29.fejezet

Sziasztok!
Sajnálom, hogy két napot csúsztam, de nagyon fáradt voltam és kedvem se volt megírni :/ De most itt van, frissen és ropogósan :) 1 fejezet és Epilógus... Már most sírok, mert ez volt az első olyan történet, amit tényleg szerettem írni :3 A Stay with Me-t is szerettem, de nem annyira :) Így visszanézve kissé sablonos és talán erőltetett történet volt :3 No, mielőtt azonban előkerülnének a 100-s zsebkendők, összegezzünk a szokásos módon :) Köszönöm az előző fejezethez érkezett 8 kommentárt - Ever, Timii1D, Angel, Beaa, Diana, szerecsendio, Follow Barbie és Violet W.: üdvözöllek az olvasók között! :) Köszönöm kedves szavaid, igyekszem :) ♥ -, a 27 pipát és a 65.500 megtekintést ♥! Hálám övezzen titeket egész életetekben <3! Tudom, már egyszer hirdettem meg minden, de most is megragadnám a lehetőséget :) Nézzetek be Ria H.-val közös blogunkba: Mad World :) Aki szereti az írásainkat és már elege van a fanfiction-ök világából, tegyen nálunk kitérőt! ;) Nincs más hátra, minthogy jó olvasást, kellemes hétvégét és kitartást kívánjak a sulihoz :D U.i.: ne kérdezzétek, miért ezt a dalt választottam... Csak megtetszett :3 Bocsánat a fejezet rövidsége miatt... De legalább tartalmas lett! :D Pusszpáá evribádii,
Macy

Red

„A boldogság vágykép - ezért mindenkinek mást jelent, mivel mindannyian másképp gondolkodunk.”

/Tatiosz/

EGY HÉTTEL KÉSŐBB...

A hó már nagy pelyhekben szállingózott, amikor Zayn-nel megérkeztünk Párizsba. A taxi csak lépésben tudott elindulni a reptérről a szálloda felé, mert az egész városban takarították az utakat s emiatt dugó alakult ki.

Fejemet a fiú vállára hajtva hunytam le szemeimet, majd felsóhajtottam. Az időjárásnak köszönhetően - erős szél, kisebb hóvihar - csak éjszaka sikerült felszállnia a repülőnek; néhány órát aludtunk mindössze.

A sofőr a bajsza alatt káromkodott egy sort franciául, amikor kis híján nekünk koccant egy terepjáró. A szélvédőre telepedett hó miatt csak tompán láttam, hogy az előttünk lecövekelt autó lassan előrébb gurult. Zayn a combomra simította kezét s összekulcsolta ujjainkat.

- Remélem, nemsokára már a lakosztályban lehetünk - suttogta rekedtesen, miközben a hüvelyujjával a kézfejemen körözött. Fáradtan hümmögtem egyet, mire felkuncogott és egy puszit lehelt a homlokomra. - Veszünk egy forró fürdőt, rendelünk vacsorát és összebújva megesszük az ágyban. Na, mit szólsz?

- Egy ilyen ajánlatra nem tudok nemet mondani - emeltem fel a fejem, majd szabad kezemmel végigsimítottam a fiú borostás arcán és megcsókoltam. Nyelve gyengéden masszírozta az enyémet. Csókunk megszakadt, ahogy Zayn ölébe fészkeltem magam. Egy pillanatra összeakadt a tekintetem a taxiséval a visszapillantó tükörben; szemei idegesen csillogtak. Szerelmem ajkai a kulcscsontomra tévedtek, kezei pedig a szövetkabátom alá. Érintése még a vastag, kötött pulóveren keresztül is perzselte bőröm. Élesen beszívtam a levegőt, aztán beletúrtam a srác hajába és ismét egymás ajkainak estünk. - Kezd melegem lenni...

- Nekem is - mormolta alsó ajkamba, majd ráharapott s arcát a nyakamba fúrta. Észrevétlenül felgyűrte a pulóverem; fürge ujjaival kitapintotta elől csatolós melltartóm kapcsát és kicsatolta a fekete-csipkés anyagot. Kevésen múlott, hogy felnyögjek. Csak reménykedni tudtam, hogy a sofőr ebből a kis jelenetből nem vett észre semmit. - Jobban örültem volna, ha nincs rajtad melltartó...

Már épp reagáltam volna, amikor a taxi hirtelen elindult. Ügyetlenül bekapcsoltam a fehérneműm felső részét, majd visszaültem Zayn mellé. Habár nem repesztettünk az úton, fél óra múlva már a szálloda bejáratánál parkolt a jármű. A sofőr busás összeget kapott a fuvarért, hiszen Zayn sem akarta, hogy botrány törjön ki a kis akciónk miatt. Kézen fogva ballagtunk a recepcióhoz, ahol kitöltöttünk néhány papírt, aztán megkaptunk a lakosztályunk mágneskártyáját. A londiner velünk utazott a liftben, így esélyünk sem volt arra, hogy folytassuk a taxiban elkezdetteket. 

- Köszönjük - eresztett meg egy fáradt mosolyt barátom a hordár fiú felé, aki biccentett egyet s komótosan kisétált a szobából. Bőröndömet az ágyra dobva vettem elő egy pólót meg egy bugyit, aztán vetkőzni kezdtem. Zayn mindezt visszafojtott lélegzettel nézte végig. - Ugye nem felejtetted el, mit szakítottunk félbe?

- A manóba! Totál kiment a fejemből... Ez van, akinek rövidtávú a memóriája... Emlékeztetnél, ha szépen megkérlek? - döntöttem oldalra fejem, miközben a gumit kiszedtem a hajamból. Tekintetem akaratlanul is az énekes ékességére terelődött. Nem kellett sok ahhoz, hogy a cipzár szétrepedjen. Halkan felkuncogtam. - Te aztán fellelkesültél...

- Ha tudnád, mennyire ingerel most az az okos szád... A beszéd helyett mást is csinálhatnál vele - kapott a karjaiba, amitől felsikítottam. Ahogy lekerültek rólunk a ruhák, Zayn megengedte a kádban a vizet, aztán felültetett a mosdóra és beállt a lábaim közé. Kezei rögtön felfedezőútra indultak testemen. - Ugye még nem vagy nagyon fáradt?

Megráztam a fejem s mutatóujjammal körberajzoltam a fiú mellkasán pihenő angyalszárnyat meg a hozzá tartozó, vörös szájat ábrázoló tetoválást. Amint a kád feltöltődött, Zayn kényelmesen elhelyezkedett és az ölébe húzott. Ágyéka fenekemnek feszült, amitől nyöszörögni kezdtem. 

- Ssh... Nem itt foglak magamévá tenni - siklott egyik keze nőiességemre, aztán kínzó lassúsággal masszírozni kezdett. Fejemet hátravetve nyögdécseltem s erőtlenül kapaszkodtam barátom alkarjába. Szám elnyílt O alakba, amikor Zayn eltüntette bennem kettő ujját. - Jó érzés, Ana?

- Igen... - suttogtam elfúló hangon. Csípőm önkénytelenül emelkedett felfelé egyre sűrűbben, a víz ki-kilöttyent a csempére. Szerelmem szabad kezébe vette jobb mellemet; hol gyúrta, hol a bimbómat morzsolgatta. Szabálytalanul vettem a levegőt, a vér a fülemben dobogott. - Zayn... 

- Add meg nekem, Anastasia... - duruzsolta fülembe s ujjai mozgásán gyorsított egy picit. Lábujjaimat behajlítva nyögtem egy nagyot, majd remegve lehunytam szemeim. Alhasam még orgazmusom után is feszített. Önkívületi állapotomból a kellemes, cseresznye illatú tusfürdőm zökkentett ki. Zayn profikat megszégyenítően masszírozta a vállaim, a hátam s derekam. Lábaimat szétfeszítve dolgozta el a krémes habfürdőt combjaimon, majd lüktető pontomon. Szembe fordítva magával vette kezelésbe talpaimat. A kád szélébe kapaszkodva élveztem a kényeztetést. Felnevettem, amikor szexi masszőröm puszikkal halmozta el a lábujjaimat. Duzzadt ajkai csiklandozták bőröm. - Annyira gyönyörű vagy, kicsim...

- Annyira jól hazudsz, Zaynie... - megpróbáltam nem felröhögni. Tisztában voltam vele, hogy nem szereti, ha így becézik. Most mégsem tette szóvá, ami meglepett.

Miután lubickoltunk egy kis ideig a már kihűlő félben lévő vízben, magunkra kaptuk a pizsamánkat és bebújtunk a takaró alá. Barátom felhívta a szobaszervizt; kis híján leborultam az ágyról a temérdek étel hallatán. Félve gondoltam bele abba, hogyan fogjunk mindezt megenni.

- Másnap reggel is vacsorát eszünk? - kérdeztem felvont szemöldökkel, miközben a telefonomért nyúltam. Mivel le volt némítva, nem vettem észre, hogy anya és Rosalie keresett nemrég. Mindkettőjüknek írtam egy üzenetet, miszerint épségben megérkeztünk a szerelem városába.

- Reggel óta nem ettünk egy falatot se... Lefogadom, hogy nemcsak fáradt, de éhes is vagy - lehelt egy puszit az orromra, amit egy csókkal viszonoztam.

- Ami azt illeti, igencsak megéheztem az előbb - pislogtam zavartan. Zayn mosolyogva megcirógatta arcom, majd az ajtóhoz sietett. A pincér egy jól megpakolt zsúrkocsit tolt be közvetlen az ágy mellé, aztán illedelmesen s tört angollal köszönt nekünk. Ismertette az ételeket, utána kezet rázott a barátommal és elhagyta a szobát. Felcsillant a szemem a juharszirupban tocsogó, amerikai palacsinta láttán. - Megvan a vacsorám!

Mohón láttam neki a tömény édességnek, közben elindítottunk a fiú laptopján egy vígjátékot. Negyed óra és körülbelül öt tányérnyi étel elfogyasztása után kótyagosan borultunk a párnák közé. 

- Szerintem cukormérgezést kaptam - motyogtam Zayn mellkasába fúrva arcom, visszafojtva hányingerem. Na, igen... Nem kellett volna megennem a palacsintákat, aztán rá egy nagy szelet csokis felfújtat, amit végül egy kis jégkrémmel zártam. Ha valaki rám erőltetne még valamit, elhánynám magam. - Rosszul vagyok...

- Igyál egy korty vizet és próbálj meg aludni - töltött a fiú egy kevés vizet a poharamba, amit elkortyolgattam. 

Nem kellett babusgatni, hogy álomba szenderüljek. Zayn lekapcsolta a villanyt, majd körém fonta karjait s egy csókot nyomott a hajamba. Szemeim előtt akaratlanul is csokinyulak ugrándoztak, egy francia drazséval bombázó tank elől menekülve.

28.fejezet

Sziasztok!

