23.fejezet

All You Need Is Love

„Légy tudatában esendő pillanataidnak, hiszen ember vagy. Ne ítéld el mások gyöngeségét, hiszen már tudod, hogy ember vagy. Aki ember, az szeret és megbocsát. A szeretet: megbocsátás.”
/Tatiosz/

- Igen, szeretem. Próbálom szerelemmel szeretni, próbálom - mondtam szinte már suttogva. Magam sem voltam még tisztában az érzéseimmel, az az igazság. Hazudni pedig nem akartam. Se Rosalie-nak, se senki másnak. - Tudod, hogy nehezen bírok megbízni a férfiakban. Szerelembe esni még annál is nehezebb.

- Azok után, ami veled is történt, ez érthető. Azt se felejtsük el viszont, hogy Harry odáig van érted és furcsa ezt mondanom, de nem szeretném, ha összetörne. Téged úgy szeretlek, mint a testvérem és a te szíved is kímélni akarom a csalódástól... - mosolygott rám, majd magához ölelt. Arcomat a nyakába fúrtam és felsóhajtottam. Nem tudom, meddig állhattunk így. Rosie kuncogva húzódott el tőlem. - Na, ne várakoztassuk meg a lovagod meg a felpörgött húgod!

- Mondod te, aki majdnem elájult Niall jelenlététől - nevettem fel vidáman, mikor beültem az anyósülésre. Harry rám mosolygott, én pedig viszonoztam gesztusát. A visszapillantóból láttam barátnőm tetetett dühtől és egy kis szerelemtől lángoló arcát. - Engem nem versz át, Watson!

- Bagoly mondja verébnek, Corwell! - mormolta ördögi vigyorra húzva száját. Már előre féltem, mit tesz velem, ha visszamegyünk hozzájuk. Hacsak Harry nem kér meg, hogy aludjak nála. Az említett a combomra simította kezét és kicsit megszorította azt, aztán elindultunk a kivilágított utcarészen.

Útközben Sophie élménybeszámolóját hallgattuk, amibe Rosalie is beleszólt néha. Reményvesztett sóhajtás szökött ki ajkaimon, miközben a két lányt hallgattam. Őszintén szólva én sosem rajongtam ennyire valakiért. Kislány koromban ott volt a Backstreet Boys vagy az N Sync, akikre a mai napig felnézek, de olyasfajta rajongás nem jellemezte a tiszteletem, mint a testvéremet vagy a barátnőmet. Számomra ez túlzás, ami Harry-t meg a srácokat övezi.

- Jól vagy, Ana? - kérdezte a fülem mögé simítva egy tincset a sofőr, mire felé fordítottam fejem és határozottan bólintottam egyet. - Biztos?

- Csak gondolkodtam, ne aggódj - hajoltam arcához, hogy egy puszit nyomjak rá. A pimasz viszont úgy fordította fejét, hogy a puszi ajkait érjék. Szerencsére már a Watson család háza előtt álltunk, így elkerültünk egy balesetet.

- Szeretném, ha velem töltenéd az éjszakát. Sophie majd helyettesít, amikor Rose-nak beszélgethetnékje lenne veled - bökött az őrült nőszemélyek irányába, akik szívecskéket mutogattak meg csücsörítettek a szájukkal a küszöbön álldogálva. Harry beletúrt a hajába és kérdően felvonta a szemöldökét. - Még mindig a koncert hatása alatt vannak?

- Így születettek - mosolyogtam gúnyosan a lányokra, majd kiszálltam a járműből. - Mindjárt hozom a cuccaimat.

Szerencsére mindig van Rosalie szobájában a ruháimból néhány, ha átutazóban vagyok Bradford és London között. Miután elraktam egy felsőt, egy nadrágot meg egy fehérneműszettet, a sporttáska oldalába gyömöszöltem a nemrég itt hagyott tornacipőmet is. A tisztálkodócuccokról meg a pizsamáról biztos voltam abban, hogy Harry gondoskodik majd.

- Érezzétek jól magatokat! - engedtek utamra őrangyalaim, én pedig a fejemet rázva bedobtam a táskáim a hátsóülésre és beugrottam Haz mellé. Intettünk egyet az ajtóban állóknak, majd elindultunk a fiú lakásához.

Mindössze a rádiót és a motor halk morgását lehetett hallani, egyikőnk sem szólalt meg. Harry fáradt volt, nekem meg sikerült megint elmerülnöm a gondolataimban. Amikor a fiú leparkolt az udvarban, kiszálltunk s a cuccomat a vállamra csapva kulcsoltam össze ujjaimat Harry-ével.

- Tegnapról maradt egy kis makaróni, ha gondolod, megmelegíthetjük - fonta körém karjait, miután ledobtam a táskákat az egyik fotelbe. Aprót bólintottam, aztán arcomat a srác mellkasába fúrtam. - Valamit nem mondasz el, érzem.

- Csak lefárasztott az út meg a koncert... Ja, a húgomról és a legjobb barátnőmről nem is beszélve - nevettem fel kínomban. Igazából tényleg ezek nyomasztottak. S az a tény, hogy keményen küzdök magammal és a szerelemmel. - Zuhanyozz le, addig megmelegítem a vacsit.

- Közben elmesélheted, miről beszélgettetek Rosalie-val a kocsi mellett... - mondta ellentmondást nem tűrően és felment az emeletre. A konyhába érve felsóhajtottam, majd kivettem a hűtőből a maradék tésztát és betettem a mikróba. Kerestem két tányért meg két villát, illetve két poharat. Az egyik polcon felfedeztem egy üveg narancslevet is, amit fel is bontottam. Nem telt el negyed óra, Harry egy szál bokszerben tipegett le a földszintre. Arcom valószínűleg egy érett paradicsom színére hasonlított s úgy is éreztem. - Szóval? 

- Mire vagy kíváncsi? - kezdtem el enni, miközben a fiút kémleltem a pilláim alól. Göndör fürtjei még vizesek voltak, a vízcseppek versenyt futva egymással szaladtak lefelé izmos mellkasán. Nagyot nyeltem és inkább a makarónit tüntettem ki figyelmemmel.

- Már mondtam. Miről beszélgettek? - vonta fel a szemöldökét és közben belekortyolt a narancslevébe. Egy kapcsolat a bizalomra épül és úgy tűnik, Harry ezt észben is tartja.

- Megkérdezte, hogy szeretlek-e. Igen-t mondtam és hozzátettem, hogy megpróbállak szerelemmel szeretni - rántottam meg a vállam, mire az énekes elmosolyodott s a konyhapulton pihenő kezemre simította a sajátját. Hatalmas, tetoválásokkal borított keze valósággal elnyelte az enyémet. - Tudnod kell, hogy rendkívül nehéz ez az érzés számomra. Egyfajta határ, fogalmazhatunk így.

- A volt barátod, igaz? - feszengve biccentettem, Harry pedig a szájához emelte a kezem és egy puszit nyomott rá. Megmosolyogtatott ez az apró, mégis figyelmes gesztus. - Nem erőltetek semmit, de ezt gondolom, tudod. Ha készen állsz arra, hogy belém szeress, akkor azt mindketten észre fogjuk venni. Látom az igyekezeted és ez lenyűgöz, nagyon. Tartsd észben a szavaim, csak ennyit kérek tőled. Oké?

- Oké - suttogtam és a pulton áthajolva megcsókoltam a fiút. Viszonozta csókom, majd folytattuk az evést. Valahogy jobban is esett az étel, ahogy egy újabb kő esett le a szívemről. Miután végeztünk a vacsorával, elmosogattam. - Elmegyek fürödni.

- Milyen kár... Akkor egyedül foglalom el a pezsgőfürdőt - motyogta szomorkásan, lebiggyesztett ajkakkal. Felvontam a szemöldököm. - Lefekvés előtt azt gondoltam, kicsit lubickolhatnánk.

- Semmi jónak nem vagyok az elrontója, de nincs fürdőruhám - mondtam alsó ajkamba harapva, Harry pedig elmosolyodott. Felsietett az emeletre, majd egy szatyorral a kezében jött vissza a konyhába. - Ugye nem...?

- Én mindenre gondoltam. A színekben viszont nem voltam biztos, így több árnyalatban is vettem - adta a kezembe s megcsókolt. Egy halk Köszönöm-t elmormolva vettem ki a papírtáskából egy fürdőruhát, ami egyszerű nyakba kötős, fekete színű volt. - Amíg előkészítem a dolgokat, nyugodtan átöltözhetsz. Ha segítség kell, csak kiálts!

- Rendben - bólintottam és felballagtam a hálóba. Gyorsan megváltam a ruháimtól s magamra kaptam a kiválasztott szettet. A méret tökéletes volt és a színe is. Hajamat egy copfba felkötöttem a fejem tetejére és lementem megkeresni Harry-t. A nappaliban és a konyhában nem találtam, így kimentem a kertbe. A hűs, júniusi levegő kissé csípte a bőröm, de nem volt vészes. Halk nyögés tört fel belőlem, mikor két kar fonódott a derekam köré. - A frászt hoztad rám!

- Sajnálom - súgta fülembe, majd egy puszit lehelt a vállamra és az ölébe kapott. Karjaimat automatikusan a nyaka köré fontam és árgus szemekkel figyeltem, merre megyünk. Utunk egy pinceszerűségbe vezetett, ami gyertyákkal volt kivilágítva. Amikor Haz letett, kíváncsian rám mosolygott. - Na, milyen?

- Rejtélyes és csodálatos - néztem körbe még tüzetesebben. A göndör hajú félisten már elmerült a habok között, mikor csatlakoztam hozzá. A víz kellemesen meleg volt, a lábaim viszont alig értek le. Odaúsztam az énekeshez, aki azonnal magához húzott s lecsapott ajkaimra. Nyelve masszírozta az enyémet, én pedig beletúrtam a hajába és picit meghúztam fürtjeit, amitől felmordult. Tompán érzékeltem, hogy odalent már kezd keményedni. - Még a végén letepersz itt, a vízben...

