26.fejezet

Sziasztok!
Meg is hoztam a folytatást, egy nap késéssel :) Köszönöm az előző fejezethez érkezett 10 kommentárt - Helena Z., Petra, Névtelen, Diana, Juhász Kata, Angel, szerencsendio: Köszönöm, hogy őszinte voltál. Így utólag tényleg sok benne a véletlen egybeesés és talán Ana viselkedése is furcsa volt a múltját tekintve... Mégis hálás vagyok neked azért, hogy ezek ellenére is írtál nekem <3, Timii1D, Little Mix and 1D forever és Névtelen ♥ -, a 22 pipát, az 59.000 megtekintést és a 109! feliratkozót ♥! Míg el nem felejtem, elindult a szavazás a Csak egy kritika, tőlem neked című blogon... Szeretném, ha szavaznátok... Már akinek számít valamit a történet :3 Tudom, rajtam kívül rengeteg tehetséges(ebb) bloggerina is van, mégis örülnék a voksoknak :D A visszaszámláló pedig innentől kezdve elindult... 4 fejezet és vége a történetnek :3 Nem idegesítek és szomorítok el senkit; jó olvasást, további szép estét és kellemes hétvégét kívánok mindenkinek ♥! Kattintsatok ide! :D Meg lehet kövezni a függővégért is! ;) Pusszpáá evribádii,
Macy

Behind These Hazel Eyes

„Két kis érzelmet sok kilométerrel elválasztani egymástól, olykor elegendő arra, hogy nagy szerelmet hozzon létre.”

/Rey/

Hátamra fordulva nyitottam ki szemeimet; orromba akaratlanul is a juharszirup jellegzetes illata s a frissen lefőtt kávé erőteljes aromája kúszott be. Összevont szemöldökkel sandítottam a mellettem ülő énekesre, aki mosolyogva figyelte minden mozdulatom. A takarón egy nagy tálca pihent, melynek tartalma láttán összefutott a nyál a számban. Kissé még fáradtan és kábán ülőhelyzetbe tornáztam magam, majd úgy igazgattam a fehér lepedőszerűséget, hogy takarja mellkasom.

- Jó reggelt, Anastasia! - cirógatta meg arcom Zayn, aztán megcsókolt. Lustán viszonoztam s beletúrtam hajába.

- Neked is - tűrtem fülem mögé egy kócos tincset, miközben mohón végigmértem a fiút. Mindössze egy bokszer takarta tökéletes testét. Tekintetem akaratlanul is megakadt a nyakhajlatán, melyen egy jókora lila folt virított. Arcom lángolt a szégyentől. - Ne-ne haragudj...

- Miért is? - vonta fel szemöldökét, én pedig a nyakára levő foltra mutattam. Ajkain levakarhatatlan vigyor terült szét. - Ó, hogy ez!? Felesleges aggódnod! Én kifejezetten élveztem, hogy ilyen... Vad voltál. Majd kérek valakitől egy kis alapozót és gond egy szál se.

- Még szerencse, hogy máshol nem haraptalak meg ennyire - motyogtam a gőzölgő kávéval szemezve. Zayn az állam alá nyúlva felemelte a fejem s egy puszit lehelt a szám sarkába. Pilláim azonnal lecsukódtak, ahogy a fiú ajka a kulcscsontom érintette. Mindketten összerezzentünk, mikor megcsörrent a telefonom. A kijelzőn Rosalie neve villogott. - Ezt fel kell vegyem...

- Engem nem zavar - mormolta bőrömbe, majd a fülem mögötti részt kezdte el szívni. Felnyögtem a jóleső érzéstől s alsó ajkamba harapva fogadtam legjobb barátnőm hívását.

- Megígérted, hogy felhívsz este! El se tudod hinni, mennyire aggódtam... Azt hittem, valami baj történt veletek! - a francba! Az utazás előtt Rose a lelkemre kötötte, ha ideérünk, mindenképp értesítsem. Ehelyett a szüleimmel és Zayn-nel tengettem el az időt. - Ana, vonalban vagy?!

- Itt vagyok. Sajnálom, hogy nem hívtalak tegnap. Csak nagyon elfáradtam és a vacsora után le is feküdtem aludni - nagy erőfeszítés kellett, hogy ne nyögjek bele a készülékbe. A fekete hajú énekes benyúlt a takaró alá és masszírozni kezdte a melleimet. Egyik kezemet a mellkasára simítottam s körmeimmel végigszántottam tetoválásokkal borított bőrén. Halkan felkuncogott és tovább kínzott. - Képzeld, a Hiltonban szálltunk meg. Kisebb sokkot kaptam, mikor apu leparkolt előtte.

- A csomagjaimért nem londiner jött volna, hanem egy mentőosztag - elmosolyodtam Rosie válaszán. Mondjuk kicsit meglepett, hiszen ő már szállt meg ebben a hotelben. - Mesélj, milyen arra a pasifelhozatal?

- Nem igazán nézelődtem még. Viszont a tengerpart és a környéke gyönyörű. Talán este tudok többet elmondani a felhozatalról, mert nemsokára indulunk a városnézésre. Anyáék mindenképp fel akarnak menni a toronyba, de én még mindig ellenkezem ez ellen az ötlet ellen - szaggatottan vettem a levegőt s mondandóm közben bele-beleharaptam alsó ajkamba. Zayn keze egyre lejjebb siklott, fogai közé véve egyik mellbimbóm. - M-most le kell tennem. Este hívlak... Ha mégis elfelejteném, küldj egy üzenetet vagy csörgess meg!

- Oké. Érezd jól magad! - s bontottuk a vonalat. Nyöszörögve az éjjeliszekrényre dobtam a telefont és beletúrtam a hajamba.

Zayn alsó ajkát megnyalva szakadt el feszítő bimbómtól, majd a fülcimpámba harapva felszúrt a villára egy falat palacsintát és a számhoz emelte. Csillogó tekintettel etetett, közben néhány falatot Ő is eltüntetett a tányérról. Miután megittuk a kávénkat, jóllakottan visszazuhantunk a párnák közé. 

- Szerintem még a szüleid és a srácok is húzzák még a lóbőrt - nézett az órára, ami fél hetet mutatott. Rosalie ilyenkor még aludni szokott, most mégis felkelt csak azért, hogy felhívjon. Nála kedvesebb és figyelmesebb legjobb barátnőt, fogadott testvért nem is tudnék elképzelni. Gondolataimból a rólam hirtelen lekerülő takaró s Zayn felfedezőútra induló keze zökkentett ki. - Mit szólnál, hogy csinálnék egy forró fürdőt és elmerülnénk benne?

- Remek ötlet - fordítottam felé fejem és egy csókot nyomtam borostás arcára. Már éppen bementünk volna a fürdőszobába, amikor kopogtattak. Kétségbeesetten néztem Zayn-re. Most fogunk lebukni! - Menj be a fürdőbe! Később én is csatlakozom hozzád...

Vigyorogva bólintott, én pedig magamra kaptam egy köntöst és ajtót nyitottam. Egyetlen húgom mosolygott rám felöltözve, üdén és frissen. 

- Egy óra múlva indulunk, addig öltözz fel! A hallban találkozunk! - mondta a betanultnak tűnt szöveget, mire biccentettem egyet s becsuktam a sötétbarna mahagónit. Egy sóhajtást követően benyitottam a fürdőbe és megváltam a köntöstől. 

- Sophie volt, igaz? - hümmögtem Zayn kérdésére, miközben beültem hozzá a kádba. Karjait a derekam köré fonva húzott a mellkasára és arcát a hajamba fúrta. - Lazulj el, Ana! Érzem a tartásodon, hogy feszült vagy...

- Állandóan csak az jár a fejemben, ki és mikor fog minket lebuktatni... Szeretek veled lenni, de így titokban nagyon veszélyes - suttogtam a fiú karján levő tetoválások körvonalain végighúzva mutatóujjam. - Nem azt mondom, hogy szakíts Perrie-vel és vállald fel a kapcsolatunk... Szó nincs erről! Választás elé sem állítalak, de ezt nem sokáig játszhatjuk.

- Tudom. Éppen ezért találkozom a próba után Pez-el és tisztázom vele a dolgokat - a levegő a tüdőmbe szorult s az ütő is megállt bennem egy pillanatra. - Tegnap délelőtt felhívtam, hogyha eltud szabadulni a stúdióból, akkor utazzon ide, mert nem telefontéma, amit mondani akarok neki.

- Ennyi? Meg sem kérdezte, mi olyan fontos? - fordítottam úgy a fejem, hogy láthassam arcát. Megrázta a fejét és felsóhajtott. - Nem hiszem el, hogy így akarsz véget vetni a kapcsolatotoknak...

- Tisztában vagyok vele, hogy kegyetlen és pofátlan ez az egész. De nem tudnék tovább úgy élni Perrie-vel, hogy csak barátként tekintek rá - megdöbbentem. Múlt hónapban még arról cikkeztek a lapok és a bennük levő képek is arról árulkodtak, minden rendben közöttük. Úgy tűnik, a látszat néha csal. - Tudom, már régóta húzom-halasztom a dolgot. Most viszont elég erősnek érzem magam ahhoz, hogy tisztázzam a menyasszonyommal a kialakult helyzetet. Bízom benne, hogy megérti a döntésem.

Egy szó sem jött ki a számon. Egyszerűen felfoghatatlan számomra, hogy Zayn csak úgy eldobna 2 évet a semmibe. Mindezt egy olyan jelentéktelen kis csitriért, mint amilyen én vagyok.

~❀~

Felsőm ujját gyűrögetve bámultam kifelé a CN Tower kávézójának ablakán. Egész városnézés alatt csak a reggel történeteken kattogott az agyam, miközben próbáltam nem elaludni. Próbáltam a városra koncentrálni, ami nem igazán ment. Bele sem mertem gondolni abba, hogy Zayn finoman tálalja a témát Perrie-nek, aki kiakad s botrányt csinál. Az utóbbit igazából nem nézném ki a lányból, de abban biztos vagyok, hogy a táskája mélyén ott lapul majd egy vízálló szempillaspirál meg egy kötegnyi zsebkendő. 

- Kicsim, olyan csendes vagy. Mi a baj? - simította vállamra kezét apa, miközben leültünk az egyik kanapéra. Megráztam a fejem s hamiskásan rámosolyogtam a férfira. - Engem nem tudsz átverni... De ha tényleg nem szeretnél beszélgetni róla, nem nyaggatlak.