2 fejezet, kedveskéim... Ennyi maradt hátra a történetből :3 Ezért is ugrottam egy picit az időben, az elkövetkezendő - 2 + Epilógus - fejezetekben késő őszt, telet írunk majd :) Ebben a részben lesz az első fő ok, amiért így alakultak a dolgok... Vagyis az évszakok :D Na, de mielőtt előre szaladnánk, a már unalmassá válhatott köszönet nyilvánítások következnek :) Köszönöm az előző fejezethez érkezett 6 kommentárt - Angel, ~Haydee~, Follow Barbie, Névtelen, Timii1D: semmi baj, odagondoltam a te véleményed is ;) Köszönöm, hogy mindig itt vagy és erősíted az olvasótábort <3 és Palkovics Petra ♥-, a 34 pipát és a 63.000 megtekintést ♥! Állandóan hálálkodom, mert van okom rá :D Köszönöm, hogy vagytok nekem ♥! Nincs más hátra, minthogy jó olvasást és a sulikezdéshez kevésbé rossz szájízt - hozzáállást :) - kívánok ♥! Pusszpáá evribádii,
Macy

You're The One That I Want

„Van, hogy egy apróság megváltoztatja az életünket. Hirtelen, amikor a legkevésbé számítunk rá, történik valami, és új irányba indít. Olyan útra, ami csupa meglepetés. Hová érkezünk? Ez az út maga az élet. Így keressük a fényt. De hogy megtaláljuk a fényt, előbb át kell jutnunk a sötétségen.” 

/Nicholas Sparks - Szerencsecsillag (film)/

2014. NOVEMBER 27.

Furcsa és titokzatos. Ezzel a két szóval tudnám jellemezni a mai napot. Reggel, amikor elmentem a Malik-házhoz, Doniya sürgött-forgott helyettem. Trisha nem engedett fel a hálóba, hogy ágyneműt cseréljek vagy kitakarítsak. Rendíthetetlenül állította, abban a szobában minden csillog-villog; elég, ha a nappalit és Safaa birodalmát takarítom ki.

- Mára ennyi lett volna, kicsim - simított végig a karomon Trisha, miközben felvette a kabátját és leakasztotta a tartóról a kocsikulcsot. Hozzátenném, alig töltöttem nálunk egy órácskát. - Autóval vagy?

- Apa hozott el - értetlenkedve válaszoltam, mire a nő megkért, hogy én is öltözzek fel. Doni a konyhaajtóból figyelt minket, ajkain levakarhatatlan mosollyal. - Elárulod, miért viselkedtek így?

- Miről beszélsz, Ana? - kérdezte ártatlanul munkaadóm, majd valósággal kitolt a hideg udvarra. Fejével a feljárón parkoló autó felé bökött. Zsebre dugott kézzel ültem be mellé. Egy ideig csak a rádió és a motor halk morajlását lehetett hallani. A kissé bizarr, csendnek nem nevezhető „légkört” az énekes édesanyja törte meg. - Zayn mesélte, hogy együtt töltitek az ünnep második felét.

Egy hónappal azután, hogy a sajtóban lecsillapodtak a kedélyek, felvállaltuk kapcsolatunkat a családjaink előtt. A szüleim jól fogadták és Sophie is. A Malik családnál eleinte viszont nem voltam valami kedvelt személy. Ugyan eltűrték, hogy ott takarítok és vezetem a háztartást, mégis úgy éreztem, a kezdeti jó viszony egy picit megtört. Kellett egy kis idő, hogy feldolgozzák a történteket és tiszta lappal, újból barátságosan nyissanak felém. 

- Igen. Feltéve, ha nem jön közbe koncert vagy egy hosszabb megbeszélés - tettem hozzá a fülem mögé tűrve tincset. Számomra is szokatlan volt még, hogy lassan két hete rövid a hajam. Anya és Zayn ellenezte az ötletet, miszerint levágatom hátközépig érő fürjeimet, de végül belenyugodtak döntésembe. Szükségem volt az újításra s ez kezdésnek megfelelő lépés volt. - De a menedzsmentet ismerve, az egész ünnep telefoncsörgésekből vagy emailezésekből áll majd.

- Ez a szakma már csak ilyen - parkolt le egy szépségszalon előtt Trisha s rám mosolygott. Az én ajkaim mindössze egy zavart mosolyra húzódtak. - Egy kis elő karácsonyi ajándék.

- Novemberben? - szálltam ki a járműből és a nő után siettem, aki már nyitott is be a szalonba. Az ott dolgozók egy emberként pillantottak ránk. Egy húszas évei végén járó, szőke hajú és barna szemű lány jött oda hozzánk. Komolyan mondom, úgy sutyorogtak mellettem Trisha-val, hogy egy szavukat se értettem. Amikor a szöszi finoman megragadta a kezem és leültetett az egyik tükörhöz, felvont szemöldökkel s kétségbeesetten néztem fel a mellém lépő nőre. - Most már tényleg beavathatnál! Kezd elfogyni a türelmem...

- Nyugodj meg, Ana! Idővel mindent meg fogsz tudni - veregette meg a vállam, majd leült mellém és onnan figyelte a rajtam munkálkodót. Alaposan megtisztították az arcom, melyre később egy leheletnyi alapozó került. Szemeimet kihúzták, aztán előkerült a szemhéjpúder, a szempillaspirál s egy pár, kövekkel díszített műszempilla. Ajkaimra vörös rúzst kentek fel, ami nagyon távol állt tőlem. Röpke fél óra alatt úgy kimaszkíroztak, hogy alig ismertem meg magam a tükörben. Trisha elismerően hümmögött és bólogatott. - Dögös!

A következő állomás a fodrászrészleg volt, ahol megmosták a hajam. Miután megszárították, hajcsavarókkal varázsoltak enyhén göndör loknikat a végébe. Frufrumat eltűzték oldalra, majd lefújták illatos és csillogós hajlakkal az elkészült frizurát. Nem jutottam szóhoz.

- Hazaviszlek, hogy át tudj öltözni - mondta Trisha, miközben kijöttünk az szalonból. Halvány lila gőzöm nem volt arról, miről beszélt. Minek öltözzek át? Miről maradtam le? Barátom anyukája felnevetett mellőlem, miután elindultunk. - Na, ne vágj már ilyen fancsali képet! Gyönyörű vagy.

- Nem ezzel van a bajom, hanem a tudatlansággal. Elrángatsz egy olyan helyre, ahol még életemben nem voltam, majd közlöd velem, hogy haza viszel, mert át kell öltöznöm. Csak tudnám, miért... - sisteregtem az idegtől, de megpróbáltam kontrollálni indulataimat. A mellettem ülő felkuncogott, aztán befordult a házunk utcájába. Amikor az autó leparkolt, mindketten kiszálltunk. - Biztos nem akarsz elárulni semmit?
- Idővel mindent meg fogsz tudni - ismételte meg mosolyogva, én pedig megforgattam a szemeimet s felmentem a szobámba. Lecövekeltem, mikor az ágyamra pillantottam. Egy gyönyörű, fekete estélyiruha és egy hozzáillő kabát, illetve egy pár magassarkú szandál pihent a takarón. A kiegészítők egy díszzacskóban kaptak helyet. Alsó ajkamba harapva fordultam Trisha-hoz, aki csak szótlanul kémlelte meglepett arcom. - Ezt nem értem...
Válasz helyett elküldött fürdeni. 10 percnél tovább nem tartózkodtam a kabinban, vigyázni akartam a hajamra meg a sminkemre. Törülközőbe csavarni mentem vissza a szobámba, ahol magamra kaptam az ágyon helyet kapott, pánt nélküli, fekete csipkecsodát és a hozzá mellékelt harisnyát, melyet a harisnyatartóra csatoltam. A ruhát Trisha segítségével öltöttem magamra, ahogy a lábelit is. Az ékszerek, illetve a retikül tökéletes összhangban voltak az estélyivel meg a szandállal.
- Mint egy hercegnő - sóhajtott fel könnyeivel küszködve barátom anyukája, amikor a tükör elé álltam. Szemeim elkerekedtek a látványtól. Igaza volt a nőnek. Egyik kezemmel megigazítottam a gyűrődéseket, a másikkal pedig a ruha mell részét. Nem tudom, meddig játszottam a gondolattal, melyben a Hamupipőke híres jelenetébe képzeltem magam. Ábrándozásomból Trisha hangja zökkentett ki. - Nekem most már mennem kell. Negyed óra múlva érted jön egy autó. Ne kérdezősködj, csak ülj be és próbálj meg minden mást kizárni a gondolataidból. Jó?
- Rendben... És köszönöm - öleltem meg szorosan, amit viszonzott. Lekísértem a bejárathoz, ahol egy intést követően egyedül maradtam. Foglalkoztatott a kérdés, hogy hol vannak most Sophie-ék. Az egész ház csendes volt, már-már nyomasztóan. Amíg várakoztam, bekapcsoltam a tv-t s unottan szörfölgetni kezdtem a csatornák között.
Az egyik zenei adónál álltam meg. Halkan dudorászva sétáltam az ablakhoz, hogy kinézzek a szürkületbe öltöző utcára. A szemközti házban már világítottak, pedig alig múlt el 4 óra. Hát igen... A hamar lemenő nap is jelezte az egyre közeledő telet. Összerezzentem, mikor dudáltak. A házunk elé egy fekete Rolls Royce parkolt le. Kabátomat magamra kapva kapcsoltam ki a tv-t, majd a retiküllel a kezemben bezártam az ajtót s a kocsihoz siettem. A sofőr udvariasan besegített a hátsó ülésre, amit elmosolyodva megköszöntem.