- Csak egy szavadba kerül, Anastasia - nevem varázsigeként hatott, ahogy édes akcentusával megtűzdelt hangján kiejtette. Ajkait a nyakamra tapasztotta s harapdálni, puszilgatni kezdte érzékeny bőröm.

Elvesztem a karjaiban. Olyan odaadást, figyelmet és szeretet kaptam Harry-től, amit eddig egy barátomtól sem kaptam. Egy dolog azonban igencsak foglalkoztatott: Vajon ha Zayn nem lenne vőlegény és még barátnője se lenne, megkaptam volna ugyanezt a bánásmódot?

Sziasztok!

Megérkezett a várva várt folytatás :) Először nem nagyon volt ötletem, de végül csak sikerült valamit összehoznom :3 Köszönöm az előző fejezethez érkezett 10 kommentárt - Angel, Bartók Timi, Jule B., Helena Z., szerecsendio, Chixi, Iszáka Szandi, Diana, Álmodozó;) és Krisztina Di Motta: üdvözöllek, kedves :) Valahogy igyekszem Zayn-t újra összeboronálni Ana-val :) Nem tudom, hogyan, de valami lesz :D ♥ -, a 17 pipát, a 103! feliratkozót és az 51.000 megtekintést ♥! Még mindig töretlen a szeretetem és a tiszteletem felétek ♥! Igyekszem a folytatással :) További szép estét és hétvégét kívánok ♥! Pusszpáá evribádii,

Macy

22.fejezet

Apologize ft. OneRepublic

„Legyen szíved, mely sohasem válik kővé, legyen kedved, mely sosem gyullad haragra, és legyen érintésed, mely sosem bántalmaz.”

/Charles Dickens/

Dühtől vékony vonallá préselt ajkakkal meredtem a zárt ajtóra. Ökölbe szorított kezekkel kezdtem el ütlegelni a hangszigetelt nyílászárót, egyszer-kétszer bele is rúgtam.

- Ezzel nem megyünk semmire, Anastasia - sóhajtott fel a hátam mögül Harry, miközben elrakta telefonját a zsebébe. Néhány percig szótlanul meredt rám, mutatóujjával az alsó ajkát ütögetve. - Csoda lenne, ha ezt meghallotta volna bárki is.

- Én legalább tettem valamit azért, hogy kijussunk innen és nem a telefonommal játszottam mindez idáig - fordultam teljesen felé összevont szemöldökkel. Védekezően maga elé emelte kezeit s megforgatta szemeit. - Látod, milyen cinikus vagy?

- Csak azt ne mond, hogy Louis miattam zárt be minket - mormolta rekedtesen, majd beleivott a dohányzóasztalon pihenő ásványvizes üvegbe. Nyugtalanul felsóhajtottam, aztán erőtlenül beleütöttem az ajtóba s annak mentén lecsúsztam a földre. Lábaimat felhúztam a mellkasomig, fejemet pedig a térdemre hajtva lehunytam szemeimet. A szoba nyomasztó csendje még nyugtalanabbá tett és ezt szerintem Harry is érezte. - Kicsinálom Tomlinson-t, ha kijutunk innen.

- Milyen harcias lettél hirtelen - horkantottam fel, de nem néztem az énekesre. Rengeteg kérdés cikázott a fejemben, egyet-kettőt szívesen fel tettem volna neki. - Biztosan nem miattad kerültünk ilyen helyzetbe? Esetleg az meg sem fordult a fejedben, hogy feltűnt a srácoknak a távolságtartásod? Pár hónappal ezelőtt még minden rendben volt köztünk, most pedig... Úgy viselkedtünk a másikkal, mint két idegen.

- Miért akarja azt mindenki, hogy én kezdeményezzek? Felhívhattál volna, ha olyan nagyon beszélni akartál velem - mordult rám, mint valami láncos kutya. Meghökkenve s pislogva néztem fel a göndör hajú srácra. Kerülte tekintetem, a dohányzóasztalt tüntette ki figyelmével. - Mondjuk mit is vártam?! Titkoltad előlem, hogy viszonyod volt a legjobb barátommal, akinek ráadásul gyűrűs menyasszonya van.

- Igen, mielőtt megismertelek volna - nyögtem fel hisztérikusan és a fülem mögé tűrtem egy kósza tincset. - Az érzéseim ellen én sem tudtam mit tenni. Zayn belém szeretett és ez fordítva sem volt másképp.

- Ó, hogy ez milyen romantikus... Na, és mond csak: Még mindig szerelmes vagy Malik-ba? Őszintén válaszolj! - ezúttal rám nézett, smaragdzöld íriszei kérdően csillogtak. Gondolkodás nélkül megráztam a fejem, mire Harry gúnyosan elmosolyodott. - A szemeid mást mondanak.

Azon nyomban lesütöttem őket. A Göndörke felnevetett, majd odajött hozzám és leguggolt elém. Az államnál fogva felemelte kobakom s végigsimítva alsó ajkamon felsóhajtott.

- Egy módon cáfolhatod, hogy a tekinteted netalántán hazudott - hajolt a számhoz; azonnal megcsapott férfias kölnije, némi izzadtsággal és mentolos rágógumival kevert egyvelege. Észrevétlenül beszippantottam eme illatkombinációt s pilláimat lehunyva a fiú szájára tapasztottam az enyémet. Alsó ajkam megnyalva könyörgött bejutásért, amit azonnal meg is kapott tőlem. Megpróbáltam belesűríteni az érzéseimet a csókba, ami azt hiszem, sikerült is. Harry lihegve döntötte homlokát az enyémnek. - Meggyőztél.

~❀~

Órák teltek el a bezárásunk óta, már sötét volt odakint. Az elején mindketten a pokolra kívántunk a legidősebb, de leggyerekesebb bandatagot, most pedig valahogy örültünk a helyzetnek. Megbeszéltünk mindent, amit eddig a szőnyeg alá rejtettünk a saját hülyeségeink miatt. Úgy gondoltam, beavatom Harry-t abba az aprócska részletbe is, hogy miért is félek annyira az érintésektől.

- Ha már benne vagyunk az őszinteségi rohamban, van még egy dolog, amit szeretnék elmondani - kezdtem bele nyögvenyelősen. Haz mosolyogva bólintott egyet s megcirógatta a kézfejem. - Biztosan észrevetted nemegyszer, hogy félek az érintéstől. Főleg, ha a mellem környékéről van szó vagy az egyéb erogén területekről. Nos, ennek nyomos oka van.

- Látom, hogy nehezedre esik erről beszélni. Biztos, hogy most akarod elmesélni? - kérdezte aggodalmasan, én pedig szorosan lehunyt szemmel biccentettem egyet.

- 3 évvel ezelőtt történt minden. A volt barátom le akart fektetni, de én még nem álltam rá készen... Mivel náluk voltunk és csak mi ketten a házban, így feleslegesen kiabáltam volna segítségért. Zokogva ellenkeztem, a srác viszont akaratos és elszánt volt. Elővett egy bicskát meg egy bilincset. Az ágyra nyomva odabilincselt az egyik lábhoz, a késsel pedig apró hegeket vájt a bőrömbe... Főként a melltartóm és a bugyim környékén. Miután meztelenre vetkőztetett vagyis levagdosta rólam a ruháimat, megpofozott és megerőszakolt... Közben a nyakam harapdálta. Egy-egy harapás olyan mélyre sikeredett, hogy kisercent a vérem is - Harry hüvelyujja lassan törölte le arcomon végigcikázó, eddig észre sem vett könnyeimet. A táskámból kivettem egy papír zsebkendőt s letöröltem elkenődött szemfestékem. Néhány percet adtam az énekesnek, hogy valamelyest leülepedjen számára az újonnan jött információözön. - Így tehát azt hiszem, érthető, hogy... Hogy nem voltam úgy azóta senkivel sem.

- P-persze - bólogatott hevesen Haz, majd nyomott az arcomra egy puszit és szorosan magához ölelt. Arcomat a mellkasába fúrva karoltam át a derekát. Az engem dédelgető fiú a hátam simogatta és egy-egy puszit is lehelt a hajamba. - Irigylem a bátorságod és a bizalmad. Köszönöm, hogy mindezt megosztottad velem.

- Egyszer úgyis megtudtad volna Rose-tól vagy mondjuk anyától. Jut eszembe, fel kellene őt hívnom - nyúltam ismét a táskámért, amiből kivettem a telefonom és tárcsáztam is az említettet. Miközben beszélgettünk egy kis ideig, Harry úgy helyezkedett a kanapén, hogy az ölébe feküdhessek. A hasam cirógatta ruhán keresztül s a hajamba fúrta orrát, ami kuncogásra késztetett. Lefogva a készülék mikrofonos részét fordítottam a fejemet úgy, hogy láthassam a fiú arcát. Ajkain levakarhatatlan vigyor üldögélt, azokkal az édes gödröcskékkel együtt. - Hagyd abba, legalább addig, míg telefonálok...

- Oké - suttogta fülembe ártatlanul, majd belepuszilt a nyakhajlatomba és megtámasztotta állát a vállamon. Amikor ledobtam a telefont az dohányzóasztalra, kopogásra kaptunk fel a fejünket. - Ki az?

- Tudtam-tudtam-tudtam! Többször kellene ilyet alkalmaznom - tapsikolt fülig érő vigyorral az arcán Louis, mikor benyitott a szobába. Már éppen odaakartam menni hozzá, de Harry lefogott. - Jaj, gyerekeim... Tomlinson bácsi most nagyon örül nektek!