- Csak fáradt vagyok - mondtam megrántva a vállam. Apu megértően bólintott s egy puszit lehelt a fejem búbjára, miközben a vállára hajtottam a fejem. - Hol vannak anyáék?

- Sophie képeket akart csinálni, anyád pedig vele maradt. Engem küldtek, hogy megnézzelek. Tudod, hogy milyenek... Aggodalmaskodnak, totál feleslegesen. De azt hiszem, nem mondok újat - megmosolyogtatott a gesztus. Szótlanul ültünk tovább. Egyre laposabbakat pislogtam, képes lettem volna elaludni, ha apa nem kelt fel. - Visszavigyelek a hotelbe? Szeretnél lepihenni?

- Nem lenne gond? - suttogtam egy ásítást elnyomva. Apu megrázta a fejét és már készült volna felállni, de visszarántottam. Értetlenkedve húzta össze szemöldökét. - Várjuk meg anyáékat, jó?

Az említettek levakarhatatlan mosollyal az arcukon jöttek oda hozzánk. A mellettem ülő férfi beavatta őket tervébe, miszerint visszavisz engem a hotelbe. Anya rögtön a homlokomhoz nyomta tenyerét, nem vagyok-e lázas esetleg. 

A közel fél órás úton sikerült elaludnom; Sophie rázogatta a vállam, mikor apa leparkolt a szálláshelyünknél. Alig akartam kiszállni a kocsiból. 

- Ha bármi baj lenne, azonnal hívj fel! - fáradtan biccentettem egyet, miközben a vállamra dobtam a hátizsákom s intettem egyet szüleimnek és a húgomnak.

Unottan túrtam bele a táskám egyik rekeszébe, amiben a lakosztály mágneses kártyája kapott helyet. Meg sem lepődtem azon, hogy az ajtó résnyire nyitva volt már. Zayn az ágyon feküdt; lábait keresztbe rakva, kezeit a feje alatt összekulcsolva. Most először fordult meg a fejemben, hogyan jutott be a szobába. Talán megérte a portást vagy a szobaszervizt?

- Legközelebb kísérővel jövök. Sosem tudhatom, hogy nem-e egy rabló jött be ide vagy csak egy jóképű, aranytorkú rosszfiú - hangomra felkapta a fejét, száját pedig féloldalas mosolyra húzta. Táskámat ledobtam az egyik székre, lerúgtam a cipőimet s odamásztam a fiú mellé. Mielőtt elaludtam volna, halkan megszólaltam. - Hogy ment a „megbeszélés”?  

25.fejezet

Right Now

„Maradj a jelenben. Semmit sem tehetsz, hogy megváltoztasd a múltat, a jövő pedig soha nem lesz pontosan olyan, amilyennek tervezed vagy reméled. Fájdalmad, félelmed és dühöd, sajnálkozásod és bűntudatod, irigységed és terveid és sóvárgásaid csak a múltban vagy a jövőben élnek.”

/Dan Millman - A békés harcos útja/

2014. AUGUSZTUS 2.

Sosem voltam még az Egyesült Királyság területén kívül. Ez volt az első alkalom, hogy repülőn ültem. Apa meglepte a családot egy nyaralással; a repülőjegyek Toronto városába szóltak.

- Alig várom, hogy végre a tengerparton legyünk - Sophie le sem vette a szemét a mellettünk elsuhanó épületekről. Apu vezetett; egy szürke Audi-t bérelt ittlétünk idejére.

- Először pakoljunk le szállodában. Utána azt csináltok, amit akartok. Természetesen addig, míg el nem megyünk vacsorázni a Kínai Városnegyedbe - mosolygott ránk anya, amikor hátrafordult. Tekintete csillogott, akárcsak a húgomé. - Holnap városnézésre megyünk, aztán szabad program.
- Biztos fel akarunk menni a CN Tower tetejére? - kérdeztem zavartan a hajamba túrva. Anya mindenképp onnan akarja látni a várost, én viszont nem igazán repesek az ötletért. Sophie és apa anyura hagyatkoznak, így ők is felmennének a Toronto jelképének számító építményére.
- Ha nem szeretnél a legfelső szintre velünk jönni, maradhatsz a Horizons Café-ban vagy a földszinten - nyugtatott meg a család hímnemű tagja mosolyogva, majd leállította az autót egy hatalmas épület parkolójában. Szemei elkerekedtek, mikor elolvastam a hotel bejárata felett elhelyezkedő betűket: Hilton Toronto. Percekig tátott szájjal, pislogás nélkül meredtem a forgóajtóra. Alig hallottam meg apa kétségbeesett szavait. - Ana, jól vagy?
- Álmodom, ugye? - Sophie felröhögött mellettem, anya pedig megsimogatta a vállam. Óvatosan, mintha bármelyik pillanatban elillanhatna az épület csuktam be szemeim, majd felsóhajtottam s kinyitottam. Nem a képzeletem játszadozott velem, ez a színtiszta valóság. Ajkaim levakarhatatlan vigyorra húzódtak, egy halk sikoly követően apa karjaiba vetettem magam. - Ez a legjobb nyaram, köszönöm.
- Még semmit sem láttál, kicsim - simított végig a hátamon és egy puszit lehelt a hajamba. Miután kiszedtük a csomagjainkat a csomagtartóból, bementünk a hotelbe. A londinerek azonnal felpakolták a bőröndöket egy zsúrkocsiszerű valamire, mi pedig lerendeztük a kulcsokat a recepción. A liftbe belépve megkaptam a lakosztályomhoz tartozó kulcsot vagyis egy mágneskártyát. Apuból ekkor előtört az aggódó, mégis vicces énje. - Aztán este nem hancúrozni mindenféle izomagyú barommal! Ha megtudom, neki és neked is annyi lesz!
- Hát ilyennek ismersz?! - kaptam a szívemhez drámaian, anyáék felnevettek a húgommal. A lift megállásáig szerepjátékoztunk, amit nagyon élveztem. Amikor a szobám ajtajához értem, a szüleim felé sandítottam. Sophie-val az enyém mellett levő lakosztályt foglalták el. A testvéremet ismerve majdnem egész éjjel fent lesz s gyönyörködik a szobában, miközben zenét hallgat. - Fél óra múlva a hallban?
- Igen - bólintott anyu, én pedig elmosolyodtam s benyitottam a helységbe. Ha az állam a parkolóban már a betont súrolta, akkor nem tudom, mi koppanhatott a küszöbön.
Nem akarok túlozni, de beleszerettem a szobába. A színek és a berendezési tárgyak is egytől egyig az én stílusom volt. A bőröndöm az ágyhoz húztam, majd kivettem belőle egy barackszínű ruhát meg egy bikinit, ami hasonló színű volt a ruhával, csak a pántja, illetve a körvonalazása fekete volt. Miután átöltöztem, hajamat a fejem tetejére kontyoltam, aztán belebújtam egy lábujjas saruba s szó szerint dobtam egy hátast a krémszínű ágytakarón. Vidám kacaj tört fel belőlem, ahogy végigsimítottam a szaténszerű anyagon. Tekintetemmel körbejártam a szoba minden egyes szegletét; egyre nagyobb mosolyomtól már fájt az arcom. Alsó ajkamba harapva leugrottam a szőnyegre és benyitottam a fürdőbe.
- Apa ki akar nyírni... - mormoltam magamban, ahogy szemezni kezdtem a sarokkáddal meg a zuhanykabinnal. A hatalmas tükörrel ellátott fürdőszobaszekrényről nem is beszélve. A hófehér törülközők hengereresen, háromszög alakban helyezkedtek el a mosdókagyló mellett.
- Ana! - Sophie hangja csak úgy visszhangzott a hatalmas szobában. Hátat fordítva a fürdőnek meredtem kérdően a testvéremre. - Nem fogod elhinni, kik szálltak meg tegnapelőtt a hotelben!?
- Ajjaj, ez már rosszul kezdődik és sikollyal folytatódik... - eresztettem meg egy fejrázást, a húgom pedig szúrós szemekkel, sértődötten összefonta karjait a mellkasa előtt. - Kitalálom. Csaknem a One Direction?
- De! A hátsókijáratnál hallani a rajongókat, ahogy énekelnek. Amúgy nemcsak innen tudom... Az egyik lakosztályból a turnémenedzser, Paul Higgins lépett ki nemrég - az eszem eldobom, komolyan! A húgom úgy viselkedik, mint egy riporter vagy egy idegesítő lesifotós. Szerencsére a nyugodtabbik fajta, aki a háttérben meghúzódva figyeli áldozatait. - Biztosan az egyik fiút látogatta meg.
- Nem lehet, hogy ő szállt meg abban a szobában? - vontam fel a szemöldököm kérdően, Sophie pedig elhúzott szájjal megrántotta a vállát. A táskámat a vállamra dobva az ajtóhoz ballagtam. - Gyere, menjünk le a hallba!
A liftben mindketten csendben voltunk, egészen addig, míg be nem szállt mellénk valaki. Fekete, kapucnis pulóvert és napszemüveget viselt. Sophie rögtön felismerte a rejtőzködni próbáló férfit.
- Szia, Liam! - köszöntötte, mire a fiú ránk szegezte tekintetét s levette a szemüveget. Ajkain meglepett mosoly terült szét.
- Sziasztok! - ajándékozott meg minket egy-egy öleléssel. - Hogy-hogy itt találkozunk? Talán a koncertre jöttetek?
- Bárcsak - sóhajtott fel vágyakozva a húgom, én pedig megráztam a fejem. - Nyaralni jöttünk. Apa intézett mindent.
- Ez remek. És, eddig milyen Toronto? - érdeklődött kedvesen a nagy szívéről híres srác, miközben zsebre dugta kezeit. A kapucnit a fején hagyta.
A lift leértéig beszélgettünk, pontosabban Sophie és Liam társalgott. Csak egy-egy szó, mondat erejéig szólaltam meg. Amint kinyílt az ajtó, Li felrakta a napszemüveget és felénk fordult.
- Örülök, hogy találkoztunk. Remélem, még összefutunk - a lift előtt várakozó biztonsági ember megvárta, míg elköszöntünk az énekestől s egy intést követően elhagyták az épületet.
Sophie a tengerpartig csak a liftben történtekről beszélt, aminek köszönhetően kezdett elfogyni a türelmem. Rendben, tisztában vagyok a húgom életében mekkora szerepet játsszanak a fiú, de ez már kicsit sok számomra. Amíg a testvérem regényt tudna elmesélni, én 3 vagy 4 mondatban letudnám az egészet.