~❀~

Közel fél óra autókázást követően egy elhagyatottnak tűnő épületnél álltunk meg. Amint nagy nehezen kiszálltam a járműcsodából, észrevettem Trisha autóját. A környék hátborzongatóan kihalt volt, még egy kutyaugatást se lehetett hallani. Magassarkúm koppanása jelezte, illetve az elguruló Rolls Royce, hogy járt erre valaki. Az épület bejáratánál felsóhajtottam s remegő kézzel benyitottam. Sötétség fogadott, aztán sutyorgás s végül egy apró durranás. A helységben hirtelen kigyúltak a lámpák, majd elhangozott egy vidám „Meglepetés!” felkiáltás is. Lecövekelve, tátott szájjal és sűrűn pislogva néztem végig a kiöltözött társaságon. A szüleim, Sophie, a Malik család női tagjai, Rosalie és Zayn álltak körül egy hatalmas tortát. A többi meghívott - egyetemi és közeli, családi barátok, illetve a nagyszüleim és a One Direction legénysége - a hátuk mögött mosolygott rám. Akaratlanul is észrevettem, hogy Niall szorosan ölelte Rosie-t, kinek arca egy árnyalattal vörösebb színben pompázott.
Az állam szégyenkezve koppant a padlón. Megfeledkeztem a saját születésnapomról... Azonban nem ez volt az első eset. Tavaly is sikerült elfelejtenem.
- Boldog születésnapot, Gyönyörűm! - fonta körém karjait Zayn, majd megcsókolt. A kis cseles... Egész héten nem beszélt velem, a hívásaimat elutasította és ha mégis elértem, egy-két titokzatos szó után, sietősen megszakította a vonalat. Homlokát az enyémnek döntve harapott alsó ajkamba, amitől felsóhajtottam. - Sajnálom, hogy titkolóztunk előtted. Azt szerettük volna, hogy tényleg meglepetés legyen ez az egész.
- Jól eltitkoltátok előlem. Még én is megfeledkeztem arról, hogy ma lettem egy évvel öregebb - 22, ha kissé nyugtalanul is, de belegondolok. Miután körbeölelgetett mindenki, felcsendült a születésnapi köszöntődal és elfújtam az életkorommal megegyező gyertyákat. A koccintást s a torta nagyjának elpusztítását követően a vendégek lerohantak ajándékaikkal. Rosalie-tól és Niall-től könyvutalványt meg egy Victoria Secret's üzletben levásárolható kupont kaptam. - Összetévesztetek valaki mással, gyerekek...
- Sosem tudni, mikor van szükség egy szexi fehérneműszettre - Nialler kaján vigyorral nézett az engem ölelő Zayn-re, aki a nyakhajlatomba fúrva arcát felnyögött. - Na, megmondtam...
Anyáéktól a ruhát meg a kabátot, Sophie-tól pedig a kiegészítőket kaptam. Nagyszüleim egy gyönyörű, a nevem kezdőbetűjével ellátott aranynyaklánccal ajándékoztak meg. A Malik lányok a tortát és a szépségszalonba tett látogatást állták. Barátaimtól bonbont, ékszereket, könyveket és kedvesebbnél kedvesebb jókívánságokat kaptam.
- Én semmi ilyesmivel nem készültem - sóhajtott fel rejtélyes mosollyal az arcán Zayn, a háta mögött takargatva valamit. Kíváncsian felvontam a szemöldököm. - A jövő héten Párizsba utazunk, csak mi ketten. Aztán Velencébe és az ünnepeket a családjainkkal töltjük.
A szám elé kaptam a kezem, amikor megpillantottam a fiú kezében az említett két városba szóló repülőjegyeket, illetve útikönyveket. Örömkönnyeimmel küszködve ugrottam az énekes nyakába, aki azonnal körém fonta karjait.
- Ennél jobb születésnapom még sosem volt. Köszönöm - suttogtam a fülébe, majd egy puszit leheltem enyhén borostás arcára. - Szeretlek.
- Én is téged - ajkainkat milliméterek választották el, amikor Liam és Louis jelentek meg Zayn mögött. Megkocogtatták a srác vállát, aki drámaian a homlokára csapott. - Van még egy ajándékunk.
A vendégsereg egy emberként fordult a mikrofonokkal ellátott, színpadnak kijelölt helységrész irányába. Arcomon akaratlanul is végigszaladt egy apró könnycsepp a Half A Heart első akkordjainak felismerése után. Szipogva fúrtam tekintetem a fekete hajú srácéba, kinek ajkain levakarhatatlan mosoly terült szét. A refrént a fiúkkal együtt suttogtam, miközben elkenődött sminkemet törölgettem.
Mire észbe kaptam, Zayn karjaiban dülöngéltem a dal utolsó perceire. A banda még nélküle is fergetegesen szólt, ám picit hiányoltam azt a karcos, mégis gyönyörű hangot. Fejemet a fiú vállán pihentettem, karjaimmal szorosan ölelve keskeny csípőjét.
- Half a heart without you... - fejezte be Harry a dalt, majd ránk mosolygott. Tekintete mindenféle hátsószándék nélkül csillogott. - Isten éltessen, Ana!
Elsuttogtam egy „Köszönöm”-t, aztán megcsókoltam Zayn-t s a buli további részében el sem mozdultunk egymás mellől. Sophie egy kicsit féltékeny volt, de jól tudtam, csak heccből. Rose és Ni is igencsak élvezte a másik társaságát. Amikor nem csókolóztak, fülig érő vigyorral táncoltak vagy beszélgettek. Apa és anya volt mégis a kedvenc párosom. Úgy viselkedtek, mintha az az 5 év - amit apu külön töltött tőlünk - nem is létezett volna.
- Mit szólnál, ha elvonulnánk egy kevésbé nyüzsisebb helyre, ahol kettesben ünnepelhetünk tovább? - cirógatta meg arcomat Zayn. Elpirulva bólintottam, aztán megvártam, míg szól anyáéknak meg a többieknek. Nialler egyből húzogatni kezdte szemöldökét, amin felnevettem s megráztam a fejem. Miután elköszöntünk a vendégektől, beültünk a ránk várakozó taxiba s meg sem álltunk a fiú lakásáig, melyben a szakítás óta egyedül élt. A levegő a tüdőmbe rekedt, amikor az énekes beleharapott a fülcimpámba. - Alig várom, hogy levarázsolhassam rólad a ruhát...
Belsőm felnyüszített a vágytól. Ahogy a taxi leparkolt a lakás előtt, barátom kifizette a fuvart. Borotvaélen táncoló idegekkel kizárta a bejárati ajtót, majd menyasszonyi stílusban az ölébe kapott és meg sem állt a szobájáig.
- A fehérneműszettet én választottam... - duruzsolta fülembe, miközben lekerült rólam a kabát. A szövetszerű anyag halk puffanással ért földet, a retikülömmel együtt. Jóleső borzongás futott végig rajtam, amikor meghallottam a cipzár hangját. Zayn segítségével kiléptem a ruhából, majd felsóhajtottam. Szembe fordultam a fiúval, akinek szemei a csodálattól s a vágytól elfeketedtek. Fehérneműben és magassarkúban álltam előtte. A szívem hevesen dübörgött; félő volt, hogy kiugrik a helyéről. - Ó, Ana... Ha tudnád, mennyire szorít most a nadrágom... Elég, ha rád nézek és nem tudom uralkodni magamon...
Zavartan alsó ajkamba haraptam, aztán beletúrtam hajamba. A frufrumat oldalt tartó csatt a földre pottyant, de nem érdekelt. Csak Zayn-re és az Ő perzselő tekintetére tudtam koncentrálni. 

27.fejezet

Sziasztok!

Meghoztam a folytatást, egy kis közlemény féleség kíséretében: felkerült a bevezető az új blogomra :) A You belong with me befejezése után fogom hivatalosan megnyitni: Ariana - Killer lover :D Egy teljesen más kaliberű történetnek ígérkezik, mint amelyeket eddig írtam :) Várok oda is sok-sok szeretettel minden kedves olvasót! ;) De mielőtt búcsúzkodnék vagy ilyesmi - tervezek Írói utószót, szóval majd oda készítsünk zsebkendőt! -, szeretnék köszönetet mondani :D Köszönöm az előző fejezethez érkezett 7 kommentárt - Ever, Jule B., Angel, Névtelen, Diana, szerecsendio és Chixi ♥ -, a 25 pipát, a 61.000 megtekintést és a 111! feliratkozót ♥! Minden egyes fejezetnél elmondom, de nem unom meg: Hálás vagyok mindezért NEKTEK, olvasóknak <3! Nélkületek nem lennék sehol :3 K-Ö-S-Z-Ö-N-Ö-M ♥! Nem is húzom az időt; jó olvasást és további szép hétvégét kívánok! :) Használjátok ki a nyár káprázatos perceit :D! Pusszpáá evribádii,

Macy

You're The Reason (Acoustic)

„A szerelem értékét az akadályok emelik. A könnyű siker megfosztja a varázsától.”

/Stendhal/

- Attól féltem, hogy Perrie üvöltözni fog... De tisztában volt vele, hogy a kapcsolatunk már nem a régi - Zayn arca megrándult beszéd közben, szemeit egy pillanatra összeszorította. Rosszul érintette a szakítás. Ezt nem tudja letagadni. - Visszaadta az eljegyzési gyűrűt, a közös háziállatainkról pedig a szülei meg a bátyja gondoskodik majd.

- Jól átgondoltad, amit tettél? Én... Bűntudatom van amiatt, ami történt. Nem kellett volna... - szavaimat egy szenvedélyes csókkal fojtotta belém. Karjait körém fonva húzott szorosan magához; esélyesem sem lett volna elhúzódni tőle. Nem is állt szándékomban. Hajába túrva szakadtam el ajkaitól egy pillanatra. Csokoládébarna íriszei csillogtak. Lángoló arccal haraptam alsó ajkába. Reakciója egy nyugtalan nyögés volt. - Akárhogy csókolhatsz, a bűntudat egész életemben végig fog kísérni.

- Ezzel nem vagy egyedül. Az érzéseim ellen azonban nem tudok mit tenni - felsőm alá nyúlva kezdte el cirógatni a derekam, amitől felsóhajtottam. Zayn elvigyorodott. - Most már feszengés és titkolózás nélkül is együtt lehetünk, Ana.

- Félek a rajongóitok véleményétől. Mi van, ha engem okolnak majd a szakítás miatt? A halálos üzenetekkel ugyan meg tudnék birkózni, de... - valószínűleg az énekes agyára mehettem az aggodalmammal. Hitetlenkedve megrázta a fejét és felsóhajtott. - Tudom, hogy mindent túlreagálok. Rossz szokás. 

- Rendkívül rossz. De ezzel együtt szeretlek téged - a levegő a tüdőmben rekedt; néhány másodpercig azt hittem, rosszul hallok. Gyengéden végigsimított az arcomon s a fülem mögé tűrt egy tincset. - Szeretlek, Anastasia. Mióta először megcsókoltalak.

A szívem hevesebben dobogott a kelleténél, az agyam is leblokkolt egy kevés időre s csak pislogni tudtam. Számat vagy háromszor nyitottam szólásra, hang azonban egyszer se jött ki rajta. Zayn arca másodpercek alatt változott derűsből aggodalmassá.

- Jól vagy? Ana... Mondj valamit, kérlek! - könyörgött kétségbeesetten, miközben hüvelyujjával letörölt egy kósza könnycseppet orcámról. - Ana...!

- Én is szeretlek, Zayn - reménykedtem benne, hogy meghallja esetlen suttogásom. Ennél több most nem telt tőlem, még mindig le voltam döbbenve. Természetesen jó értelemben. A fiú duzzadt ajkait egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el. - S-sajnálom, hogy nem szólaltam meg eddig... Csak váratlanul ért a vallomásod és...

Elfojtott kuncogással lecsapott ajkaimra, ismét megszakítva mondandómban. Lassan kóstolgattuk egymást, miközben kezeink felfedezőútra indultak a másik ruhái alatt. Érintései nyomán felforrósodott a bőröm, elmémbe akaratlanul is befurakodtak a tegnap éjszaka képei. Jóleső borzongás s hideg futott végig testemen, ahogy visszagondoltam.

- Amikor a közeledben vagyok, nem tudok uralkodni magamon - duruzsolta a számba, miközben megszabadított a felsőmtől. Egyik kezével hátranyúlt a melltartóm kapcsához, de leállítottam. Értetlenkedve simította csípőmre tenyerét. - Valami baj van?

- Fáradt vagyok - motyogtam a fiú pólója alól kikandikáló angyalszárnyakat fürkészve. Tekintetem a nyakára terelődött, ahol nyoma sem volt a fogaim által okozott lila foltnak. A Zayn bőrszínéhez illő alapozó tökéletesen elfedte. - A városnézésen majdnem elaludtam és amikor apáék visszahoztak a hotelhez, az autóban sikerült is aludnom egy keveset. Sophie ébresztett fel.