- Mi is örülünk neked. Ha most megbocsátasz - kapott fel az ölébe a Göndörke, amitől egy halk sikoly szökött ki a számon. A táskám, illetve Harry nyakát szorongatva vártam, hogy a lábam végre talajt érjen. Louis meglepett fejjel jött a hátunk mögött. A fekete Range Rover mellett Rosalie és a húgom várakozott, egy-egy rejtélyes mosollyal az arcukon. Amint a lábaim stabil talajt értek, kérdőre vontam a lányokat. - Csak azt ne mondjátok, hogy a ti kezetek is benne volt ebbe a „Zárjuk össze Harry-t és Ana-t” dologban?

- De - bólintott kuncogva Rosalie, majd átkarolta a húgom nyakát s a fejével maguk felé bökött, hogy menjek oda én is. Kaptam egy hatalmas ölelést, Harry pedig egy „Vigyázz a legjobb barátnőmre és nővéremre!” felszólítást. Mielőtt beültünk volna a Rover-be, Rose a fülemhez hajolt. - Szereted Harry-t?

Sziasztok!

Izgultam, hogy feltudom-e tenni az adott időpontban vagy csúsztatni kell... Körülbelül egy hete vagy kettő, hogy a gépem beadta az unalmast és a tegnap délutánig kölcsöngépen intéztem a dolgaimat :3 A folytatás viszont már fejben nagyjából megvolt, így csak ki kellett dolgozom és meg kellett írnom :D Köszönöm az előző fejezethez érkezett 8 kommentárt - Amelia S., Bridgit Malik, Angel, Álmodozó:), Jule B., Bartók Timi, szerecsendio és Diana: üdv újra itt, Shawty ♥ :3 Várom a leveled :) -, a 25 pipát és a 48.000 megtekintést ♥! Meg sem merem kérdezni, hogy miért iratkoztak le 2-n is, valószínűleg a késések meg a várakozás az oka, vagy egész egyszerűen megunták a történetet :3 Értem én és nem haragszom meg ;) Innen s tova 8 fejezet van még hátra és ezt a történetem szeretném még a nyáron befejezni :) Nem akarom húzni-halasztani :3 Sajnálom, de ott vannak a másik blogok meg a suli, szóval... :) De még ne kezdjünk el búcsúzkodni! :) Csak most, így este :P További szép estét és kellemes hétvégét kívánok ♥! Pusszpáá evribádii,

Macy

21.fejezet

Sziasztok!

Meg is érkeztem a folytatással és fontos döntéssel :3 Tudom, hogy sokan megszavaztátok a 2.évadot, de sajnos nem fog összejönni :/ Örülök, ha a 30 fejezet + Epilógus meglesz... Sajnálom, de be kellett látnom nekem is, hogy nem megy minden egyszerre s zökkenőmentesen :3 Köszönöm az előző fejezethez érkezett 7 kommentárt - Névtelen, Angel, Bartók Timi, Jule B., szerecsendio, Névtelen: a Liam-s sztorit pihentetem, azért van átállítva. Örülök, hogy tetszik mindkét történet :) és Réka: sajnálom :( Mindig közbejött valami és muszáj voltam változtatni az időpontokat :3 -, a 24 pipát, a 45.000 megtekintést és a 101! feliratkozót ♥! Kíváncsi leszek a véleményetekre, szóval hajrá! :D Írjatok és pipáljatok bátran! :) További szép délutánt és hetet kívánok ♥! Ó, majdnem elfelejtettem: megnyitottam életem első 5 Seconds Of Summer témájú blogom :3 IDE kattintva eléritek ;) Pusszpáá evribádii,

Macy

Boy

„Megdöbbentő, hogy milyen sokan átviszik a tegnap terhét a következő napra. Kudarcaikat napról napra magukkal cipelik, és ezzel megfosztják önmagukat az újrakezdés örömétől.”
/Gary Chapman: Egymásra hangolva/

Harry zavart, értetlenségtől csillogó tekintete köztem és a pakisztáni fiú között cikázott. Zayn hetykén megtett néhány lépést felém, de végül leült az egyik fotelba és összekulcsolta ujjait. Hatalmas, csokoládébarna íriszeiből semmit sem tudtam kiolvasni s ez rendkívül felbosszantott.

- Az egész a Take Me Home turné egyik szünetében kezdődött, amikor hazamentem Bradford-ba... - az eddig rám nyugtatólag ható, rekedtes bariton egyszerre változott át idegesítővé és fontoskodóvá. - Akkor találkoztam először Ana-val. Kissé félénk és visszahúzódó volt, ami azonnal megfogott benne. A szépségéről és az embertársai felé irányuló gondoskodásáról nem is beszélve...

- A lényeget, Malik! Nem érdekel a rizsázás - hördült fel Harry. Kezei ökölbe szorulva pihentek ölében, arca és tekintete acélos volt. Bevallom, megijedtem tőle.

- Szóval... Amíg otthon voltam, összejöttünk Anastasia-val. Természetesen titokban kavartunk, nem akartunk botrányt - az ifjú vőlegény idegesen túrt tökéletesen beállított, fekete hajába s tekintetét rám szegezte. Egy pillanat volt csupán, szemei végül bandatársán állapodtak meg. - A szünet utolsó napján viszont szakítottunk.

- És ezt mindvégig, pofátlanul eltitkoltad előttünk és a menyasszonyod előtt? - a mellettem ülő, göndör hajú fiú hangja ércesebb volt a kelleténél. Zayn aprót biccentett, ajkait összeszorította. Harry nemcsak legjobb barátját, engem is lenéző pillantásokkal illette meg. Elhúzta a száját, majd megszólalt. - Azt hittem, te más vagy... Hány ilyen alkalmi kapcsolatod volt még? Legalább jó volt Zayn-el? 

- Harry... Kérlek - ennyit tudtam csak kinyögni. A torkomat és a szemeimet égették a könnyek. Nem hiszem el. Zayn hogy lehetett ennyire szemét? Miért kellett így kicseszni velem? - Nem vagyok könnyű nőcske, mint amilyennek beállítasz. Nem feküdtünk le.

- De együtt voltatok. Szegény Perrie... Hogy mondhatott igent egy ilyen... Ilyen embernek, amilyen te vagy? - szavait bandatársa felé intézte, hangjában csak az undort véltem felfedezni. - Semmivel sem vagy különb, mint én voltam régebben. 

Ez volt az a bizonyos kegyelemdöfés. Zayn felpattant a helyéről és nekiugrott Harry-nek, aki azonnal reagált. Kezemet a száma elé kapva, szapora szívveréssel figyeltem az eseményeket. Szitokszavak, erős s néha erőtlen ütések váltogatták egymást. Sírástól remegő ajkakkal kérleltem a fiúkat, hogy hagyják abba. Szavaim azonban süket fülekre találtak. Harry telefonját felkapva a dohányzóasztalról siettem át a konyhába, ahol tárcsáztam a banda talán egyetlen értelmesen gondolkodó tagját.

- Szia, Harry! - Liam hangja vidáman csengett. Egy ideig szipogva tartottam fülemhez a készüléket. Most mit mondjak? - Ana?! Jézusom, mi történt?

- Zayn és Harry... - zokogtam fel a nappaliban verekedőkre pillantva. Mindkettő srác arca és keze véres volt. - Összeverekedtek. Liam, ide kell jönnöd. Félek...

- Máris indulok - reagálni sem volt időm, csak kulcszörgést és egy hangos ajtócsapódást hallottam a fiú hangja helyett.

Óráknak tűnő percek teltek el a hívás óta. Nem mertem és nem is akartam közbeavatkozni a két bandatag verekedésénél. Magasról tettem volna arra, ha kapok egyet a szemem alá vagy ilyesmi, de a szívemben őrjöngő vihar meggátolt abban, hogy cselekedjek.

- Az isten szerelmére, elég! Zayn, azonnal szállj le Harry-ről! - megkönnyebbült sóhaj hagyta el a számat, amikor meghallottam Liam erélyes hangját. Néhány perc múlva Louis is feltűnt a bejárati ajtónál. Miután leszedték egymásról a megvadult zenészeket, Li odajött hozzám s szorosan magához húzta sírástól rázkódó testem. - Ssh, ne sírj! Már vége...

- A-az egész az én... Az én hibám - nyöszörögtem a fiú mellkasába, aki talán meg sem hallotta suttogásom. Ráérősen simogatta a hátam, közben a homlokomat vagy a hajamat halmozta el egy-egy nyugtatópuszival. Pár percig csak a morgolódást hallottam, ami a kanapé irányából jött. Lou megpróbálta kiszedni a fiúkból a verekedés okát. - Mindent elrontottam.

- Anastasia, hagyd ezt... Szeretnéd, hogy elvigyelek Rose-hoz? - emelte fel az államnál fogva arcomat Payno, majd eltűrt egy kósza tincset a fülem mögé. Aprót bólintottam s felsóhajtottam. - Szedd össze a cuccaid, a kocsiban megvárlak.

- Rendben és... Köszönöm - nyomtam egy puszit a fiú borostás arcára. Felmentem a hálóba, ahol összepakoltam a dolgaim és lerobogtam a nappaliba. Félénken elköszöntem a kanapén ülőktől, Louis-t pedig megöleltem és a vállamra csapva a táskám mentem oda Liam-hez. Vetettem egy utolsó pillantást a házra, aztán beültem a fiú mellé, aki elfuvarozott a legjobb barátnőmékhez.

4 HÓNAPPAL KÉSŐBB...

Múlt héten kaptunk egy borítékot, amiben 2 belépőjegy és VIP kártya, illetve egy aprócska üzenet pihent. Zayn betartotta még a tavaly tett ígéretét, miszerint az új turnéjuk londoni állomására meg fog minket hívni a húgommal.