- Ideje megpirítani a sápadt pipihúst, lányok! Kiszállás! - felnevettem apa csapatkiáltásán, amikor leparkolt a szürke járgánnyal. Sophie azonnal szaladt volna a vízbe, de apu megállította. - Milyen izgága lettél hirtelen! Az előbb még valami zenekarról áradoztál, most meg átváltottál a Baywatch-ra?
- A kerti medence nem ugyanolyan, apuci - vetette be ártatlan, kiskutyaszemes arckifejezését a lány. Apa felsóhajtott és megrázta a fejét. Soph néha túlságosan is kislányos. És rendkívül akaratos. - Menjünk már, mire várunk még?
- Ana, vigyázz a húgodra! - szólalt meg anya, miután lecsapta a csomagtartótetőt. Egy hűtőtáskát nyomott a mellettem álló férfi kezébe, majd elindultunk egy kevésbé nyüzsis partrész keresésére.
Amint megváltunk a bikiniket takaró ruháktól, apa kivételével belevetettük magunkat anyuékkal a hűsítő vízbe. Akaratlanul is frusztrált a tény, miszerint figyelt valaki minket. Amikor azonban körbenéztem, csak a parton napozókat láttam, semmiféle feltűnő kukkolót vagy ilyesmit.

***

(zene)

Késő este, a partról mentünk vacsorázni. Anyuék rendeltek nekünk, mi pedig csendben nézelődtünk a húgommal. Engem személy szerint rögtön elvarázsolt az étterem. Mondjuk még egyszer sem ettem kínait, finomnak s rendkívül különlegesnek tartottam az ízvilágot. Sophie csak piszkálta a szusit a pálcikával, néha azért udvariasságból bele-beleharapott. 

- Még jó, hogy van szobaszerviz - mondta apa, miután rendezte a számlát s indultunk vissza a szállodába. Egyetértően bólintottam, a húgom pedig csendben kullogott anya mellett.

Fáradtan kerestem meg a táskám legalján a kártyát, hogy bejussak a szobába. Összevont szemmel vettem észre, hogy az ajtó résnyire nyitva volt. A szívem hevesebben kezdett el verni, alig kaptam levegőt. Óvatosan beléptem a lakosztályba s körbenéztem. Semmi szokatlant nem találtam, legalábbis amennyit láttam a gyér külvilágításnak köszönhetően. A bőröndöm ugyanott és ugyanúgy volt, ahol délután hagytam. Az ágy kissé meggyűrt maradt az álmodozásom után, ahogy a fürdőszoba ajtó is tárva-nyitva maradt. 

Az ajtó halkan becsukódott mögöttem, nekem pedig a tüdőmben rekedt a levegő. Csak az illető szuszogását hallottam, ami megrémisztett. Nagyon. Talán akkor kerültem sokkosabb állapotba, amikor két kar fonódott a derekam köré. Azonnal lenéztem s a számat eltátva pislogtam párat. Túlságosan ismerősnek tűntek a fiú kezén pihenő tetoválások. A gyűrűkről nem is beszélve. Az arcomhoz érő borostás arc előhozta emlékeimet, melyet mostanság mélyen elzártam a szívemben. 

- Azt hittem, velem még vagy olyan jóban, hogy elárulod, hova jöttök nyaralni. Sebaj, Liam elkotyogta a koncert után... Rögtön tudtam, mit kell tennem - szemeimet automatikusan lehunytam, mikor ajkait a nyakhajlatomhoz érintette. Lángoltam; kívül-belül. - Kérlek, mond valamit, Anastasia...!

- Nem szabadna ezt tennünk... - suttogtam fájdalmasan, mire a fiú felnyögött. Szembe fordított magával s hüvelykujjával végigsimított alsó ajkamon. - Helytelen a te szemszögedből nézve...

- Csak erre éjszakára törjük meg ezeket az átkozott szabályokat! Véletlennek találod, hogy mi ketten ugyanott vagyunk? - aprót bólintottam s tekintetemmel megpróbáltam megfejteni, mire gondolt Zayn. - Ez nem véletlen, Ana. Ez egy jel. Egy jel, hogy nekünk ma este együtt kell lennünk.

- N-nem tudok ésszerűen gondolkodni, ha a közeledben vagyok - suttogtam szégyenlősen, az énekes pedig rekedtesen felkuncogott s megcirógatta arcom. - Elvetted az eszem, Zayn Malik.

- Ennek nagyon örülök, Anastasia Corwell - hajolt ajkaimhoz, majd megcsókolt. Tenyerei végigsiklottak a fenekemen, aztán a combomon állapodtak meg. - Ugorj!

Lábaimmal körbefontam keskeny csípőjét, karjaimmal pedig a tarkóját. Egyik kezével kibontotta kontyomat, a hajgumit határozottan a szőnyegre dobva. Beletúrt hajamba, majd lassan a hátamra fektetett a puha ágyon. Kezei lassan s megfontoltan gyűrték egyre feljebb a ruhámat.

- Le akarom venni rólad... - duruzsolta alsó ajkamba, én pedig csak annyira ültem fel, hogy a ruhadarab lekerüljön rólam. Zayn ádámcsutkája megugrott a hatalmas nyelést követően, miközben végigmért. - Hogy lehet valaki ilyen ártatlan, mégis dögös és ellenállhatatlan?

Vártam az undorral eltöltött megjegyzéseket a hegekre, melyek az oldalam, a combjaim és a hasam tarkították. De a fiú ahelyett, hogy faképnél hagyott volna, áhítattal a tekintetében puszikkal s harapásokkal kezdte behinteni bőrömet.

- Olyan puha és selymes - mormolta a köldököm feletti részbe, amitől felsóhajtottam. Remegő kezeim egyikével beletúrtam Zayn ébenfekete hajába, mire felmordult és haladt egyre lejjebb. - Tetszik ez a bikini, de most nincs rá szükségünk...

S ma este törtem meg véglegesen. Talán a nyaralás okozta felszabadulás érzése vagy Zayn közelsége miatt, de a bennem lakozó, félénk kislányt elküldtem pihenni egy időre. A félelmeimet megpróbáltam nem kimutatni s szorongás nélkül élvezni azt, hogy kettesben lehetek a fekete hajú énekessel. Mindezeket félretéve a bűntudat végigkísért. Már-már kínzóan.

Sziasztok!

Fáradtan, mégis izgatottan hoztam a folytatást :) Nem igazán lepődtem meg azon, hogy örültetek Harry és Ana szakításának :) Való igaz, ez egy kis átfedés, amolyan csavar volt a történetben :D Köszönöm az előző fejezethez érkezett 12 kommentárt - Egy olvasó, Kitty B, Angel, Ever, Jule B., ~Haydee~, Dreamy Girl, Iszáka Szandi, Chixi, szerecsendio, Juhász Kata és Timii1D ♥ -, a 26 pipát, az 57.000 megtekintést és a 108! feliratkozót ♥! Hálás vagyok, nagyon de nagyon ♥! Köszönöm, köszönöm, köszönöm ♥! Remélem, írtok és pipáltok majd! :) Igyekszem a folytatással :D További szép estét és hétvégét kívánok ♥! Pusszpáá evribádii,

Macy

24.fejezet

Tonight I'm Getting Over You

„Inkább csalódok, ha kell, naponta százszor is, minthogy állandóan bizalmatlan legyek mindenkivel, és az életet pokolnak tartsam, amelyben szörnyetegek élnek... Szeretek élni! És inkább legyen az életem örömteli, néha csalódással, mint elejétől végig boldogtalan, de csalódások nélkül!”

/Müller Péter/

2014. JÚLIUS 25. 

Fáradt mosoly kúszott arcomra, amikor megpillantottam a szobám falán pihenő, bekeretezett oklevelet. A diplomaosztón kaptam meg az „Év diákja” címet, melyet minden évben azok a tanulók kapják meg, akik kitűnő bizonyítványt mutatnak fel és a közösségi munkát is lelkiismeretesen elvégzik.

Miután elvégeztem a reggeli teendőimet s felöltöztem, lementem a konyhába. Apa az aznapi újságot olvasta, anya mosogatott - csodálatos dolog történt a múlt hónapban: anyu több mint fél év kerekesszékben élés után végre talpra állt s azóta egy idősek otthonában ápolónő -, Sophie pedig az internetet bújta. Zavartan kapta rám a tekintetét, majd a fejével maga mellé bökött, hogy üljek le.

- Mi az, mit találtál? - kérdeztem értetlenkedve. Húgom elém tolta a laptopot, én pedig olvasni kezdtem az egyik weblapon megnyitott cikket. 

Hivatalos: Harry Styles egy 18 éves modellel jár!

A hírt Paige Reifler, az énekes újdonsült barátnője jelentette be. A Daily Mirror beszámolójából megtudtuk, a New York-i modell és a One Direction frontembere már hónapok óta, titokban találkozgatott egymással s a dolog egyre jobban komolyodik. Paige elmondta, hogy egy buliban ismerkedtek meg, ahol beszélgettek s másnap már arról cikkeztek a pletykalapok, a fiatalok összejöttek. Ám akkor erről még szó nem volt, de az idő haladtával s a kölcsönös érdeklődésnek köszönhetően egyre többször találkoztak egymással és összemelegedtek. 

A rajongók egy része összetört, a másik felük pedig örül kedvencük boldogságának. Kíváncsian várjuk, Harry mostani románca meddig tart majd.

