21.fejezet

Sziasztok!

Meg is érkeztem a folytatással és fontos döntéssel :3 Tudom, hogy sokan megszavaztátok a 2.évadot, de sajnos nem fog összejönni :/ Örülök, ha a 30 fejezet + Epilógus meglesz... Sajnálom, de be kellett látnom nekem is, hogy nem megy minden egyszerre s zökkenőmentesen :3 Köszönöm az előző fejezethez érkezett 7 kommentárt - Névtelen, Angel, Bartók Timi, Jule B., szerecsendio, Névtelen: a Liam-s sztorit pihentetem, azért van átállítva. Örülök, hogy tetszik mindkét történet :) és Réka: sajnálom :( Mindig közbejött valami és muszáj voltam változtatni az időpontokat :3 -, a 24 pipát, a 45.000 megtekintést és a 101! feliratkozót ♥! Kíváncsi leszek a véleményetekre, szóval hajrá! :D Írjatok és pipáljatok bátran! :) További szép délutánt és hetet kívánok ♥! Ó, majdnem elfelejtettem: megnyitottam életem első 5 Seconds Of Summer témájú blogom :3 IDE kattintva eléritek ;) Pusszpáá evribádii,

Macy

Boy

„Megdöbbentő, hogy milyen sokan átviszik a tegnap terhét a következő napra. Kudarcaikat napról napra magukkal cipelik, és ezzel megfosztják önmagukat az újrakezdés örömétől.”
/Gary Chapman: Egymásra hangolva/

Harry zavart, értetlenségtől csillogó tekintete köztem és a pakisztáni fiú között cikázott. Zayn hetykén megtett néhány lépést felém, de végül leült az egyik fotelba és összekulcsolta ujjait. Hatalmas, csokoládébarna íriszeiből semmit sem tudtam kiolvasni s ez rendkívül felbosszantott.

- Az egész a Take Me Home turné egyik szünetében kezdődött, amikor hazamentem Bradford-ba... - az eddig rám nyugtatólag ható, rekedtes bariton egyszerre változott át idegesítővé és fontoskodóvá. - Akkor találkoztam először Ana-val. Kissé félénk és visszahúzódó volt, ami azonnal megfogott benne. A szépségéről és az embertársai felé irányuló gondoskodásáról nem is beszélve...

- A lényeget, Malik! Nem érdekel a rizsázás - hördült fel Harry. Kezei ökölbe szorulva pihentek ölében, arca és tekintete acélos volt. Bevallom, megijedtem tőle.

- Szóval... Amíg otthon voltam, összejöttünk Anastasia-val. Természetesen titokban kavartunk, nem akartunk botrányt - az ifjú vőlegény idegesen túrt tökéletesen beállított, fekete hajába s tekintetét rám szegezte. Egy pillanat volt csupán, szemei végül bandatársán állapodtak meg. - A szünet utolsó napján viszont szakítottunk.

- És ezt mindvégig, pofátlanul eltitkoltad előttünk és a menyasszonyod előtt? - a mellettem ülő, göndör hajú fiú hangja ércesebb volt a kelleténél. Zayn aprót biccentett, ajkait összeszorította. Harry nemcsak legjobb barátját, engem is lenéző pillantásokkal illette meg. Elhúzta a száját, majd megszólalt. - Azt hittem, te más vagy... Hány ilyen alkalmi kapcsolatod volt még? Legalább jó volt Zayn-el? 

- Harry... Kérlek - ennyit tudtam csak kinyögni. A torkomat és a szemeimet égették a könnyek. Nem hiszem el. Zayn hogy lehetett ennyire szemét? Miért kellett így kicseszni velem? - Nem vagyok könnyű nőcske, mint amilyennek beállítasz. Nem feküdtünk le.

- De együtt voltatok. Szegény Perrie... Hogy mondhatott igent egy ilyen... Ilyen embernek, amilyen te vagy? - szavait bandatársa felé intézte, hangjában csak az undort véltem felfedezni. - Semmivel sem vagy különb, mint én voltam régebben. 

Ez volt az a bizonyos kegyelemdöfés. Zayn felpattant a helyéről és nekiugrott Harry-nek, aki azonnal reagált. Kezemet a száma elé kapva, szapora szívveréssel figyeltem az eseményeket. Szitokszavak, erős s néha erőtlen ütések váltogatták egymást. Sírástól remegő ajkakkal kérleltem a fiúkat, hogy hagyják abba. Szavaim azonban süket fülekre találtak. Harry telefonját felkapva a dohányzóasztalról siettem át a konyhába, ahol tárcsáztam a banda talán egyetlen értelmesen gondolkodó tagját.

- Szia, Harry! - Liam hangja vidáman csengett. Egy ideig szipogva tartottam fülemhez a készüléket. Most mit mondjak? - Ana?! Jézusom, mi történt?

- Zayn és Harry... - zokogtam fel a nappaliban verekedőkre pillantva. Mindkettő srác arca és keze véres volt. - Összeverekedtek. Liam, ide kell jönnöd. Félek...

- Máris indulok - reagálni sem volt időm, csak kulcszörgést és egy hangos ajtócsapódást hallottam a fiú hangja helyett.

Óráknak tűnő percek teltek el a hívás óta. Nem mertem és nem is akartam közbeavatkozni a két bandatag verekedésénél. Magasról tettem volna arra, ha kapok egyet a szemem alá vagy ilyesmi, de a szívemben őrjöngő vihar meggátolt abban, hogy cselekedjek.

- Az isten szerelmére, elég! Zayn, azonnal szállj le Harry-ről! - megkönnyebbült sóhaj hagyta el a számat, amikor meghallottam Liam erélyes hangját. Néhány perc múlva Louis is feltűnt a bejárati ajtónál. Miután leszedték egymásról a megvadult zenészeket, Li odajött hozzám s szorosan magához húzta sírástól rázkódó testem. - Ssh, ne sírj! Már vége...

- A-az egész az én... Az én hibám - nyöszörögtem a fiú mellkasába, aki talán meg sem hallotta suttogásom. Ráérősen simogatta a hátam, közben a homlokomat vagy a hajamat halmozta el egy-egy nyugtatópuszival. Pár percig csak a morgolódást hallottam, ami a kanapé irányából jött. Lou megpróbálta kiszedni a fiúkból a verekedés okát. - Mindent elrontottam.

- Anastasia, hagyd ezt... Szeretnéd, hogy elvigyelek Rose-hoz? - emelte fel az államnál fogva arcomat Payno, majd eltűrt egy kósza tincset a fülem mögé. Aprót bólintottam s felsóhajtottam. - Szedd össze a cuccaid, a kocsiban megvárlak.

- Rendben és... Köszönöm - nyomtam egy puszit a fiú borostás arcára. Felmentem a hálóba, ahol összepakoltam a dolgaim és lerobogtam a nappaliba. Félénken elköszöntem a kanapén ülőktől, Louis-t pedig megöleltem és a vállamra csapva a táskám mentem oda Liam-hez. Vetettem egy utolsó pillantást a házra, aztán beültem a fiú mellé, aki elfuvarozott a legjobb barátnőmékhez.

4 HÓNAPPAL KÉSŐBB...

Múlt héten kaptunk egy borítékot, amiben 2 belépőjegy és VIP kártya, illetve egy aprócska üzenet pihent. Zayn betartotta még a tavaly tett ígéretét, miszerint az új turnéjuk londoni állomására meg fog minket hívni a húgommal.

- Lányok, itt van Rosalie! - kiabált fel apa az emeletre. Épp, hogy végeztem a húgom hajának befonásával... Csodálkozom azon, hogy legjobb barátnőm most pontosan érkezett, a megbeszélt időpontra. Amint rendet raktunk Sophie-val, lementünk a földszintre. 

Elraktam a táskámba a kapott borítékot, aztán elköszöntünk a szüleimtől s elindultunk Londonba. Rosie és a húgom egész úton a fiúkról beszélgetett, amiből már egy picit elegem volt. Lassan már a csapból is a One Direction és a WWA turné folyt. Mondjuk ez egy kicsit elterelte a gondolataimat a verekedésről. Voltam olyan naiv, hogy még aznap este felhívtam Harry-t, de kinyomta a telefont. Azóta egy szót sem váltottam vele.

- Azt hallottam, hogy Harry beteg és már napok óta nem énekelt a koncerteken - kapcsolta be a rádiót Sophie, amiben a Don't Forget Where You Belong című dal csendült fel. Megforgattam a szemeimet s hátrahajtva a fejem, lehunytam a szemem. - Kíváncsi leszek, ma este mi lesz.

- Úgy látom, a nővéredet is érdekli... Majd megöli a kíváncsiság - nézett rám a visszapillantóból Rose. Egy pillant erejéig találkozott a tekintetük, aztán figyelte tovább az utat.

Útközben sikerült elbóbiskolnom, ezáltal újra felrémlett előttem Harry arca. Napok óta vele álmodom. Talán a bűntudatom az oka. Hiba volt, hogy nem mondtam el az igazat neki még a kapcsolatunk elején. De honnan tudhattam volna, hogy Zayn lesz az, aki belerondít az egészbe?

London, Wembley Aréna [Where We Are Turné]

Sikoltozó, színesebbnél színesebb transzparenseket szorongató rajongók. Sürgő-forgó biztonsági őrök. Hatalmas kivetítőkkel és rámpaszerű emelvényekkel ellátott színpad. Így jellemezhetném első látásra a nagyszabású turné londoni állomását.