- Lányok, itt van Rosalie! - kiabált fel apa az emeletre. Épp, hogy végeztem a húgom hajának befonásával... Csodálkozom azon, hogy legjobb barátnőm most pontosan érkezett, a megbeszélt időpontra. Amint rendet raktunk Sophie-val, lementünk a földszintre. 

Elraktam a táskámba a kapott borítékot, aztán elköszöntünk a szüleimtől s elindultunk Londonba. Rosie és a húgom egész úton a fiúkról beszélgetett, amiből már egy picit elegem volt. Lassan már a csapból is a One Direction és a WWA turné folyt. Mondjuk ez egy kicsit elterelte a gondolataimat a verekedésről. Voltam olyan naiv, hogy még aznap este felhívtam Harry-t, de kinyomta a telefont. Azóta egy szót sem váltottam vele.

- Azt hallottam, hogy Harry beteg és már napok óta nem énekelt a koncerteken - kapcsolta be a rádiót Sophie, amiben a Don't Forget Where You Belong című dal csendült fel. Megforgattam a szemeimet s hátrahajtva a fejem, lehunytam a szemem. - Kíváncsi leszek, ma este mi lesz.

- Úgy látom, a nővéredet is érdekli... Majd megöli a kíváncsiság - nézett rám a visszapillantóból Rose. Egy pillant erejéig találkozott a tekintetük, aztán figyelte tovább az utat.

Útközben sikerült elbóbiskolnom, ezáltal újra felrémlett előttem Harry arca. Napok óta vele álmodom. Talán a bűntudatom az oka. Hiba volt, hogy nem mondtam el az igazat neki még a kapcsolatunk elején. De honnan tudhattam volna, hogy Zayn lesz az, aki belerondít az egészbe?

London, Wembley Aréna [Where We Are Turné]

Sikoltozó, színesebbnél színesebb transzparenseket szorongató rajongók. Sürgő-forgó biztonsági őrök. Hatalmas kivetítőkkel és rámpaszerű emelvényekkel ellátott színpad. Így jellemezhetném első látásra a nagyszabású turné londoni állomását.

- El sem hiszem, hogy itt vagyunk végre. Alig várom, hogy újra láthassam a srácokat - ujjongott mellettem Sophie, miközben zökkenőmentesen megkerestük a helyünket. Rose a színpadot fényképezte le, illetve a rajta szaladgáló és lassan összeálló zenekart. Josh-t többször is sikerült lekapnia, illetve Dan-t és Sandy-t is. Kissé furcsa, de mégis jól áll a dobosnak a szőke haj. - Mit gondolsz, Zayn emlékszik még rám?

- Téged nem lehet elfelejteni - mosolyogtam húgomra, majd elővettem a telefonom. Az emlegetett szamár küldött egy üzenetet, miszerint itt vagyunk-e már. Miután elküldtem a válaszom, Rosalie csinált hármónkról egy képet. 

Körülbelül fél óra múlva megpillantottuk a koncertnyitót, majd felcsendültek a Midnight Memories akkordjai. Az aréna tombolt, akárcsak az est főszereplői. Húgom megesküdött rá, de legjobb barátnőm is, hogy a göndör hajú énekes csak tátogott. Elmondásuk szerint túlságosan tisztán énekelt. Reakcióm elmélkedésükre egy puszta vállrántás volt. 

A koncert felénél én is kezdtem felszabadulni. A lányokkal együtt táncoltam és úgy-ahogy énekeltem is a dalokat. Ahogy észrevettem, Haz és Zayn között is rendben volt minden. A Best Song Ever előtt a Göndörke mondott egy rövid köszönetet az itt levőknek, vagyis a rajongóknak. Hangja igencsak betegesen csengett, mégis megmelengette a szívem, hogy hallhatom.
A műsor után Zayn navigálásának köszönhetően bejutottunk a színfalak mögé. Sophie és Rose már alig bírtak magukkal, egymást csitítgatták. Kuncogva megráztam a fejem, ekkor véletlen nekimentem valakinek. A furcsa mintájú ingből és keresztes medálú nyakláncból, illetve az ing alatt pihenő póló alól kivillanó madaras tetoválás tudtam, ki az illető.
- Szia - emeltem fel a fejem s félénken a fiú szemébe néztem. Tekintetében a meglepettség s egy kevésnyi öröm csillogott.
- Helló, Anastasia - motyogta rekedtesen, aztán köhintett egyet és a húgomékhoz fordult. Sophie azonnal a nyakába vetette magát, amit az énekes mosolyogva fogadott.
- Ohó, végre itt vannak a bombanők! - karolta át a vállainkat Niall, majd kaptunk Rosalie-val egy-egy puszit az arcunkra. Miután alaposan végigmért minket, rákacsintott a legjobb barátnőmre. - Lélegzetelállítóan néztek ki, csajok!
- Mint mindig - tűnt fel a látókörünkben a banda hiányzó legénysége, Louis vezényletével. Egy sornyi ölelés és arca puszi után elvonultunk a srácok öltözőjébe. Harry tisztes távolban maradt tőlem, így Niall és Rosie mellett ültem. Sophie Zayn ölében kötött ki, míg Lou és Li a szőnyegre telepedett le.
- Hogy tetszett a koncert? - kérdezte fülig érő vigyorral az ír szőkeség, erősen a Watson lányt stírölve. Aranyosak voltak együtt, és ezért irigylem is őket.
Alaposan kitárgyaltuk a fiúk fellépését, aztán a srácok fényképezkedtek egy sort a húgommal és Rose-zal. Beszélgettünk egy ideig, majd a banda fáradtságára hivatkozva mindnyájan elindultunk az aréna parkolójában várakozó buszhoz. Át sem léptem a küszöböt, Louis ördögien elvigyorodott s bezárta előttem az ajtót. Pechemre nem egyedül, hanem Harry-vel sikerült a helységbe ragadnom. Remek. Most mi a fenét csináljak? 

20.fejezet

Empire

„Akinek jó szíve van, azt az öröm látványa boldoggá teszi.”

/Gustave Flaubert/

Miután rendet raktunk a termekben, elhagytuk az óvoda épületét. Harry felhívott, hogy nem tud értem jönni, így Rosalie-val beültünk egy kevésbé forgalmas kávézóba. Akaratlanul is az orromba szökött a frissen lefőtt kávé illata. 

- Pólyás korom óta Londonban élek, de itt még egyszer sem voltam - vallotta be barátnőm, majd becsukta az itallapot s leadtuk a rendelésünk.

- Pedig egész közel van a házatokhoz és ráadásul az Oxford Street-n - rántottam vállat, miközben kipillantottam az ablakon. Az eget sötétszürke felhők fedték, a fák lombjába bele-belekapott a szél. - Utálom ezt az időjárást. Nem teheted úgy ki a lábad a lakásból, hogy ne legyen nálad egy esernyő.
- Ez Nagy-Britannia - kortyolt bele a macchiatojába, aztán elővette a telefonját, amely egy új üzenetet jelzett. Mosoly kúszott a szőke hajú lány enyhén pírban úszó arcára. - Niall randizni hívott.
- Pihentetnie kellene a térdét, nem? - vontam fel a szemöldököm kérdően. Megértem, hogy tetszik neki Rosalie és szeretné mélyíteni a kapcsolatukat, de azért az egészségére is odafigyelhetne.
- Nála töltjük az estét - tájékoztatott Rosie fülig érő vigyorral. Áh, így mindjárt más a dolog. Azért mégse annyira felelőtlen ez az ír gyerek. - Azt írta, hogy rendelünk majd kaját és közben megnézünk egy filmet. Szeretné, ha csak holnap reggel mennék haza...
- Te is ezt akarod, valld be - mosolyodtam el a tejeskávémat kavargatva. Barátnőm zavartan biccentett egyet és beleharapott a málnás pitéjébe. - Félsz, hogy megjegyzést tesz a hátadon meg az alhasadon levő hegekre?
- Egy kicsit - vallotta be rekedtes hangon, miközben megitta a csészéjében maradt kávészerűséget. - A „baleset” óta nem voltam úgy senkivel.
Rosalie-t 2 évvel ezelőtt, egy szilveszteri buli után megerőszakolták. Egy velünk egykorú, részeg és bedrogozott srác kapta el hazafelé menet. Mivel Rose nem akart semmit a fiútól, az előrántott egy kést a zsebéből és annak segítségével megszabadította a lányt a ruháitól. Szerencsére Rosie nem esett teherbe, de fél évig pszichológushoz kellett járnia.
- Meséltél erről Niall-nek? - szánalmasnak érzem, hogy pont én kérdem ezt. Harry sem tud arról, miért félek annyira az érintéseitől.
- Nem, de majd elmondom neki - Rose ujjai fürgén mozogtak az érintőképernyőn. Miután elfogyasztottuk a rendelésünk, fizettünk és hazamentünk vagyis elmentünk a Watson házhoz. A hátizsákomba elraktam egy váltóruhát, illetve a tisztálkodószereimet és a jegyzeteim. Mire észbe kaptam, a taxi már lent várt rám a ház előtt. Legjobb barátnőm szorosan megölelt és egy puszit nyomott az arcomra. - Érezd jól magad a Bongyorkával!
- Te is az Ír Manóval - simítottam végig a karján, majd lerobogtam a taxihoz. Elhadartam a sofőrnek a címet, aki egy bólintást követően elvitt Harry házához. Fél óra múlva meg is érkeztünk. Kifizettem a fuvart, aztán kiszálltam a járműből. A fekete Rover közvetlen a taxi mögött parkolt le. Amint meglátott, Harry azonnal kipattant a terepjáróból és odasietett hozzám. - Szia!
- Helló, Gyönyörűm! - lehelt egy puszit a szám sarkába, majd összekulcsolta ujjainkat és bementünk a házba. Miután beszabadultunk a kabátjainktól meg a cipőinktől, letelepedtünk a kanapéra. Haz a mellkasára húzott s elkezdte a hátam cirógatni. - Milyen volt az oviban?
- A gyerekek mind nagyon kedvesek és aranyosak voltak. Rengeteget játszottunk, beszélgettünk és rajzoltunk. Ó, és ami a számomra legmeglepőbb volt az az, hogy imádnak titeket - mosolyodtam el visszaemlékezve a délelőtti filmezésre. - A This Is Us-t néztük a kicsikkel és a film ideje alatt síri csend volt a csoportban.
- Remélem, nemcsak a kölyköknek tetszett a film - húzta végig hüvelykujját az alsó ajkamon, majd nyomott egy csókot a homlokomra. Kuncogva megráztam a fejem s felpipiskedtem a fiú ajkaihoz, hogy megcsókolhassam. - Ezt egy pozitív véleménynek veszem.
Beszélgetni kezdtünk, miközben Harry a hajammal játszott. Fekete, vékony pulóverén keresztül éreztem szívének heves dobogását és gyors lélegzetvételét. Forró lehelete csiklandozta az arcom és ettől nagyokat dobbant a szívem.