Cikk: Directioner's World | Kép: Twitter

Őszintén szólva nem igazán lepett meg a dolog. Harry az utóbbi időben sokkal kimértebben és távolságtartóbban viselkedett velem. Amikor felhívtam koncert előtt vagy után, nem igazán lelkesedett azért, hogy beszélhetünk egymással. A videokamerás csevejekről ne is essen szó; állandóan a telefonját bámulta vagy a fiúkat terelte a laptopja közelébe.
- Semmi reakció? - képedt el Sophie, mikor meglátta érzelemmentes arcom. Megrántottam a vállam és elindultam a konyhába. Húgom hűségesen követett, majd felült az egyik bárszékre. - Csak azt ne mond, hogy tudtál erről?!
- Harry és én az utóbbi időben igencsak elhidegültünk egymástól - mondtam elhúzott szájjal, miközben elővettem a tejet a hűtőből. Összeöntöttem egy kevés kávéval és cukorral, aztán leültem a Sophie mellé. - Viszont az fáj egy kicsit, hogy egy cikkből kellett megtudnom, már a kapcsolatunk alatt is kavart ezzel a lánnyal.
- És mi van Zayn-nel? Ő miért nem mondta el neked, hogy Harry és Paige randizgatnak? Tudtommal még jóban vagytok, nem? - egyetlen testvérem rosszabb, mint egy riporter. Minden aprócska információt ki akar szedni az emberekből. Nagyot kortyoltam a tejeskávémből, majd felsóhajtottam.
- Zayn-nek van saját élete, szerintem elég azzal foglalkoznia. De erről miért neked papolok? Hatalmas rajongó vagy, akinek a gondolatait javarészt a banda teszi ki... - múlt hét óta nem beszéltem a fiúval, amit nem is igazán bánok. Élje az életét úgy, ahogy eddig tette. - Többet nem is akarok ezekről beszélni, Sophie. Elegem lett a sztárokból.
Anya és apa úgy tettek, mintha nem is hallottak volna semmit. Apu egy halovány mosoly kíséretében mindhármónkat megajándékozott egy-egy puszival, majd az aktatáskáját magához véve elindult dolgozni. Amióta kibékültek anyuval, a cégét Bradford-ba költöztette. Az idősek otthona épületétől másfél méterre van az irodája; az ebédszüneteket együtt töltik s amikor anya nem éjszakás, akkor együtt is jönnek haza. Leírhatatlan, mennyire örülök, hogy ők legalább boldogok.
- Kicsim, úgy elmerengtél. Minden rendben? - simított végig arcomon víztől nyirkos kézzel anyu, én pedig aprót biccentettem. Sophie a tv-t kapcsolgatta, a laptop összecsukva pihent a dohányzóasztalon. Akaratlanul is elfintorodtam, mikor a húgom az egyik zenecsatorna kapcsolt. Elszámoltam magamban háromig; ha One Direction videoklipet adnak valahol, Sophie rázendít s a fiúkkal énekel. Ez most sem volt másképp. - Anya, nyugtass meg, hogy én emlékszem jól és tényleg nem rajongtam ilyen fanatikusan senkiért s semmiért?!
- Nem, te nem. Ellentétben apáddal és velem... Mi a Beatlesért és a Guns 'N' Roses-ért voltunk oda fiatal korunkban. Majdnem minden koncertjükre elmentünk, relikviákat és lemezeket vettünk a zsebpénzünkből... A padláson azt hiszem, mindezek a mai napig megvannak - elmosolyodtam. Talán ezek hozták össze a szüleimet, a közös zenei ízlés. Furcsának tűnhet, de fogalmam sincs, hogy Harry milyen zenéket kedvel s abban se vagyok nagyon biztos, hogy ő tisztában van/volt-e az én zenei ízlésemmel. - Apád szeret a kolléganőimnek arról mesélni, mennyire magam alatt voltam John Lennon halálakor. Nem tagadom, tényleg szíven ütött akkoriban a dolog...
- Szerintem Sophie is kikészülne, ha történne valami az egyik sráccal - mondtam a telefonomra pillantva. Egy új üzenetet jelzett, méghozzá Harry-től. - Mi a fene...?!
Anyu értetlenkedve nézett rám, de mikor megmutattam, mi okozta meglepődésem, biccentett és noszogatni kezdett, hogy olvassam el az SMS-t. Feszengve feloldottam a zárat s olvasni kezdtem:

„Itt vagyok Bradford-ban... Beszélnünk kellene. Fél óra múlva találkozhatnánk a parkban, ha neked is megfelel. H. xx”

Ajkamba harapva ugrottam le a székről s a fülesemet a telefonba dugva zsebre vágtam a készüléket. Anya szorosan megölelt, aztán egy puszit lehelt a homlokomra.
- Ne támadd le rögtön! Adj neki időt, hogy elmondja neked ő maga - suttogta a fülembe, én pedig bólintottam egyet.
Miután elköszöntem a húgomtól, a táskámat a vállamra csapva elindultam a parkba. A fejemen pihenő napszemüveget letoltam a szemem elé, mert rendkívül sütött a nap. Fülemben Adele Turning Tables című dala szólt. Kedvem lett volna leülni a járdaszegélyre s sírni addig, amíg a könnycsatornáim el nem apadnak. Ugyan nem szerelemmel szerettem Harry-t, de szerettem. Még most is szeretem. Fáj, hogy ilyen csúnyán elbánt velem.
Már a park bejáratánál kiszúrtam a göndör hajjal megáldott, kalappal álcázott fiút. A vállig felgyűrt ujjú póló, a fekete csőfarmer és persze a bokacsizma összeállítás is rásegített a felismerésre. A telefonom meg a fülhallgatóm a táskámba dobva, lehajtott fejjel szaporáztam meg lépteimet az énekes felé.
- Örülök, hogy el tudtál jönni - mondta köszönés nélkül, miközben leültünk egy közeli padra. Táskám pántja köré fonva ujjaimat vártam. Vártam, hogy Harry miről akart velem beszélni. Egy pillanatra levéve fejéről a kalapot túrt bele kissé már nagyra nőtt fürtjeibe, majd egy sóhajtást követően a barna kiegészítő újra a helyén volt. - Gondolom sejted, miért akartam találkozni veled.
- Biztos nem bájcsevegni szeretnél. Sophie mutatott ma egy cikket... - kezdtem bele nyögvenyelősen, ujjaimat kitüntetve figyelmemmel. Haz élésen beszívta a levegőt. - Mégis mikor akartad elmondani, hogy randizol egy másik lánnyal? Megvártad volna, míg az ágyadban kötök ki egy görbe este után?
- Ana, én nem... - suttogta kétségbeesetten. Tekintetével fogva tartotta az enyémet, egyik kezét pedig a combomra simította. Mindketten meglepődtünk, amiért nem taszítottam el magamtól. - El kellett volna mondanom neked már akkor, amikor elkezdtem találkozgatni Paige-l. De nem tudtam, hogyan kezdjek hozzá... Sosem voltam az ilyenekben valami jó.
- Így pofátlanul elhitetted velem, hogy szeretsz engem. Tisztában voltál vele, hogy nehezen bízom meg a férfiakban... Most mégis eljátszottad az esélyedet. Utálnom kellene téged, de nem megy - ráztam meg a fejem könnyeimmel küszködve. Harry szólásra nyitotta száját, de végül csendben maradt. Szemeiből semmit sem tudtam kiolvasni. - Van még valami, amit elhallgattál előlem vagy meg nem történtté tesszük ezt a beszélgetést és elfelejtjük egymást?
- Anastasia, nekem eszem ágában sincs elfelejtem téged. Szükségem van rád, mint egy jó barát - suttogta szinte már könyörögve. Megforgattam a szemeimet. - Mielőtt találkoztam volna Paige-l, visszavonhatatlanul szerelmes voltam beléd és azt akartam, hogy a kapcsolatunk hosszútávú legyen.
- A tervek és az emberek változnak. De nem szeretnék bölcset játszani, ahhoz egy senki vagyok - mondtam felállva a helyemről. Haz követte mozdulataimat, tekintetét mélyen az enyémekbe fúrta. - Mit szeretnél, mit mondjak még? Üvöltsem le a fejed, amiért átvertél? Tudod, az nem én lennék...
- Nálad őszintébb, okosabb és tiszta szívűbb lánnyal még nem találkoztam. Ezt akkor is vallani fogom, ha soha többé nem látlak - alsó ajkamba harapva nyeltem egy nagyot. Hazza elmosolyodott reakciómon, majd a mellkasára húzott egy ölelésre. Karjait szorosan körém fonta s egy puszit lehelt a hajamba. - Sajnálom, hogy így alakult. Minden percben és órában gondolni fogok rád, Ana. Ezt ne feledd!
Akaratlanul is végigszaladt az arcomon egy könnycsepp. Miért? Miért olyan fiúkkal hoz össze a Sors, akiknek barátnőjük van?

Sziasztok!

Gondolkodtam azon, hogy várjak-e a kiírt időpontig, de aztán úgy vélekedtem, minek várni? :) Ha minden jól megy és lesz érdeklődő, a jövő héten is felkerül egy fejezet... Eleve akkor kerülne fel, de sebaj :) Köszönöm az előző részhez érkezett 7 kommentárt - Krisztina Di Motta, Angel, Gréti, Timii1D, szerecsendio, Névtelen és Shelly B.: innen is köszönöm a díjat ♥ -, a 22 pipát, az 55.000 megtekintést és a 106! feliratkozót ♥! Néhányotok lehet, hogy fellélegez a történtek miatt, esetleg elszomorodik egy kicsit... De ennek így kellett történnie :) Ne feledkezzünk meg azonban a történet másik kulcsfontosságú szereplőjéről sem, aki majd színre fog ismét lépni :) Természetesen nem lövöm le a poént :) Idővel minden és mindenki a helyére kerül :D További szép estét és hetet, hétvégét kívánok ♥! Pusszpáá evribádii,

Macy

23.fejezet

All You Need Is Love

„Légy tudatában esendő pillanataidnak, hiszen ember vagy. Ne ítéld el mások gyöngeségét, hiszen már tudod, hogy ember vagy. Aki ember, az szeret és megbocsát. A szeretet: megbocsátás.”
/Tatiosz/

- Igen, szeretem. Próbálom szerelemmel szeretni, próbálom - mondtam szinte már suttogva. Magam sem voltam még tisztában az érzéseimmel, az az igazság. Hazudni pedig nem akartam. Se Rosalie-nak, se senki másnak. - Tudod, hogy nehezen bírok megbízni a férfiakban. Szerelembe esni még annál is nehezebb.

- Azok után, ami veled is történt, ez érthető. Azt se felejtsük el viszont, hogy Harry odáig van érted és furcsa ezt mondanom, de nem szeretném, ha összetörne. Téged úgy szeretlek, mint a testvérem és a te szíved is kímélni akarom a csalódástól... - mosolygott rám, majd magához ölelt. Arcomat a nyakába fúrtam és felsóhajtottam. Nem tudom, meddig állhattunk így. Rosie kuncogva húzódott el tőlem. - Na, ne várakoztassuk meg a lovagod meg a felpörgött húgod!

- Mondod te, aki majdnem elájult Niall jelenlététől - nevettem fel vidáman, mikor beültem az anyósülésre. Harry rám mosolygott, én pedig viszonoztam gesztusát. A visszapillantóból láttam barátnőm tetetett dühtől és egy kis szerelemtől lángoló arcát. - Engem nem versz át, Watson!