- Miért nem mondtad, hogy pihenni akarsz? - vont a mellkasára, majd ránk terítette a takarót s egyik puszit lehelt a hajamba. Egyik karomat a hasán pihentettem. - Aludj nyugodtan, én itt leszek veled egy ideig. A koncert csak 6 óra múlva kezdődik.

Lehunyt szemmel bólintottam egyet, aztán arcomat Zayn nyakhajlatába fúrtam és pár perc múlva el is bóbiskoltam.

~❀~

FRISS! Szakított Perrie Edwards és Zayn Malik!

Rajongóik milliói törtek össze és ocsúdtak fel a hír hallatára. Bennfentes információk szerint a One Direction pakisztáni származású rosszfiúja mondta ki a kapcsolat végét, eddig tisztázatlan okokból. A pár baráti köre sem sejtett semmit, mindkét zenekart váratlanul érte a dolog. 

A múlt hónapban még együtt ünnepelték Perrie születésnapját, melyet maga Zayn szervezett. Informátorunk elárulta, a pár higgadtan és veszekedés nélkül lépett külön utakra. „Az énekesnő szeme könnyes volt és a jegygyűrűjét sem viselte, mikor kilépett a fiú öltözőjéből” - mondta. Folynak a találgatások: Vajon az arab szívtipró talált valaki mást vagy éppen a Spice Girls utódjaként emlegetett Little Mix szőke hercegnője? Kíváncsian várjuk, hogy az érintettek reagálnak-e a felröppent pletykára... Ami lehet, hogy nem az?!

Cikk: Directioner's World | ekkor: 22:06

Rosalie küldte át üzenetben, miután beszéltünk telefonon. Már régóta sejtette, hogy van közöttünk valami Zayn-nel. Folyamatosan azon kattogott az agyam, mi adhatott okot barátnőm sejtésére. Még a zuhany alatt is a fejem törtem, pedig lazítani szerettem volna a kellemesen meleg vízsugár alatt.
Egyszerűen nem jutottam dűlőre. Talán a viselkedésünk adhatott okot a gyanakvásra? Talán az, ahogy egymásra néztünk a fiúval? Nem tudom. Fogalmam sincs. Ah, mikor lesz vége ennek a most kezdődött hajcihőnek?
Sophie átható tekintete sem segített a helyzeten. A szüleink elmentek romantikázni egy kicsit - vacsora kettesben, hajókázás a tengeren s mi egy más -, így a húgommal mentem le a szálloda éttermébe kajálni. Nyomasztó volt a csend, ami kettőnk közé telepedett.
- Milyen volt a városnézés? - kérdeztem, miután belekortyoltam az ásványvizembe. Sophie kíváncsian kapta rám tekintetét, villájára felszúrva egy darab csirkemellet.
- Nagyon jó. Kár, hogy nem voltál utána velünk - mosolyodott el szomorkásan. Remek. Nem sejt semmit a cikkről. Valószínűleg nem is olvasta, mert anya laptopja otthon maradt. Az enyém szervizben van, már lassan két hete. - Jól ráhoztad a frászt anyára. Egy ideig csak azt hallgattuk apával, hogy ő bizony melletted marad és megbizonyosodik arról, hogy tényleg nem vagy beteg.
- De megnyugtattátok, hogy kutya bajom, igaz? - húgom nagyot bólintott, én pedig elmosolyodtam. - Ha végeztünk az evéssel, lemehetnénk a partra sétálni. Mit szólsz?
- Benne vagyok - őrült módjára bekebelezte a tányérján maradt ételt és megitta a narancslevét, majd megtörölte a száját s felpattant az asztaltól. - Mehetünk!
Kuncogva megráztam a fejem, aztán szóltam a pincérnek, hogy írják a számlánkra a vacsorát. Miután felvettünk egy-egy pulóvert, Sophie-val elindultunk a partra. Szükségesem volt a friss levegőre, hogy összeszedjem a gondolataimat, melyek még mindig keszekuszák voltak.

26.fejezet

Sziasztok!
Meg is hoztam a folytatást, egy nap késéssel :) Köszönöm az előző fejezethez érkezett 10 kommentárt - Helena Z., Petra, Névtelen, Diana, Juhász Kata, Angel, szerencsendio: Köszönöm, hogy őszinte voltál. Így utólag tényleg sok benne a véletlen egybeesés és talán Ana viselkedése is furcsa volt a múltját tekintve... Mégis hálás vagyok neked azért, hogy ezek ellenére is írtál nekem <3, Timii1D, Little Mix and 1D forever és Névtelen ♥ -, a 22 pipát, az 59.000 megtekintést és a 109! feliratkozót ♥! Míg el nem felejtem, elindult a szavazás a Csak egy kritika, tőlem neked című blogon... Szeretném, ha szavaznátok... Már akinek számít valamit a történet :3 Tudom, rajtam kívül rengeteg tehetséges(ebb) bloggerina is van, mégis örülnék a voksoknak :D A visszaszámláló pedig innentől kezdve elindult... 4 fejezet és vége a történetnek :3 Nem idegesítek és szomorítok el senkit; jó olvasást, további szép estét és kellemes hétvégét kívánok mindenkinek ♥! Kattintsatok ide! :D Meg lehet kövezni a függővégért is! ;) Pusszpáá evribádii,
Macy

Behind These Hazel Eyes

„Két kis érzelmet sok kilométerrel elválasztani egymástól, olykor elegendő arra, hogy nagy szerelmet hozzon létre.”

/Rey/

Hátamra fordulva nyitottam ki szemeimet; orromba akaratlanul is a juharszirup jellegzetes illata s a frissen lefőtt kávé erőteljes aromája kúszott be. Összevont szemöldökkel sandítottam a mellettem ülő énekesre, aki mosolyogva figyelte minden mozdulatom. A takarón egy nagy tálca pihent, melynek tartalma láttán összefutott a nyál a számban. Kissé még fáradtan és kábán ülőhelyzetbe tornáztam magam, majd úgy igazgattam a fehér lepedőszerűséget, hogy takarja mellkasom.

- Jó reggelt, Anastasia! - cirógatta meg arcom Zayn, aztán megcsókolt. Lustán viszonoztam s beletúrtam hajába.

- Neked is - tűrtem fülem mögé egy kócos tincset, miközben mohón végigmértem a fiút. Mindössze egy bokszer takarta tökéletes testét. Tekintetem akaratlanul is megakadt a nyakhajlatán, melyen egy jókora lila folt virított. Arcom lángolt a szégyentől. - Ne-ne haragudj...

- Miért is? - vonta fel szemöldökét, én pedig a nyakára levő foltra mutattam. Ajkain levakarhatatlan vigyor terült szét. - Ó, hogy ez!? Felesleges aggódnod! Én kifejezetten élveztem, hogy ilyen... Vad voltál. Majd kérek valakitől egy kis alapozót és gond egy szál se.

- Még szerencse, hogy máshol nem haraptalak meg ennyire - motyogtam a gőzölgő kávéval szemezve. Zayn az állam alá nyúlva felemelte a fejem s egy puszit lehelt a szám sarkába. Pilláim azonnal lecsukódtak, ahogy a fiú ajka a kulcscsontom érintette. Mindketten összerezzentünk, mikor megcsörrent a telefonom. A kijelzőn Rosalie neve villogott. - Ezt fel kell vegyem...

- Engem nem zavar - mormolta bőrömbe, majd a fülem mögötti részt kezdte el szívni. Felnyögtem a jóleső érzéstől s alsó ajkamba harapva fogadtam legjobb barátnőm hívását.

- Megígérted, hogy felhívsz este! El se tudod hinni, mennyire aggódtam... Azt hittem, valami baj történt veletek! - a francba! Az utazás előtt Rose a lelkemre kötötte, ha ideérünk, mindenképp értesítsem. Ehelyett a szüleimmel és Zayn-nel tengettem el az időt. - Ana, vonalban vagy?!

- Itt vagyok. Sajnálom, hogy nem hívtalak tegnap. Csak nagyon elfáradtam és a vacsora után le is feküdtem aludni - nagy erőfeszítés kellett, hogy ne nyögjek bele a készülékbe. A fekete hajú énekes benyúlt a takaró alá és masszírozni kezdte a melleimet. Egyik kezemet a mellkasára simítottam s körmeimmel végigszántottam tetoválásokkal borított bőrén. Halkan felkuncogott és tovább kínzott. - Képzeld, a Hiltonban szálltunk meg. Kisebb sokkot kaptam, mikor apu leparkolt előtte.

- A csomagjaimért nem londiner jött volna, hanem egy mentőosztag - elmosolyodtam Rosie válaszán. Mondjuk kicsit meglepett, hiszen ő már szállt meg ebben a hotelben. - Mesélj, milyen arra a pasifelhozatal?

- Nem igazán nézelődtem még. Viszont a tengerpart és a környéke gyönyörű. Talán este tudok többet elmondani a felhozatalról, mert nemsokára indulunk a városnézésre. Anyáék mindenképp fel akarnak menni a toronyba, de én még mindig ellenkezem ez ellen az ötlet ellen - szaggatottan vettem a levegőt s mondandóm közben bele-beleharaptam alsó ajkamba. Zayn keze egyre lejjebb siklott, fogai közé véve egyik mellbimbóm. - M-most le kell tennem. Este hívlak... Ha mégis elfelejteném, küldj egy üzenetet vagy csörgess meg!

- Oké. Érezd jól magad! - s bontottuk a vonalat. Nyöszörögve az éjjeliszekrényre dobtam a telefont és beletúrtam a hajamba.

Zayn alsó ajkát megnyalva szakadt el feszítő bimbómtól, majd a fülcimpámba harapva felszúrt a villára egy falat palacsintát és a számhoz emelte. Csillogó tekintettel etetett, közben néhány falatot Ő is eltüntetett a tányérról. Miután megittuk a kávénkat, jóllakottan visszazuhantunk a párnák közé. 

- Szerintem még a szüleid és a srácok is húzzák még a lóbőrt - nézett az órára, ami fél hetet mutatott. Rosalie ilyenkor még aludni szokott, most mégis felkelt csak azért, hogy felhívjon. Nála kedvesebb és figyelmesebb legjobb barátnőt, fogadott testvért nem is tudnék elképzelni. Gondolataimból a rólam hirtelen lekerülő takaró s Zayn felfedezőútra induló keze zökkentett ki. - Mit szólnál, hogy csinálnék egy forró fürdőt és elmerülnénk benne?

- Remek ötlet - fordítottam felé fejem és egy csókot nyomtam borostás arcára. Már éppen bementünk volna a fürdőszobába, amikor kopogtattak. Kétségbeesetten néztem Zayn-re. Most fogunk lebukni! - Menj be a fürdőbe! Később én is csatlakozom hozzád...

Vigyorogva bólintott, én pedig magamra kaptam egy köntöst és ajtót nyitottam. Egyetlen húgom mosolygott rám felöltözve, üdén és frissen. 