- Majd én kinyitom - húzódtam el kissé fancsali arckifejezéssel, mikor csengettek. Az ajtóban nem állt senki, viszont a küszöbön egy hatalmas csokor rózsa és egy közepes méretű, masnival átkötött és egy ajándékkártyával ellátott doboz pihent. Zavartan méregettem a virágot meg a dobozt, aztán felkaptam őket és bevittem a nappaliba.
- Ki küldte ezeket? - tűnődött Harry, miközben hozott egy vízzel teli vázát a rózsacsokornak. Megrántottam a vállam, mert én se tudtam, mire véljem ezeket az apróságokat. - Nézzük meg, mi van a borítékban.
- Jó ötlet - bólintottam, majd felnyitottam az említett papírost. Egy levelet tartalmazott, amit kézzel írtak. Harry egy ideig csendben tanulmányozta, aztán semleges arccal a kezembe adta. Az első sor elolvasása után bosszúsan felnyögtem. - Nem lehet igaz...

„Belátom, a tegnap este folyamán egy kicsit felöntöttem a garatra... De amit mondtam neked, azt komolyan is gondoltam. Harry egy szoknyapecér és nem igazán ragad le egy lány mellett tüzetesebb ideig. Lássuk be, én hosszabb ideje ismerem, mint te. Gondold át, amiket mondtam, különben fájdalmas lesz, ha egy szépnek hitt napon Harry beállít egy másik csajjal... Z. xx”

- Egy valamit nem értek - szólalt meg pár perc múlva Haz, miközben én kibontottam a dobozt. Egy könyv, a kedvenc bonbonom és egy nyaklánc volt benne. A medálon egy, a nevem kezdőbetűjével ellátott szívecske lógott. Érdeklődve pillantottam a göndör hajú fiúra. Szemeiben kíváncsiság és értetlenkedés szikrája ragyogott. - Zayn-t miért zavarja ennyire, hogy mi együtt vagyunk? Oké, hogy egy városban éltetek és a családjánál vagy házvezetőnő... De ez furcsa.

- Anastasia, hagyd csak! Majd én mindent megmagyarázok - a szívem egy másodpercre megszűnt dobogni. Az arcomból kifutott a vér, a füleimben és az ereimben dübörgött tovább az adrenalinnal együtt. Kérdések százai cikáztak az elmémben. Az első és legfontosabb: Mit keres itt? Miért nehezíti meg még jobban a helyzetemet?

Sziasztok!

Ég a pofámon a bőr, hogy 2 napot késtem :3 Semmi ihletem nem volt, se kedvem :( De most végre rávettem magam, hogy nekiüljek és megírjam :) Köszönöm az előző fejezethez érkezett 4 kommentárt - Jule B., Bartók Timi, Angel és szerecsendio ♥ -, a 24 pipát, a 100! feliratkozót és a 47.000 megtekintést ♥! Majdnem elfeledkeztem erről is: Blake, a Love Will Remember írónője nemrégiben meghirdetett egy blogversenyt, amire jelentkeztem a történettel és... A Legjobb fanfiction kategóriában 1. helyezést értem el :3 Innen is köszönöm Blake-nek, illetve nektek, drága olvasóim, hogy vagytok nekem ♥! :) Nincs más hátra, mint hogy további szép estét és a jövő héthez kitartást kívánjak minden kedves olvasómnak és erre tévedőnek! Pusszpáá evribádii,

Macy

19.fejezet

Change Your Life

„A gyermektársaság gyógyír a lélekre.”

/Dosztojevszkij/

Reggel a telefonom csörgésére ébredtem. Harry mélyen aludt, szorosan magához ölelve kissé törékeny testem. Nehezen, de elértem a zenélő készüléket s kinyomtam. Meg sem néztem, mennyi az idő és hogy ki az az elvetemült, aki kiszakított a legszebb álmomból. Félig lehunyt szemmel elkezdtem az engem ölelő fiú kézfejét cirógatni, amit egy fáradt nyöszörgéssel fogadott. A kezemben levő telefon újra megszólalt, én pedig felsóhajtottam és beleszóltam.

- Ki vagy és mit akarsz hajnalok hajnalán? - dünnyögtem suttogva. A vonal másik végéről csak egy üde és dallamos kacajt kaptam válaszul, melyből már rögtön tudtam, ki is a rejtélyes hívóm. - Rose, mégis mi a francért keltettél fel?

- Édes-drága Anastasia, hát elfelejtetted? Ma kezdünk az óvodában, méghozzá két óra múlva - azonnal éberebb lettem s amilyen óvatosan csak tudtam, kiugrottam Harry mellől. Teljesen kiment a fejemből, hogy körülbelül egy hónapig gyakorlaton leszek az egyik londoni óvodában Rosalie-val, Daniellával és James-szel. Az pedig végképp kiesett, hogy mától kezdődik ez a gyakorlat. - Köszönj el szépen a göndör hajú lovagodtól, gyere haza és készülődj!

- Bőven van még időm készülődni, de köszönöm a parancsod - morogtam szem forgatva, amit nem láthatott. Ügyetlenkedve lekaptam magamról a kölcsön pizsamát és egy törülközőt magamhoz véve bementem a fürdőbe. - Ha most megbocsátasz, letusolnék! Később beszélünk, szia!

A készüléket a mosdóra téve beálltam a zuhany alá és áztatni kezdtem magam. Lassacskán ébredtem csak fel, enyhén hasogató fejfájással tűzdelve. Furcsálltam egy picit, hiszen alig ittam alkoholt tegnap. 

Ijedten kaptam magam elé a törülközőt, amikor megpillantottam a fürdőszobaajtóban álldogáló Harry-t. Álmos mosolyával és szanaszét álló hajával úgy nézett ki, mint egy kisgyerek. A látvány mosolyt csalt az arcomra.

- Jó reggelt, Gyönyörűm! - araszolt közelebb hozzám s fonta körém karjait. Beharapott alsó ajakkal eltűrt egy kósza tincset a fülem mögé, majd megcsókolt. Gondolkodás nélkül viszonoztam s beletúrtam göndör fürtjeibe. Jóleső morgással élvezte, ahogy ujjaimmal masszírozom fejbőrét. Kipirulva és kíváncsi mosollyal elhúzódott arcomtól. - Miért keltél fel ilyen korán?

- Rosalie telefonált. Ma indul az oviban a gyakorlat - Harry tudott a dologról, hiszen még mielőtt járni kezdtünk, a randevúink alkalmával sikerült kiszednie belőlem néhány információt az egyetemi közmunkával kapcsolatban.

- De előtte még ugye van időd velem reggelizni? - cirógatta meg arcomat s kiskutyaszemekkel várta válaszom. Kuncogva bólintottam és egy sietős puszit lehelve a fiú ajkainak sarkába, a zuhany alá tereltem, én pedig a szobába siettem. Felöltöztem és a hajamat a fejem tetejére kontyolva lementem a konyhába. Készítettem kakaót, pirítóst és főztem kávét. Amikor végeztem a terítéssel, a semmiből két kar fonódott a derekam köré. Orcám lángba borult, mikor az énekes belepuszilt a nyakhajlatomba. - Az én kis konyhatündérem... 

- Remélem, nem lett túl édes a kakaó. Nem tudom, te hogyan szereted - vallottam be szégyenlősen és a bóktól elpirulva, miközben asztalhoz ültünk. Harry sugárzó mosollyal megsimogatta a kézfejem s belekortyolt a még gőzölgő édességbe. Hümmögve emelte el szájától a London nevezetességeit felsorakoztató bögrét. - Szóval...?

- Ilyen finomat csak otthon, Holmes Chapel-ben ittam - harapott bele pirítósába, amit előtte alaposan belekvározott. Miután feltuningoltuk magunkat egy nagy bögre kávéval, elpakoltam a reggeli maradványait és felvettem a kabátomat. Harry persze felsegítette a ruhadarabot, amire igazán nem lett volna szükség. - Ha lediplomázol, jöhetnél velünk a turnéra szakácsnőnek. 

- Annyira azért nem főzök jól, de köszönöm - pusziltam arcon s már indultam volna a garázsfeljárón parkoló Range Rover-hez, amikor Hazza visszarántott magához és gyengéd táncba hívta ajkaimat. Néhány perc volt csupán, mégis a fellegekben éreztem magam. 

~❀~

Harry-nek nem igazán volt ínyére, hogy elengedjen, amikor odaértünk Rosalie-ék házához. A lelkemre kötötte, hogy amint végzek az oviban, eljön értem és nála töltjük az egész estét. Beleegyeztem, hiszen semmi kedvem sem volt a szobámban, a könyvek felett gubbasztani. 