- El sem hiszem, hogy itt vagyunk végre. Alig várom, hogy újra láthassam a srácokat - ujjongott mellettem Sophie, miközben zökkenőmentesen megkerestük a helyünket. Rose a színpadot fényképezte le, illetve a rajta szaladgáló és lassan összeálló zenekart. Josh-t többször is sikerült lekapnia, illetve Dan-t és Sandy-t is. Kissé furcsa, de mégis jól áll a dobosnak a szőke haj. - Mit gondolsz, Zayn emlékszik még rám?

- Téged nem lehet elfelejteni - mosolyogtam húgomra, majd elővettem a telefonom. Az emlegetett szamár küldött egy üzenetet, miszerint itt vagyunk-e már. Miután elküldtem a válaszom, Rosalie csinált hármónkról egy képet. 

Körülbelül fél óra múlva megpillantottuk a koncertnyitót, majd felcsendültek a Midnight Memories akkordjai. Az aréna tombolt, akárcsak az est főszereplői. Húgom megesküdött rá, de legjobb barátnőm is, hogy a göndör hajú énekes csak tátogott. Elmondásuk szerint túlságosan tisztán énekelt. Reakcióm elmélkedésükre egy puszta vállrántás volt. 

A koncert felénél én is kezdtem felszabadulni. A lányokkal együtt táncoltam és úgy-ahogy énekeltem is a dalokat. Ahogy észrevettem, Haz és Zayn között is rendben volt minden. A Best Song Ever előtt a Göndörke mondott egy rövid köszönetet az itt levőknek, vagyis a rajongóknak. Hangja igencsak betegesen csengett, mégis megmelengette a szívem, hogy hallhatom.
A műsor után Zayn navigálásának köszönhetően bejutottunk a színfalak mögé. Sophie és Rose már alig bírtak magukkal, egymást csitítgatták. Kuncogva megráztam a fejem, ekkor véletlen nekimentem valakinek. A furcsa mintájú ingből és keresztes medálú nyakláncból, illetve az ing alatt pihenő póló alól kivillanó madaras tetoválás tudtam, ki az illető.
- Szia - emeltem fel a fejem s félénken a fiú szemébe néztem. Tekintetében a meglepettség s egy kevésnyi öröm csillogott.
- Helló, Anastasia - motyogta rekedtesen, aztán köhintett egyet és a húgomékhoz fordult. Sophie azonnal a nyakába vetette magát, amit az énekes mosolyogva fogadott.
- Ohó, végre itt vannak a bombanők! - karolta át a vállainkat Niall, majd kaptunk Rosalie-val egy-egy puszit az arcunkra. Miután alaposan végigmért minket, rákacsintott a legjobb barátnőmre. - Lélegzetelállítóan néztek ki, csajok!
- Mint mindig - tűnt fel a látókörünkben a banda hiányzó legénysége, Louis vezényletével. Egy sornyi ölelés és arca puszi után elvonultunk a srácok öltözőjébe. Harry tisztes távolban maradt tőlem, így Niall és Rosie mellett ültem. Sophie Zayn ölében kötött ki, míg Lou és Li a szőnyegre telepedett le.
- Hogy tetszett a koncert? - kérdezte fülig érő vigyorral az ír szőkeség, erősen a Watson lányt stírölve. Aranyosak voltak együtt, és ezért irigylem is őket.
Alaposan kitárgyaltuk a fiúk fellépését, aztán a srácok fényképezkedtek egy sort a húgommal és Rose-zal. Beszélgettünk egy ideig, majd a banda fáradtságára hivatkozva mindnyájan elindultunk az aréna parkolójában várakozó buszhoz. Át sem léptem a küszöböt, Louis ördögien elvigyorodott s bezárta előttem az ajtót. Pechemre nem egyedül, hanem Harry-vel sikerült a helységbe ragadnom. Remek. Most mi a fenét csináljak? 

20.fejezet

Empire

„Akinek jó szíve van, azt az öröm látványa boldoggá teszi.”

/Gustave Flaubert/

Miután rendet raktunk a termekben, elhagytuk az óvoda épületét. Harry felhívott, hogy nem tud értem jönni, így Rosalie-val beültünk egy kevésbé forgalmas kávézóba. Akaratlanul is az orromba szökött a frissen lefőtt kávé illata. 

- Pólyás korom óta Londonban élek, de itt még egyszer sem voltam - vallotta be barátnőm, majd becsukta az itallapot s leadtuk a rendelésünk.

- Pedig egész közel van a házatokhoz és ráadásul az Oxford Street-n - rántottam vállat, miközben kipillantottam az ablakon. Az eget sötétszürke felhők fedték, a fák lombjába bele-belekapott a szél. - Utálom ezt az időjárást. Nem teheted úgy ki a lábad a lakásból, hogy ne legyen nálad egy esernyő.
- Ez Nagy-Britannia - kortyolt bele a macchiatojába, aztán elővette a telefonját, amely egy új üzenetet jelzett. Mosoly kúszott a szőke hajú lány enyhén pírban úszó arcára. - Niall randizni hívott.
- Pihentetnie kellene a térdét, nem? - vontam fel a szemöldököm kérdően. Megértem, hogy tetszik neki Rosalie és szeretné mélyíteni a kapcsolatukat, de azért az egészségére is odafigyelhetne.
- Nála töltjük az estét - tájékoztatott Rosie fülig érő vigyorral. Áh, így mindjárt más a dolog. Azért mégse annyira felelőtlen ez az ír gyerek. - Azt írta, hogy rendelünk majd kaját és közben megnézünk egy filmet. Szeretné, ha csak holnap reggel mennék haza...
- Te is ezt akarod, valld be - mosolyodtam el a tejeskávémat kavargatva. Barátnőm zavartan biccentett egyet és beleharapott a málnás pitéjébe. - Félsz, hogy megjegyzést tesz a hátadon meg az alhasadon levő hegekre?
- Egy kicsit - vallotta be rekedtes hangon, miközben megitta a csészéjében maradt kávészerűséget. - A „baleset” óta nem voltam úgy senkivel.
Rosalie-t 2 évvel ezelőtt, egy szilveszteri buli után megerőszakolták. Egy velünk egykorú, részeg és bedrogozott srác kapta el hazafelé menet. Mivel Rose nem akart semmit a fiútól, az előrántott egy kést a zsebéből és annak segítségével megszabadította a lányt a ruháitól. Szerencsére Rosie nem esett teherbe, de fél évig pszichológushoz kellett járnia.
- Meséltél erről Niall-nek? - szánalmasnak érzem, hogy pont én kérdem ezt. Harry sem tud arról, miért félek annyira az érintéseitől.
- Nem, de majd elmondom neki - Rose ujjai fürgén mozogtak az érintőképernyőn. Miután elfogyasztottuk a rendelésünk, fizettünk és hazamentünk vagyis elmentünk a Watson házhoz. A hátizsákomba elraktam egy váltóruhát, illetve a tisztálkodószereimet és a jegyzeteim. Mire észbe kaptam, a taxi már lent várt rám a ház előtt. Legjobb barátnőm szorosan megölelt és egy puszit nyomott az arcomra. - Érezd jól magad a Bongyorkával!
- Te is az Ír Manóval - simítottam végig a karján, majd lerobogtam a taxihoz. Elhadartam a sofőrnek a címet, aki egy bólintást követően elvitt Harry házához. Fél óra múlva meg is érkeztünk. Kifizettem a fuvart, aztán kiszálltam a járműből. A fekete Rover közvetlen a taxi mögött parkolt le. Amint meglátott, Harry azonnal kipattant a terepjáróból és odasietett hozzám. - Szia!
- Helló, Gyönyörűm! - lehelt egy puszit a szám sarkába, majd összekulcsolta ujjainkat és bementünk a házba. Miután beszabadultunk a kabátjainktól meg a cipőinktől, letelepedtünk a kanapéra. Haz a mellkasára húzott s elkezdte a hátam cirógatni. - Milyen volt az oviban?
- A gyerekek mind nagyon kedvesek és aranyosak voltak. Rengeteget játszottunk, beszélgettünk és rajzoltunk. Ó, és ami a számomra legmeglepőbb volt az az, hogy imádnak titeket - mosolyodtam el visszaemlékezve a délelőtti filmezésre. - A This Is Us-t néztük a kicsikkel és a film ideje alatt síri csend volt a csoportban.
- Remélem, nemcsak a kölyköknek tetszett a film - húzta végig hüvelykujját az alsó ajkamon, majd nyomott egy csókot a homlokomra. Kuncogva megráztam a fejem s felpipiskedtem a fiú ajkaihoz, hogy megcsókolhassam. - Ezt egy pozitív véleménynek veszem.
Beszélgetni kezdtünk, miközben Harry a hajammal játszott. Fekete, vékony pulóverén keresztül éreztem szívének heves dobogását és gyors lélegzetvételét. Forró lehelete csiklandozta az arcom és ettől nagyokat dobbant a szívem.