- Egy óra múlva indulunk, addig öltözz fel! A hallban találkozunk! - mondta a betanultnak tűnt szöveget, mire biccentettem egyet s becsuktam a sötétbarna mahagónit. Egy sóhajtást követően benyitottam a fürdőbe és megváltam a köntöstől. 

- Sophie volt, igaz? - hümmögtem Zayn kérdésére, miközben beültem hozzá a kádba. Karjait a derekam köré fonva húzott a mellkasára és arcát a hajamba fúrta. - Lazulj el, Ana! Érzem a tartásodon, hogy feszült vagy...

- Állandóan csak az jár a fejemben, ki és mikor fog minket lebuktatni... Szeretek veled lenni, de így titokban nagyon veszélyes - suttogtam a fiú karján levő tetoválások körvonalain végighúzva mutatóujjam. - Nem azt mondom, hogy szakíts Perrie-vel és vállald fel a kapcsolatunk... Szó nincs erről! Választás elé sem állítalak, de ezt nem sokáig játszhatjuk.

- Tudom. Éppen ezért találkozom a próba után Pez-el és tisztázom vele a dolgokat - a levegő a tüdőmbe szorult s az ütő is megállt bennem egy pillanatra. - Tegnap délelőtt felhívtam, hogyha eltud szabadulni a stúdióból, akkor utazzon ide, mert nem telefontéma, amit mondani akarok neki.

- Ennyi? Meg sem kérdezte, mi olyan fontos? - fordítottam úgy a fejem, hogy láthassam arcát. Megrázta a fejét és felsóhajtott. - Nem hiszem el, hogy így akarsz véget vetni a kapcsolatotoknak...

- Tisztában vagyok vele, hogy kegyetlen és pofátlan ez az egész. De nem tudnék tovább úgy élni Perrie-vel, hogy csak barátként tekintek rá - megdöbbentem. Múlt hónapban még arról cikkeztek a lapok és a bennük levő képek is arról árulkodtak, minden rendben közöttük. Úgy tűnik, a látszat néha csal. - Tudom, már régóta húzom-halasztom a dolgot. Most viszont elég erősnek érzem magam ahhoz, hogy tisztázzam a menyasszonyommal a kialakult helyzetet. Bízom benne, hogy megérti a döntésem.

Egy szó sem jött ki a számon. Egyszerűen felfoghatatlan számomra, hogy Zayn csak úgy eldobna 2 évet a semmibe. Mindezt egy olyan jelentéktelen kis csitriért, mint amilyen én vagyok.

~❀~

Felsőm ujját gyűrögetve bámultam kifelé a CN Tower kávézójának ablakán. Egész városnézés alatt csak a reggel történeteken kattogott az agyam, miközben próbáltam nem elaludni. Próbáltam a városra koncentrálni, ami nem igazán ment. Bele sem mertem gondolni abba, hogy Zayn finoman tálalja a témát Perrie-nek, aki kiakad s botrányt csinál. Az utóbbit igazából nem nézném ki a lányból, de abban biztos vagyok, hogy a táskája mélyén ott lapul majd egy vízálló szempillaspirál meg egy kötegnyi zsebkendő. 

- Kicsim, olyan csendes vagy. Mi a baj? - simította vállamra kezét apa, miközben leültünk az egyik kanapéra. Megráztam a fejem s hamiskásan rámosolyogtam a férfira. - Engem nem tudsz átverni... De ha tényleg nem szeretnél beszélgetni róla, nem nyaggatlak.

- Csak fáradt vagyok - mondtam megrántva a vállam. Apu megértően bólintott s egy puszit lehelt a fejem búbjára, miközben a vállára hajtottam a fejem. - Hol vannak anyáék?

- Sophie képeket akart csinálni, anyád pedig vele maradt. Engem küldtek, hogy megnézzelek. Tudod, hogy milyenek... Aggodalmaskodnak, totál feleslegesen. De azt hiszem, nem mondok újat - megmosolyogtatott a gesztus. Szótlanul ültünk tovább. Egyre laposabbakat pislogtam, képes lettem volna elaludni, ha apa nem kelt fel. - Visszavigyelek a hotelbe? Szeretnél lepihenni?

- Nem lenne gond? - suttogtam egy ásítást elnyomva. Apu megrázta a fejét és már készült volna felállni, de visszarántottam. Értetlenkedve húzta össze szemöldökét. - Várjuk meg anyáékat, jó?

Az említettek levakarhatatlan mosollyal az arcukon jöttek oda hozzánk. A mellettem ülő férfi beavatta őket tervébe, miszerint visszavisz engem a hotelbe. Anya rögtön a homlokomhoz nyomta tenyerét, nem vagyok-e lázas esetleg. 

A közel fél órás úton sikerült elaludnom; Sophie rázogatta a vállam, mikor apa leparkolt a szálláshelyünknél. Alig akartam kiszállni a kocsiból. 

- Ha bármi baj lenne, azonnal hívj fel! - fáradtan biccentettem egyet, miközben a vállamra dobtam a hátizsákom s intettem egyet szüleimnek és a húgomnak.

Unottan túrtam bele a táskám egyik rekeszébe, amiben a lakosztály mágneses kártyája kapott helyet. Meg sem lepődtem azon, hogy az ajtó résnyire nyitva volt már. Zayn az ágyon feküdt; lábait keresztbe rakva, kezeit a feje alatt összekulcsolva. Most először fordult meg a fejemben, hogyan jutott be a szobába. Talán megérte a portást vagy a szobaszervizt?

- Legközelebb kísérővel jövök. Sosem tudhatom, hogy nem-e egy rabló jött be ide vagy csak egy jóképű, aranytorkú rosszfiú - hangomra felkapta a fejét, száját pedig féloldalas mosolyra húzta. Táskámat ledobtam az egyik székre, lerúgtam a cipőimet s odamásztam a fiú mellé. Mielőtt elaludtam volna, halkan megszólaltam. - Hogy ment a „megbeszélés”?  

25.fejezet

Right Now

„Maradj a jelenben. Semmit sem tehetsz, hogy megváltoztasd a múltat, a jövő pedig soha nem lesz pontosan olyan, amilyennek tervezed vagy reméled. Fájdalmad, félelmed és dühöd, sajnálkozásod és bűntudatod, irigységed és terveid és sóvárgásaid csak a múltban vagy a jövőben élnek.”

/Dan Millman - A békés harcos útja/

2014. AUGUSZTUS 2.

Sosem voltam még az Egyesült Királyság területén kívül. Ez volt az első alkalom, hogy repülőn ültem. Apa meglepte a családot egy nyaralással; a repülőjegyek Toronto városába szóltak.

- Alig várom, hogy végre a tengerparton legyünk - Sophie le sem vette a szemét a mellettünk elsuhanó épületekről. Apu vezetett; egy szürke Audi-t bérelt ittlétünk idejére.

- Először pakoljunk le szállodában. Utána azt csináltok, amit akartok. Természetesen addig, míg el nem megyünk vacsorázni a Kínai Városnegyedbe - mosolygott ránk anya, amikor hátrafordult. Tekintete csillogott, akárcsak a húgomé. - Holnap városnézésre megyünk, aztán szabad program.
- Biztos fel akarunk menni a CN Tower tetejére? - kérdeztem zavartan a hajamba túrva. Anya mindenképp onnan akarja látni a várost, én viszont nem igazán repesek az ötletért. Sophie és apa anyura hagyatkoznak, így ők is felmennének a Toronto jelképének számító építményére.
- Ha nem szeretnél a legfelső szintre velünk jönni, maradhatsz a Horizons Café-ban vagy a földszinten - nyugtatott meg a család hímnemű tagja mosolyogva, majd leállította az autót egy hatalmas épület parkolójában. Szemei elkerekedtek, mikor elolvastam a hotel bejárata felett elhelyezkedő betűket: Hilton Toronto. Percekig tátott szájjal, pislogás nélkül meredtem a forgóajtóra. Alig hallottam meg apa kétségbeesett szavait. - Ana, jól vagy?
- Álmodom, ugye? - Sophie felröhögött mellettem, anya pedig megsimogatta a vállam. Óvatosan, mintha bármelyik pillanatban elillanhatna az épület csuktam be szemeim, majd felsóhajtottam s kinyitottam. Nem a képzeletem játszadozott velem, ez a színtiszta valóság. Ajkaim levakarhatatlan vigyorra húzódtak, egy halk sikoly követően apa karjaiba vetettem magam. - Ez a legjobb nyaram, köszönöm.
- Még semmit sem láttál, kicsim - simított végig a hátamon és egy puszit lehelt a hajamba. Miután kiszedtük a csomagjainkat a csomagtartóból, bementünk a hotelbe. A londinerek azonnal felpakolták a bőröndöket egy zsúrkocsiszerű valamire, mi pedig lerendeztük a kulcsokat a recepción. A liftbe belépve megkaptam a lakosztályomhoz tartozó kulcsot vagyis egy mágneskártyát. Apuból ekkor előtört az aggódó, mégis vicces énje. - Aztán este nem hancúrozni mindenféle izomagyú barommal! Ha megtudom, neki és neked is annyi lesz!
- Hát ilyennek ismersz?! - kaptam a szívemhez drámaian, anyáék felnevettek a húgommal. A lift megállásáig szerepjátékoztunk, amit nagyon élveztem. Amikor a szobám ajtajához értem, a szüleim felé sandítottam. Sophie-val az enyém mellett levő lakosztályt foglalták el. A testvéremet ismerve majdnem egész éjjel fent lesz s gyönyörködik a szobában, miközben zenét hallgat. - Fél óra múlva a hallban?
- Igen - bólintott anyu, én pedig elmosolyodtam s benyitottam a helységbe. Ha az állam a parkolóban már a betont súrolta, akkor nem tudom, mi koppanhatott a küszöbön.
Nem akarok túlozni, de beleszerettem a szobába. A színek és a berendezési tárgyak is egytől egyig az én stílusom volt. A bőröndöm az ágyhoz húztam, majd kivettem belőle egy barackszínű ruhát meg egy bikinit, ami hasonló színű volt a ruhával, csak a pántja, illetve a körvonalazása fekete volt. Miután átöltöztem, hajamat a fejem tetejére kontyoltam, aztán belebújtam egy lábujjas saruba s szó szerint dobtam egy hátast a krémszínű ágytakarón. Vidám kacaj tört fel belőlem, ahogy végigsimítottam a szaténszerű anyagon. Tekintetemmel körbejártam a szoba minden egyes szegletét; egyre nagyobb mosolyomtól már fájt az arcom. Alsó ajkamba harapva leugrottam a szőnyegre és benyitottam a fürdőbe.
- Apa ki akar nyírni... - mormoltam magamban, ahogy szemezni kezdtem a sarokkáddal meg a zuhanykabinnal. A hatalmas tükörrel ellátott fürdőszobaszekrényről nem is beszélve. A hófehér törülközők hengereresen, háromszög alakban helyezkedtek el a mosdókagyló mellett.
- Ana! - Sophie hangja csak úgy visszhangzott a hatalmas szobában. Hátat fordítva a fürdőnek meredtem kérdően a testvéremre. - Nem fogod elhinni, kik szálltak meg tegnapelőtt a hotelben!?
- Ajjaj, ez már rosszul kezdődik és sikollyal folytatódik... - eresztettem meg egy fejrázást, a húgom pedig szúrós szemekkel, sértődötten összefonta karjait a mellkasa előtt. - Kitalálom. Csaknem a One Direction?
- De! A hátsókijáratnál hallani a rajongókat, ahogy énekelnek. Amúgy nemcsak innen tudom... Az egyik lakosztályból a turnémenedzser, Paul Higgins lépett ki nemrég - az eszem eldobom, komolyan! A húgom úgy viselkedik, mint egy riporter vagy egy idegesítő lesifotós. Szerencsére a nyugodtabbik fajta, aki a háttérben meghúzódva figyeli áldozatait. - Biztosan az egyik fiút látogatta meg.
- Nem lehet, hogy ő szállt meg abban a szobában? - vontam fel a szemöldököm kérdően, Sophie pedig elhúzott szájjal megrántotta a vállát. A táskámat a vállamra dobva az ajtóhoz ballagtam. - Gyere, menjünk le a hallba!
A liftben mindketten csendben voltunk, egészen addig, míg be nem szállt mellénk valaki. Fekete, kapucnis pulóvert és napszemüveget viselt. Sophie rögtön felismerte a rejtőzködni próbáló férfit.
- Szia, Liam! - köszöntötte, mire a fiú ránk szegezte tekintetét s levette a szemüveget. Ajkain meglepett mosoly terült szét.
- Sziasztok! - ajándékozott meg minket egy-egy öleléssel. - Hogy-hogy itt találkozunk? Talán a koncertre jöttetek?
- Bárcsak - sóhajtott fel vágyakozva a húgom, én pedig megráztam a fejem. - Nyaralni jöttünk. Apa intézett mindent.
- Ez remek. És, eddig milyen Toronto? - érdeklődött kedvesen a nagy szívéről híres srác, miközben zsebre dugta kezeit. A kapucnit a fején hagyta.
A lift leértéig beszélgettünk, pontosabban Sophie és Liam társalgott. Csak egy-egy szó, mondat erejéig szólaltam meg. Amint kinyílt az ajtó, Li felrakta a napszemüveget és felénk fordult.
- Örülök, hogy találkoztunk. Remélem, még összefutunk - a lift előtt várakozó biztonsági ember megvárta, míg elköszöntünk az énekestől s egy intést követően elhagyták az épületet.
Sophie a tengerpartig csak a liftben történtekről beszélt, aminek köszönhetően kezdett elfogyni a türelmem. Rendben, tisztában vagyok a húgom életében mekkora szerepet játsszanak a fiú, de ez már kicsit sok számomra. Amíg a testvérem regényt tudna elmesélni, én 3 vagy 4 mondatban letudnám az egészet.