- Bagoly mondja verébnek, Corwell! - mormolta ördögi vigyorra húzva száját. Már előre féltem, mit tesz velem, ha visszamegyünk hozzájuk. Hacsak Harry nem kér meg, hogy aludjak nála. Az említett a combomra simította kezét és kicsit megszorította azt, aztán elindultunk a kivilágított utcarészen.

Útközben Sophie élménybeszámolóját hallgattuk, amibe Rosalie is beleszólt néha. Reményvesztett sóhajtás szökött ki ajkaimon, miközben a két lányt hallgattam. Őszintén szólva én sosem rajongtam ennyire valakiért. Kislány koromban ott volt a Backstreet Boys vagy az N Sync, akikre a mai napig felnézek, de olyasfajta rajongás nem jellemezte a tiszteletem, mint a testvéremet vagy a barátnőmet. Számomra ez túlzás, ami Harry-t meg a srácokat övezi.

- Jól vagy, Ana? - kérdezte a fülem mögé simítva egy tincset a sofőr, mire felé fordítottam fejem és határozottan bólintottam egyet. - Biztos?

- Csak gondolkodtam, ne aggódj - hajoltam arcához, hogy egy puszit nyomjak rá. A pimasz viszont úgy fordította fejét, hogy a puszi ajkait érjék. Szerencsére már a Watson család háza előtt álltunk, így elkerültünk egy balesetet.

- Szeretném, ha velem töltenéd az éjszakát. Sophie majd helyettesít, amikor Rose-nak beszélgethetnékje lenne veled - bökött az őrült nőszemélyek irányába, akik szívecskéket mutogattak meg csücsörítettek a szájukkal a küszöbön álldogálva. Harry beletúrt a hajába és kérdően felvonta a szemöldökét. - Még mindig a koncert hatása alatt vannak?

- Így születettek - mosolyogtam gúnyosan a lányokra, majd kiszálltam a járműből. - Mindjárt hozom a cuccaimat.

Szerencsére mindig van Rosalie szobájában a ruháimból néhány, ha átutazóban vagyok Bradford és London között. Miután elraktam egy felsőt, egy nadrágot meg egy fehérneműszettet, a sporttáska oldalába gyömöszöltem a nemrég itt hagyott tornacipőmet is. A tisztálkodócuccokról meg a pizsamáról biztos voltam abban, hogy Harry gondoskodik majd.

- Érezzétek jól magatokat! - engedtek utamra őrangyalaim, én pedig a fejemet rázva bedobtam a táskáim a hátsóülésre és beugrottam Haz mellé. Intettünk egyet az ajtóban állóknak, majd elindultunk a fiú lakásához.

Mindössze a rádiót és a motor halk morgását lehetett hallani, egyikőnk sem szólalt meg. Harry fáradt volt, nekem meg sikerült megint elmerülnöm a gondolataimban. Amikor a fiú leparkolt az udvarban, kiszálltunk s a cuccomat a vállamra csapva kulcsoltam össze ujjaimat Harry-ével.

- Tegnapról maradt egy kis makaróni, ha gondolod, megmelegíthetjük - fonta körém karjait, miután ledobtam a táskákat az egyik fotelbe. Aprót bólintottam, aztán arcomat a srác mellkasába fúrtam. - Valamit nem mondasz el, érzem.

- Csak lefárasztott az út meg a koncert... Ja, a húgomról és a legjobb barátnőmről nem is beszélve - nevettem fel kínomban. Igazából tényleg ezek nyomasztottak. S az a tény, hogy keményen küzdök magammal és a szerelemmel. - Zuhanyozz le, addig megmelegítem a vacsit.

- Közben elmesélheted, miről beszélgettetek Rosalie-val a kocsi mellett... - mondta ellentmondást nem tűrően és felment az emeletre. A konyhába érve felsóhajtottam, majd kivettem a hűtőből a maradék tésztát és betettem a mikróba. Kerestem két tányért meg két villát, illetve két poharat. Az egyik polcon felfedeztem egy üveg narancslevet is, amit fel is bontottam. Nem telt el negyed óra, Harry egy szál bokszerben tipegett le a földszintre. Arcom valószínűleg egy érett paradicsom színére hasonlított s úgy is éreztem. - Szóval? 

- Mire vagy kíváncsi? - kezdtem el enni, miközben a fiút kémleltem a pilláim alól. Göndör fürtjei még vizesek voltak, a vízcseppek versenyt futva egymással szaladtak lefelé izmos mellkasán. Nagyot nyeltem és inkább a makarónit tüntettem ki figyelmemmel.

- Már mondtam. Miről beszélgettek? - vonta fel a szemöldökét és közben belekortyolt a narancslevébe. Egy kapcsolat a bizalomra épül és úgy tűnik, Harry ezt észben is tartja.

- Megkérdezte, hogy szeretlek-e. Igen-t mondtam és hozzátettem, hogy megpróbállak szerelemmel szeretni - rántottam meg a vállam, mire az énekes elmosolyodott s a konyhapulton pihenő kezemre simította a sajátját. Hatalmas, tetoválásokkal borított keze valósággal elnyelte az enyémet. - Tudnod kell, hogy rendkívül nehéz ez az érzés számomra. Egyfajta határ, fogalmazhatunk így.

- A volt barátod, igaz? - feszengve biccentettem, Harry pedig a szájához emelte a kezem és egy puszit nyomott rá. Megmosolyogtatott ez az apró, mégis figyelmes gesztus. - Nem erőltetek semmit, de ezt gondolom, tudod. Ha készen állsz arra, hogy belém szeress, akkor azt mindketten észre fogjuk venni. Látom az igyekezeted és ez lenyűgöz, nagyon. Tartsd észben a szavaim, csak ennyit kérek tőled. Oké?

- Oké - suttogtam és a pulton áthajolva megcsókoltam a fiút. Viszonozta csókom, majd folytattuk az evést. Valahogy jobban is esett az étel, ahogy egy újabb kő esett le a szívemről. Miután végeztünk a vacsorával, elmosogattam. - Elmegyek fürödni.

- Milyen kár... Akkor egyedül foglalom el a pezsgőfürdőt - motyogta szomorkásan, lebiggyesztett ajkakkal. Felvontam a szemöldököm. - Lefekvés előtt azt gondoltam, kicsit lubickolhatnánk.

- Semmi jónak nem vagyok az elrontója, de nincs fürdőruhám - mondtam alsó ajkamba harapva, Harry pedig elmosolyodott. Felsietett az emeletre, majd egy szatyorral a kezében jött vissza a konyhába. - Ugye nem...?

- Én mindenre gondoltam. A színekben viszont nem voltam biztos, így több árnyalatban is vettem - adta a kezembe s megcsókolt. Egy halk Köszönöm-t elmormolva vettem ki a papírtáskából egy fürdőruhát, ami egyszerű nyakba kötős, fekete színű volt. - Amíg előkészítem a dolgokat, nyugodtan átöltözhetsz. Ha segítség kell, csak kiálts!

- Rendben - bólintottam és felballagtam a hálóba. Gyorsan megváltam a ruháimtól s magamra kaptam a kiválasztott szettet. A méret tökéletes volt és a színe is. Hajamat egy copfba felkötöttem a fejem tetejére és lementem megkeresni Harry-t. A nappaliban és a konyhában nem találtam, így kimentem a kertbe. A hűs, júniusi levegő kissé csípte a bőröm, de nem volt vészes. Halk nyögés tört fel belőlem, mikor két kar fonódott a derekam köré. - A frászt hoztad rám!

- Sajnálom - súgta fülembe, majd egy puszit lehelt a vállamra és az ölébe kapott. Karjaimat automatikusan a nyaka köré fontam és árgus szemekkel figyeltem, merre megyünk. Utunk egy pinceszerűségbe vezetett, ami gyertyákkal volt kivilágítva. Amikor Haz letett, kíváncsian rám mosolygott. - Na, milyen?

- Rejtélyes és csodálatos - néztem körbe még tüzetesebben. A göndör hajú félisten már elmerült a habok között, mikor csatlakoztam hozzá. A víz kellemesen meleg volt, a lábaim viszont alig értek le. Odaúsztam az énekeshez, aki azonnal magához húzott s lecsapott ajkaimra. Nyelve masszírozta az enyémet, én pedig beletúrtam a hajába és picit meghúztam fürtjeit, amitől felmordult. Tompán érzékeltem, hogy odalent már kezd keményedni. - Még a végén letepersz itt, a vízben...

- Csak egy szavadba kerül, Anastasia - nevem varázsigeként hatott, ahogy édes akcentusával megtűzdelt hangján kiejtette. Ajkait a nyakamra tapasztotta s harapdálni, puszilgatni kezdte érzékeny bőröm.

Elvesztem a karjaiban. Olyan odaadást, figyelmet és szeretet kaptam Harry-től, amit eddig egy barátomtól sem kaptam. Egy dolog azonban igencsak foglalkoztatott: Vajon ha Zayn nem lenne vőlegény és még barátnője se lenne, megkaptam volna ugyanezt a bánásmódot?

Sziasztok!

Megérkezett a várva várt folytatás :) Először nem nagyon volt ötletem, de végül csak sikerült valamit összehoznom :3 Köszönöm az előző fejezethez érkezett 10 kommentárt - Angel, Bartók Timi, Jule B., Helena Z., szerecsendio, Chixi, Iszáka Szandi, Diana, Álmodozó;) és Krisztina Di Motta: üdvözöllek, kedves :) Valahogy igyekszem Zayn-t újra összeboronálni Ana-val :) Nem tudom, hogyan, de valami lesz :D ♥ -, a 17 pipát, a 103! feliratkozót és az 51.000 megtekintést ♥! Még mindig töretlen a szeretetem és a tiszteletem felétek ♥! Igyekszem a folytatással :) További szép estét és hétvégét kívánok ♥! Pusszpáá evribádii,

Macy

22.fejezet

Apologize ft. OneRepublic

„Legyen szíved, mely sohasem válik kővé, legyen kedved, mely sosem gyullad haragra, és legyen érintésed, mely sosem bántalmaz.”

/Charles Dickens/

Dühtől vékony vonallá préselt ajkakkal meredtem a zárt ajtóra. Ökölbe szorított kezekkel kezdtem el ütlegelni a hangszigetelt nyílászárót, egyszer-kétszer bele is rúgtam.

- Ezzel nem megyünk semmire, Anastasia - sóhajtott fel a hátam mögül Harry, miközben elrakta telefonját a zsebébe. Néhány percig szótlanul meredt rám, mutatóujjával az alsó ajkát ütögetve. - Csoda lenne, ha ezt meghallotta volna bárki is.