- Majd én kinyitom - húzódtam el kissé fancsali arckifejezéssel, mikor csengettek. Az ajtóban nem állt senki, viszont a küszöbön egy hatalmas csokor rózsa és egy közepes méretű, masnival átkötött és egy ajándékkártyával ellátott doboz pihent. Zavartan méregettem a virágot meg a dobozt, aztán felkaptam őket és bevittem a nappaliba.
- Ki küldte ezeket? - tűnődött Harry, miközben hozott egy vízzel teli vázát a rózsacsokornak. Megrántottam a vállam, mert én se tudtam, mire véljem ezeket az apróságokat. - Nézzük meg, mi van a borítékban.
- Jó ötlet - bólintottam, majd felnyitottam az említett papírost. Egy levelet tartalmazott, amit kézzel írtak. Harry egy ideig csendben tanulmányozta, aztán semleges arccal a kezembe adta. Az első sor elolvasása után bosszúsan felnyögtem. - Nem lehet igaz...

„Belátom, a tegnap este folyamán egy kicsit felöntöttem a garatra... De amit mondtam neked, azt komolyan is gondoltam. Harry egy szoknyapecér és nem igazán ragad le egy lány mellett tüzetesebb ideig. Lássuk be, én hosszabb ideje ismerem, mint te. Gondold át, amiket mondtam, különben fájdalmas lesz, ha egy szépnek hitt napon Harry beállít egy másik csajjal... Z. xx”

- Egy valamit nem értek - szólalt meg pár perc múlva Haz, miközben én kibontottam a dobozt. Egy könyv, a kedvenc bonbonom és egy nyaklánc volt benne. A medálon egy, a nevem kezdőbetűjével ellátott szívecske lógott. Érdeklődve pillantottam a göndör hajú fiúra. Szemeiben kíváncsiság és értetlenkedés szikrája ragyogott. - Zayn-t miért zavarja ennyire, hogy mi együtt vagyunk? Oké, hogy egy városban éltetek és a családjánál vagy házvezetőnő... De ez furcsa.

- Anastasia, hagyd csak! Majd én mindent megmagyarázok - a szívem egy másodpercre megszűnt dobogni. Az arcomból kifutott a vér, a füleimben és az ereimben dübörgött tovább az adrenalinnal együtt. Kérdések százai cikáztak az elmémben. Az első és legfontosabb: Mit keres itt? Miért nehezíti meg még jobban a helyzetemet?

Sziasztok!

Ég a pofámon a bőr, hogy 2 napot késtem :3 Semmi ihletem nem volt, se kedvem :( De most végre rávettem magam, hogy nekiüljek és megírjam :) Köszönöm az előző fejezethez érkezett 4 kommentárt - Jule B., Bartók Timi, Angel és szerecsendio ♥ -, a 24 pipát, a 100! feliratkozót és a 47.000 megtekintést ♥! Majdnem elfeledkeztem erről is: Blake, a Love Will Remember írónője nemrégiben meghirdetett egy blogversenyt, amire jelentkeztem a történettel és... A Legjobb fanfiction kategóriában 1. helyezést értem el :3 Innen is köszönöm Blake-nek, illetve nektek, drága olvasóim, hogy vagytok nekem ♥! :) Nincs más hátra, mint hogy további szép estét és a jövő héthez kitartást kívánjak minden kedves olvasómnak és erre tévedőnek! Pusszpáá evribádii,

Macy

19.fejezet

Change Your Life

„A gyermektársaság gyógyír a lélekre.”

/Dosztojevszkij/

Reggel a telefonom csörgésére ébredtem. Harry mélyen aludt, szorosan magához ölelve kissé törékeny testem. Nehezen, de elértem a zenélő készüléket s kinyomtam. Meg sem néztem, mennyi az idő és hogy ki az az elvetemült, aki kiszakított a legszebb álmomból. Félig lehunyt szemmel elkezdtem az engem ölelő fiú kézfejét cirógatni, amit egy fáradt nyöszörgéssel fogadott. A kezemben levő telefon újra megszólalt, én pedig felsóhajtottam és beleszóltam.

- Ki vagy és mit akarsz hajnalok hajnalán? - dünnyögtem suttogva. A vonal másik végéről csak egy üde és dallamos kacajt kaptam válaszul, melyből már rögtön tudtam, ki is a rejtélyes hívóm. - Rose, mégis mi a francért keltettél fel?

- Édes-drága Anastasia, hát elfelejtetted? Ma kezdünk az óvodában, méghozzá két óra múlva - azonnal éberebb lettem s amilyen óvatosan csak tudtam, kiugrottam Harry mellől. Teljesen kiment a fejemből, hogy körülbelül egy hónapig gyakorlaton leszek az egyik londoni óvodában Rosalie-val, Daniellával és James-szel. Az pedig végképp kiesett, hogy mától kezdődik ez a gyakorlat. - Köszönj el szépen a göndör hajú lovagodtól, gyere haza és készülődj!

- Bőven van még időm készülődni, de köszönöm a parancsod - morogtam szem forgatva, amit nem láthatott. Ügyetlenkedve lekaptam magamról a kölcsön pizsamát és egy törülközőt magamhoz véve bementem a fürdőbe. - Ha most megbocsátasz, letusolnék! Később beszélünk, szia!

A készüléket a mosdóra téve beálltam a zuhany alá és áztatni kezdtem magam. Lassacskán ébredtem csak fel, enyhén hasogató fejfájással tűzdelve. Furcsálltam egy picit, hiszen alig ittam alkoholt tegnap. 

Ijedten kaptam magam elé a törülközőt, amikor megpillantottam a fürdőszobaajtóban álldogáló Harry-t. Álmos mosolyával és szanaszét álló hajával úgy nézett ki, mint egy kisgyerek. A látvány mosolyt csalt az arcomra.

- Jó reggelt, Gyönyörűm! - araszolt közelebb hozzám s fonta körém karjait. Beharapott alsó ajakkal eltűrt egy kósza tincset a fülem mögé, majd megcsókolt. Gondolkodás nélkül viszonoztam s beletúrtam göndör fürtjeibe. Jóleső morgással élvezte, ahogy ujjaimmal masszírozom fejbőrét. Kipirulva és kíváncsi mosollyal elhúzódott arcomtól. - Miért keltél fel ilyen korán?

- Rosalie telefonált. Ma indul az oviban a gyakorlat - Harry tudott a dologról, hiszen még mielőtt járni kezdtünk, a randevúink alkalmával sikerült kiszednie belőlem néhány információt az egyetemi közmunkával kapcsolatban.

- De előtte még ugye van időd velem reggelizni? - cirógatta meg arcomat s kiskutyaszemekkel várta válaszom. Kuncogva bólintottam és egy sietős puszit lehelve a fiú ajkainak sarkába, a zuhany alá tereltem, én pedig a szobába siettem. Felöltöztem és a hajamat a fejem tetejére kontyolva lementem a konyhába. Készítettem kakaót, pirítóst és főztem kávét. Amikor végeztem a terítéssel, a semmiből két kar fonódott a derekam köré. Orcám lángba borult, mikor az énekes belepuszilt a nyakhajlatomba. - Az én kis konyhatündérem... 

- Remélem, nem lett túl édes a kakaó. Nem tudom, te hogyan szereted - vallottam be szégyenlősen és a bóktól elpirulva, miközben asztalhoz ültünk. Harry sugárzó mosollyal megsimogatta a kézfejem s belekortyolt a még gőzölgő édességbe. Hümmögve emelte el szájától a London nevezetességeit felsorakoztató bögrét. - Szóval...?

- Ilyen finomat csak otthon, Holmes Chapel-ben ittam - harapott bele pirítósába, amit előtte alaposan belekvározott. Miután feltuningoltuk magunkat egy nagy bögre kávéval, elpakoltam a reggeli maradványait és felvettem a kabátomat. Harry persze felsegítette a ruhadarabot, amire igazán nem lett volna szükség. - Ha lediplomázol, jöhetnél velünk a turnéra szakácsnőnek. 

- Annyira azért nem főzök jól, de köszönöm - pusziltam arcon s már indultam volna a garázsfeljárón parkoló Range Rover-hez, amikor Hazza visszarántott magához és gyengéd táncba hívta ajkaimat. Néhány perc volt csupán, mégis a fellegekben éreztem magam. 

~❀~

Harry-nek nem igazán volt ínyére, hogy elengedjen, amikor odaértünk Rosalie-ék házához. A lelkemre kötötte, hogy amint végzek az oviban, eljön értem és nála töltjük az egész estét. Beleegyeztem, hiszen semmi kedvem sem volt a szobámban, a könyvek felett gubbasztani. 

- Olyan édesek vagytok együtt - ugrott a nyakamba Rose, miután bementem a házba. A szülei már nem voltak itthon, így csak mi ketten rontottuk a levegőt.

- Ugyan... Inkább arról áradozz, mi van veled meg az ír szöszivel?! - ballagtunk fel komótosan a lány szobájába, ahol átöltöztem és a legszükségesebb dolgaimat beledobáltam egy oldaltáskába. Hajamat kiengedtem és kifésültem, aztán összekötöttem lófarokba. Kihúztam a szemeimet s miután fogat mostam, egy leheletnyi szájfényt varázsolva ajkaimra huppantam le barátnőm mellé az ágyra.

- Semmi érdekfeszítő. Sokáig beszélgettünk tegnap, de aztán leléptek a fiúkkal és már nem volt kedvem egyedül bulizni, így hívtam egy taxit és hazajöttem. Miután befeküdtem az ágyba, Niall küldött egy üzenetet, miszerint szeretne minél hamarabb találkozni velem. Ennyi - foglalta össze egy vállrántás közepette, én pedig elvigyorodtam. Bár kissé elkeserített, hogy Rosalie nulla lelkesedéssel fogja fel az egész kapcsolatot, amit az ír fiúval ápolnak, mégis örültem, hogy ők is boldogok. Legalábbis azt hiszem. - Na és veletek mi újság?