- Ideje megpirítani a sápadt pipihúst, lányok! Kiszállás! - felnevettem apa csapatkiáltásán, amikor leparkolt a szürke járgánnyal. Sophie azonnal szaladt volna a vízbe, de apu megállította. - Milyen izgága lettél hirtelen! Az előbb még valami zenekarról áradoztál, most meg átváltottál a Baywatch-ra?
- A kerti medence nem ugyanolyan, apuci - vetette be ártatlan, kiskutyaszemes arckifejezését a lány. Apa felsóhajtott és megrázta a fejét. Soph néha túlságosan is kislányos. És rendkívül akaratos. - Menjünk már, mire várunk még?
- Ana, vigyázz a húgodra! - szólalt meg anya, miután lecsapta a csomagtartótetőt. Egy hűtőtáskát nyomott a mellettem álló férfi kezébe, majd elindultunk egy kevésbé nyüzsis partrész keresésére.
Amint megváltunk a bikiniket takaró ruháktól, apa kivételével belevetettük magunkat anyuékkal a hűsítő vízbe. Akaratlanul is frusztrált a tény, miszerint figyelt valaki minket. Amikor azonban körbenéztem, csak a parton napozókat láttam, semmiféle feltűnő kukkolót vagy ilyesmit.

***

(zene)

Késő este, a partról mentünk vacsorázni. Anyuék rendeltek nekünk, mi pedig csendben nézelődtünk a húgommal. Engem személy szerint rögtön elvarázsolt az étterem. Mondjuk még egyszer sem ettem kínait, finomnak s rendkívül különlegesnek tartottam az ízvilágot. Sophie csak piszkálta a szusit a pálcikával, néha azért udvariasságból bele-beleharapott. 

- Még jó, hogy van szobaszerviz - mondta apa, miután rendezte a számlát s indultunk vissza a szállodába. Egyetértően bólintottam, a húgom pedig csendben kullogott anya mellett.

Fáradtan kerestem meg a táskám legalján a kártyát, hogy bejussak a szobába. Összevont szemmel vettem észre, hogy az ajtó résnyire nyitva volt. A szívem hevesebben kezdett el verni, alig kaptam levegőt. Óvatosan beléptem a lakosztályba s körbenéztem. Semmi szokatlant nem találtam, legalábbis amennyit láttam a gyér külvilágításnak köszönhetően. A bőröndöm ugyanott és ugyanúgy volt, ahol délután hagytam. Az ágy kissé meggyűrt maradt az álmodozásom után, ahogy a fürdőszoba ajtó is tárva-nyitva maradt. 

Az ajtó halkan becsukódott mögöttem, nekem pedig a tüdőmben rekedt a levegő. Csak az illető szuszogását hallottam, ami megrémisztett. Nagyon. Talán akkor kerültem sokkosabb állapotba, amikor két kar fonódott a derekam köré. Azonnal lenéztem s a számat eltátva pislogtam párat. Túlságosan ismerősnek tűntek a fiú kezén pihenő tetoválások. A gyűrűkről nem is beszélve. Az arcomhoz érő borostás arc előhozta emlékeimet, melyet mostanság mélyen elzártam a szívemben. 

- Azt hittem, velem még vagy olyan jóban, hogy elárulod, hova jöttök nyaralni. Sebaj, Liam elkotyogta a koncert után... Rögtön tudtam, mit kell tennem - szemeimet automatikusan lehunytam, mikor ajkait a nyakhajlatomhoz érintette. Lángoltam; kívül-belül. - Kérlek, mond valamit, Anastasia...!

- Nem szabadna ezt tennünk... - suttogtam fájdalmasan, mire a fiú felnyögött. Szembe fordított magával s hüvelykujjával végigsimított alsó ajkamon. - Helytelen a te szemszögedből nézve...

- Csak erre éjszakára törjük meg ezeket az átkozott szabályokat! Véletlennek találod, hogy mi ketten ugyanott vagyunk? - aprót bólintottam s tekintetemmel megpróbáltam megfejteni, mire gondolt Zayn. - Ez nem véletlen, Ana. Ez egy jel. Egy jel, hogy nekünk ma este együtt kell lennünk.

- N-nem tudok ésszerűen gondolkodni, ha a közeledben vagyok - suttogtam szégyenlősen, az énekes pedig rekedtesen felkuncogott s megcirógatta arcom. - Elvetted az eszem, Zayn Malik.

- Ennek nagyon örülök, Anastasia Corwell - hajolt ajkaimhoz, majd megcsókolt. Tenyerei végigsiklottak a fenekemen, aztán a combomon állapodtak meg. - Ugorj!

Lábaimmal körbefontam keskeny csípőjét, karjaimmal pedig a tarkóját. Egyik kezével kibontotta kontyomat, a hajgumit határozottan a szőnyegre dobva. Beletúrt hajamba, majd lassan a hátamra fektetett a puha ágyon. Kezei lassan s megfontoltan gyűrték egyre feljebb a ruhámat.

- Le akarom venni rólad... - duruzsolta alsó ajkamba, én pedig csak annyira ültem fel, hogy a ruhadarab lekerüljön rólam. Zayn ádámcsutkája megugrott a hatalmas nyelést követően, miközben végigmért. - Hogy lehet valaki ilyen ártatlan, mégis dögös és ellenállhatatlan?

Vártam az undorral eltöltött megjegyzéseket a hegekre, melyek az oldalam, a combjaim és a hasam tarkították. De a fiú ahelyett, hogy faképnél hagyott volna, áhítattal a tekintetében puszikkal s harapásokkal kezdte behinteni bőrömet.

- Olyan puha és selymes - mormolta a köldököm feletti részbe, amitől felsóhajtottam. Remegő kezeim egyikével beletúrtam Zayn ébenfekete hajába, mire felmordult és haladt egyre lejjebb. - Tetszik ez a bikini, de most nincs rá szükségünk...

S ma este törtem meg véglegesen. Talán a nyaralás okozta felszabadulás érzése vagy Zayn közelsége miatt, de a bennem lakozó, félénk kislányt elküldtem pihenni egy időre. A félelmeimet megpróbáltam nem kimutatni s szorongás nélkül élvezni azt, hogy kettesben lehetek a fekete hajú énekessel. Mindezeket félretéve a bűntudat végigkísért. Már-már kínzóan.

Sziasztok!

Fáradtan, mégis izgatottan hoztam a folytatást :) Nem igazán lepődtem meg azon, hogy örültetek Harry és Ana szakításának :) Való igaz, ez egy kis átfedés, amolyan csavar volt a történetben :D Köszönöm az előző fejezethez érkezett 12 kommentárt - Egy olvasó, Kitty B, Angel, Ever, Jule B., ~Haydee~, Dreamy Girl, Iszáka Szandi, Chixi, szerecsendio, Juhász Kata és Timii1D ♥ -, a 26 pipát, az 57.000 megtekintést és a 108! feliratkozót ♥! Hálás vagyok, nagyon de nagyon ♥! Köszönöm, köszönöm, köszönöm ♥! Remélem, írtok és pipáltok majd! :) Igyekszem a folytatással :D További szép estét és hétvégét kívánok ♥! Pusszpáá evribádii,

Macy

24.fejezet

Tonight I'm Getting Over You

„Inkább csalódok, ha kell, naponta százszor is, minthogy állandóan bizalmatlan legyek mindenkivel, és az életet pokolnak tartsam, amelyben szörnyetegek élnek... Szeretek élni! És inkább legyen az életem örömteli, néha csalódással, mint elejétől végig boldogtalan, de csalódások nélkül!”

/Müller Péter/

2014. JÚLIUS 25. 

Fáradt mosoly kúszott arcomra, amikor megpillantottam a szobám falán pihenő, bekeretezett oklevelet. A diplomaosztón kaptam meg az „Év diákja” címet, melyet minden évben azok a tanulók kapják meg, akik kitűnő bizonyítványt mutatnak fel és a közösségi munkát is lelkiismeretesen elvégzik.

Miután elvégeztem a reggeli teendőimet s felöltöztem, lementem a konyhába. Apa az aznapi újságot olvasta, anya mosogatott - csodálatos dolog történt a múlt hónapban: anyu több mint fél év kerekesszékben élés után végre talpra állt s azóta egy idősek otthonában ápolónő -, Sophie pedig az internetet bújta. Zavartan kapta rám a tekintetét, majd a fejével maga mellé bökött, hogy üljek le.