- Én legalább tettem valamit azért, hogy kijussunk innen és nem a telefonommal játszottam mindez idáig - fordultam teljesen felé összevont szemöldökkel. Védekezően maga elé emelte kezeit s megforgatta szemeit. - Látod, milyen cinikus vagy?

- Csak azt ne mond, hogy Louis miattam zárt be minket - mormolta rekedtesen, majd beleivott a dohányzóasztalon pihenő ásványvizes üvegbe. Nyugtalanul felsóhajtottam, aztán erőtlenül beleütöttem az ajtóba s annak mentén lecsúsztam a földre. Lábaimat felhúztam a mellkasomig, fejemet pedig a térdemre hajtva lehunytam szemeimet. A szoba nyomasztó csendje még nyugtalanabbá tett és ezt szerintem Harry is érezte. - Kicsinálom Tomlinson-t, ha kijutunk innen.

- Milyen harcias lettél hirtelen - horkantottam fel, de nem néztem az énekesre. Rengeteg kérdés cikázott a fejemben, egyet-kettőt szívesen fel tettem volna neki. - Biztosan nem miattad kerültünk ilyen helyzetbe? Esetleg az meg sem fordult a fejedben, hogy feltűnt a srácoknak a távolságtartásod? Pár hónappal ezelőtt még minden rendben volt köztünk, most pedig... Úgy viselkedtünk a másikkal, mint két idegen.

- Miért akarja azt mindenki, hogy én kezdeményezzek? Felhívhattál volna, ha olyan nagyon beszélni akartál velem - mordult rám, mint valami láncos kutya. Meghökkenve s pislogva néztem fel a göndör hajú srácra. Kerülte tekintetem, a dohányzóasztalt tüntette ki figyelmével. - Mondjuk mit is vártam?! Titkoltad előlem, hogy viszonyod volt a legjobb barátommal, akinek ráadásul gyűrűs menyasszonya van.

- Igen, mielőtt megismertelek volna - nyögtem fel hisztérikusan és a fülem mögé tűrtem egy kósza tincset. - Az érzéseim ellen én sem tudtam mit tenni. Zayn belém szeretett és ez fordítva sem volt másképp.

- Ó, hogy ez milyen romantikus... Na, és mond csak: Még mindig szerelmes vagy Malik-ba? Őszintén válaszolj! - ezúttal rám nézett, smaragdzöld íriszei kérdően csillogtak. Gondolkodás nélkül megráztam a fejem, mire Harry gúnyosan elmosolyodott. - A szemeid mást mondanak.

Azon nyomban lesütöttem őket. A Göndörke felnevetett, majd odajött hozzám és leguggolt elém. Az államnál fogva felemelte kobakom s végigsimítva alsó ajkamon felsóhajtott.

- Egy módon cáfolhatod, hogy a tekinteted netalántán hazudott - hajolt a számhoz; azonnal megcsapott férfias kölnije, némi izzadtsággal és mentolos rágógumival kevert egyvelege. Észrevétlenül beszippantottam eme illatkombinációt s pilláimat lehunyva a fiú szájára tapasztottam az enyémet. Alsó ajkam megnyalva könyörgött bejutásért, amit azonnal meg is kapott tőlem. Megpróbáltam belesűríteni az érzéseimet a csókba, ami azt hiszem, sikerült is. Harry lihegve döntötte homlokát az enyémnek. - Meggyőztél.

~❀~

Órák teltek el a bezárásunk óta, már sötét volt odakint. Az elején mindketten a pokolra kívántunk a legidősebb, de leggyerekesebb bandatagot, most pedig valahogy örültünk a helyzetnek. Megbeszéltünk mindent, amit eddig a szőnyeg alá rejtettünk a saját hülyeségeink miatt. Úgy gondoltam, beavatom Harry-t abba az aprócska részletbe is, hogy miért is félek annyira az érintésektől.

- Ha már benne vagyunk az őszinteségi rohamban, van még egy dolog, amit szeretnék elmondani - kezdtem bele nyögvenyelősen. Haz mosolyogva bólintott egyet s megcirógatta a kézfejem. - Biztosan észrevetted nemegyszer, hogy félek az érintéstől. Főleg, ha a mellem környékéről van szó vagy az egyéb erogén területekről. Nos, ennek nyomos oka van.

- Látom, hogy nehezedre esik erről beszélni. Biztos, hogy most akarod elmesélni? - kérdezte aggodalmasan, én pedig szorosan lehunyt szemmel biccentettem egyet.

- 3 évvel ezelőtt történt minden. A volt barátom le akart fektetni, de én még nem álltam rá készen... Mivel náluk voltunk és csak mi ketten a házban, így feleslegesen kiabáltam volna segítségért. Zokogva ellenkeztem, a srác viszont akaratos és elszánt volt. Elővett egy bicskát meg egy bilincset. Az ágyra nyomva odabilincselt az egyik lábhoz, a késsel pedig apró hegeket vájt a bőrömbe... Főként a melltartóm és a bugyim környékén. Miután meztelenre vetkőztetett vagyis levagdosta rólam a ruháimat, megpofozott és megerőszakolt... Közben a nyakam harapdálta. Egy-egy harapás olyan mélyre sikeredett, hogy kisercent a vérem is - Harry hüvelyujja lassan törölte le arcomon végigcikázó, eddig észre sem vett könnyeimet. A táskámból kivettem egy papír zsebkendőt s letöröltem elkenődött szemfestékem. Néhány percet adtam az énekesnek, hogy valamelyest leülepedjen számára az újonnan jött információözön. - Így tehát azt hiszem, érthető, hogy... Hogy nem voltam úgy azóta senkivel sem.

- P-persze - bólogatott hevesen Haz, majd nyomott az arcomra egy puszit és szorosan magához ölelt. Arcomat a mellkasába fúrva karoltam át a derekát. Az engem dédelgető fiú a hátam simogatta és egy-egy puszit is lehelt a hajamba. - Irigylem a bátorságod és a bizalmad. Köszönöm, hogy mindezt megosztottad velem.

- Egyszer úgyis megtudtad volna Rose-tól vagy mondjuk anyától. Jut eszembe, fel kellene őt hívnom - nyúltam ismét a táskámért, amiből kivettem a telefonom és tárcsáztam is az említettet. Miközben beszélgettünk egy kis ideig, Harry úgy helyezkedett a kanapén, hogy az ölébe feküdhessek. A hasam cirógatta ruhán keresztül s a hajamba fúrta orrát, ami kuncogásra késztetett. Lefogva a készülék mikrofonos részét fordítottam a fejemet úgy, hogy láthassam a fiú arcát. Ajkain levakarhatatlan vigyor üldögélt, azokkal az édes gödröcskékkel együtt. - Hagyd abba, legalább addig, míg telefonálok...

- Oké - suttogta fülembe ártatlanul, majd belepuszilt a nyakhajlatomba és megtámasztotta állát a vállamon. Amikor ledobtam a telefont az dohányzóasztalra, kopogásra kaptunk fel a fejünket. - Ki az?

- Tudtam-tudtam-tudtam! Többször kellene ilyet alkalmaznom - tapsikolt fülig érő vigyorral az arcán Louis, mikor benyitott a szobába. Már éppen odaakartam menni hozzá, de Harry lefogott. - Jaj, gyerekeim... Tomlinson bácsi most nagyon örül nektek!

- Mi is örülünk neked. Ha most megbocsátasz - kapott fel az ölébe a Göndörke, amitől egy halk sikoly szökött ki a számon. A táskám, illetve Harry nyakát szorongatva vártam, hogy a lábam végre talajt érjen. Louis meglepett fejjel jött a hátunk mögött. A fekete Range Rover mellett Rosalie és a húgom várakozott, egy-egy rejtélyes mosollyal az arcukon. Amint a lábaim stabil talajt értek, kérdőre vontam a lányokat. - Csak azt ne mondjátok, hogy a ti kezetek is benne volt ebbe a „Zárjuk össze Harry-t és Ana-t” dologban?

- De - bólintott kuncogva Rosalie, majd átkarolta a húgom nyakát s a fejével maguk felé bökött, hogy menjek oda én is. Kaptam egy hatalmas ölelést, Harry pedig egy „Vigyázz a legjobb barátnőmre és nővéremre!” felszólítást. Mielőtt beültünk volna a Rover-be, Rose a fülemhez hajolt. - Szereted Harry-t?

Sziasztok!

Izgultam, hogy feltudom-e tenni az adott időpontban vagy csúsztatni kell... Körülbelül egy hete vagy kettő, hogy a gépem beadta az unalmast és a tegnap délutánig kölcsöngépen intéztem a dolgaimat :3 A folytatás viszont már fejben nagyjából megvolt, így csak ki kellett dolgozom és meg kellett írnom :D Köszönöm az előző fejezethez érkezett 8 kommentárt - Amelia S., Bridgit Malik, Angel, Álmodozó:), Jule B., Bartók Timi, szerecsendio és Diana: üdv újra itt, Shawty ♥ :3 Várom a leveled :) -, a 25 pipát és a 48.000 megtekintést ♥! Meg sem merem kérdezni, hogy miért iratkoztak le 2-n is, valószínűleg a késések meg a várakozás az oka, vagy egész egyszerűen megunták a történetet :3 Értem én és nem haragszom meg ;) Innen s tova 8 fejezet van még hátra és ezt a történetem szeretném még a nyáron befejezni :) Nem akarom húzni-halasztani :3 Sajnálom, de ott vannak a másik blogok meg a suli, szóval... :) De még ne kezdjünk el búcsúzkodni! :) Csak most, így este :P További szép estét és kellemes hétvégét kívánok ♥! Pusszpáá evribádii,

Macy

21.fejezet

Sziasztok!