- Azt... Azt hiszem, kezdek továbblépni a múlton és Harry mellett megtanulok bízni a fiúkban - motyogtam a takarót fixírozva. Rose volt mellettem a nehéz időkben még anno 3 éve. Ő és anya, illetve a nagyi pátyolgatta a lelkem több-kevesebb sikerrel és ezért örökre hálás leszek mindhármójuknak. - Mennünk kellene, nem?

- Gyerünk - dobta vállára a táskáját lazán, majd lerobogtunk a kocsihoz s elindultunk az óvodához. Biztosra vettem, hogy James és Ella késik majd. A vérükben van, hogy mindig, mindenhonnan elkéssenek. 

Negyedóra kocsikázás után, jókedvünk értünk az egyetem közelében levő, színes épülethez. Az ablakból lehetett látni, hogy a gyerekek önfeledten játszanak. Miután megkerestük az igazgatót, csatlakoztunk az egyik csoporthoz. A kicsik azonnal megkedveltek minket, főleg Rose-t. A lány ugyanis énekelt nekik és engem is rávett, amiért egy picit nehezteltem rá.

- Ugye nem sokat késtünk? - vágódott le mellém James, miközben megölelt s egy puszit nyomott az arcomra. Megráztam a fejem és viszonoztam a testvére ölelését is.

Az időjárás ideális volt arra, hogy kinti foglalkozásokra invitáljuk a gyerkőcöket. Fogócskáztunk, ugróiskoláztunk és bújócskáztunk. A tízórait is kint, egy hatalmas pokrócon majszolták el az ovisok. A segítők, azaz mi és az óvónők addig berendeztük a termet a filmezéshez. Az egyik óvónő elárulta, hogy a kicsik odáig vannak a One Direction-ért, ezért az ő filmjüket nézzük meg. Egyszer már láttam, Sophie unszolására. Mégis kíváncsi vagyok, most hatni fog-e rám Harry vagy Zayn filmbeli jelenléte.

Sziasztok!

Sajnálom, hogy késtem, de a délután folyamán kétszer is ki kellett kapcsolnom a gépem a vihar miatt... De most itt vagyok a friss és ropogós folytatással :) Köszönöm az előző fejezethez érkezett 6 kommentárt - Cassy Crockett, Névtelen, Angel, Jule B., szerecsendio: Annyit elárulhatok, hogy Zayn nem volt seggrészeg és a szavai őszinték voltak ;) és Little Candy ♥ -, a 25 pipát (még azt az 1 Nem tetszik-t is :P), a 38.000 megtekintést és a 98! feliratkozót ♥! Hálás vagyok mindenkinek; a rendszeres olvasóimnak és azoknak is, akik csak futtában szaladnak fel a blogra :) További szép éjszakát s pihenésben gazdag szünetet kívánok mindenkinek ♥! Pusszpáá evribádii,

Macy

18.fejezet

Dare I Say

„Nem az a legalapvetőbb érzelmi szükségletünk, hogy szerelmesek legyünk, hanem az, hogy társunk őszintén szeressen, olyan szeretettel, mely nem az ösztönökből fakad, hanem értelmi és akarati világában gyökerezik. Arra van szükségünk, hogy olyasvalaki szeressen, aki szabadon döntött mellettünk, s aki meglátja bennünk a szeretetreméltót.”

/Gary Chapman - Egymásra hangolva/

Fejemben milliónyi gondolat cikázott. Miért nem tudjuk elfelejteni egymást? Miért kell folyton olyan helyzetbe kerülnünk, ami számomra még mindig fájdalmas és kínos? 

- Túl kell lépned rajtam - nyögtem ki néhány percnyi merengés után, miközben megpróbáltam kiszabadítani kezemet a fiú erős szorításából. Zayn arca másodpercek alatt húzódott savanyú grimaszba. - Nem tagadom és nem is áll szándékomban, hogy néha gondolok Rád... De már csak barátként szeretlek.

- Tehát még mindig szeretsz? - csillant fel a szeme, meg sem hallva szavaimat. Alsó ajkamba harapva bólintottam. Az énekes ajkaira mosoly húzódott. - Akkor miért taszítasz el magadtól? Tudod, hogy mennyire fáj?

- Zayn... Kérlek... - suttogtam óvatosan kihúzva kezemet az övéből s az arcára simítottam tenyeremet. Szemeimet lehunyta, ajkai résnyire elnyíltak. Ekkor megcsapott az alkohol enyhén maró szaga. Részeg. Ez megmagyarázza, hogy nem gondolkodik tisztán. - Próbáld meg megérteni. Van egy gyönyörű és szeretetreméltó menyasszonyod, Perrie. El kell felejtened engem és őrá kell gondolnod. Én már továbbléptem, hisz nekem ott van Harry.
- Csak egy újabb trófea leszel a vitrinjében. Az ágyába akar csalni, aztán eldob majd. Összetöri a szíved, vigyázz vele! - undorral beszélt bandatársáról, mintha valami utcalány futtatóját illette volna meg szavaival. Szemeiben düh és mérhetetlen féltékenység csillogott.
- Válogasd meg a szavaidat, Zayn! - a szívem nagyot dobbant, amikor meghallottam Harry hangját közvetlen mellőlem. Kirántottam kezemet a pakisztáni fiú szorításából, majd a göndör hajú sráchoz léptem, aki egyből a karjaiba zárt. Nyomott egy puszit a homlokomra, aztán Zayn-re nézett. - Mikor lépsz már túl a régi énemen? A sajtó már nem lovagol a témán... Te mégis ezen rágódsz. A bátyámként tekintek rád és úgy is szeretlek, de néha mélységesen a lelkembe taposol az ilyen kijelentéseiddel.
- Sajnálom, de ez az igazság - zárta le ennyivel a beszélgetést Zayn s hátat fordítva nekünk, odaslattyogott a többiekhez.
Néhány percig zavartan pislogtam távolodó alakját figyelve, aztán Harry-re szegeztem tekintetem. Arca komor, smaragdzöld íriszei fagyosak voltak. Kétségbeesetten simítottam végig mellkasán, majd lábujjhegyen állva egy csókot leheltem a szájára.
- Nem hiszek Zayn-nek - suttogtam alsó ajkára, miközben karjaimat a dereka köré kulcsoltam. Az énekes halovány, mégis fájdalmas mosolyra húzta ajkait s hüvelykujjával letörölte arcomon végigcikázó könnyeimet. Fogalmam sincs, mi okból sírtam. - Nem mehetnénk valami nyugodtabb helyre? Kezdem rosszul érezni magam...
- Ha gondolod, az éjszakát tölthetnéd nálam is. De ha nem szeretnéd, azt is megértem. Csak egy szavadba kerül és elviszlek Rosalie-hoz - segítette fel a kabátomat, miután elköszöntünk a többiektől.
- Ha nem zavarlak, akkor nálad alszom - mosolyogtam rá, Harry pedig megrázta a fejét s gyengéden megcsókolt.
Barátom tanácsára a hátsóajtón mentem ki, míg ő a bejáratot választotta. Egyikőnk sem szeretett volna feltűnést, bár kérdéses, hogy nem készült fénykép arról, hogy Harry beült mellém az autóba.

~❀~

Egy nagy bögre forrócsoki és egy nagy tányér sütemény társaságában letelepedtünk a nappaliban, miután átöltöztünk - pizsamának egy fekete trikót és egy fekete, Calvin Klein bokszert kaptam. Harry keresett valami vígjátékot, amit fél szemmel ugyan, de nézni kezdtünk.  

- Nevetséges, ha megkérdem, hogy hol szeretnél aludni? - nyelt egy nagyot, miközben lerakta a bögréjét a dohányzóasztalra. Kuncogva megráztam a fejem. A fiú felső ajka felett ugyanis egy vékony, barna bajuszka kapott helyet. Hazza nem egészen értette, min nevetek. Felvont szemöldökkel meredt rám. - Mi az?

- Bajuszt növesztettél - suttogtam ajkaira s lecsókoltam a csokibajuszt. Harry belemosolygott a pusziba, miközben kivette a kezemből a bögrém és végigdöntött a kanapén. Csillogó szemekkel elhúzódott, aztán alaposan végigmért és egy ördögi vigyor kíséretében csikizni kezdett. Levegő után kapkodva ütlegeltem a fiú mellkasát, de ez sem tántorította vissza. Lábaimmal kapálóztam és mondhatni az életemért küzdöttem. - Ha-harry.... Hagyd...abba... Nem...kapok...levegőt...

- Meg kellett, hogy büntesselek azért, amit az előbb műveltél - dünnyögte a fülembe elhaló hangon, majd abbahagyta a csikizést s cirógatni kezdte a hasam. Beharapott alsó ajakkal tűrtem kényeztetését. - Nem válaszoltál a kérdésemre...

- Szeretnéd, hogy veled aludjak? - simítottam végig rajtam munkálkodó karján, válaszul egy suta bólintást kaptam. Pár percig csendben figyeltem, hogy hosszú és kecses mutatóujjával apró köröket írt le a köldököm körül. - Egy valamit viszont nem értek. Miért „büntettél” meg?