- Mi az, mit találtál? - kérdeztem értetlenkedve. Húgom elém tolta a laptopot, én pedig olvasni kezdtem az egyik weblapon megnyitott cikket. 

Hivatalos: Harry Styles egy 18 éves modellel jár!

A hírt Paige Reifler, az énekes újdonsült barátnője jelentette be. A Daily Mirror beszámolójából megtudtuk, a New York-i modell és a One Direction frontembere már hónapok óta, titokban találkozgatott egymással s a dolog egyre jobban komolyodik. Paige elmondta, hogy egy buliban ismerkedtek meg, ahol beszélgettek s másnap már arról cikkeztek a pletykalapok, a fiatalok összejöttek. Ám akkor erről még szó nem volt, de az idő haladtával s a kölcsönös érdeklődésnek köszönhetően egyre többször találkoztak egymással és összemelegedtek. 

A rajongók egy része összetört, a másik felük pedig örül kedvencük boldogságának. Kíváncsian várjuk, Harry mostani románca meddig tart majd.

Cikk: Directioner's World | Kép: Twitter

Őszintén szólva nem igazán lepett meg a dolog. Harry az utóbbi időben sokkal kimértebben és távolságtartóbban viselkedett velem. Amikor felhívtam koncert előtt vagy után, nem igazán lelkesedett azért, hogy beszélhetünk egymással. A videokamerás csevejekről ne is essen szó; állandóan a telefonját bámulta vagy a fiúkat terelte a laptopja közelébe.
- Semmi reakció? - képedt el Sophie, mikor meglátta érzelemmentes arcom. Megrántottam a vállam és elindultam a konyhába. Húgom hűségesen követett, majd felült az egyik bárszékre. - Csak azt ne mond, hogy tudtál erről?!
- Harry és én az utóbbi időben igencsak elhidegültünk egymástól - mondtam elhúzott szájjal, miközben elővettem a tejet a hűtőből. Összeöntöttem egy kevés kávéval és cukorral, aztán leültem a Sophie mellé. - Viszont az fáj egy kicsit, hogy egy cikkből kellett megtudnom, már a kapcsolatunk alatt is kavart ezzel a lánnyal.
- És mi van Zayn-nel? Ő miért nem mondta el neked, hogy Harry és Paige randizgatnak? Tudtommal még jóban vagytok, nem? - egyetlen testvérem rosszabb, mint egy riporter. Minden aprócska információt ki akar szedni az emberekből. Nagyot kortyoltam a tejeskávémből, majd felsóhajtottam.
- Zayn-nek van saját élete, szerintem elég azzal foglalkoznia. De erről miért neked papolok? Hatalmas rajongó vagy, akinek a gondolatait javarészt a banda teszi ki... - múlt hét óta nem beszéltem a fiúval, amit nem is igazán bánok. Élje az életét úgy, ahogy eddig tette. - Többet nem is akarok ezekről beszélni, Sophie. Elegem lett a sztárokból.
Anya és apa úgy tettek, mintha nem is hallottak volna semmit. Apu egy halovány mosoly kíséretében mindhármónkat megajándékozott egy-egy puszival, majd az aktatáskáját magához véve elindult dolgozni. Amióta kibékültek anyuval, a cégét Bradford-ba költöztette. Az idősek otthona épületétől másfél méterre van az irodája; az ebédszüneteket együtt töltik s amikor anya nem éjszakás, akkor együtt is jönnek haza. Leírhatatlan, mennyire örülök, hogy ők legalább boldogok.
- Kicsim, úgy elmerengtél. Minden rendben? - simított végig arcomon víztől nyirkos kézzel anyu, én pedig aprót biccentettem. Sophie a tv-t kapcsolgatta, a laptop összecsukva pihent a dohányzóasztalon. Akaratlanul is elfintorodtam, mikor a húgom az egyik zenecsatorna kapcsolt. Elszámoltam magamban háromig; ha One Direction videoklipet adnak valahol, Sophie rázendít s a fiúkkal énekel. Ez most sem volt másképp. - Anya, nyugtass meg, hogy én emlékszem jól és tényleg nem rajongtam ilyen fanatikusan senkiért s semmiért?!
- Nem, te nem. Ellentétben apáddal és velem... Mi a Beatlesért és a Guns 'N' Roses-ért voltunk oda fiatal korunkban. Majdnem minden koncertjükre elmentünk, relikviákat és lemezeket vettünk a zsebpénzünkből... A padláson azt hiszem, mindezek a mai napig megvannak - elmosolyodtam. Talán ezek hozták össze a szüleimet, a közös zenei ízlés. Furcsának tűnhet, de fogalmam sincs, hogy Harry milyen zenéket kedvel s abban se vagyok nagyon biztos, hogy ő tisztában van/volt-e az én zenei ízlésemmel. - Apád szeret a kolléganőimnek arról mesélni, mennyire magam alatt voltam John Lennon halálakor. Nem tagadom, tényleg szíven ütött akkoriban a dolog...
- Szerintem Sophie is kikészülne, ha történne valami az egyik sráccal - mondtam a telefonomra pillantva. Egy új üzenetet jelzett, méghozzá Harry-től. - Mi a fene...?!
Anyu értetlenkedve nézett rám, de mikor megmutattam, mi okozta meglepődésem, biccentett és noszogatni kezdett, hogy olvassam el az SMS-t. Feszengve feloldottam a zárat s olvasni kezdtem:

„Itt vagyok Bradford-ban... Beszélnünk kellene. Fél óra múlva találkozhatnánk a parkban, ha neked is megfelel. H. xx”

Ajkamba harapva ugrottam le a székről s a fülesemet a telefonba dugva zsebre vágtam a készüléket. Anya szorosan megölelt, aztán egy puszit lehelt a homlokomra.
- Ne támadd le rögtön! Adj neki időt, hogy elmondja neked ő maga - suttogta a fülembe, én pedig bólintottam egyet.
Miután elköszöntem a húgomtól, a táskámat a vállamra csapva elindultam a parkba. A fejemen pihenő napszemüveget letoltam a szemem elé, mert rendkívül sütött a nap. Fülemben Adele Turning Tables című dala szólt. Kedvem lett volna leülni a járdaszegélyre s sírni addig, amíg a könnycsatornáim el nem apadnak. Ugyan nem szerelemmel szerettem Harry-t, de szerettem. Még most is szeretem. Fáj, hogy ilyen csúnyán elbánt velem.
Már a park bejáratánál kiszúrtam a göndör hajjal megáldott, kalappal álcázott fiút. A vállig felgyűrt ujjú póló, a fekete csőfarmer és persze a bokacsizma összeállítás is rásegített a felismerésre. A telefonom meg a fülhallgatóm a táskámba dobva, lehajtott fejjel szaporáztam meg lépteimet az énekes felé.
- Örülök, hogy el tudtál jönni - mondta köszönés nélkül, miközben leültünk egy közeli padra. Táskám pántja köré fonva ujjaimat vártam. Vártam, hogy Harry miről akart velem beszélni. Egy pillanatra levéve fejéről a kalapot túrt bele kissé már nagyra nőtt fürtjeibe, majd egy sóhajtást követően a barna kiegészítő újra a helyén volt. - Gondolom sejted, miért akartam találkozni veled.
- Biztos nem bájcsevegni szeretnél. Sophie mutatott ma egy cikket... - kezdtem bele nyögvenyelősen, ujjaimat kitüntetve figyelmemmel. Haz élésen beszívta a levegőt. - Mégis mikor akartad elmondani, hogy randizol egy másik lánnyal? Megvártad volna, míg az ágyadban kötök ki egy görbe este után?
- Ana, én nem... - suttogta kétségbeesetten. Tekintetével fogva tartotta az enyémet, egyik kezét pedig a combomra simította. Mindketten meglepődtünk, amiért nem taszítottam el magamtól. - El kellett volna mondanom neked már akkor, amikor elkezdtem találkozgatni Paige-l. De nem tudtam, hogyan kezdjek hozzá... Sosem voltam az ilyenekben valami jó.
- Így pofátlanul elhitetted velem, hogy szeretsz engem. Tisztában voltál vele, hogy nehezen bízom meg a férfiakban... Most mégis eljátszottad az esélyedet. Utálnom kellene téged, de nem megy - ráztam meg a fejem könnyeimmel küszködve. Harry szólásra nyitotta száját, de végül csendben maradt. Szemeiből semmit sem tudtam kiolvasni. - Van még valami, amit elhallgattál előlem vagy meg nem történtté tesszük ezt a beszélgetést és elfelejtjük egymást?
- Anastasia, nekem eszem ágában sincs elfelejtem téged. Szükségem van rád, mint egy jó barát - suttogta szinte már könyörögve. Megforgattam a szemeimet. - Mielőtt találkoztam volna Paige-l, visszavonhatatlanul szerelmes voltam beléd és azt akartam, hogy a kapcsolatunk hosszútávú legyen.
- A tervek és az emberek változnak. De nem szeretnék bölcset játszani, ahhoz egy senki vagyok - mondtam felállva a helyemről. Haz követte mozdulataimat, tekintetét mélyen az enyémekbe fúrta. - Mit szeretnél, mit mondjak még? Üvöltsem le a fejed, amiért átvertél? Tudod, az nem én lennék...
- Nálad őszintébb, okosabb és tiszta szívűbb lánnyal még nem találkoztam. Ezt akkor is vallani fogom, ha soha többé nem látlak - alsó ajkamba harapva nyeltem egy nagyot. Hazza elmosolyodott reakciómon, majd a mellkasára húzott egy ölelésre. Karjait szorosan körém fonta s egy puszit lehelt a hajamba. - Sajnálom, hogy így alakult. Minden percben és órában gondolni fogok rád, Ana. Ezt ne feledd!
Akaratlanul is végigszaladt az arcomon egy könnycsepp. Miért? Miért olyan fiúkkal hoz össze a Sors, akiknek barátnőjük van?

Sziasztok!

Gondolkodtam azon, hogy várjak-e a kiírt időpontig, de aztán úgy vélekedtem, minek várni? :) Ha minden jól megy és lesz érdeklődő, a jövő héten is felkerül egy fejezet... Eleve akkor kerülne fel, de sebaj :) Köszönöm az előző részhez érkezett 7 kommentárt - Krisztina Di Motta, Angel, Gréti, Timii1D, szerecsendio, Névtelen és Shelly B.: innen is köszönöm a díjat ♥ -, a 22 pipát, az 55.000 megtekintést és a 106! feliratkozót ♥! Néhányotok lehet, hogy fellélegez a történtek miatt, esetleg elszomorodik egy kicsit... De ennek így kellett történnie :) Ne feledkezzünk meg azonban a történet másik kulcsfontosságú szereplőjéről sem, aki majd színre fog ismét lépni :) Természetesen nem lövöm le a poént :) Idővel minden és mindenki a helyére kerül :D További szép estét és hetet, hétvégét kívánok ♥! Pusszpáá evribádii,

Macy

23.fejezet

All You Need Is Love

„Légy tudatában esendő pillanataidnak, hiszen ember vagy. Ne ítéld el mások gyöngeségét, hiszen már tudod, hogy ember vagy. Aki ember, az szeret és megbocsát. A szeretet: megbocsátás.”
/Tatiosz/

- Igen, szeretem. Próbálom szerelemmel szeretni, próbálom - mondtam szinte már suttogva. Magam sem voltam még tisztában az érzéseimmel, az az igazság. Hazudni pedig nem akartam. Se Rosalie-nak, se senki másnak. - Tudod, hogy nehezen bírok megbízni a férfiakban. Szerelembe esni még annál is nehezebb.