Meg is érkeztem a folytatással és fontos döntéssel :3 Tudom, hogy sokan megszavaztátok a 2.évadot, de sajnos nem fog összejönni :/ Örülök, ha a 30 fejezet + Epilógus meglesz... Sajnálom, de be kellett látnom nekem is, hogy nem megy minden egyszerre s zökkenőmentesen :3 Köszönöm az előző fejezethez érkezett 7 kommentárt - Névtelen, Angel, Bartók Timi, Jule B., szerecsendio, Névtelen: a Liam-s sztorit pihentetem, azért van átállítva. Örülök, hogy tetszik mindkét történet :) és Réka: sajnálom :( Mindig közbejött valami és muszáj voltam változtatni az időpontokat :3 -, a 24 pipát, a 45.000 megtekintést és a 101! feliratkozót ♥! Kíváncsi leszek a véleményetekre, szóval hajrá! :D Írjatok és pipáljatok bátran! :) További szép délutánt és hetet kívánok ♥! Ó, majdnem elfelejtettem: megnyitottam életem első 5 Seconds Of Summer témájú blogom :3 IDE kattintva eléritek ;) Pusszpáá evribádii,

Macy

Boy

„Megdöbbentő, hogy milyen sokan átviszik a tegnap terhét a következő napra. Kudarcaikat napról napra magukkal cipelik, és ezzel megfosztják önmagukat az újrakezdés örömétől.”
/Gary Chapman: Egymásra hangolva/

Harry zavart, értetlenségtől csillogó tekintete köztem és a pakisztáni fiú között cikázott. Zayn hetykén megtett néhány lépést felém, de végül leült az egyik fotelba és összekulcsolta ujjait. Hatalmas, csokoládébarna íriszeiből semmit sem tudtam kiolvasni s ez rendkívül felbosszantott.

- Az egész a Take Me Home turné egyik szünetében kezdődött, amikor hazamentem Bradford-ba... - az eddig rám nyugtatólag ható, rekedtes bariton egyszerre változott át idegesítővé és fontoskodóvá. - Akkor találkoztam először Ana-val. Kissé félénk és visszahúzódó volt, ami azonnal megfogott benne. A szépségéről és az embertársai felé irányuló gondoskodásáról nem is beszélve...

- A lényeget, Malik! Nem érdekel a rizsázás - hördült fel Harry. Kezei ökölbe szorulva pihentek ölében, arca és tekintete acélos volt. Bevallom, megijedtem tőle.

- Szóval... Amíg otthon voltam, összejöttünk Anastasia-val. Természetesen titokban kavartunk, nem akartunk botrányt - az ifjú vőlegény idegesen túrt tökéletesen beállított, fekete hajába s tekintetét rám szegezte. Egy pillanat volt csupán, szemei végül bandatársán állapodtak meg. - A szünet utolsó napján viszont szakítottunk.

- És ezt mindvégig, pofátlanul eltitkoltad előttünk és a menyasszonyod előtt? - a mellettem ülő, göndör hajú fiú hangja ércesebb volt a kelleténél. Zayn aprót biccentett, ajkait összeszorította. Harry nemcsak legjobb barátját, engem is lenéző pillantásokkal illette meg. Elhúzta a száját, majd megszólalt. - Azt hittem, te más vagy... Hány ilyen alkalmi kapcsolatod volt még? Legalább jó volt Zayn-el? 

- Harry... Kérlek - ennyit tudtam csak kinyögni. A torkomat és a szemeimet égették a könnyek. Nem hiszem el. Zayn hogy lehetett ennyire szemét? Miért kellett így kicseszni velem? - Nem vagyok könnyű nőcske, mint amilyennek beállítasz. Nem feküdtünk le.

- De együtt voltatok. Szegény Perrie... Hogy mondhatott igent egy ilyen... Ilyen embernek, amilyen te vagy? - szavait bandatársa felé intézte, hangjában csak az undort véltem felfedezni. - Semmivel sem vagy különb, mint én voltam régebben. 

Ez volt az a bizonyos kegyelemdöfés. Zayn felpattant a helyéről és nekiugrott Harry-nek, aki azonnal reagált. Kezemet a száma elé kapva, szapora szívveréssel figyeltem az eseményeket. Szitokszavak, erős s néha erőtlen ütések váltogatták egymást. Sírástól remegő ajkakkal kérleltem a fiúkat, hogy hagyják abba. Szavaim azonban süket fülekre találtak. Harry telefonját felkapva a dohányzóasztalról siettem át a konyhába, ahol tárcsáztam a banda talán egyetlen értelmesen gondolkodó tagját.

- Szia, Harry! - Liam hangja vidáman csengett. Egy ideig szipogva tartottam fülemhez a készüléket. Most mit mondjak? - Ana?! Jézusom, mi történt?

- Zayn és Harry... - zokogtam fel a nappaliban verekedőkre pillantva. Mindkettő srác arca és keze véres volt. - Összeverekedtek. Liam, ide kell jönnöd. Félek...

- Máris indulok - reagálni sem volt időm, csak kulcszörgést és egy hangos ajtócsapódást hallottam a fiú hangja helyett.

Óráknak tűnő percek teltek el a hívás óta. Nem mertem és nem is akartam közbeavatkozni a két bandatag verekedésénél. Magasról tettem volna arra, ha kapok egyet a szemem alá vagy ilyesmi, de a szívemben őrjöngő vihar meggátolt abban, hogy cselekedjek.

- Az isten szerelmére, elég! Zayn, azonnal szállj le Harry-ről! - megkönnyebbült sóhaj hagyta el a számat, amikor meghallottam Liam erélyes hangját. Néhány perc múlva Louis is feltűnt a bejárati ajtónál. Miután leszedték egymásról a megvadult zenészeket, Li odajött hozzám s szorosan magához húzta sírástól rázkódó testem. - Ssh, ne sírj! Már vége...

- A-az egész az én... Az én hibám - nyöszörögtem a fiú mellkasába, aki talán meg sem hallotta suttogásom. Ráérősen simogatta a hátam, közben a homlokomat vagy a hajamat halmozta el egy-egy nyugtatópuszival. Pár percig csak a morgolódást hallottam, ami a kanapé irányából jött. Lou megpróbálta kiszedni a fiúkból a verekedés okát. - Mindent elrontottam.

- Anastasia, hagyd ezt... Szeretnéd, hogy elvigyelek Rose-hoz? - emelte fel az államnál fogva arcomat Payno, majd eltűrt egy kósza tincset a fülem mögé. Aprót bólintottam s felsóhajtottam. - Szedd össze a cuccaid, a kocsiban megvárlak.

- Rendben és... Köszönöm - nyomtam egy puszit a fiú borostás arcára. Felmentem a hálóba, ahol összepakoltam a dolgaim és lerobogtam a nappaliba. Félénken elköszöntem a kanapén ülőktől, Louis-t pedig megöleltem és a vállamra csapva a táskám mentem oda Liam-hez. Vetettem egy utolsó pillantást a házra, aztán beültem a fiú mellé, aki elfuvarozott a legjobb barátnőmékhez.

4 HÓNAPPAL KÉSŐBB...

Múlt héten kaptunk egy borítékot, amiben 2 belépőjegy és VIP kártya, illetve egy aprócska üzenet pihent. Zayn betartotta még a tavaly tett ígéretét, miszerint az új turnéjuk londoni állomására meg fog minket hívni a húgommal.

- Lányok, itt van Rosalie! - kiabált fel apa az emeletre. Épp, hogy végeztem a húgom hajának befonásával... Csodálkozom azon, hogy legjobb barátnőm most pontosan érkezett, a megbeszélt időpontra. Amint rendet raktunk Sophie-val, lementünk a földszintre. 

Elraktam a táskámba a kapott borítékot, aztán elköszöntünk a szüleimtől s elindultunk Londonba. Rosie és a húgom egész úton a fiúkról beszélgetett, amiből már egy picit elegem volt. Lassan már a csapból is a One Direction és a WWA turné folyt. Mondjuk ez egy kicsit elterelte a gondolataimat a verekedésről. Voltam olyan naiv, hogy még aznap este felhívtam Harry-t, de kinyomta a telefont. Azóta egy szót sem váltottam vele.

- Azt hallottam, hogy Harry beteg és már napok óta nem énekelt a koncerteken - kapcsolta be a rádiót Sophie, amiben a Don't Forget Where You Belong című dal csendült fel. Megforgattam a szemeimet s hátrahajtva a fejem, lehunytam a szemem. - Kíváncsi leszek, ma este mi lesz.

- Úgy látom, a nővéredet is érdekli... Majd megöli a kíváncsiság - nézett rám a visszapillantóból Rose. Egy pillant erejéig találkozott a tekintetük, aztán figyelte tovább az utat.

Útközben sikerült elbóbiskolnom, ezáltal újra felrémlett előttem Harry arca. Napok óta vele álmodom. Talán a bűntudatom az oka. Hiba volt, hogy nem mondtam el az igazat neki még a kapcsolatunk elején. De honnan tudhattam volna, hogy Zayn lesz az, aki belerondít az egészbe?

London, Wembley Aréna [Where We Are Turné]

Sikoltozó, színesebbnél színesebb transzparenseket szorongató rajongók. Sürgő-forgó biztonsági őrök. Hatalmas kivetítőkkel és rámpaszerű emelvényekkel ellátott színpad. Így jellemezhetném első látásra a nagyszabású turné londoni állomását.

- El sem hiszem, hogy itt vagyunk végre. Alig várom, hogy újra láthassam a srácokat - ujjongott mellettem Sophie, miközben zökkenőmentesen megkerestük a helyünket. Rose a színpadot fényképezte le, illetve a rajta szaladgáló és lassan összeálló zenekart. Josh-t többször is sikerült lekapnia, illetve Dan-t és Sandy-t is. Kissé furcsa, de mégis jól áll a dobosnak a szőke haj. - Mit gondolsz, Zayn emlékszik még rám?

- Téged nem lehet elfelejteni - mosolyogtam húgomra, majd elővettem a telefonom. Az emlegetett szamár küldött egy üzenetet, miszerint itt vagyunk-e már. Miután elküldtem a válaszom, Rosalie csinált hármónkról egy képet. 

Körülbelül fél óra múlva megpillantottuk a koncertnyitót, majd felcsendültek a Midnight Memories akkordjai. Az aréna tombolt, akárcsak az est főszereplői. Húgom megesküdött rá, de legjobb barátnőm is, hogy a göndör hajú énekes csak tátogott. Elmondásuk szerint túlságosan tisztán énekelt. Reakcióm elmélkedésükre egy puszta vállrántás volt. 