- Ha rápillantasz a bokszeremre, máris megtudod - bökött lefelé a fejével. A szám elé kaptam a kezem, nehogy elröhögjem magam. Harry kis barátja igencsak megmutatkozott, pedig én csak megcsókoltam a fiút. - Pusztán a jelenléted ezt váltja ki belőlem... Tegnap például rólad álmodtam és ne tudd meg, mekkora gonddal ébredtem ma reggel...

Nem bírtam tovább. Hangos nevetésben törtem ki, amit Haz nem igen díjazott. Arcán hitetlenkedő mosoly terült szét, amikor lepottyantam nevetés közben a szőnyegre. Felsikítottam, ahogy a fiú fölém kerekedett s folytatta körülbelül 5 perce abbahagyott csikizésem. A hasam és az arcizmom már fájt, mégsem tudtam befejezni a röhögést.

- Nem szép dolog azon hahotázni, hogy egy férfi igencsak felizgult állapotban alig bír felkelni... A nőknek sokkal egyszerűbb ezt a dolgot kezelni - nyúlt be a trikóm alá. Mellkasom szapora levegővételem miatt egyenletlenül emelkedett fel-le. Hatalmas kezei vészesen közeledtek melleim felé, ami miatt kicsit megijedtem. Ezt Harry is észrevette és azonnal visszatért a hasam simogatására. - Mi a baj, Ana?

Fejemet elfordítottam s egy pillanatra lehunytam a szemem. Akaratlanul is eszembe jutott a 3 évvel ezelőtti kapcsolatom. Fájdalmas és undorító dolgokat művelt velem az ex barátom. Akárhányszor visszaemlékszem, pusztán a gondolat kiváltja belőlem a férfiaktól való menekülést, ha szexuális kapcsolatot akarnak velem létesíteni vagy csupán olyan helyen akarnak hozzám érni, ami tipikus erogén zóna.

- Nem érdekes - sóhajtottam fel néhány perc múlva, miközben ülőhelyzetbe tornáztam magam és egy puszit leheltem a fiú arcára. - Végignézzük a filmet vagy menjünk aludni?

- Jobbra számítottam, amikor letöltöttem ezt a vígjátékot... - húzta el a száját, miközben kikapcsolta a laptopját. Szótlanul meredtünk egy ideig egymásra, aztán Harry feltápászkodott s magához vette a bögréket meg az üres tányért. - Megvársz, míg ezeket lerendezem vagy felmész a hálóba?

- Kénytelen leszek megvárni téged, mert nem tudom, hol a szobád - tártam szét tanácstalanul a karjaimat, Haz pedig felkuncogott. Mint valami kiskutya, követtem a göndör hajú srácot a konyhába s nekidőltem a konyhapultnak. - Tetszik a házad. Bár nekem túl nagy és giccses.

- Akkor mégsem tetszik annyira - mosolygott rám, gödröcskéi tökéletesen kivehetőek voltak. Elhúzott szájjal megrántottam a vállam és körbenéztem. Kifinomult és ízléses étkező kapcsolódott a kicsinek sem nevezhető helységhez. A konyha a mai kornak megfelelően, modern eszközökkel volt felszerelve. Bevallom őszintén, a konyha és az étkező jobban tetszett, mint a nappali. Merengésemből egy bársonyos s felettébb vidám hang zökkentett ki. - Mehetünk?

Give Your Heart A Break

Harry összekulcsolta ujjainkat, aztán felballagtunk az emeletre. Egy hosszú és mégis széles folyosó fogadott. Haz benyitott a legelső szobába, ami a lépcsővel szembe volt. A helységet bevilágította a Hold erősnek mondható fénye, illetve az automata éjjeli lámpa. A szobában egy hatalmas franciaágy, két oldalán egy-egy éjjeliszekrény és egy gardróbszerűség kapott helyet. Az egyik ruhásszekrény mellett volt egy ajtó, gondolom az a fürdőszobába nyílt. 

- Ez a szoba egy valóra vált álom, imádom - néztem fülig érő mosollyal az engem ölelő fiú csillogó szemeimbe. Nemcsak a berendezési tárgyak, de a visszafogott színek is közrejátszottak, hogy elnyerte tetszésemet Harry kicsinek aligha nevezhető birodalma. Izgatottan másztam be a takaró alá, miután kaptam a fiútól egy gyengéd csókot. Kuncogva zuhantam a Harry-illatú, pihe-puha párnák közé. - Lehet, hogy holnap úgy kell kirángatnod innen...

- Ugye milyen kényelmes? - süppedt be a matrac, amikor a zöldszemű énekes befeküdt mellém és körém fonta karjait. Egyik kezemet puha és göndör hajába temetve bólintottam egy aprót. Ajkain lemoshatatlan vigyor tündökölt, smaragd íriszei valósággal világítottak. - És nemcsak alvás szempontjából...

- Perverz disznó! - horkantott fel, miközben játékosan Harry mellkasára csaptam. Halkan felnevetett, majd lecsapott csókjára éhes ajkaimra. Vadul faltuk egymás jó néhány percig. A levegőhiány azonban szirénaként választott el minket. Pihegve merültünk el a másik tekintetében, majd Hazza megajándékozott egy homlokpuszival. - Álmodj szépeket, Ana!

- Jó éjt, Harry! - ásítottam egy nagyot, aztán a fiú mellkasába fúrtam az arcom s lehunytam szemeimet. Szám akaratlanul is mosolyra húzódott, amikor a már alvó Haz még jobban magához húzott és édesen belesóhajtott a fülembe.

Jó estét kívánok, sziasztok!

Hogy elszaladt az idő, nemde?! Pedig már reggel és délután is írtam, csak közbejött egy-két dolog... Így most sikerült befejezni a fejezetet :) Köszönöm az előző részhez érkezett 10 (ha úgy vesszük 8, de nem kekeckedem :D) kommentárt - Cassy Crockett, Bartók Timi: köszönöm a díjat, még egyszer :), Jule B., Angel, Nikolett Roxána Dalmáci: örülök, hogy tetszik a történet és hogy egy picit megkedveltettem veled a bandát :D, Boros Anna, szerecsendio és Iszáka Szandi: neked is köszönöm még egyszer a díjat ♥ -, a 24 pipát, a 36.000 megtekintést és a 96! feliratkozót ♥! Hálás vagyok, nagyon de nagyon! Nemrégiben tettem ki egy szavazást, miszerint legyen-e 2.évad :) 38 igen és 4 nem érkezett, ami azt jelenti, hogy szívesen olvasnátok 2.évadot is :D Amint lesz egy kis időm, ki fogom számolni, az még mennyi idő a fejezetek szempontjából és bővíteni is fogom a fejezetek modult :D Ó, még mielőtt elfelejtem... Nyitottam a tegnapi nap folyamán két új blogot, az egyik Narry Storan, a másik Liam Payne történet :) A nevekre kattintva eléritek őket :D Nincs más hátra, minthogy további jó éjszakát, pihenésben és locsolókban gazdag szünetet kívánjak ♥! Pusszpáá evribádii,

Macy

17.fejezet

Does He Know

„A nőket a szerelem nemcsak érdekessé teszi, hanem meg is szépíti. A nő akkor szép igazán, ha boldog, és akkor boldog, ha érzi, hogy szeretik.”

/Rippl-Rónai József/

Tekintete meglepett volt és zavaros. Próbáltuk megfejteni egymás íriszeit, de nem ment. Mire észbe kaptam, két kar fonódott a derekam köré. Az illető hatalmas tenyereiből s egyik, apró tetoválásokkal borított csuklójából rögtön tudtam, ki ölelt magához. Szemeim automatikusan lecsukódtak, amikor Harry puha ajkai a nyakhajlatomhoz tapadtak.
- Örülök, hogy eljöttél - duruzsolta a fülembe, majd végigsimított a karomon és szembe fordított magával. Arca azonnal felderült, smaragdzöld szemei boldogan csillogtak. Megfeledkezve a helyszínről merültem el a jóképű srác orcájának feltérképezésében. Hogy lehet valaki ilyen fiatal ennyire ellenállhatatlan és sármos? - Gyönyörű vagy.
- Dehogyis - ráztam meg a fejem, mire a göndör hajú megcirógatta az arcom s megcsókolt. Mellkasunk egymásénak préselődött, karjaim a fiú dereka köré kulcsolódtak. Szívem hevesebben kezdett el verni Harry felfedezőútra induló kezeinek köszönhetően. Tenyere végigsiklott a hátamon, az oldalamon s a fenekemnél állapodott meg. Fülemben dübörgő, felhevült vérrel élveztem az énekes érintéseit és mámoros csókját. - Öhm... Azt hiszem, ezt nem itt kéne... Izé...