- Olyan édesek vagytok együtt - ugrott a nyakamba Rose, miután bementem a házba. A szülei már nem voltak itthon, így csak mi ketten rontottuk a levegőt.

- Ugyan... Inkább arról áradozz, mi van veled meg az ír szöszivel?! - ballagtunk fel komótosan a lány szobájába, ahol átöltöztem és a legszükségesebb dolgaimat beledobáltam egy oldaltáskába. Hajamat kiengedtem és kifésültem, aztán összekötöttem lófarokba. Kihúztam a szemeimet s miután fogat mostam, egy leheletnyi szájfényt varázsolva ajkaimra huppantam le barátnőm mellé az ágyra.

- Semmi érdekfeszítő. Sokáig beszélgettünk tegnap, de aztán leléptek a fiúkkal és már nem volt kedvem egyedül bulizni, így hívtam egy taxit és hazajöttem. Miután befeküdtem az ágyba, Niall küldött egy üzenetet, miszerint szeretne minél hamarabb találkozni velem. Ennyi - foglalta össze egy vállrántás közepette, én pedig elvigyorodtam. Bár kissé elkeserített, hogy Rosalie nulla lelkesedéssel fogja fel az egész kapcsolatot, amit az ír fiúval ápolnak, mégis örültem, hogy ők is boldogok. Legalábbis azt hiszem. - Na és veletek mi újság?

- Azt... Azt hiszem, kezdek továbblépni a múlton és Harry mellett megtanulok bízni a fiúkban - motyogtam a takarót fixírozva. Rose volt mellettem a nehéz időkben még anno 3 éve. Ő és anya, illetve a nagyi pátyolgatta a lelkem több-kevesebb sikerrel és ezért örökre hálás leszek mindhármójuknak. - Mennünk kellene, nem?

- Gyerünk - dobta vállára a táskáját lazán, majd lerobogtunk a kocsihoz s elindultunk az óvodához. Biztosra vettem, hogy James és Ella késik majd. A vérükben van, hogy mindig, mindenhonnan elkéssenek. 

Negyedóra kocsikázás után, jókedvünk értünk az egyetem közelében levő, színes épülethez. Az ablakból lehetett látni, hogy a gyerekek önfeledten játszanak. Miután megkerestük az igazgatót, csatlakoztunk az egyik csoporthoz. A kicsik azonnal megkedveltek minket, főleg Rose-t. A lány ugyanis énekelt nekik és engem is rávett, amiért egy picit nehezteltem rá.

- Ugye nem sokat késtünk? - vágódott le mellém James, miközben megölelt s egy puszit nyomott az arcomra. Megráztam a fejem és viszonoztam a testvére ölelését is.

Az időjárás ideális volt arra, hogy kinti foglalkozásokra invitáljuk a gyerkőcöket. Fogócskáztunk, ugróiskoláztunk és bújócskáztunk. A tízórait is kint, egy hatalmas pokrócon majszolták el az ovisok. A segítők, azaz mi és az óvónők addig berendeztük a termet a filmezéshez. Az egyik óvónő elárulta, hogy a kicsik odáig vannak a One Direction-ért, ezért az ő filmjüket nézzük meg. Egyszer már láttam, Sophie unszolására. Mégis kíváncsi vagyok, most hatni fog-e rám Harry vagy Zayn filmbeli jelenléte.

Sziasztok!

Sajnálom, hogy késtem, de a délután folyamán kétszer is ki kellett kapcsolnom a gépem a vihar miatt... De most itt vagyok a friss és ropogós folytatással :) Köszönöm az előző fejezethez érkezett 6 kommentárt - Cassy Crockett, Névtelen, Angel, Jule B., szerecsendio: Annyit elárulhatok, hogy Zayn nem volt seggrészeg és a szavai őszinték voltak ;) és Little Candy ♥ -, a 25 pipát (még azt az 1 Nem tetszik-t is :P), a 38.000 megtekintést és a 98! feliratkozót ♥! Hálás vagyok mindenkinek; a rendszeres olvasóimnak és azoknak is, akik csak futtában szaladnak fel a blogra :) További szép éjszakát s pihenésben gazdag szünetet kívánok mindenkinek ♥! Pusszpáá evribádii,

Macy

18.fejezet

Dare I Say

„Nem az a legalapvetőbb érzelmi szükségletünk, hogy szerelmesek legyünk, hanem az, hogy társunk őszintén szeressen, olyan szeretettel, mely nem az ösztönökből fakad, hanem értelmi és akarati világában gyökerezik. Arra van szükségünk, hogy olyasvalaki szeressen, aki szabadon döntött mellettünk, s aki meglátja bennünk a szeretetreméltót.”

/Gary Chapman - Egymásra hangolva/

Fejemben milliónyi gondolat cikázott. Miért nem tudjuk elfelejteni egymást? Miért kell folyton olyan helyzetbe kerülnünk, ami számomra még mindig fájdalmas és kínos? 

- Túl kell lépned rajtam - nyögtem ki néhány percnyi merengés után, miközben megpróbáltam kiszabadítani kezemet a fiú erős szorításából. Zayn arca másodpercek alatt húzódott savanyú grimaszba. - Nem tagadom és nem is áll szándékomban, hogy néha gondolok Rád... De már csak barátként szeretlek.

- Tehát még mindig szeretsz? - csillant fel a szeme, meg sem hallva szavaimat. Alsó ajkamba harapva bólintottam. Az énekes ajkaira mosoly húzódott. - Akkor miért taszítasz el magadtól? Tudod, hogy mennyire fáj?

- Zayn... Kérlek... - suttogtam óvatosan kihúzva kezemet az övéből s az arcára simítottam tenyeremet. Szemeimet lehunyta, ajkai résnyire elnyíltak. Ekkor megcsapott az alkohol enyhén maró szaga. Részeg. Ez megmagyarázza, hogy nem gondolkodik tisztán. - Próbáld meg megérteni. Van egy gyönyörű és szeretetreméltó menyasszonyod, Perrie. El kell felejtened engem és őrá kell gondolnod. Én már továbbléptem, hisz nekem ott van Harry.
- Csak egy újabb trófea leszel a vitrinjében. Az ágyába akar csalni, aztán eldob majd. Összetöri a szíved, vigyázz vele! - undorral beszélt bandatársáról, mintha valami utcalány futtatóját illette volna meg szavaival. Szemeiben düh és mérhetetlen féltékenység csillogott.
- Válogasd meg a szavaidat, Zayn! - a szívem nagyot dobbant, amikor meghallottam Harry hangját közvetlen mellőlem. Kirántottam kezemet a pakisztáni fiú szorításából, majd a göndör hajú sráchoz léptem, aki egyből a karjaiba zárt. Nyomott egy puszit a homlokomra, aztán Zayn-re nézett. - Mikor lépsz már túl a régi énemen? A sajtó már nem lovagol a témán... Te mégis ezen rágódsz. A bátyámként tekintek rád és úgy is szeretlek, de néha mélységesen a lelkembe taposol az ilyen kijelentéseiddel.
- Sajnálom, de ez az igazság - zárta le ennyivel a beszélgetést Zayn s hátat fordítva nekünk, odaslattyogott a többiekhez.
Néhány percig zavartan pislogtam távolodó alakját figyelve, aztán Harry-re szegeztem tekintetem. Arca komor, smaragdzöld íriszei fagyosak voltak. Kétségbeesetten simítottam végig mellkasán, majd lábujjhegyen állva egy csókot leheltem a szájára.
- Nem hiszek Zayn-nek - suttogtam alsó ajkára, miközben karjaimat a dereka köré kulcsoltam. Az énekes halovány, mégis fájdalmas mosolyra húzta ajkait s hüvelykujjával letörölte arcomon végigcikázó könnyeimet. Fogalmam sincs, mi okból sírtam. - Nem mehetnénk valami nyugodtabb helyre? Kezdem rosszul érezni magam...
- Ha gondolod, az éjszakát tölthetnéd nálam is. De ha nem szeretnéd, azt is megértem. Csak egy szavadba kerül és elviszlek Rosalie-hoz - segítette fel a kabátomat, miután elköszöntünk a többiektől.
- Ha nem zavarlak, akkor nálad alszom - mosolyogtam rá, Harry pedig megrázta a fejét s gyengéden megcsókolt.
Barátom tanácsára a hátsóajtón mentem ki, míg ő a bejáratot választotta. Egyikőnk sem szeretett volna feltűnést, bár kérdéses, hogy nem készült fénykép arról, hogy Harry beült mellém az autóba.

~❀~

Egy nagy bögre forrócsoki és egy nagy tányér sütemény társaságában letelepedtünk a nappaliban, miután átöltöztünk - pizsamának egy fekete trikót és egy fekete, Calvin Klein bokszert kaptam. Harry keresett valami vígjátékot, amit fél szemmel ugyan, de nézni kezdtünk.  

- Nevetséges, ha megkérdem, hogy hol szeretnél aludni? - nyelt egy nagyot, miközben lerakta a bögréjét a dohányzóasztalra. Kuncogva megráztam a fejem. A fiú felső ajka felett ugyanis egy vékony, barna bajuszka kapott helyet. Hazza nem egészen értette, min nevetek. Felvont szemöldökkel meredt rám. - Mi az?

- Bajuszt növesztettél - suttogtam ajkaira s lecsókoltam a csokibajuszt. Harry belemosolygott a pusziba, miközben kivette a kezemből a bögrém és végigdöntött a kanapén. Csillogó szemekkel elhúzódott, aztán alaposan végigmért és egy ördögi vigyor kíséretében csikizni kezdett. Levegő után kapkodva ütlegeltem a fiú mellkasát, de ez sem tántorította vissza. Lábaimmal kapálóztam és mondhatni az életemért küzdöttem. - Ha-harry.... Hagyd...abba... Nem...kapok...levegőt...