- Azok után, ami veled is történt, ez érthető. Azt se felejtsük el viszont, hogy Harry odáig van érted és furcsa ezt mondanom, de nem szeretném, ha összetörne. Téged úgy szeretlek, mint a testvérem és a te szíved is kímélni akarom a csalódástól... - mosolygott rám, majd magához ölelt. Arcomat a nyakába fúrtam és felsóhajtottam. Nem tudom, meddig állhattunk így. Rosie kuncogva húzódott el tőlem. - Na, ne várakoztassuk meg a lovagod meg a felpörgött húgod!

- Mondod te, aki majdnem elájult Niall jelenlététől - nevettem fel vidáman, mikor beültem az anyósülésre. Harry rám mosolygott, én pedig viszonoztam gesztusát. A visszapillantóból láttam barátnőm tetetett dühtől és egy kis szerelemtől lángoló arcát. - Engem nem versz át, Watson!

- Bagoly mondja verébnek, Corwell! - mormolta ördögi vigyorra húzva száját. Már előre féltem, mit tesz velem, ha visszamegyünk hozzájuk. Hacsak Harry nem kér meg, hogy aludjak nála. Az említett a combomra simította kezét és kicsit megszorította azt, aztán elindultunk a kivilágított utcarészen.

Útközben Sophie élménybeszámolóját hallgattuk, amibe Rosalie is beleszólt néha. Reményvesztett sóhajtás szökött ki ajkaimon, miközben a két lányt hallgattam. Őszintén szólva én sosem rajongtam ennyire valakiért. Kislány koromban ott volt a Backstreet Boys vagy az N Sync, akikre a mai napig felnézek, de olyasfajta rajongás nem jellemezte a tiszteletem, mint a testvéremet vagy a barátnőmet. Számomra ez túlzás, ami Harry-t meg a srácokat övezi.

- Jól vagy, Ana? - kérdezte a fülem mögé simítva egy tincset a sofőr, mire felé fordítottam fejem és határozottan bólintottam egyet. - Biztos?

- Csak gondolkodtam, ne aggódj - hajoltam arcához, hogy egy puszit nyomjak rá. A pimasz viszont úgy fordította fejét, hogy a puszi ajkait érjék. Szerencsére már a Watson család háza előtt álltunk, így elkerültünk egy balesetet.

- Szeretném, ha velem töltenéd az éjszakát. Sophie majd helyettesít, amikor Rose-nak beszélgethetnékje lenne veled - bökött az őrült nőszemélyek irányába, akik szívecskéket mutogattak meg csücsörítettek a szájukkal a küszöbön álldogálva. Harry beletúrt a hajába és kérdően felvonta a szemöldökét. - Még mindig a koncert hatása alatt vannak?

- Így születettek - mosolyogtam gúnyosan a lányokra, majd kiszálltam a járműből. - Mindjárt hozom a cuccaimat.

Szerencsére mindig van Rosalie szobájában a ruháimból néhány, ha átutazóban vagyok Bradford és London között. Miután elraktam egy felsőt, egy nadrágot meg egy fehérneműszettet, a sporttáska oldalába gyömöszöltem a nemrég itt hagyott tornacipőmet is. A tisztálkodócuccokról meg a pizsamáról biztos voltam abban, hogy Harry gondoskodik majd.

- Érezzétek jól magatokat! - engedtek utamra őrangyalaim, én pedig a fejemet rázva bedobtam a táskáim a hátsóülésre és beugrottam Haz mellé. Intettünk egyet az ajtóban állóknak, majd elindultunk a fiú lakásához.

Mindössze a rádiót és a motor halk morgását lehetett hallani, egyikőnk sem szólalt meg. Harry fáradt volt, nekem meg sikerült megint elmerülnöm a gondolataimban. Amikor a fiú leparkolt az udvarban, kiszálltunk s a cuccomat a vállamra csapva kulcsoltam össze ujjaimat Harry-ével.

- Tegnapról maradt egy kis makaróni, ha gondolod, megmelegíthetjük - fonta körém karjait, miután ledobtam a táskákat az egyik fotelbe. Aprót bólintottam, aztán arcomat a srác mellkasába fúrtam. - Valamit nem mondasz el, érzem.

- Csak lefárasztott az út meg a koncert... Ja, a húgomról és a legjobb barátnőmről nem is beszélve - nevettem fel kínomban. Igazából tényleg ezek nyomasztottak. S az a tény, hogy keményen küzdök magammal és a szerelemmel. - Zuhanyozz le, addig megmelegítem a vacsit.

- Közben elmesélheted, miről beszélgettetek Rosalie-val a kocsi mellett... - mondta ellentmondást nem tűrően és felment az emeletre. A konyhába érve felsóhajtottam, majd kivettem a hűtőből a maradék tésztát és betettem a mikróba. Kerestem két tányért meg két villát, illetve két poharat. Az egyik polcon felfedeztem egy üveg narancslevet is, amit fel is bontottam. Nem telt el negyed óra, Harry egy szál bokszerben tipegett le a földszintre. Arcom valószínűleg egy érett paradicsom színére hasonlított s úgy is éreztem. - Szóval? 

- Mire vagy kíváncsi? - kezdtem el enni, miközben a fiút kémleltem a pilláim alól. Göndör fürtjei még vizesek voltak, a vízcseppek versenyt futva egymással szaladtak lefelé izmos mellkasán. Nagyot nyeltem és inkább a makarónit tüntettem ki figyelmemmel.

- Már mondtam. Miről beszélgettek? - vonta fel a szemöldökét és közben belekortyolt a narancslevébe. Egy kapcsolat a bizalomra épül és úgy tűnik, Harry ezt észben is tartja.

- Megkérdezte, hogy szeretlek-e. Igen-t mondtam és hozzátettem, hogy megpróbállak szerelemmel szeretni - rántottam meg a vállam, mire az énekes elmosolyodott s a konyhapulton pihenő kezemre simította a sajátját. Hatalmas, tetoválásokkal borított keze valósággal elnyelte az enyémet. - Tudnod kell, hogy rendkívül nehéz ez az érzés számomra. Egyfajta határ, fogalmazhatunk így.

- A volt barátod, igaz? - feszengve biccentettem, Harry pedig a szájához emelte a kezem és egy puszit nyomott rá. Megmosolyogtatott ez az apró, mégis figyelmes gesztus. - Nem erőltetek semmit, de ezt gondolom, tudod. Ha készen állsz arra, hogy belém szeress, akkor azt mindketten észre fogjuk venni. Látom az igyekezeted és ez lenyűgöz, nagyon. Tartsd észben a szavaim, csak ennyit kérek tőled. Oké?

- Oké - suttogtam és a pulton áthajolva megcsókoltam a fiút. Viszonozta csókom, majd folytattuk az evést. Valahogy jobban is esett az étel, ahogy egy újabb kő esett le a szívemről. Miután végeztünk a vacsorával, elmosogattam. - Elmegyek fürödni.

- Milyen kár... Akkor egyedül foglalom el a pezsgőfürdőt - motyogta szomorkásan, lebiggyesztett ajkakkal. Felvontam a szemöldököm. - Lefekvés előtt azt gondoltam, kicsit lubickolhatnánk.

- Semmi jónak nem vagyok az elrontója, de nincs fürdőruhám - mondtam alsó ajkamba harapva, Harry pedig elmosolyodott. Felsietett az emeletre, majd egy szatyorral a kezében jött vissza a konyhába. - Ugye nem...?

- Én mindenre gondoltam. A színekben viszont nem voltam biztos, így több árnyalatban is vettem - adta a kezembe s megcsókolt. Egy halk Köszönöm-t elmormolva vettem ki a papírtáskából egy fürdőruhát, ami egyszerű nyakba kötős, fekete színű volt. - Amíg előkészítem a dolgokat, nyugodtan átöltözhetsz. Ha segítség kell, csak kiálts!

- Rendben - bólintottam és felballagtam a hálóba. Gyorsan megváltam a ruháimtól s magamra kaptam a kiválasztott szettet. A méret tökéletes volt és a színe is. Hajamat egy copfba felkötöttem a fejem tetejére és lementem megkeresni Harry-t. A nappaliban és a konyhában nem találtam, így kimentem a kertbe. A hűs, júniusi levegő kissé csípte a bőröm, de nem volt vészes. Halk nyögés tört fel belőlem, mikor két kar fonódott a derekam köré. - A frászt hoztad rám!

- Sajnálom - súgta fülembe, majd egy puszit lehelt a vállamra és az ölébe kapott. Karjaimat automatikusan a nyaka köré fontam és árgus szemekkel figyeltem, merre megyünk. Utunk egy pinceszerűségbe vezetett, ami gyertyákkal volt kivilágítva. Amikor Haz letett, kíváncsian rám mosolygott. - Na, milyen?

- Rejtélyes és csodálatos - néztem körbe még tüzetesebben. A göndör hajú félisten már elmerült a habok között, mikor csatlakoztam hozzá. A víz kellemesen meleg volt, a lábaim viszont alig értek le. Odaúsztam az énekeshez, aki azonnal magához húzott s lecsapott ajkaimra. Nyelve masszírozta az enyémet, én pedig beletúrtam a hajába és picit meghúztam fürtjeit, amitől felmordult. Tompán érzékeltem, hogy odalent már kezd keményedni. - Még a végén letepersz itt, a vízben...

- Csak egy szavadba kerül, Anastasia - nevem varázsigeként hatott, ahogy édes akcentusával megtűzdelt hangján kiejtette. Ajkait a nyakamra tapasztotta s harapdálni, puszilgatni kezdte érzékeny bőröm.

Elvesztem a karjaiban. Olyan odaadást, figyelmet és szeretet kaptam Harry-től, amit eddig egy barátomtól sem kaptam. Egy dolog azonban igencsak foglalkoztatott: Vajon ha Zayn nem lenne vőlegény és még barátnője se lenne, megkaptam volna ugyanezt a bánásmódot?

Sziasztok!

Megérkezett a várva várt folytatás :) Először nem nagyon volt ötletem, de végül csak sikerült valamit összehoznom :3 Köszönöm az előző fejezethez érkezett 10 kommentárt - Angel, Bartók Timi, Jule B., Helena Z., szerecsendio, Chixi, Iszáka Szandi, Diana, Álmodozó;) és Krisztina Di Motta: üdvözöllek, kedves :) Valahogy igyekszem Zayn-t újra összeboronálni Ana-val :) Nem tudom, hogyan, de valami lesz :D ♥ -, a 17 pipát, a 103! feliratkozót és az 51.000 megtekintést ♥! Még mindig töretlen a szeretetem és a tiszteletem felétek ♥! Igyekszem a folytatással :) További szép estét és hétvégét kívánok ♥! Pusszpáá evribádii,

Macy