- Nehéz ellenállnom neked. Ez a ruha olyan, mintha rád öntötték volna. Egyszerűen tökéletes - sóhajtott fel vágyakozva, miközben egy kicsit hátrébb lépett s végigmért, tetőtől talpig. Ajkamba harapva utánoztam tettét, amit egy rekedtes kuncogással fogadott. Szemeim akaratlanul is megakadtak nem szokványos ingén. Furcsa, de mégis elegáns volt. - Édes vagy, mikor zavarba jössz és próbálod elterelni...
- M-mégis mivel? - pislogtam zavartan, tekintetemet a göndörke íriszeibe fúrva. A szürkés-zöld örvény másodpercek alatt szippantott be magával. Azonnal lehunytam a szemem s lehajtottam a fejem.
- Elkapod a tekinteted és még véletlenül sem nézel a szemembe - hosszú ujjait az állam alá csúsztatva érte el, hogy ismét felvegyük a szemkontaktust. Néhány percig szótlanul mustrálta íriszeimet, aztán egy elfojtott sóhajtást követően a számhoz hajolt s úgy kezdett el beszélni. - Tudod mik a gyengéim, amiket imádok benned? A hatalmas, ártatlan őzike szemeid és az ajkaid. Ha tehetném, mindennap s minden percben kóstolgatnám őket.
És meg is tette. Óvatosan érintette össze ajkainkat, mintha bármelyik percben elmenekülne valamelyikőnk egy újabb érzelemmel teli csók elől. A gyomrom borsó nagyságúra zsugorodott az ijedtségtől, amikor meghallottam Niall vidám hangját mellőlünk.
- Ana! Hát nekem már nem is köszönsz? - Harry belenyögött a számba, amit kuncogva fogadtam. Kissé megilletődve húzódtam el a göndörkétől s léptem oda a szőkeséghez, hogy megöleljem. Miután elhúzódtam tőle, mosolyogva Harry-re pillantott. - Miért nem szóltál, hogy ma este angyalok is lesznek itt?
- Igen, Harry... Miért nem szóltál? - jelent meg Zayn is. A levegő hirtelen megfagyott körülöttünk. A göndörke megrántotta a vállát amolyan „Ez van, ezt kell szeretni” nézéssel.
- Meglepést akartunk szerezni - szólalt meg Rosalie, aki mindeddig nem tudom, merre kóborolt. A kezében levő pohárból ítélve valószínűleg a bárpultnál ütötte el az időt. - Ne legyetek ezért mérgesek ránk vagy Harry-re.
- Egyáltalán nem vagyunk mérgesek. Csak meglepődtünk, hogy mindegyikőnknek van kísérője - mosolyodott el Liam. Zayn látványosan s hangosan felsóhajtott. - Vagyis majdnem mindegyikőnknek.
- Oké, megbeszéltük. Téma lezárva. Nem ülhetnénk le valahova? - motyogta pár perc múlva Niall. Rose azonnal egy üres, 10 személyes asztalhoz kísérte a mankójába kapaszkodó szöszit. Zayn, Louis, Eleanor, Sophia és Liam egymás mellé ült, én pedig Harry ölében kötöttem ki. - Ettől a drámázástól megéheztem. Együnk valamit...
A fiúk elmosolyodtak bandatársuk kijelentésén, aki csak megrántotta a vállát. Mivel a szőkeség elég nehézkesen tudott mozogni térdműtétjének köszönhetően, ezért Rosie hozott neki egy nagy tál harapnivalót. A nyál összefutott a számban, amikor megláttam a rántott sajtot s a zöldségsalátát.
- Éhes vagy? - suttogta fülembe kíváncsian Harry, mire aprót biccentettem. A göndörke leemelt az öléből s a svédasztalhoz sietett, ahonnan néhány percnyi szöszmötölés után egy, a Niall-hez hasonlóan megpakolt tányérral tért vissza. - Jó étvágyat!
- Köszi - mosolyogtam rá hálásan, miközben átültem az üresen levő székre. A fejemben levő lüktetés kezdett megszűnni, ahogy a tányéromról lassan, de biztosan eltűnt az étel. A többiek jókedvűen beszélgettek; Rosalie és az ír fiú megfeledkezve a külvilágról merült el a társalgásban. Aranyosak voltak együtt. Alig vettem észre, hogy Harry a combomra simította a kezét. Amikor tekintetünk találkozott, mindketten elvigyorodtunk. - Ezt miért csináltuk?
- Nem tudom - mosolya szélesebb lett, ezzel megvillantotta hófehér fogsorát s az ajkai sarkában levő gödröcskéket. Úgy nézett ki, mint egy jóllakott óvodás. Amint végeztem az evéssel, Harry felhúzott a helyemről és átkarolta a derekam. Értetlenkedve meredtem a fiúra. - Bemutatlak néhány ismerősömnek, gyere!

A kép saját és csak illusztráció!

Reagálni sem volt időm, Hazz máris bemutatott Nick Grimshaw-nak. Hihetetlen egy figura, nagyon kedves és barátságos férfi. Csakúgy, mint James Corden. Elég bizarr, mégis furcsán aranyos volt, amikor megcsókolták egymást Grimmy-vel.
- A díjátadón is ez ment, rá se ránts! - motyogta a fülembe Harry. Nick felnevetett megdöbbent arcom láttán, James viszont rögtön terelte a dolgot.
- Ne feledkezz meg a mi kis színpadi szájra puszinkról, jó? - a szemeim kis híján kiestek a helyükről. Erről egész idáig fogalmam se volt. Harry kezei ökölbe szorultak, arca eltorzult. Úgy tűnik, nem igazán akarta ezt a témát feszegetni. Biztosan meg van rá az oka. - Oké... Tisztában vagyok vele, hogy csak a csókkamera miatt csináltuk...
- Akkor miért kell felhozni? Még ha jelentene is ez a „csók” - macskakörmözött a levegőben a göndör hajú fiú - valamit, de nem...!
- Nyugodj meg, Harry... - sosem láttam még mérgesnek, ezért féltem egy kicsit. Smaragdzöld íriszeit az enyémekbe fúrva felsóhajtott és egy apró csókot lehelt ajkaimra.
- Nyugodt vagyok - motyogta alsó ajkamba, amitől megremegtem. Jólesett a közelsége, nagyon is.
Az este további részében csatlakoztunk a többiekhez s megünnepeltük a One Direction sikerét. Louis büszkén tartotta a kezében a díjat, miközben Liam amolyan köszönő beszédet mondott el... Vagyis szeretett volna, hogy a nyelve nem akadt volna össze, mivel kissé felöntött a garatra. Bevallom, Rosalie és én is legurítottunk néhány alkohollal megbolondított, finom és gyümölcsös koktélt. De mindezt csak és kizárólag az ünneplés miatt.
- Táncolunk? - összerezzentem a kellemesen mély baritontól, mely közvetlen a hátam mögül érkezett. Kíváncsian fordultam szembe Zayn-nel. Úgy tudtam, utál és nem is tud táncolni. - Nyugi, nem mászok rád. Tiszteletben tartom a kapcsolatotokat Harry-vel.
- Ez esetben... Menjünk - fogadtam el végül ajánlatát. Harry éppen a nővérével volt, így esélyem se volt arra, hogy elkerüljem az érintkezést vagyis a beszélgetést a pakisztáni énekessel. Önzőnek tartottam volna magam, ha rámászok Gemma előtt az öccsére.
A véremben őrült módjára kezdett el száguldani az adrenalin, amikor Zayn lazán a csípőm köré fonta karjait s rám mosolygott. Ez a mosoly rendkívül hamis volt. Mintha némi gúnyt, fájdalmat s düht véltem volna leolvasni eme kis mimikából. Bugyuta ötlettől vezérelve az engem ölelő fiú vállára hajtottam a fejem, majd halkan dúdolni kezdtem az éppen szóló dalt.
- Hiányzott már ez... Nagyon - sóhajtott fel szomorúan a fiú, mire felkaptam a fejem. Szemei bűntudattól csillogtak. Ó, azok a gyönyörű, csokoládébarna íriszek... - Be kell vallanom valamit, itt és most.
- Ez rosszul kezdődik - nyögtem ki meggondolatlanul, majd a szám elé kaptam a kezem. Nem sokáig voltam így, mert Zayn megfogta a kezem s összekulcsolta ujjainkat. A keze pontosan az enyémbe illett.
- Tudom, rendkívül önző vagyok... De undorral tölt el a gondolat, hogy Harry meg te együtt vagytok - az utolsó három szót elhaló hangon mondta. Frissen borotvált arca savanyú maszkot öltött, ahogy egy pillanatra a bárpultnál beszélgető Harry-re nézett. Amikor ismét nekem szentelte figyelmét, mondanivalóját tovább tetőzte. Kezemet már-már görcsösen szorította. - Ú-úgy érzem, küzdenem kell érted.

Sziasztok!

Óriási bocsánatkéréssel tartozom, amiért nem az ígért napon hoztam a folytatást, de nem volt elég ihletem :/ De most itt van, frissen és ropogósan :) Az eddigiekhez képest - mondhatni - elég laza héten vagyok túl, a jövő hetem viszont kemény dió lesz :3 Témazáró témazáró hátán... Nem is megyek bele, mert fárasztó még beszélni is róla... :P Köszönöm az előző fejezethez érkezett 6 kommentárt - Bartók Timi, Jule B., Headley, Boros Anna, Angel és szerecsendio ♥ -, a 23 pipát, illetve a 33.000 megtekintést és a 90! feliratkozót ♥! Csodálatosak vagytok, nagyon de nagyon hálás vagyok nektek! :D Remélem, ez a rövidke kis fejezet is elnyeri majd tetszéseteket, illetve az új kinézet! :) Én imádom, Briana nagyszerű munkát végzett! *taps* Ennyi lettem volna így a hónap elejére, további szép hétvégét s kitartást kívánok mindenkinek! Nemsokára itt a szünet, addig is erőt, egészséget! Pusszpáá evribádii,

Macy

16.fejezet

See You Again

„Fura dolog ez a hiányérzet. A legváratlanabb időben jelentkezik, képtelen helyzetekben. Betöri az ajtót. Nem kopogtat, nem kérdezi, hogy alkalmas-e , és a legfontosabbat is elfelejti, hogy fel vagyok-e rá készülve. Csak jön és beköltözik a lelkembe. [...]”