- Meg kellett, hogy büntesselek azért, amit az előbb műveltél - dünnyögte a fülembe elhaló hangon, majd abbahagyta a csikizést s cirógatni kezdte a hasam. Beharapott alsó ajakkal tűrtem kényeztetését. - Nem válaszoltál a kérdésemre...

- Szeretnéd, hogy veled aludjak? - simítottam végig rajtam munkálkodó karján, válaszul egy suta bólintást kaptam. Pár percig csendben figyeltem, hogy hosszú és kecses mutatóujjával apró köröket írt le a köldököm körül. - Egy valamit viszont nem értek. Miért „büntettél” meg?

- Ha rápillantasz a bokszeremre, máris megtudod - bökött lefelé a fejével. A szám elé kaptam a kezem, nehogy elröhögjem magam. Harry kis barátja igencsak megmutatkozott, pedig én csak megcsókoltam a fiút. - Pusztán a jelenléted ezt váltja ki belőlem... Tegnap például rólad álmodtam és ne tudd meg, mekkora gonddal ébredtem ma reggel...

Nem bírtam tovább. Hangos nevetésben törtem ki, amit Haz nem igen díjazott. Arcán hitetlenkedő mosoly terült szét, amikor lepottyantam nevetés közben a szőnyegre. Felsikítottam, ahogy a fiú fölém kerekedett s folytatta körülbelül 5 perce abbahagyott csikizésem. A hasam és az arcizmom már fájt, mégsem tudtam befejezni a röhögést.

- Nem szép dolog azon hahotázni, hogy egy férfi igencsak felizgult állapotban alig bír felkelni... A nőknek sokkal egyszerűbb ezt a dolgot kezelni - nyúlt be a trikóm alá. Mellkasom szapora levegővételem miatt egyenletlenül emelkedett fel-le. Hatalmas kezei vészesen közeledtek melleim felé, ami miatt kicsit megijedtem. Ezt Harry is észrevette és azonnal visszatért a hasam simogatására. - Mi a baj, Ana?

Fejemet elfordítottam s egy pillanatra lehunytam a szemem. Akaratlanul is eszembe jutott a 3 évvel ezelőtti kapcsolatom. Fájdalmas és undorító dolgokat művelt velem az ex barátom. Akárhányszor visszaemlékszem, pusztán a gondolat kiváltja belőlem a férfiaktól való menekülést, ha szexuális kapcsolatot akarnak velem létesíteni vagy csupán olyan helyen akarnak hozzám érni, ami tipikus erogén zóna.

- Nem érdekes - sóhajtottam fel néhány perc múlva, miközben ülőhelyzetbe tornáztam magam és egy puszit leheltem a fiú arcára. - Végignézzük a filmet vagy menjünk aludni?

- Jobbra számítottam, amikor letöltöttem ezt a vígjátékot... - húzta el a száját, miközben kikapcsolta a laptopját. Szótlanul meredtünk egy ideig egymásra, aztán Harry feltápászkodott s magához vette a bögréket meg az üres tányért. - Megvársz, míg ezeket lerendezem vagy felmész a hálóba?

- Kénytelen leszek megvárni téged, mert nem tudom, hol a szobád - tártam szét tanácstalanul a karjaimat, Haz pedig felkuncogott. Mint valami kiskutya, követtem a göndör hajú srácot a konyhába s nekidőltem a konyhapultnak. - Tetszik a házad. Bár nekem túl nagy és giccses.

- Akkor mégsem tetszik annyira - mosolygott rám, gödröcskéi tökéletesen kivehetőek voltak. Elhúzott szájjal megrántottam a vállam és körbenéztem. Kifinomult és ízléses étkező kapcsolódott a kicsinek sem nevezhető helységhez. A konyha a mai kornak megfelelően, modern eszközökkel volt felszerelve. Bevallom őszintén, a konyha és az étkező jobban tetszett, mint a nappali. Merengésemből egy bársonyos s felettébb vidám hang zökkentett ki. - Mehetünk?

Give Your Heart A Break

Harry összekulcsolta ujjainkat, aztán felballagtunk az emeletre. Egy hosszú és mégis széles folyosó fogadott. Haz benyitott a legelső szobába, ami a lépcsővel szembe volt. A helységet bevilágította a Hold erősnek mondható fénye, illetve az automata éjjeli lámpa. A szobában egy hatalmas franciaágy, két oldalán egy-egy éjjeliszekrény és egy gardróbszerűség kapott helyet. Az egyik ruhásszekrény mellett volt egy ajtó, gondolom az a fürdőszobába nyílt. 

- Ez a szoba egy valóra vált álom, imádom - néztem fülig érő mosollyal az engem ölelő fiú csillogó szemeimbe. Nemcsak a berendezési tárgyak, de a visszafogott színek is közrejátszottak, hogy elnyerte tetszésemet Harry kicsinek aligha nevezhető birodalma. Izgatottan másztam be a takaró alá, miután kaptam a fiútól egy gyengéd csókot. Kuncogva zuhantam a Harry-illatú, pihe-puha párnák közé. - Lehet, hogy holnap úgy kell kirángatnod innen...

- Ugye milyen kényelmes? - süppedt be a matrac, amikor a zöldszemű énekes befeküdt mellém és körém fonta karjait. Egyik kezemet puha és göndör hajába temetve bólintottam egy aprót. Ajkain lemoshatatlan vigyor tündökölt, smaragd íriszei valósággal világítottak. - És nemcsak alvás szempontjából...

- Perverz disznó! - horkantott fel, miközben játékosan Harry mellkasára csaptam. Halkan felnevetett, majd lecsapott csókjára éhes ajkaimra. Vadul faltuk egymás jó néhány percig. A levegőhiány azonban szirénaként választott el minket. Pihegve merültünk el a másik tekintetében, majd Hazza megajándékozott egy homlokpuszival. - Álmodj szépeket, Ana!

- Jó éjt, Harry! - ásítottam egy nagyot, aztán a fiú mellkasába fúrtam az arcom s lehunytam szemeimet. Szám akaratlanul is mosolyra húzódott, amikor a már alvó Haz még jobban magához húzott és édesen belesóhajtott a fülembe.

Jó estét kívánok, sziasztok!

Hogy elszaladt az idő, nemde?! Pedig már reggel és délután is írtam, csak közbejött egy-két dolog... Így most sikerült befejezni a fejezetet :) Köszönöm az előző részhez érkezett 10 (ha úgy vesszük 8, de nem kekeckedem :D) kommentárt - Cassy Crockett, Bartók Timi: köszönöm a díjat, még egyszer :), Jule B., Angel, Nikolett Roxána Dalmáci: örülök, hogy tetszik a történet és hogy egy picit megkedveltettem veled a bandát :D, Boros Anna, szerecsendio és Iszáka Szandi: neked is köszönöm még egyszer a díjat ♥ -, a 24 pipát, a 36.000 megtekintést és a 96! feliratkozót ♥! Hálás vagyok, nagyon de nagyon! Nemrégiben tettem ki egy szavazást, miszerint legyen-e 2.évad :) 38 igen és 4 nem érkezett, ami azt jelenti, hogy szívesen olvasnátok 2.évadot is :D Amint lesz egy kis időm, ki fogom számolni, az még mennyi idő a fejezetek szempontjából és bővíteni is fogom a fejezetek modult :D Ó, még mielőtt elfelejtem... Nyitottam a tegnapi nap folyamán két új blogot, az egyik Narry Storan, a másik Liam Payne történet :) A nevekre kattintva eléritek őket :D Nincs más hátra, minthogy további jó éjszakát, pihenésben és locsolókban gazdag szünetet kívánjak ♥! Pusszpáá evribádii,

Macy

17.fejezet

Does He Know

„A nőket a szerelem nemcsak érdekessé teszi, hanem meg is szépíti. A nő akkor szép igazán, ha boldog, és akkor boldog, ha érzi, hogy szeretik.”

/Rippl-Rónai József/

Tekintete meglepett volt és zavaros. Próbáltuk megfejteni egymás íriszeit, de nem ment. Mire észbe kaptam, két kar fonódott a derekam köré. Az illető hatalmas tenyereiből s egyik, apró tetoválásokkal borított csuklójából rögtön tudtam, ki ölelt magához. Szemeim automatikusan lecsukódtak, amikor Harry puha ajkai a nyakhajlatomhoz tapadtak.
- Örülök, hogy eljöttél - duruzsolta a fülembe, majd végigsimított a karomon és szembe fordított magával. Arca azonnal felderült, smaragdzöld szemei boldogan csillogtak. Megfeledkezve a helyszínről merültem el a jóképű srác orcájának feltérképezésében. Hogy lehet valaki ilyen fiatal ennyire ellenállhatatlan és sármos? - Gyönyörű vagy.
- Dehogyis - ráztam meg a fejem, mire a göndör hajú megcirógatta az arcom s megcsókolt. Mellkasunk egymásénak préselődött, karjaim a fiú dereka köré kulcsolódtak. Szívem hevesebben kezdett el verni Harry felfedezőútra induló kezeinek köszönhetően. Tenyere végigsiklott a hátamon, az oldalamon s a fenekemnél állapodott meg. Fülemben dübörgő, felhevült vérrel élveztem az énekes érintéseit és mámoros csókját. - Öhm... Azt hiszem, ezt nem itt kéne... Izé...