A koncert felénél én is kezdtem felszabadulni. A lányokkal együtt táncoltam és úgy-ahogy énekeltem is a dalokat. Ahogy észrevettem, Haz és Zayn között is rendben volt minden. A Best Song Ever előtt a Göndörke mondott egy rövid köszönetet az itt levőknek, vagyis a rajongóknak. Hangja igencsak betegesen csengett, mégis megmelengette a szívem, hogy hallhatom.
A műsor után Zayn navigálásának köszönhetően bejutottunk a színfalak mögé. Sophie és Rose már alig bírtak magukkal, egymást csitítgatták. Kuncogva megráztam a fejem, ekkor véletlen nekimentem valakinek. A furcsa mintájú ingből és keresztes medálú nyakláncból, illetve az ing alatt pihenő póló alól kivillanó madaras tetoválás tudtam, ki az illető.
- Szia - emeltem fel a fejem s félénken a fiú szemébe néztem. Tekintetében a meglepettség s egy kevésnyi öröm csillogott.
- Helló, Anastasia - motyogta rekedtesen, aztán köhintett egyet és a húgomékhoz fordult. Sophie azonnal a nyakába vetette magát, amit az énekes mosolyogva fogadott.
- Ohó, végre itt vannak a bombanők! - karolta át a vállainkat Niall, majd kaptunk Rosalie-val egy-egy puszit az arcunkra. Miután alaposan végigmért minket, rákacsintott a legjobb barátnőmre. - Lélegzetelállítóan néztek ki, csajok!
- Mint mindig - tűnt fel a látókörünkben a banda hiányzó legénysége, Louis vezényletével. Egy sornyi ölelés és arca puszi után elvonultunk a srácok öltözőjébe. Harry tisztes távolban maradt tőlem, így Niall és Rosie mellett ültem. Sophie Zayn ölében kötött ki, míg Lou és Li a szőnyegre telepedett le.
- Hogy tetszett a koncert? - kérdezte fülig érő vigyorral az ír szőkeség, erősen a Watson lányt stírölve. Aranyosak voltak együtt, és ezért irigylem is őket.
Alaposan kitárgyaltuk a fiúk fellépését, aztán a srácok fényképezkedtek egy sort a húgommal és Rose-zal. Beszélgettünk egy ideig, majd a banda fáradtságára hivatkozva mindnyájan elindultunk az aréna parkolójában várakozó buszhoz. Át sem léptem a küszöböt, Louis ördögien elvigyorodott s bezárta előttem az ajtót. Pechemre nem egyedül, hanem Harry-vel sikerült a helységbe ragadnom. Remek. Most mi a fenét csináljak? 

20.fejezet

Empire

„Akinek jó szíve van, azt az öröm látványa boldoggá teszi.”

/Gustave Flaubert/

Miután rendet raktunk a termekben, elhagytuk az óvoda épületét. Harry felhívott, hogy nem tud értem jönni, így Rosalie-val beültünk egy kevésbé forgalmas kávézóba. Akaratlanul is az orromba szökött a frissen lefőtt kávé illata. 

- Pólyás korom óta Londonban élek, de itt még egyszer sem voltam - vallotta be barátnőm, majd becsukta az itallapot s leadtuk a rendelésünk.

- Pedig egész közel van a házatokhoz és ráadásul az Oxford Street-n - rántottam vállat, miközben kipillantottam az ablakon. Az eget sötétszürke felhők fedték, a fák lombjába bele-belekapott a szél. - Utálom ezt az időjárást. Nem teheted úgy ki a lábad a lakásból, hogy ne legyen nálad egy esernyő.
- Ez Nagy-Britannia - kortyolt bele a macchiatojába, aztán elővette a telefonját, amely egy új üzenetet jelzett. Mosoly kúszott a szőke hajú lány enyhén pírban úszó arcára. - Niall randizni hívott.
- Pihentetnie kellene a térdét, nem? - vontam fel a szemöldököm kérdően. Megértem, hogy tetszik neki Rosalie és szeretné mélyíteni a kapcsolatukat, de azért az egészségére is odafigyelhetne.
- Nála töltjük az estét - tájékoztatott Rosie fülig érő vigyorral. Áh, így mindjárt más a dolog. Azért mégse annyira felelőtlen ez az ír gyerek. - Azt írta, hogy rendelünk majd kaját és közben megnézünk egy filmet. Szeretné, ha csak holnap reggel mennék haza...
- Te is ezt akarod, valld be - mosolyodtam el a tejeskávémat kavargatva. Barátnőm zavartan biccentett egyet és beleharapott a málnás pitéjébe. - Félsz, hogy megjegyzést tesz a hátadon meg az alhasadon levő hegekre?
- Egy kicsit - vallotta be rekedtes hangon, miközben megitta a csészéjében maradt kávészerűséget. - A „baleset” óta nem voltam úgy senkivel.
Rosalie-t 2 évvel ezelőtt, egy szilveszteri buli után megerőszakolták. Egy velünk egykorú, részeg és bedrogozott srác kapta el hazafelé menet. Mivel Rose nem akart semmit a fiútól, az előrántott egy kést a zsebéből és annak segítségével megszabadította a lányt a ruháitól. Szerencsére Rosie nem esett teherbe, de fél évig pszichológushoz kellett járnia.
- Meséltél erről Niall-nek? - szánalmasnak érzem, hogy pont én kérdem ezt. Harry sem tud arról, miért félek annyira az érintéseitől.
- Nem, de majd elmondom neki - Rose ujjai fürgén mozogtak az érintőképernyőn. Miután elfogyasztottuk a rendelésünk, fizettünk és hazamentünk vagyis elmentünk a Watson házhoz. A hátizsákomba elraktam egy váltóruhát, illetve a tisztálkodószereimet és a jegyzeteim. Mire észbe kaptam, a taxi már lent várt rám a ház előtt. Legjobb barátnőm szorosan megölelt és egy puszit nyomott az arcomra. - Érezd jól magad a Bongyorkával!
- Te is az Ír Manóval - simítottam végig a karján, majd lerobogtam a taxihoz. Elhadartam a sofőrnek a címet, aki egy bólintást követően elvitt Harry házához. Fél óra múlva meg is érkeztünk. Kifizettem a fuvart, aztán kiszálltam a járműből. A fekete Rover közvetlen a taxi mögött parkolt le. Amint meglátott, Harry azonnal kipattant a terepjáróból és odasietett hozzám. - Szia!
- Helló, Gyönyörűm! - lehelt egy puszit a szám sarkába, majd összekulcsolta ujjainkat és bementünk a házba. Miután beszabadultunk a kabátjainktól meg a cipőinktől, letelepedtünk a kanapéra. Haz a mellkasára húzott s elkezdte a hátam cirógatni. - Milyen volt az oviban?
- A gyerekek mind nagyon kedvesek és aranyosak voltak. Rengeteget játszottunk, beszélgettünk és rajzoltunk. Ó, és ami a számomra legmeglepőbb volt az az, hogy imádnak titeket - mosolyodtam el visszaemlékezve a délelőtti filmezésre. - A This Is Us-t néztük a kicsikkel és a film ideje alatt síri csend volt a csoportban.
- Remélem, nemcsak a kölyköknek tetszett a film - húzta végig hüvelykujját az alsó ajkamon, majd nyomott egy csókot a homlokomra. Kuncogva megráztam a fejem s felpipiskedtem a fiú ajkaihoz, hogy megcsókolhassam. - Ezt egy pozitív véleménynek veszem.
Beszélgetni kezdtünk, miközben Harry a hajammal játszott. Fekete, vékony pulóverén keresztül éreztem szívének heves dobogását és gyors lélegzetvételét. Forró lehelete csiklandozta az arcom és ettől nagyokat dobbant a szívem.

- Majd én kinyitom - húzódtam el kissé fancsali arckifejezéssel, mikor csengettek. Az ajtóban nem állt senki, viszont a küszöbön egy hatalmas csokor rózsa és egy közepes méretű, masnival átkötött és egy ajándékkártyával ellátott doboz pihent. Zavartan méregettem a virágot meg a dobozt, aztán felkaptam őket és bevittem a nappaliba.
- Ki küldte ezeket? - tűnődött Harry, miközben hozott egy vízzel teli vázát a rózsacsokornak. Megrántottam a vállam, mert én se tudtam, mire véljem ezeket az apróságokat. - Nézzük meg, mi van a borítékban.
- Jó ötlet - bólintottam, majd felnyitottam az említett papírost. Egy levelet tartalmazott, amit kézzel írtak. Harry egy ideig csendben tanulmányozta, aztán semleges arccal a kezembe adta. Az első sor elolvasása után bosszúsan felnyögtem. - Nem lehet igaz...

„Belátom, a tegnap este folyamán egy kicsit felöntöttem a garatra... De amit mondtam neked, azt komolyan is gondoltam. Harry egy szoknyapecér és nem igazán ragad le egy lány mellett tüzetesebb ideig. Lássuk be, én hosszabb ideje ismerem, mint te. Gondold át, amiket mondtam, különben fájdalmas lesz, ha egy szépnek hitt napon Harry beállít egy másik csajjal... Z. xx”

- Egy valamit nem értek - szólalt meg pár perc múlva Haz, miközben én kibontottam a dobozt. Egy könyv, a kedvenc bonbonom és egy nyaklánc volt benne. A medálon egy, a nevem kezdőbetűjével ellátott szívecske lógott. Érdeklődve pillantottam a göndör hajú fiúra. Szemeiben kíváncsiság és értetlenkedés szikrája ragyogott. - Zayn-t miért zavarja ennyire, hogy mi együtt vagyunk? Oké, hogy egy városban éltetek és a családjánál vagy házvezetőnő... De ez furcsa.

- Anastasia, hagyd csak! Majd én mindent megmagyarázok - a szívem egy másodpercre megszűnt dobogni. Az arcomból kifutott a vér, a füleimben és az ereimben dübörgött tovább az adrenalinnal együtt. Kérdések százai cikáztak az elmémben. Az első és legfontosabb: Mit keres itt? Miért nehezíti meg még jobban a helyzetemet?

Sziasztok!

Ég a pofámon a bőr, hogy 2 napot késtem :3 Semmi ihletem nem volt, se kedvem :( De most végre rávettem magam, hogy nekiüljek és megírjam :) Köszönöm az előző fejezethez érkezett 4 kommentárt - Jule B., Bartók Timi, Angel és szerecsendio ♥ -, a 24 pipát, a 100! feliratkozót és a 47.000 megtekintést ♥! Majdnem elfeledkeztem erről is: Blake, a Love Will Remember írónője nemrégiben meghirdetett egy blogversenyt, amire jelentkeztem a történettel és... A Legjobb fanfiction kategóriában 1. helyezést értem el :3 Innen is köszönöm Blake-nek, illetve nektek, drága olvasóim, hogy vagytok nekem ♥! :) Nincs más hátra, mint hogy további szép estét és a jövő héthez kitartást kívánjak minden kedves olvasómnak és erre tévedőnek! Pusszpáá evribádii,

Macy