/HamiaLinda/

2014. február 19.

Az előadások után Rosalie vezényletével elmentünk plázázni. Mindenképpen új ruhát akart venni magának, mert szerény véleménye szerint nincsenek elegáns cuccai. Mivel más választásom nem volt - Rose akaratos természetének köszönhetően -, nekem is vennem kellett néhány dolgot magamnak. Igazság szerint már kiválasztottam tegnap a ruhám a fogadásra, de Rosalie rám tukmált egy alul fekete, felül barackszínű ruhakölteményt, miszerint ebben kell megjelennem ma este a bulin. Sosem szerettem összevitázni a lánnyal, így ráhagytam a hülyeségét.

- Legközelebb taxival jövök hozzátok - sóhajtottam fel nyugtalanul, miután leültünk Rose ágyára. Drága barátnőm kis híján átlépve a sebességkorlátozást szelte át a fél várost, hogy elegendő időnk legyen a készülődésre. - Kisebb halálfélelmem volt melletted.

- Azért annyira nem mentem gyorsan, Ana - mosolyodott el cinikusan, miközben az ágyra pakolta a szatyrai tartalmát. Cipős dobozok, szépen összehajtott pólók, nadrágok és ruhák halmozódtak fel a halványkék takarón. Rosie elgondolkodva méregette a márkás darabokat. - Egy ideig nem megyek vásárolni.

- Komolyan mondod? - húztam fel kétkedve a szemöldököm. A szőke hajú lány magabiztosan bólintott egyet, miközben pakolni kezdett a szekrényébe. Az estére vett ruháját, cipőjét és táskáját az ágyon hagyta. - Tudod, Rosie... Ezt elég nehezen hiszem el.

- Lehet, hogy szeretem a divatot és elég precízen követem is, de azért nem viszem túlzásba - horkantott fel sértetten, ami kuncogásra késztetett. Tisztában voltam vele, hogy csak megjátssza a sértődékeny kislányt. Túl régóta ismerem ahhoz, hogy tudjam, mikor van drámakirálynő szerepben. - Hiába nevetsz, nem hazudtam.

- Oké-oké, hiszek neked. De mégsem fér a fejembe, hogy mondjuk kibírnád vásárlás nélkül mondjuk... Mondjuk két hétig - vakartam meg elgondolkodva nem létező szakállamat. Rosalie hátrafordult amolyan „Fogd már a szád, te idegesítő szuka!” tekintettel, én pedig megadóan bedőltem a párnák közé. Néhány percig csendben figyeltem a plafont, aztán hangot adtam idióta ötletemnek. - Felőlem fogadhatunk is, bár tuti, hogy te veszítenél...

- Nézzenek oda! A legjobb barátnőm pitiáner módon akar megfosztani néhány, jelentéktelen fonttól... Állok elébe, Corwell! - dobott az ágyra 10 fontot, miközben felém nyújtotta jobbját. - Itt a kezem, nem disznóláb... Ha vesztek, használhatod a kocsim egy teljes hónapig. De viszont ha te bukod a fogadást, én fogom használni a verdád. Benne vagy?

Mielőtt beleegyeztem volna, mérlegeltem a lehetőséget. Rosalie és az én kocsim között lényeges különbségek vannak. Barátnőm egy fehér, BMW X3 tulajdonosa, míg nekem egy eléggé lepukkant, többször szervizelt 1965-ös évjáratú Chevy Impala-m van. A festék több helyen lekopott az évek során - még a nagypapámtól kaptam a 18.születésnapomra -, a motor kattog és az aksi is elég gyenge. 

- Öröm veled fogadni - fogtam végül kezet Rosie-val, majd a pénzt félretéve nekiláttunk a készülődésnek. A lány anyukája fodrász, így elvállalta, hogy elkészíti a frizuránkat. - Jut eszembe... Anyukád mikor jön haza?

- Körülbelül fél óra múlva. Ne aggódj, ellenállhatatlanok leszünk - kacsintott rám mosolyogva, miközben a kezembe nyomott egy törülközőt. Először én vettem birtokba a fürdőszobát. Hajat mostam, aztán letusoltam és megszárítkoztam. A sporttáskámból elővettem egy fekete francia bugyit meg egy pánt nélküli, fekete melltartót s gyorsan magamra kaptam őket. Mielőtt Rose rám törte volna az ajtót, visszamentem a szobába. - Végre...! Már azt hittem, elnyelt a lefolyó...

- Mondod te, aki már hajnalban felkel, hogy időben elkészüljön - mormoltam a bajszom alatt s belebújtam a Rosalie által választott ruhába. Barátnőm cinikus megjegyzésemre reagálván megdobott azzal a törülközővel, amit én használtam nemrég. Mivel még vizes volt, kicsit nyomot hagyott a ruhámon. - Én is szeretlek, Rosalie!

- Utálom, hogy állandóan belém kötsz - sóhajtott fel kissé mérgesen, de éreztem némi jókedvet is benne. Drámakirálynő-szindróma. Ismét.

Amíg Rosie a fürdőben készülődött, felvettem egy fekete harisnyát és a magassarkúmat. A retikülömbe beledobáltam a fontosnak vélt dolgaimat - telefon, zsebkendő, szájfény és pénztárca, mely az irataimat is tartalmazza - és hozzácsaptam az összeállításomhoz a még otthon kiválasztott, kedvenc bolerómat. 

- Ölni tudnék az alakodért - közölte velem felháborodva Rose, úgy negyedóra múlva, mikor kijött a fürdőből. Végignéztem magamon és elhúzott szájjal megráztam a fejem. Egyáltalán nem gondoltam sosem azt, hogy jó alakom lenne. - Tudom, hogy nem értesz ezzel egyet, de ez az igazság.

- Persze, hogyne... - mormoltam ironikusan, miközben segítettem a szőkeségnek a ruhájának cipzárját felhúzni. Már épp reagált volna, amikor kopogtattak. Lily, Rosie anyukája nyitott be mosolyogva a helységbe. Mikor meglátott, szorosan a karjaiba zárt. - Rég találkoztunk, Lily.

- Gyakrabban is jöhetnél, nem élünk emberhússal - kuncogott a fülembe, ami engem is nevetésre késztetett. Szerettem ezt a nőt, mindig mosolyt tudott csalni az arcomra és sokszor anyám helyett anyám volt. Ami elhúzódtunk egymástól, alaposan végigmért minket. - Ejha! Ha nem tudnám, hova készültök, biztosan azt mondanám, hogy az idei év királynőválasztására mentek! Gyönyörűek vagytok, lányok!

- Ana szavaival élve: Persze, hogyne... - bökött oldalba barátnőm, mire felhorkantottam s rácsaptam a hátára. Lily levakarhatatlan mosollyal nézte, ahogy marjuk egymást. 

- Mielőtt agyonütnétek a másikat, szerintem csináljuk meg a hajatokat meg a sminketeket - ajánlotta fel pár perc múlva a nő, de vigyorát nem tudta leplezni. Rosie és én aprót biccentettünk, majd Lily nekilátott a lánya hajának. Kifésülte, kivasalta és bal oldalról indulva egy fonatot is rakott készített. A smink egyszerű és elegáns lett, semmi extra: szájfény, szempillaspirál, füstös árnyalatú szemhéjpúder és egy pici alapozó. Miután barátnőm hivatalosan is partiképessé vált, én következtem. - Van valami kívánságod, Ana?

- Egyszerű legyen, mindössze ennyit kérnék - mosolyogtam rá Lily-re, aki egy bólintással tudomásul vette a dolgot. Az én hajamat mindössze kifésülte, majd jobb oldalra készített egy fonatot. A szemembe lógó, hosszabb tincseket eltűzte és egy kis lakkal biztosította a stabilitást. A sminkem hasonló lett, mint barátnőmé. Elégedetten néztem tükörbe, később Rosie anyukájára. Munkáját egy öleléssel és egy puszival háláltam meg. - Tetszik. Nagyon. Köszönöm, Lily.

- Ugyan, ez csak természetes - legyintett egyet hetykén, miután összepakolta a sminkes felszerelését. - Megyek is, mert még ezeregy dolgom van. Érezzétek jól magatokat, de lehetőleg ne igyatok sokat! A másnaposság nem a legkellemesebb helyzet, de ezt gondolom, tudjátok...

Rosalie biccentett egyet, aztán megölelte az anyukáját és a retiküljéhez fordult. Amint Lily elhagyta a szobát, a telefonom pittyegni kezdett. Harry üzent, miszerint körülbelül negyed óra múlva megérkezik az értünk küldött autó.

- Izgulok - suttogta zavartan Rosalie, miközben kimentünk a ház elé. Hűvös volt és a szél is fújt, így nem volt valami felemelő a szabad ég alatt szobrozni. 

- Én is, de nem vészes - egy fenét nem vészes! Ott lesz az a személy, akiért még mindig, egy hangyányit dobog a szívem. Vajon Zayn tud róla, hogy ott leszek a fogadáson? Vagy Harry meglepetésnek szánja a felbukkanásom? 

Ezeken a kérdéseken rágódva ültem be az éjfekete járműbe, ami egyenesen a Warner Music Group székházához vitt minket. 