- Nehéz ellenállnom neked. Ez a ruha olyan, mintha rád öntötték volna. Egyszerűen tökéletes - sóhajtott fel vágyakozva, miközben egy kicsit hátrébb lépett s végigmért, tetőtől talpig. Ajkamba harapva utánoztam tettét, amit egy rekedtes kuncogással fogadott. Szemeim akaratlanul is megakadtak nem szokványos ingén. Furcsa, de mégis elegáns volt. - Édes vagy, mikor zavarba jössz és próbálod elterelni...
- M-mégis mivel? - pislogtam zavartan, tekintetemet a göndörke íriszeibe fúrva. A szürkés-zöld örvény másodpercek alatt szippantott be magával. Azonnal lehunytam a szemem s lehajtottam a fejem.
- Elkapod a tekinteted és még véletlenül sem nézel a szemembe - hosszú ujjait az állam alá csúsztatva érte el, hogy ismét felvegyük a szemkontaktust. Néhány percig szótlanul mustrálta íriszeimet, aztán egy elfojtott sóhajtást követően a számhoz hajolt s úgy kezdett el beszélni. - Tudod mik a gyengéim, amiket imádok benned? A hatalmas, ártatlan őzike szemeid és az ajkaid. Ha tehetném, mindennap s minden percben kóstolgatnám őket.
És meg is tette. Óvatosan érintette össze ajkainkat, mintha bármelyik percben elmenekülne valamelyikőnk egy újabb érzelemmel teli csók elől. A gyomrom borsó nagyságúra zsugorodott az ijedtségtől, amikor meghallottam Niall vidám hangját mellőlünk.
- Ana! Hát nekem már nem is köszönsz? - Harry belenyögött a számba, amit kuncogva fogadtam. Kissé megilletődve húzódtam el a göndörkétől s léptem oda a szőkeséghez, hogy megöleljem. Miután elhúzódtam tőle, mosolyogva Harry-re pillantott. - Miért nem szóltál, hogy ma este angyalok is lesznek itt?
- Igen, Harry... Miért nem szóltál? - jelent meg Zayn is. A levegő hirtelen megfagyott körülöttünk. A göndörke megrántotta a vállát amolyan „Ez van, ezt kell szeretni” nézéssel.
- Meglepést akartunk szerezni - szólalt meg Rosalie, aki mindeddig nem tudom, merre kóborolt. A kezében levő pohárból ítélve valószínűleg a bárpultnál ütötte el az időt. - Ne legyetek ezért mérgesek ránk vagy Harry-re.
- Egyáltalán nem vagyunk mérgesek. Csak meglepődtünk, hogy mindegyikőnknek van kísérője - mosolyodott el Liam. Zayn látványosan s hangosan felsóhajtott. - Vagyis majdnem mindegyikőnknek.
- Oké, megbeszéltük. Téma lezárva. Nem ülhetnénk le valahova? - motyogta pár perc múlva Niall. Rose azonnal egy üres, 10 személyes asztalhoz kísérte a mankójába kapaszkodó szöszit. Zayn, Louis, Eleanor, Sophia és Liam egymás mellé ült, én pedig Harry ölében kötöttem ki. - Ettől a drámázástól megéheztem. Együnk valamit...
A fiúk elmosolyodtak bandatársuk kijelentésén, aki csak megrántotta a vállát. Mivel a szőkeség elég nehézkesen tudott mozogni térdműtétjének köszönhetően, ezért Rosie hozott neki egy nagy tál harapnivalót. A nyál összefutott a számban, amikor megláttam a rántott sajtot s a zöldségsalátát.
- Éhes vagy? - suttogta fülembe kíváncsian Harry, mire aprót biccentettem. A göndörke leemelt az öléből s a svédasztalhoz sietett, ahonnan néhány percnyi szöszmötölés után egy, a Niall-hez hasonlóan megpakolt tányérral tért vissza. - Jó étvágyat!
- Köszi - mosolyogtam rá hálásan, miközben átültem az üresen levő székre. A fejemben levő lüktetés kezdett megszűnni, ahogy a tányéromról lassan, de biztosan eltűnt az étel. A többiek jókedvűen beszélgettek; Rosalie és az ír fiú megfeledkezve a külvilágról merült el a társalgásban. Aranyosak voltak együtt. Alig vettem észre, hogy Harry a combomra simította a kezét. Amikor tekintetünk találkozott, mindketten elvigyorodtunk. - Ezt miért csináltuk?
- Nem tudom - mosolya szélesebb lett, ezzel megvillantotta hófehér fogsorát s az ajkai sarkában levő gödröcskéket. Úgy nézett ki, mint egy jóllakott óvodás. Amint végeztem az evéssel, Harry felhúzott a helyemről és átkarolta a derekam. Értetlenkedve meredtem a fiúra. - Bemutatlak néhány ismerősömnek, gyere!

A kép saját és csak illusztráció!

Reagálni sem volt időm, Hazz máris bemutatott Nick Grimshaw-nak. Hihetetlen egy figura, nagyon kedves és barátságos férfi. Csakúgy, mint James Corden. Elég bizarr, mégis furcsán aranyos volt, amikor megcsókolták egymást Grimmy-vel.
- A díjátadón is ez ment, rá se ránts! - motyogta a fülembe Harry. Nick felnevetett megdöbbent arcom láttán, James viszont rögtön terelte a dolgot.
- Ne feledkezz meg a mi kis színpadi szájra puszinkról, jó? - a szemeim kis híján kiestek a helyükről. Erről egész idáig fogalmam se volt. Harry kezei ökölbe szorultak, arca eltorzult. Úgy tűnik, nem igazán akarta ezt a témát feszegetni. Biztosan meg van rá az oka. - Oké... Tisztában vagyok vele, hogy csak a csókkamera miatt csináltuk...
- Akkor miért kell felhozni? Még ha jelentene is ez a „csók” - macskakörmözött a levegőben a göndör hajú fiú - valamit, de nem...!
- Nyugodj meg, Harry... - sosem láttam még mérgesnek, ezért féltem egy kicsit. Smaragdzöld íriszeit az enyémekbe fúrva felsóhajtott és egy apró csókot lehelt ajkaimra.
- Nyugodt vagyok - motyogta alsó ajkamba, amitől megremegtem. Jólesett a közelsége, nagyon is.
Az este további részében csatlakoztunk a többiekhez s megünnepeltük a One Direction sikerét. Louis büszkén tartotta a kezében a díjat, miközben Liam amolyan köszönő beszédet mondott el... Vagyis szeretett volna, hogy a nyelve nem akadt volna össze, mivel kissé felöntött a garatra. Bevallom, Rosalie és én is legurítottunk néhány alkohollal megbolondított, finom és gyümölcsös koktélt. De mindezt csak és kizárólag az ünneplés miatt.
- Táncolunk? - összerezzentem a kellemesen mély baritontól, mely közvetlen a hátam mögül érkezett. Kíváncsian fordultam szembe Zayn-nel. Úgy tudtam, utál és nem is tud táncolni. - Nyugi, nem mászok rád. Tiszteletben tartom a kapcsolatotokat Harry-vel.
- Ez esetben... Menjünk - fogadtam el végül ajánlatát. Harry éppen a nővérével volt, így esélyem se volt arra, hogy elkerüljem az érintkezést vagyis a beszélgetést a pakisztáni énekessel. Önzőnek tartottam volna magam, ha rámászok Gemma előtt az öccsére.
A véremben őrült módjára kezdett el száguldani az adrenalin, amikor Zayn lazán a csípőm köré fonta karjait s rám mosolygott. Ez a mosoly rendkívül hamis volt. Mintha némi gúnyt, fájdalmat s düht véltem volna leolvasni eme kis mimikából. Bugyuta ötlettől vezérelve az engem ölelő fiú vállára hajtottam a fejem, majd halkan dúdolni kezdtem az éppen szóló dalt.
- Hiányzott már ez... Nagyon - sóhajtott fel szomorúan a fiú, mire felkaptam a fejem. Szemei bűntudattól csillogtak. Ó, azok a gyönyörű, csokoládébarna íriszek... - Be kell vallanom valamit, itt és most.
- Ez rosszul kezdődik - nyögtem ki meggondolatlanul, majd a szám elé kaptam a kezem. Nem sokáig voltam így, mert Zayn megfogta a kezem s összekulcsolta ujjainkat. A keze pontosan az enyémbe illett.
- Tudom, rendkívül önző vagyok... De undorral tölt el a gondolat, hogy Harry meg te együtt vagytok - az utolsó három szót elhaló hangon mondta. Frissen borotvált arca savanyú maszkot öltött, ahogy egy pillanatra a bárpultnál beszélgető Harry-re nézett. Amikor ismét nekem szentelte figyelmét, mondanivalóját tovább tetőzte. Kezemet már-már görcsösen szorította. - Ú-úgy érzem, küzdenem kell érted.

Sziasztok!

Óriási bocsánatkéréssel tartozom, amiért nem az ígért napon hoztam a folytatást, de nem volt elég ihletem :/ De most itt van, frissen és ropogósan :) Az eddigiekhez képest - mondhatni - elég laza héten vagyok túl, a jövő hetem viszont kemény dió lesz :3 Témazáró témazáró hátán... Nem is megyek bele, mert fárasztó még beszélni is róla... :P Köszönöm az előző fejezethez érkezett 6 kommentárt - Bartók Timi, Jule B., Headley, Boros Anna, Angel és szerecsendio ♥ -, a 23 pipát, illetve a 33.000 megtekintést és a 90! feliratkozót ♥! Csodálatosak vagytok, nagyon de nagyon hálás vagyok nektek! :D Remélem, ez a rövidke kis fejezet is elnyeri majd tetszéseteket, illetve az új kinézet! :) Én imádom, Briana nagyszerű munkát végzett! *taps* Ennyi lettem volna így a hónap elejére, további szép hétvégét s kitartást kívánok mindenkinek! Nemsokára itt a szünet, addig is erőt, egészséget! Pusszpáá evribádii,

Macy