sietett mellém Zayn, aki eddig a fiúkkal beszélgetett. Szorosan magához húzott és egy csókot lehelt a homlokomra. Lehunyt szemmel dőltem mellkasának. - Szeretlek, Anastasia.
- Míg a halál el nem választ? - kérdeztem felvont szemöldökkel, miközben a násznép után kivonultunk a templomból. Szerelmem bólintott egyet. Az épület előtt megsoroztak minket virágszirmokkal, illetve rizzsel. Hátat fordítva a társaságnak dobtam el a csokrom; meglepő módon Rosalie kapta el. Niall fülig vörösödve nézett körbe, majd megrántotta a vállát és egy vérpezsdítő csókban részesítette barátnőmet. Kuncogva odahajoltam Zayn füléhez. - Újabb esküvő a láthatáron!
A lakodalmat összekötöttük egy kis születésnapi ünnepléssel is. Szerelmem ugyanis a mai napon töltötte be a 22. életévét. Elmondása szerint a legjobb ajándékot az én személyemben kapta meg és nem is szeretne mást.
S hogy ez a csoda meddig fog tartani? A választ homály fedi.

Vége