Körülbelül fél óra múlva érkeztünk meg a helyszínre, ami hemzsegett a lesifotósoktól. Harry még erre is gondolt, hiszen egy testőr várt ránk a bejáratnál. Éreztem, hogy még ennek ellenére is készült néhány nem kívánt kép rólunk. Elhessegettem mindenféle bugyuta gondolatot s mosolyt csalva arcomra adtam le a kabáttárba a blézerem.

- Merre lehetnek a pacsirták? - nézett körbe kíváncsian Rosalie, miközben belém karolva beljebb araszoltunk a fogadásra. Rengeteg hírességbe botlottunk bele. Számomra új és szokatlan helyzet volt.

- Ana?! - csapta meg a fülem egy rekedtes s mégis szívmelengető bariton. Ügyet sem vetve barátnőmre fordultam a hang irányába. A szívem kihagyott egy ütemet, amikor tekintetem találkozott a gyönyörű, csokoládébarna íriszekkel.

Szép estét kívánok mindenkinek, sziasztok!

Meg is érkeztem a várva várt folytatással, melynek az elejével eléggé megküszködtem :3 Laza és vidám egy héten vagyok túl, de azért a fáradtság is igencsak uralta/uralja a napjaimat :) A jó idő mégis mosolyt csalt az arcomra egy-egy elnyúzott óra után... Na, de nem is erről akarok csacsogni :D Köszönöm az előző fejezethez érkezett 8 kommentárt - Iszáka Szandi, Bartók Timi, Boros Anna, Jule B., Névtelen, szerecsendio, Blake - versenyfelhívás volt mindössze, de ennek is örültem - és Angel -, a 24 pipát, a 31.000! megtekintést és a 89! feliratkozót ♥! Elárulná valaki nekem, miért érdemeltem ki, hogy miért szeretik ennyire a történeteimet? :3 Szorgosan keresem a választ, de még mindig nem jöttem rá.... :3 Ó, még mielőtt elfelejteném - nem biztos információ -, jövő héten bizonyos ideig nem lesz elérhető a blog! Designátalakítás lesz, ha minden igaz és amiatt vonnám ki a forgalomból egy rövid időre az oldalt :) Ezúton is köszönöm Briana T.-nek, a Dare to dream tehetséges szerkesztőjének, hogy elvállalta ♥! :) Nincs más mondanivalóm... Köszönöm a figyelmet, két hét múlva érkezem! :D Pusszpáá evribádii,

Macy

15.fejezet

Everytime We Touch

„Talán semmi sincs szebb a világon, mint találni egy embert, akinek a lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait, akiben megbízunk, akinek kedves arca elűzi lelkünk bánatát, akinek egyszerű jelenléte elég, hogy vidámak és nagyon boldogok legyünk.”

/Ernest Hemingway/

Az este további részét a szobámban töltöttük. Beszélgettünk, filmet néztünk - vagyis próbáltunk, mert egyikőnk sem tudott igazán figyelni a másiktól. Harry folyamatosan puszikkal halmozott el vagy csiklandozta az oldalam. Alig tudtam visszatartani hangos nevetésem, pedig nem lett volna baj, hiszen a húgom és a szüleim már biztosan aludtak.

- Kikészítesz - suttogtam a göndör hajú srác fülébe, miközben a hasára simítottam a kezemet s többször végigfuttattam mutatóujjammal a pillangót ábrázoló tetoválását. Megremegett érintésem alatt, elködösült tekintettel nézett le rám. 

- Valóban? - villantotta meg kisfiús vigyorát, majd megcirógatta arcomat. Érintése nyomán lángolni kezdett a bőröm, meleg lehelete perzselte ajkaimat. Szemeim automatikusan lecsukódtak, amikor ajkaink összeértek egy édes csókban. Ez a mámoros pillanat nem tartott sokáig, ugyanis Harry egy apró puszit nyomva az orromra elhúzódott arcomtól s oldalára fordulva megtámasztotta fejét az egyik kezével. - Szerdán lesz a Brits díjátadó Londonban...

- Hallottam róla - mormoltam elgondolkodva. Mégis mire akar ezzel kilyukadni? Harry csillogó szemekkel fürkészte arcom, miközben az ujja köré csavart egy, a kontyomból kiálló tincset.

- Tudom, hogy még nem nagyon akarod felvállalni a kapcsolatunkat... Ami teljesen normális majdnem kétheti járás után... De szeretném, ha elkísérnél a díjátadó utáni bulira. Ott lesznek a fiúk is és néhány jó barátom, ismerősöm. Ez a buli amolyan állófogadás, nem valami tinglitangli, rongyrázós diszkó - mondta reményteli mosollyal, ami nekem is mosolyt csalt az arcomra.

- Megbeszélhetem valamelyik lánnyal, hogy nála maradok az előadások után. Rosalie biztosan örülne egy kis társaságnak, mert hétköznap egyedül szokott lenni. Nem lenne baj, ha ő is velem jönne a fogadásra? Régen találkozott Niall-el és tudom, hogy hiányzik neki a szöszi - a végén gyerekesen elvigyorodtam, Harry pedig rekedtesen felkuncogott.

- Ha Rosalie beleegyezik, nekem oké. Majd adjátok meg a címet és küldök értetek kocsit - aprót bólintottam, majd nyomtam egy puszit a fiú arcára. Meglepetten nézett a szemembe, de ajkain levakarhatatlan mosoly ült.

Futtában az éjjeliszekrényen álló vekkere pillantottam. Hajnali 2 óra volt. Harry kezdett álmosodni, de esze ágában sem akart aludni. Pedig ha jól emlékszem, a hétvégét a fővárosban tölti majd. Valami focimeccsre hivatalos a mai este folyamán, Ben Winston rendezővel karöltve. Nem hiszem, hogy kialvatlanul szeretne vezetni vagy új megjelenni a meccsen.

- Szomjas vagyok - sóhajtottam fel a takaróm szélét piszkálgatva, Harry a derekamat cirógatta s a nyakamba dünnyögött álmosan. Óvatosan kimásztam a fiú mellől, majd magamra kaptam a köntösöm és az ajtóhoz ballagtam. Mielőtt lementem volna, kérdően az ágyban fekvőre pillantottam. - Te kérsz valamit?

- Téged. Siess - ásított egy nagyot mosolyogva s visszahajtotta göndör fürtökkel borított buksiját a párnák közé. 

Lábujjhegyen közelítettem meg a konyhát, majd töltöttem egy pohár vizet s lassan elkortyolgattam. Tekintetem hirtelen megakadt a konyhapulton pihenő, muffinokkal teli tányéron. Alsó ajkam megnyalva vettem magamhoz egyet, aztán a poharat a mosogatóba rakva visszamentem a sütivel a kezemben a szobámba. Harry már békésen aludt, hason fekve. Izmos háta teljesen látszódott, mert a takaró le volt csúszva a derekáig. Göndör fürjei beborították a virágokkal borított párnahuzatot. Mosolyogva ültem le a halkan szuszogó fiú mellé, majd elfogyasztottam a muffinom s közben Harry nyugodt arcát kémleltem. 

Egy gyors fogmosást követően ledobtam az egyik székre a köntöst, aztán kiengedtem a hajam és bebújtam a takaró alá. Harry észlelte a közelségem, azonnal magához húzott és az arcát a nyakamba fúrta. Karja gyengéd bilincsként pihent a hasamon. Néhány percig elmerengve bámultam a plafont, majd ásítottam egy hatalmasat és lehunytam a szemem.
A szívem hevesen elkezdett verni, amikor felrémlett előttem Zayn arca. Mégis miért éppen Vele álmodok? Egyáltalán nem kéne semmit sem éreznem iránta vagy Rá gondolnom, mégis majd' megőrjít a tudat, hogy nemsokára újra láthatom. Bűntudatom van emiatt. És nem is kicsi.

Sziasztok!

Lesül a pofámról a bőr, hogy nem időben hoztam a folytatást és hogy ilyen rövid lett :( Sikerült megint elaludtam pénteken, amikor hazajöttem a suliból... Fél kilenckor keltem fel s azóta szorgosan körmöltem a sorokat, de közben Újholdat is néztem meg blogokat olvastam... :3 De most itt vagyok a várva várt, szám szerint 15.fejezettel :) A történet feléhez érkeztünk, alássan jelentem :) Innentől kezdve próbálom kicsit izgalmasabbá tenni a történetet, csűrni-csavarni a szálakat :3 Köszönöm az előző részhez érkezett 7 kommentárt - Annabell Holloway: Köszönöm, megvagyok. Kissé fáradtan, leckékkel és tanulnivalókkal megtűzdelve, de próbálok pihenni és lazítani. A napjaim rettentő fárasztóak, de kezdek hozzászokni. Köszönöm a kommented, mindig örülök, hogy velem vagy fejezetről fejezetre <3, Bartók Timi, Jule B., Lethenyei Anita, Boros Anna, szerecsendio és Angel ♥ -, a 37 pipát, 28.000 megtekintést és a 88 feliratkozót ♥! Nem tudom eléggé megköszönni a támogatást, amit Tőletek kapok :3 Nagyon de nagyon szeretlek Titeket ♥! Nincs más hátra, minthogy jó hétvégét és az elkövetkezendő hétre/hetekre jó tanulást kívánjak! ;) Ó, akinek van Ask.-je, nyugodtan lehet mostantól engem is bombázni kérdésekkel: Macy C. Morrow :3 Igyekszem válaszolgatni ;) Boldog nőnapot, nem mellesleg! Pusszpáá evribádii,

Macy